Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-10-02 / 40. szám

I

1941 Október 2.

LITTLE JULIUS SNEEZER

Verhovayak Lapja

VE* JlA- I

PLAYED

Hamlet

ONCCJ

15-Ik OldaS

BT BAKES

HEROES OF SPORT BILL ERWIN

STORY Of CUff MONTGOMERYS SENSATIONAL CAREER IS ONE Of CONSTANT APPLICATION AND PREPARATION TOWARDS ATTAINING PERFECT PHYílQüf

©HUY ENOUGH Cllf f IS A UTTIE 6U* BUT. APPARENTLY, SIZE MEANT NOTHIN® TO HIM.

t^JOT CO LONG AGO. WE CDOLO WAVE POUND A TINY SIX YEAR OLD BOY PLAYING PUNNING BACK ON THE SAND LOW WITH A LOT Of OLDER BOYS. YES, UTTlECUf* STARTED FOOTBALL AT six/

«56 TTJAIN MIS MUSCLES, CUFF WORKED IN ASIEEL MILL DUPING VACATIONS;

Me REACH ED%tt TOP IN THE QOGE BOWL GALAS. OE IM4-/

Cuff tried OUT FOR THt COLUMBIA TEAM BUT THEY THOUGHT HIM TOO SMALL FOR A COLLEGE PLANER. A SCRIMMAGE CHANGED THElp MINDS, HE HAD THE STUFF, RlSINKS prom substitute -r& score two touchdowns in the Dartmouth gi*tMC

14 TÉKOZLÓK

nem lehetett ilyen ártatlan célozgatással zavarba hozni.

— Ráérek, elkísérlek haza — mondta Panninak s a többi felé megbökte a fején pörge szélű barna kalapját. Három szép telt kalász lengett a pántlikához tűzve. Panni csak most vette ezt észre s hogy magukra maradtak — csak hogy valamivel elűzze a közéjük szakadt csendet, megdicsérte:

— fezép kalászok.

— Ugy-e — csillant fel Jánosban a büszkeség. — a mi búzánk.

— A tietek?

— Az. Onnan a Szilágyi düllő mellől. — Elgondolkozott kissé, azután hozzátette: — A tietek mellett van.

Panni szokatlan melegséget érzett ki abból, ahogy ezt mondta. Csodálatos is, hogy éppen egymás _ mellett vannak a földek. Igaz, hogy az egyik tizenöt, a másik csak hat hold, de most nem éreztek ebben semmi különbséget.

— Szerdán, vagy csütörtökön beállók a táblába — újságolta János. — Egy kettő kész leszek, hiszen csak két hold a búza. Egész nyáron tudnám pedig vágni. Tudod, mikor odaállok a búza elé, úgy érzem én is vagyok valaki. Hogy hatalmam van. Szeretném megmondani annak, aki arra jár: nézzétek, ez az én búzám! Senkinek sincs itt ilyen búzája.

Panni csodálkozva emelte föl szelid szemeit. Nem hallotta még igy beszélni Jánost. Nézte, hogyan morzsolódnak össze a szőke kalászok erős ujjai között.

— Ugy-e, bolondokat beszélek Panni, de hidd el, csak azért van mert valami úgy feszit itt belül. Sokszor mán azt hiszem nem is vagyok én egészen rendes ember. Mert hogy mindig mást szeretnék tenni, mint amit éppen lehet. Valanji olyanra vágyakoznék, amit nem tehet mindenki. Valami nagyot, amilyenekről mesékben hallani.

A beszélő arca egészen átszellemült. Az erős, kemény vonások megszelídültek a vágyakozásban. Panni

TÉKOZLÓK______________________________________15

nézte és szeretett volna a mellére borulni, hogy sírjon

a gyönyörűségtől:

— Tudom János, — suttogta alig hallhatóan. — Te nem olyan vagy, mint a többiek. Mindig is másnak képzeltelek.

— Milyennek?

Panni gondolkozott. Szemét fátyolossá tette az erős igyekezet, hogy kifejezze gondolatát, de sehogy se sikerült. Végül is bevallotta.

— Nem tudom én azt neked megmondani.

Erős János feje aláhanyatlott:

— Ez az, hogy nem tudod. Én se tudom, csak azt látom, hogy másképpen szeretném, mint ahogy van. Szeretek álmodozni, aztán ném is találtam mást, csak téged, aki megérti ezt. Ha te nem volnál itt, én elmennék mán valahova, valamerre.

Panni elbűvölve hallgatta ennek a csodálatos, hatalmas, erős férfinek a szavait. Talán nem is értette mit mond, csak azt érezte, hogy hozzá beszél, hogy ott van mellette. Az utolsó szónál mégis fölrezzent s ártatlan ilyedtséggel kérte:

' — Ne menj, nem szabad elmenned János!

Szerették volna ott átölelni egymást és elsuttogni azt a sok-sok boldogító szót, Ígéretet, amik ott éltek mindkettőjük szivében. Csodálatos érzések bő izü forrása csörgedezett szét minden tagjukban s Erős János is úgy érezte, nem kell többet sehova se kívánkoznia, mert amit keresne, amire egyáltalán vágyakozhatna, már megkapta. Timár Panni az övé lesz. Kivánhat-e még ennél többet? Most úgy érezte nem. Lassan mentek, de mégis hamar odaértek Panniék házukig, ahol Panninak be kell menni. Milyen különös, hogy az ilyen varázslatos perceknek is végük szakad. De János el akart még valamit intézni Pannival.

— Tegnap megbeszéltem valamit Abrahám Jóska bácsival. Remélem megmondta mán az édesapádnak. •— Magyarázatul mindjárt hozzátette: — úgy hallottam