Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-12-11 / 50. szám
1941 December 11 Verhovayali Lapja JOHMY SZÜLETÉSNAPJA 3-ik Oldal NAGYOBB Authorized Bottler: Pepsi-Cola Bottling Co. of Pittsburgh tietek és propaganda célból kitalált atrocitások között. Nem tud-A Johnny gyereket nehány évvel ezelőtt még Johannák hívták. Németországban élt, jómódú szüleivel. Most Johnny a neve és Hollywoodon lakik. De most már a szülei nem jómódúak. A stúdióban találkoztam vele. Egy sereg gyerek játszik ebben a filmben, amelynek munkálatainál én technikai minőségben a felvevő gép mögött dolgoztam. Amig a gyerekek szerepelnek, studio másik részén a kisérő mamák együtt ülnek, kötnek és beszélgetnek. Megismerkednek, megbarátkoznak egymással, dicsérik a gyerekeiket s mert napokon keresztül ülnek együtt, lassan-lassan elmesélik egymásnak élettörténetüket is. Már azok, akiknek van történetük. A Johnny családjának van története. Modem, mai és jellemző történet. Én a .részleteket a gyerektől tudom. A Johnny apja Németországban biró volt. Európai országban a biró nagy ember. Elég pénzt keres ahhoz, hogy elegánsan éljen, hogy gyermekeit iskoláztassa, utazni vigye, Johnny utazgatott is, megtanult angolul is. Szép és színes élete volt tizenegy esztendős koráig s aztán kitört a háború. A biró koncentrációs táborba került, aztán nagy keservesen elmenekültek Angliába s újabb keservek után kikerültek Amerikába. — Meg van már az első papírunk is — mondja Johnny nagyon büszkén. Arra is büszke, hogy az apja biró volt. Most persze nem biró. Most cukrokat gyárt. Mindig érdekelte a főzés, biró korában is kiment a konyhába és főzögetett, — egyébhez nem is értett. Félévvel ezelőtt jutottak ide s most nem előkelőek s nem jómódúak. Szegények. Van a gyerekek csoportjában egy másik fiú is, Nickienek hívják. A Nickie mamája megtudta Johnny családjának élettörténetét és meghívta Johnny egész családját Thanksgiving Day ünnepén pulykavacsorára. Az is kiderült, hogy a Johnny gyereknek most van a születésnapja. Nickie mamája összebeszélt a többi mamával és kedves születésnapi ünnepet csaptak a Johnnynak. A díszlet egyik szobáját feldiszitették színes papírszalaggal, hoztak süteményeket, fagylaltot s apró ajándékokat. S mert a Johnny mamája tudott a dologról, hozott néhány doboz csokoládét is. A gyerekek énekeltek, táncoltak, a Johnny arca ragyogott az örömtől, a Johnny mamája pedig sirt. Az örömtől, meghatottságtól. Biztosan visszagondolt az elmúlt három esztendő keserveire. Biztosan visszaidézte magának azokat a kegyetlen napokat, heteket, hónapokat, amelyek tele voltak reménytelenséggel. A hálától sirt, a boldogságtól, hogy családjával újra emberi életbe került. Bementünk gratulálni Johnnynak, aki csokoládéval kínált meg bennünket. — Tessék venni — mondta, — a papám csinálta. — Nagyon büszke volt erre a csokoládéra. Éppen úgy, mint ahogy büszke volt arra, hogy a papája biró volt. Majdnem elsírtam magamat, ahogy a csokoládét ettem. Egyszerű kis történet ez, de az én szivemnek — gyönyörű. Mamáknak való, azért is mondom el, mert a mamák biztosan megértik. Az van ebben a történetben, hogy a Nickie mamája nagyon jó amerikai, nagyon jó ember és nagyon jó anya. Jó amerikai a Nickie mamája, mert megnyitja családi otthonát egy elhagyatott, menekült családnak, amely sokat szenvedett. Jó amerikai, mert nem gyűlöli azt, aki német származású, ha gyűlöli is Németország politikáját. Tudja jól, hogy ennek a családnak semmi köze sincs a háborúhoz, tudja, hogy nincsenek gonosz nemzetek, rossz fajok, csak gonosz, rossz emberek vannak. Minden nemzetségben. Ahogy minden nemzetségben vannak kiváló és rendes emberek is. Jó ember a Nickie mamája, mert megosztja élete örömeit azokkal, akik ezt nem kapják meg, pedig éppenugy megérdemelnék. Jó ember, mert figyelmességével, gondosságával, kedvességével segíti egy család veszendőnek indult hitét és életkedvét megtartani. És jó anya, mert jó példát mutat Nickienek, a fiának. Jó anya, mert cselekedetével jóságra és embersegitésre tanítja a gyermekét. A Nickie büszke is a mamájára. Talán ez a legszebb az egész történetben, hogy itt van két gyerek, két különböző körülmények között élő gyerek s mindakettő büszke a szüleire. A Johnny büszke volt arra, hogy az apja okos ember, biró s most büszke arra, hogy jó csokoládécukrot csinál. A Nickie büszke a mamájára, mert a mamája figyelmes, jó aszszony, aki örömet szerez másoknak. Azt hiszem, valami csudajó, szivetmelegitő .érzés lehet a szülőknek tudni, hogy a gyereke büszke rá. Manapság ez nem is nagyon divatos. De ha a szülők vágyakoznak erre a nagy boldogságra: szerezzék meg maguknak. Mutassák meg a gyerekeiknek, hogy olyan emberek, akikre lehet is büszke a gyerek. A szülőktől függ, hogy milyen embereknek tartják őket gyermekeik. Olyannak, mint amilyennek mutatkoznak előttük. Karácsonyi történetnek is hívhatnám ezt az esetet, el is teszem magamnak karácsonyra, hogy Jézus Krisztus születésnapjának ünnepén mai, élő példával is bizonygassam magamnak, hogy: él még azért az emberszeretet a világon . . . FÜLÖP ILONA.--------------O-----------— GHIKA, MAGYAR KÖVET FELVILÁGOSÍTÁSA Még: a múlt hó elején ismertettük a Verhovayak Lapjában a N. Y. Herald Tribune “Sakálok és Hiénák” cimü magyar-gyalázó vezércikkét, melyben a nevezett lap a legigazságtalanabbul próbálta megbélyegezni a magyar népet. Egy Jugoszláviából érkezett állítólagos szemtanú és politikai menekült u. i. azt közölte a new yorki világlappal, hogy a magyarok felgyújtották Újvidék szerb lakónegyedét és a szerb lakosságot valósággal lemészárolták, sortüz elé állítottak papokat, tanítókat és a szerb intelligencia vezetőit. A vezércikk minden tekintetben elhamarkodott és felületes körülmények között Íródhatott, mert hiszen ezren és ezren vagyunk itt a Bácskából származó amerikai polgárok, akik szülőhazánkkal ma is állandó összeköttetést tartunk fenn vérrokonaink révén s az ilyen kegyetlenkedések kitudódtak volna már 8 hónap leforgása alatt, — de egyikünk sem kapott ezekről a szörnyűségekről még csak egy árva sornyi értesitést sem!... Nem is hittük el tehát a valótlanságokat egy percig sem! De cáfolni nem tudtuk a szerencsétlen levélforgalmi nehézségek miatt. Most aztán megnyugtató hirt közöl az Amerikai Magyar Népszava, melyet szószerint mi is közzéteszünk lapunkban. A New York Herald Tribune a napokban leközölte Ghika György, Magyarország washingtoni követének alábbi levelét: “November 22-én “Sakálok és hiénák” cimen egy vezércikk azt állítja, hogy “egy Újvidékről nemrég érkezett szemtanú elmondja, hogy a város szerbek által lakott részét felgyújtották, a lakókat lelőtték, vagy a lángokba kergették. Szerb államtisztviselőket, tanítókat és különösen papokat a magyar hatóságok kivégeztették.” Sürgönyi érdeklődésemre megtudtam, hogy bárki meglátogathatja Újvidéket, hogy megállapíthassa azt, hogy a szerb negyed teljes épségben áll fenn, ezt nem gyújtották fel, a lakóit nem mészárolták le, hanem ezek, éppen úgy, mint Újvidék többi lakói, tovább végzik mindennapi munkájukat.” Ghika követ jó szolgálatot tett a magyar népnek, amikor ebben az ügyben kábelileg kért felvilágosítást. Ghika követ régóta él Amerikában, az amerikai demokrácia a szivéhez nőtt s éppen ezért nagy súlyt helyez az amerikai közvéleményre, azt akarja, hogy ez a közvélemény megkülönböztessen igazi atrocitás törtéjuk, hogy Magyarországból lehet-e ma egyáltalán olyan értesüléseket kapni, amelyek elfogulatlanul a tárgyi igazságot adnák. De szeretnék elhinni, hogy az a válasz, amit Ghika követ' kapott kérdezősködésére, megfelel a valóságnak. El fog jönni az az idő, amikor vége lesz a cenzúráknak, el fog jönni az az idő, amikor újra szabadon utazhatnak az emberek és amikor végre tisztán lehet majd látni a most elsötétített kontinensen. Reméljük, hogy amikor eljön ez az idő, akkor a világ közvéleménye meg fogja tudni azt, hogy a magyar nép a brutalitások terén nem követte a názikat. De addig is, amig ez az idő eljön, vigyázni kell arra, hogy mindenki megőrizze nyugalmát, ne hagyja magát félrevezettetni hamis propagandától se jobbra, se balra. Az újságok igyekeznek megkülönböztetni igazi híreket propaganda hírektől, de ez a törekvés egyre több nehézségbe ütközik s néha a legteljesebb tárgyilagosságra törekvő újságok is helyt adnak hasábjaikon propagandairásoknak. Ezért az olvasóknak is kettőzött figyelemmel kell elolvasniok minden hirt és minden cikket és minden egyes sor elolvasásakor fel kell tenniük a kérdést, hogy vájjon az igazi tényállásról van-e szó, vagy pedig lehetséges-e, hogy újra valamilyenféle propagandával állnak szemben. UJ MAGYAR VICCLAP Kolos L. Béla, régi amerikai magyar újságíró vállalkozott arra, hogy vicclapot indit az amerikai magyarok számára. November 15-én már meg is jelent az első szám. Kolos L. Bélának a humor iránt van érzéke és múltja, egész életfelfogása biztosíték arra, hogy a lap jó lesz. A “Kis Dongó’’ havonta kétszer, elsején és 15-én jelenik meg és előfizetési ára $2.00 egy évre. Akik szeretik a vicclapot, jól teszik, ha előfizetnek erre az ügyes kis újságra. — Megrendelhető: “Kis Dongó” szerkesztőségében, 7907 W. Jefferson Avenue, Detroit, Mich.--------:o:--------A liquid has been developed for cleaning and lubricating electric contact points without interfering with flow of current and that quenches sparkling. “DUPLA-GAZDAG” ÜNNEPI ÉLVEZETNEK * ADJON >ÍARS 010 4/5 Qt. $2.06 No. 471 Pt. $1.29 No. 492 Includes Tax At State Stores & Bars iá noof .THIS WHISKEY IS S YEARS OID. COM. 1941, SCH6NIEY CMSTIltERS CO , N.V.«, a *
