Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-11-20 / 47. szám

November 20, 1941 Verhovavak Labia VÁLOGATOTT ADOMÁK BUSULÓ TESTVÉREINK FELVIDÁMITÁSÁRA összeszedte: Egy Öreg Verhovay Csatár Modern gyerek — Aztán mit mondott a doktor bácsi, kislányom? — Semmit, csak a hasam­mal beszélt telefonon. Bátorság — Mondd, János, bátor ember vagy te? — De mennyire! — Akkor légy szives és mondd meg a méltóságos asszonynak, hogy te törted el a kínai Porcellán-vázát. Hivatalban — De, kisasszony, hogy gondolja, hogy szabadságot adhatok macának? Az előbb adtam egv heti szabadságot Müller'könyvelő urnák azon a címen, hogy megnősül. Maga milyen célra kéri? — Kérem, főnök ur, én vagyok a menyasszonya. Kedveskedés — Kérek szépen egy lúd­talpbetétet a menyasszo­nyom számára. — De anélkül nem adha­tunk, ha ő maga be nem jön próbára! — Pedig úgy szerettem volna, ha nem tud róla ... Születésnapi meglepetésnek szántam. Hidegvér — Méltóságos ur, kérem, rabló jár a könyvtárban! — Igazán!? És mit olvas? Enyelgés — Nem tudom elképzelni, hogyan nevezheted kalapnak azt, amit a fejeden viselsz? — És te hogyan nevezhe­ted fejnek azt a valamit, amit a kalapod alatt hor­dasz? Iskolában — Ha az édesapád egy hónap alatt megtakarít há­rom dollárt, akkor három hónap múlva mennyi pénze lesz? — Annyi, hogy édesanyám vehet rajta egy kalapot. Rossz tanuk — Ezek a faóriások örök időkig tanúi lesznek az én szerelmem kiapadhatatlansá­­gának. — Aligha! Úgy tudom, hogy a jövő héten kivágják az egész erdőt.- Mtőrt keseivsrsv. ti2v n> ellopott eyönsysorod miatt? Hitt nem volt lm ruts'? n* ütőn Hanem e*r most minden tmrAtnöm meittttdla. Morgan tanácsa John Pierpont Morgan, Amerika egyik legnagyobb pénzügyi lángesze, még fia­tal ember volt és az egyik new yorki banküzletben dol­gozott. Egy napon odajött hozzá egyik kollegája és egy kellemetlen eset miatt pa­naszkodott. Elmondotta, hogy néhány hét előtt ezer dollárt adott kölcsön egyik jóismerősének, amiről szabályszerű adósle­velet is kapott. Szobájában azonban tűz ütött ki, az adós levél elégett és most joggal fél attól, hogy adósa ezt a fatális esetet ellene fogja ki­használni és a kölcsönzött t íszeg visszafizetését halogat­ni fogja. Sőt az is bekövet­­kezhetik, hogy egyszerűen megtagadja, ő pedig termé­szetesen képtelen a kölcsön­zést bizonyítani, mert az adóslevél elégett, tanú pedig nincsen. Morgan egy pillanatig gondolkozott, azután igy szólt: — Nézze, kedves barátom, írjon még ma egy levelet az adósának, amelyben erélye­sen szólítsa fel, hogy azon­nal fizesse vissza önnek a kölcsönadott kétezer dollárt! — Úgy látszik, nem jól értett meg engem, kedves Mr. Morgan, — felelte a másik. — Én ugyanis az illetőnek csak ezer dollárt kölcsönöz­tem ... — Kedves uram, — neve­tett Morgan, — sem süket nem vagyok, sem pedig ér­telmetlen ... Éppen erről van szó! Ha ön ugyanis kétezer dollárról fog írni az ismerő­sének és kétezer dollárt fog visszakövetelni, az adós any­­nyira ingerült lesz, hogy azonnal válaszlevelet küld önnek, amelyben önérzetesen ki fogja jelenteni, hogy csu­pán ezer dollárjával tarto­zik. Ebben az esetben önnek a keze között írásos elisme­­rés lesz, amellyel aztán jo­gait és követelését a bíróság előtt perrendszerüen érvé­nyesítheti. Morgan tanácsa kitünően bevált. Az “Írásos elismerés”, a felszólító levél után, ha­marosan megérkezett. Az állomáson Egy óhazai vasútállomáson játszódott le a következő je­lenet: Utas: Kérek egy jegyet! Vasutas: Hová? Utas: Ide ni, a markomba. A pénzt máris adhatom! Vasutas: De hová utazik? Utas: Lagziba. Vasutas: De hol lesz az? Utas: Azt még a felesé­gemnek sem mondtam meg! Hát talán majd éppen magá­nak mondom meg?! Házassági ajánlat — Látja, Mancika, én na­gyon öreg vagyok, maga pe­dig nagyon fiatal. Akar az özvegyem lenni? ... Mai gyerek — No, Móricka, milyen csillagokat tudsz nekem mondani? ' — Van hajnalcsillag... van esti csillag... és van mozicsillag! Iskolában — Te, Frici! Ki csinálta a dolgozatodat, hogy olyan jó volt? — A papám. — Az egészet ő csinálta? — Nem. Én is segítettem neki. 1 7-ik Oldal — — — -■■■■ — — ■■ ■ ■■■*—— A NAGY HÁBORÚ (Folytatás a 4-ik oldalról) tette — a békét” — és aláhúzta fontosságát annak, hogy Amerika most a háború utáni egészséges béke érdekében vesse latba súlyát egy olyan igazi béke érdekében, amit nem a bosszú, de az igazság és a jogszerűség vezet! ... * * * LAPZÁRTAKOR — az Associated Press értesülése szerint — a német hadvezetőség külön communique-t adott ki, mely szerint a názik, kilenc napon és kilenc éjszakán át tartó véres harc után, elfoglalták KERCH tengeri ki­kötőt, melyet az orosz Gibraltárnak neveznek s melyről tudiuk, hogy a világ leggazdagabb olajtermő vidékének, a Kaukázusnak a kulcsa. A Krim félszigeten még csak Sebasztopol, a legdélibb kikötő nincs a názik kezén, de az is teljesen körül van véve. Kerch városának az eleste, ha megerősítést nyer, (köz­ben már meg lett erősítve. Szerk.) igen nagy csapás a szovjetre nézve, mert az 1.) a Kaukázus felé vezető hídfő, 2.) kereskedelmi és hadászati jelentősége pedig abban rejlik, hogy a Don és a Donetz folyók torkolatánál van s az orosz hajók nem léphetnek be ide többé sem az Azóri, sem a Fekete tenger felől. 3.) Kerch ezen kívül nemcsak az orosz haditengerészetnek egyik igen fontos állomása, hanem a vasércipar központja is. Kerch eleste után a názik minden bizonnyal meg fogják rohanni a Kaukázust. Ä GÉP Kerekek, karikák ütemet doboltak Egyhangún omoltak, robogtak, dobogtak Lüktető kis vasak simulva ropogtak, Színes, széles szíjak sivitva dohogtak, Izzó fényű tüzek cikázva lobogtak Durrogva dorombolt a mogorva gép, Durrogva dorombolt a mogorva gép. Csapódó csapágyak vágyásán vajúdtak. Szelepek, szirénák szomorúan zúgtak, Forró fehérséggel harsogott az élet, Mámoros, bánatos, bóditó meséket, Naphosszat hallgatta ezt a bus mesét, Durrogva dorombolt a mogorva gép, Durrogva dorombolt a mogorva gép. \ Egyszer csak meglátta, hogy fényes tavasz van Autók is villannak a fényes tavaszban, Selymek is suhognak és hogy van lakkcipő! Hogy az ember Ember, nem csupán vér, erő, Hogy hozzá is simulhat bársonyos derék, Hogy az Isten nem csupán, nem itt ez a gép! Durrogva dorombolt a mogorva gép. Két kemény karjával hogy nekitámadt. Tépte a csapokat, mint vihar a fákat. Neki a gépnek, széttörni apróra. (Lihegett zihálva a nagy villanyóra) Neki a gépnek! Széttörni egészen! A nagy keréknek! Szétvágni merészen Belebujni, bentről fűrészelni, tépni! Rombolni, részegen robbantani, égni! Pusztuljon a porba! Pokolba a géppel! Ne zúgjon, ne fújjon, ne fájjon az éjjel! Ne facsarja folyton a fáradó vérem! Még egyszer hajrá!! S fenn a nagy keréken megakadt az ember És meghalt az ember, aki az életét kereste. Percre sem állt meg a nagy villanyóra, Virágos vasárnap hajnal virradóra, Minden ment tovább, nem lazult a fék Durrogva dorombolt a mogorva gép Durrogvg, dorombolt a mogorva gép Durrogva dorombolt a mogorva gép A gép! A gép!! Gép!!! LÓRÁNTH LÁSZLÓ.

Next

/
Thumbnails
Contents