Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-11-13 / 46. szám
(Verhovay ‘'Journal) 31 72 VOL. XXIV. ÉVFOLYAM NOVEMBER 13, 1941 NO. 46. SZAM A Verhovay Bizalom Irányítsa Tagszerzésünket A VERHOVAY BIZALOM nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy ma széles ez országban mindenfelé ismerik és méltányolják azt az erkölcsi alapot, amelyen a Verhovay üzleti tevékenység felépül. Hogy ez nem üres frázis, hanem igazság, azt tudja mindenki. Hiszen büszke öntudattal és nagy örömmel állapíthatjuk meg, hogy magyarságunk legtekintélyesebb tényezői is ma már nyiltan mellénk állanak. Magyar társadalmi életünk legjobbjait: kiváló papokat, ügyvédeket, orvosokat, kereskedőket és iparosokat, — ott láthatjuk közéletünk többi számottevő, tekintélyes részével: munkás és farmertársadalmunk derék, dolgozó tagjaival egysorban . . . S a Verhovay taglétszám évről-évre szaporodik . . . Azt bizonyítja ez, hogy nagy egyesületünk kifogástalan kötelességteljesitésévei kivívta magának azt a helyet, ahol büszkén és makulátlanul áll a higgadtan és igazságosan Ítélkező közvélemény szemében! Röviden ezt nevezem én Verhovay bizalomnak. Ezt a bizalmat fenntartani és erősíteni kell. Verhovay hivatott képviselőink lelkes, becsületes és kitartó munkájukkal el is végzik ezt, az elvitázhatatlan tény, — de ez még nem minden! ... Időnként már évek óta egyesületünk tagszerzési versenyeket rendez s a verseny-nyerteseket értékes jutalmakban részesíti. E versenyeink befejezése után mindenki, aki fáradozott, dolgozott a Verhovay érdekében, meg is kapta a jutalmát, mely — amikor több száz Verhovay családban örömet és boldogságot jelentett, — egyúttal a Verhovay bizalmat is megerősítette. Nyílt titok az is, hogy egyesületünk tagságának sza-THANKSGIVING “MINDEN TANYA ISTEN TANYÁJA ÉS MINDEN BUZASZEM AZ ÖVÉ . . íem egészen amerikai, mert a hála, — ha ünnep lelkes, szépszivü emberek élnek, azok a puritánok, akik a hatalom és hit hábo:aságához menekültek, — a mai New England Jawashka tó északi partjánál hasítottak ki mailyenkor végeztek a betakarítással, amikor már hanem legelőre is. Mert: a ma is nevezetes tó még a hőtakaró alatt is zöld marad a rét. nak ősz. Az indiánnak is. A mezők és erdők izes ilyenkor és a nehézszárnyu szelek olyan puszvaló bogyó vagy kenyér csak annak marad, Minden és mindenki másra nagy nyugtalanság kor már — pontosan ezért — az indián is útnak melegforrásaihoz érjen, ahol — mondom, — ami — mint mi is jól tudjuk, — nyárson vagy jő. November minden vadakhoz egyaránt és a Maténfergő vadpulyka és némely éhező indián. tűzhelye és minden tűzhelyen készült lakoma jára. és tűzifa volt már bőven és erre a szép estére, szél, — néhány vadpulykát is behoztak a gazdák ahhoz, Tiogy eme vadmadarakat izes, barátságos már, hogy az áfonya nevű erdei bogyó, — náda pulykához. ért, amink van! — mondották valamennyien, a história szerint, — előbb nyílvesszőkkel, azmert bágyadt szemeikben is ott lázadozott az hordtak eléjük és a tálakon nemcsak sültet és mert úgy tanulták és gyakorolták is, hogy hászebben az áldásért, akik másokkal is megoszt-Annyira szép, hogy ime: már meg is duplázzuk. mert naponta sem volna elég. Hiszen: “minden övé.’’ TARNÓCY ÁRPÁD. THANKSGIVING amerikai ünnep, de nélkül is, — mindig, mindenütt meg volt, ahol A dolog történetéhez tartozik, hogy ruja elől az imádsághoz és az emberi élet tisz államokban telepedtek le és elsőbben is a Ma guknak nyugalmat és életet Ígérő földi tanyákat. Gazdálkodtak, kertészkedtek és éppen nem csak ivóra jár le a vad a Madawashkához, környékén áldott melegforrások is vannak, ahol Az ősz mindenütt ősz és minden vad gyökerei és gyümölcsei már fogyóban vannak titást végeznek a földeken, hogy mindennapra aki gyűjt. Csak a hangyának és a “puritánnak” és “hajsza” érkezik rá az első fagyokkal és ek eredt a vad után, hogy mielőbb a Madawashka nemcsak legelő volt még, de vad is volt már, kövön sülve, esetleg bográcsban főzve, kiválóan De egyszer különösen kegyetlen volt dawashkához nem jutott el más, csak néhány Ám akkor már ott füstölgött a puritánod az első hálaadáshoz. Thanksgiving születésnaf Búza és kenyér, len és takaró, tűzhely —' bárhogy fütyült is a hózivataros kanadai és puritánék asszonyai igazán kiválóan értettek vacsorává szelídítsék. Es azt is régen tudták cukorral édesítve, — még tálon is nagyon illik — Adassék az Istennek hála mindenek amikor asztalhoz ültek. Es ekkor kopogott rájuk az indián, — tán súlyosan szomorú alázatos hebegéssel és éhség, nem maradhattak megértetlenül. A puritánok asszonyai rangos tálakat gyümölcsöket, de békességet és szeretetet is lát — legelőbb az Istennek, — azok adnak léc ják, amijük van. Nagyon szép ünnep ez a Thangsgiving. Kettőt is tartunk már belőle. Ami nem is sok tanya Isten tanyája és minden buzaszem az
