Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-10-16 / 42. szám

8-Ik Oldal_______________________________________ 129 évvel ezelőtt Moszkva égett... Verhovayak Lapja 1941 Október 16 V eß/u>0cuy/*o A háborús események, alnémet hadsereg előre­törése és Sztálin könyör­telen pusztításai meg el­­hamvasztási rendelkezé­­zései különös időszerűsé­get adnak az 1812-es moszkvai tűzvésznek, amely Napóleont végül is távozásra bírta a cári városból. * * * Szeptember 14-én délután 2 óra volt, amikor a császár felhágott a Moszkva körül elnyúló dombok egyikének a Csúcsára. — No végre, a hires vá­ros! — kiáltott fel. — Ideje volt ideérnünk. Körülötte a katonák, csá­kójukat puskájuk végén len­getve, tele torokkal kiabál­ták: i — Moszkva! ... Moszkva! Mit jelentett Napóleonnak !s katonáinak a lápiszkőszinü égbolt alatt Moszkva ezer arany tornyával? Mindenek­előtt a pihenőt, evést és al­vást, bőséget, azután a di­csőséget, zsákmányt, a bé­két, Anglia legyőzését, a brit birodalom megrendülését és a francia befolyás elterjesz­tését az egész földkerekség felett. De Moszkva égett... A ■ tűz a Kremllel szem­ben, a mai Vörös-téren álló bazáx-ban kezdődött, ahol né­hány kinai üzlet, a tőzsde és egy bank gyűlt lángra. Mi­kor az első biborfények meg­festették az éjszakai égboltot, a császár meglepetve igy szólt: — Jelentéktelen incidens, amely a fosztogatásnak és a Város elhagyatottságának kö­vetkezménye. De a tűz villámgyorsan terjedt. Napóleonhoz óráról­­órára újabb és újabb vész­­hirek érkeznek. Végül Murat és Mór tier jelentek meg előtte és gyászos arccal kö­zölték: — Sire, nincs több locsoló Moszkvában... Hajnalra mégis úgy tet­szett, hogy az utászszázadok­nak a tábori pumpákkal si­került a tüzet lokalizálniok. A császár bevonult a Kreml­be. Az utón, jobbról és balról tetemek. Azoknak a holttes­tei, akik felajzott szenvedél­lyel a francia csapatokra tüzeltek. t — íme, a büszke védvár! — mondotta gúnyosan Napo­leon. ^ Azonban estére hajlóan a lángok tovakigyóznak, a tűz egy csomó helyen újra kez­dődik s a gyújtogatok uj munkába állanak. A város­nak egyszerre ötven külön­böző pontján csap fel a vész. Az ördögi tűzijáték fényében féktelen martalóc-csoportok nekiállanak a rablásnak. Mi­közben az alkoholraktárak ablakaiból kék lángok törnek elő, felrobbantják az ékszer­üzletek redőnyeit s a rubin meg a gyémánt valósággal a földön hever. A hercegi palo­ták emeleteiről mázsaszámra hajigálják le az ezüst asz­tali szereket. A gyanú, hogy szervezett gyújtogatásról van szó, bi­zonyossággá válik. Embere­ket fognak el lángoló edé­nyekkel a kezükben, rendőr­tiszteket csóvákkal. Az el­­szántabbak a templomtor­nyokból gyuj tóbombákat vet­nek a háztetőkre. S az em­beri pusztítást megkettőzi a steppék szele, amely végig­söpör a városon és negyed­­ről-negyedre viszi a tüzet. Hamarosan nincs kétség afelől, hogy Moszkva, min­den gazdagságával, Rosztop­­csin parancsára ég: az orosz hazafiak mintegy vallásos dühvei pusztítanak mindent, hogy önnön vesztükön át megfosszák Napóleont hódí­tásának és reménységeinek gyümölcseitől. A császárnak el kell hagy­ni a Kremlt is. A raktárak­ban nagymennyiségű francia meg orosz puskaport és mu­níciót halmoztak fel. Robba­nástól kell tartani. A cisz­ternákban máris forrni kezd a viz. A hóditó mégegyszer elmereng az erkélyről a láng­ban álló metropolis felett és keserű csodálkozással mor­molja: — Milyen emberek... mi­lyen emberek... igazi szity­­tyák! Ezzel egyidejűleg Rosztop­­csin, a Kutuzov-hadsereggel visszahúzódván Voronovo mellett levő birtokára, saját­kezűig felgyújtotta pompás házát, egy remekbe épült vi­déki kastélyt, ahol felbecsül­hetetlen értékű könyvtárt és mügyüjteményt halmozott össze. Amikor Napoleon a vész lecsillapultával visszatérhe­tett Moszkvába, a neves város ba, amely a Nyugat és Kelet legendás kincseinek hajléka volt, nem maradt 'úgyszól­ván semmi, csak még füstöl­gő romok és fantasztikus, megfeketedett árnyékok. A régi paloták fantomjai. Tízezer házból körülbelül hatezer vált a lángok mar­talékává. Háromszázhuszon­egymillió aranyrubel volt a polgárság közvetlen kára. Odaveszett a hat hercegi könyvtár is, amelyeknek kin­cseit fel sem lehetett be­csülni. De a hóditó sereg hajlék nélkül maradt. Október 23- án Napoleon kénytelen volt megkezdeni hires visszavo­nulását. Moszka egyedül ma­radt, régi nagyságára nem emlékezteti más, mint 'a Kreml tornyai és a fekete falroncsok. Napoleon, ször­nyű válaszképpen, el akarta pusztítani a Kremlt is. De VERHOVAYAK ÜNNEPE SOUTH RENDBEN Október 25-én díszvacsorát rendezünk uj tagjaink tiszte­letére. Minden esztendőben megrendezzük e vacsorát, hogy ennek keretében ünne­pélyesen vezessük be uj tag­jainkat Verhovay családi kö­rünkbe: • Ez a vacsora azonban nem amolyan, a formaságokhoz ragaszkodó banket, mint ahogyan a díszvacsorák ál­talában lefolynak, hanem célja az, hogy barátságot, melegséget keltsen az embe­rekben s hogy az uj tagok egyszerre otthon érezzék magukat körünkben. De má­sik célja is van e vacsorá­nak s ez az, hogy egy kel­lemes, igazi magyar estét rendezzen a város magyar­ságának. Mert vendégeink között minden évben igen sokan vannak nem Verhovay tagok is, akik nemcsak a jó ételeknek emlékeivel távoz­nak asztalainktól, de azzal a tudattal és jóérzéssel, hogy a Verhovayban él a magyar szellem és a magyar barát­­ság. Ma ezekben a nehéz idők­ben e vacsoránknak még in­kább célkitűzése kell, hogy legyen, hogy ez a tudat s a magyar szellem ápolása le­gyen annak vezérmotivuma. Elmondhatjuk, hogy szép számmal csatlakoztak hoz­zánk ebben az évben is uj tagok s köztudattá lett vá­rosunk magyarsága között, hogy a Verhovay ma a leg­nagyobb magyar egyesület a városban s nemcsak abban különbözik minden más in­tézménytől, hogy tagjait gazdaságilag segíti, de kul­­turprogramja gazdag s eb­ben az évben és minden évben jobbat igyekszik ad­ni, mint a múltban. Igen, ez a mi jelszavunk itt South Bendben. Jobbat, tökélete­sebbet teremteni minden év­ben, biztonságot építeni ön­magunk számára, hogy féle­lem nélkül nézhessünk a jö­vő elé. A mi, baráti közösségünk nemcsak egyetlen estére szól. Tudjuk azt, hogy mi: a ma­ennek bástyái, ámbár a pus­kapor iszonyú erővel explo­­dált, állva maradtak. Október végén már téli fagy terjengett az orosz sík­ságokon. A hómezőkön ke­resztül fáradtan vonszolódott a hóditó sereg s egy részé­nek sikerült is viszontlátnia hazáját. (Magyar Nemzet.) gyarság, elenyésző s egyre apadó kisebbség vagyunk ebben a nagy és szabad or­szágban s szeretnénk vala­mennyire megőrizni és ápol­ni apáink hagyományait, amenyire csak megtehetjük azt. Európában, ahonnan ideszármaztunk, hosszú és fekete éjszaka van, a barát­ság, a szeretet helyett a gyű­lölet lett az uralkodó, ápol­juk tehát mi a szeretetet, a barátságot, hogy ha majd eljön az idő és óhazánk fö­lött ismét kisüt a nap, leg­alább a bennünk felgyülem­lett lelki erőkkel támogat­hassuk a magyar síkságon születő uj szabadságot. Reméljük, hogy ez a va­csoránk túl fogja múlni ed­digi ünnepségeinket is s hogy az egész magyarság egy lesz legalább azon az estén a Verhovay testvéri szellemmel.--------------O-------------­TRENTON, N. J. 13-ik fiók Október 5-én tartotta ren­des gyűlését a Magyar Ott­hon 2. sz. gyüléstermében. A gyűlésről e héten a kö­vetkező tudósítás érkezett be, melyet közzéteszünk: Radványi Ferenc elnök dél­után 3 órakor a gyűlést meg­nyitja, üdvözli a szép szám­ban megjelent tagságot és annak a reményének ad ki­fejezést, hogy a nyári szünet után a tagság még nagyobb számban fog a gyűléseken megjelenni. Elnök kéri a múlt havi jegyzőkönyv felolvasását, amit Vigh Lajos jegyző fel­olvasott, elfogadtatott és hi­telesíttetett. Elnök jelenti, hogy Molnár Ferenc a fiók titkára által felajánlott tagszerzési ver­seny szép eredménnyel járt, mivel a mai gyűlésre abból kifolyólag nyolc uj taggal szaporodott a fiók taglétszá­ma. Az első dijat, 5 dollár értékben, Megulesz János örökös diszelnökünk nyerte meg, mivel 5 uj tagot szerzett erre a gyűlésre, a második dijat, 3 dollár értékben, ifj. Molnár Ferenc nyerte meg, mivel 3 uj tagot szerzett. A tagság nagy megelége­déssel vette tudomásul ezen szép eredményt, amidőn az elnök átadta a nyertesek­nek a dijakat, elismeréssel nyilatkozott Molnár Ferenc titkárunk az egylet érdeké­ben kifejtett munkásságáról és kiemelte Megulesz János örökös diszelnökünknek fia­talos tevékenységét és kíván­ta, hogy még hosszú éveken keresztül dolgozzon egyle­tünk érdekében. Ezután Megulesz János megköszönte a szép elisme­rést és bejelentette, hogy a gyűlés után megvendégeli a tagságot, amihez Péntek Ká­roly pénztárnok is hozzá akar járulni, mivel ma lé­vén a születése napja. Jelen volt a gyűlésünkön Cher Ferenc kerületi szerve­zőnk, aki szintén nagy elis­meréssel adózott Molnár Fe­renc titkárnak és általában a 13-ik fiók tisztikarának és tagságának a tagszerzési munkából kifolyólag. Úgyszintén Ari Béla, a V. S. E. alelnöke is szólt a tagsághoz és kérte, hogy a helybeli 417-ik fiókkal kö­zösen alakítsunk egy sport bizottságot a Verhovay kug­lizó csapat ügyeinek inté­zésére. A tagság nagy öröm­mel fogadta a felszólítást és a 13-ik fiók részéről a sport bizottságba kiküldte Radvá­nyi Ferenc elnököt és Megu­lesz János örökös diszelnököt. Még több az egylet bel­­ügyeit érintő ügy megtár­gyalása után a gyűlés kitért a Magyar Otthon ügyére és hosszabb tárgyalás után egy­hangúlag el lett fogadva, hogy a tisztikar fel legyen hatalmazva, hogy lépjen érintkezésbe a többi testüle­tekkel, úgymint: a N. J. M. Egyletek Egyesülete, a Szent István Egylet és a Rákóczi Egylet 20-ik osztály tisztika­rával és azokat közösen meg­beszélve, kövessenek el min­dent, hogy a Magyar Otthon ügye rendbehozassék és hogy a Magyar Otthon további vezetését a négy testület kö­zösen intézze. Ezek után az elnök a gyű­lést bezárta, de a tagság még együtt maradt és elszó­rakozott. A Verhovay 13-ik fiók ne­vében: Radványi Ferenc, elnök. Molnár Ferenc, titkár. Vigh Lajos, jegyző.--------------O-------------­HARRISBURG, PA. 336-ik fiók Szeretettel kérem tagtár­saimat, hogy az 1941 novem­ber 2-án tartandó rende3 gyűlésünkön lehetőleg minél nagyobb számban megjelen­ni szíveskedjenek, mert igen fontos ügyeket óhajtunk el­intézni. Akinek kötvénye ter­helve van, szíveskedjék a kamatot rendezni, nehogy az év lejártával a tőkéhez le­gyen csatolva. Tagtársi tisztelettel • John Papp, titkár. / ■■HNHNhIbÍéhIhHíMMHHHIHHHHMiI

Next

/
Thumbnails
Contents