Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-10-02 / 40. szám

lö-ik Oldal

1941 Október 2.

____________________Verhovayak Lapja_____________________

DETROITI VERHOVAY ÉLET

Detroit és a Verhovay Igazgatósági Gyűlés

— Macker Gyula igazgató beszámolója —

NYÍLT levél

A TIZEDIK KERÜLETI VERSENY BIZOTTSÁGHOZ

Kötelességemhez híven résztvettem nagy intézményünk, a Verhovay Segély Egylet igazgatóságának szeptember 15-én kezdett gyűlésén, amelyről az összes Verhovay tagságnak részletes jegyzőkönyvünk már beszámolt és én azonfelül csupán azon események felől óhajtok beszámolni, amelyek Detroit városát és a tizedik kerületet közvetlenül is érdeklik.

Az első napon az igazgatóság három tagú bizottságot küldött ki a jövőben építendő vagy átalakítandó Verhovay házak építési vagy átalakítási terveinek alapos felülvizsgálására. Ilyen kölcsön kérelmeket ezentúl csakis e bizottságon keresztül lehet az igazgatóság elé terjeszteni.

Ennek a bizottságnak egyik tagjává jelölt ki engem az igazgatóság.

A mi detroiti Verhovay Otthonuk épületének kérdésével is behatóan foglalkozott az igazgatóság és a következő határozatot hozta:

— A Detroiti Verhovay Otthon ügyének tárgyalásánál az Igazgatóság a törlesztés összegével nincs megelégedve, mert hiszen a megjavult gazdasági viszonyok közepette teljes joggal várható el, hogy tőketartozásukba jelentősebb összeget törlesszenek.

Mikor a mi Detroiti “Otthonunk ügye tárgyalás alá került, erőmhöz képest igyekeztem kifejteni azt, hogy társadalmi életünk központosítása és. fejlesztése érdekében milyen tevékenységet fejt ki ez az épület. Az általános adatokon kívül azonban részletekkel nem szolgálhattam és ezért az igazgatóság a bennünket erősen érintő kérdésben a következő határozatot hozta:

— Megbízza az igazgatóság detroiti tagját, Macker Gyulát, hogy a detroiti Verhovay Otthon üzleti rendszerét és ügyvezetését gondosan nézze át és adjon részletes jelentést, valamint véleményt arról, hogy miként lehetne a mai helyzeten Egyesületünk érdekében változtatás. Ugyanekkor megbízza, hogy észleleteit a Ház Intéző Bizottságával tudassa, hogy felhasználhassák azokat az általa jónak tartott tanácsokat és kívánalmakat, amelyek Macker igazgatónak megfigyeléseiből származnak.

Ez a megtiszteltető, de nem kellemes megbízatás

nehéz feladatot rótt reám. A múltban — mint azt mindenki tudja — a mi detroiti Verhovay Otthonunk dolgaiba soha bele nem szóltam, mert tudtam, hogy annak vezetése a legtisztességesebb és jóakaratu kezekben van. Most, hogy az igazgatósági parancs alapján e téren is dolgoznom kell, őszintén remélem, hogy a Ház Intéző Bizottságának tagjai részéről a legjobb indulatu támogatásban lesz részem és együttes erővel talán sikerül is elérnünk azt, amit az igazgatóság kíván, hogy a jövőben nagyobb törlesztéseket teljesíthessünk.

A mi Verhovay Otthonunk körül remélhetőleg nem fog felmerülni átalakítások szűk' sége, de ha ez mégis megtörténnék, akkor a jövőben kötelesek leszünk igényeinket tizennégy nappal az igazgatósági gyűlés előtt írásban bejelenteni azon a formán, amelyet a nagy egyesület jogtanácsosa készít majd el.

Mindnyájunk igaz örömére szolgál bizonyára az, hogy az igazgatóságunk a detroiti 36-ik fiók kiváló titkárának, Lukács Istvánnak érdemeit az “Elismert” címmel jutalmazta meg és részére a díszoklevelet és jelvényt adományozta.

E kérdés tárgyalásánál kötelességemhez híven reámutattam arra, hogy Lukács István tagtársunk, aki a 36-ik fióknak immár 15- ik éve titkára, egyben a tagszerzés terén is mindig nagy sikerű munkát végzett.

Kitüntetésben részgsült az igazgatóság részéről 443-ik fiókunk érdemes titkára, Szabó József is, aki főleg uj tagok szerzésével és megtartásával érdemelte ki a Verhovay Segély Egylet háláját és elismerését. Egészen természetes, hogy erőmből telhetőleg domborítottam ki igazgató társaim előtt Szabó József tagtársunk tiszteletreméltó egyéniségét.

Az elöregedett, munka és jövedelem nélküli tagtársaink részére nyújtott kedvezményeket a legmelegebben helyeseltem. Kerületünkben bizonyára lesznek olyan érdemes öregebb tagok, akik ennek az intézkedésnek hasznát látják.

A társadalmi tevékenység előmozdítása érdekében hozott határozat lehetővé fogja tenni azt, hogy a Detroit által kezdeményezett ének, zene és tánc iskolát a jövőben is fentarthassuk, Íja ar-DETROITI SZÜRETI MULATSÁG

A detroiti Verhovay Club rendezi, de minthogy a Clubnak vannak mindig a legnagyobb szüreti mulatságai, az egész város magyarsága csak úgy beszél róla, hogy a “Detroiti Szüreti Bál.”

Ez évben a nagy mulatságot október 4-én, szombat este tartják a Verhovay Otthonban (8005 West Jefferson) s az összes helyiségek meg fognak telni a mulatozó vendégekkel.

Ez évben külön nagy meg lepetéseket tartogat a Verhovay Club, amely mindig kifogyhatatlan ötletekkel tarkítja mulatságait s aki jelen lesz, az olyant lát, amilyent magyar mulatságon még Keveset látott.

Természetesen a Szüreti Bálok szokásos szülő-lopásai sem maradnak el, a szebbnélsaebb magyar ruhás lányok, a délceg magyar legények is ott lesznek, de a java meglepetést nem áruljuk el, azt ott találja majd a közönség.

Jegyezze meg magának mindenki, aki az idény legszebb elite bálján meg akar jelenni, hogy október 4-én, szombaton másfelé ne menjen.

A belépti dij 30 cent, amelyben az adó is bennfoglaltatik.

Mindenkit szeretettel vár a Verhovay Club és* mindenki biztos lehet benne, hogy a megjelenést nem fogja megbánni, az kedves einléke marad egész életére.

ra kellő számú érdeklődő jelentkezik. Ezzel kapcsolatosan hívom fel a kuglizás iránt érdeklődők figyelmét, hogy a Verhovay országos kugli versenyt fog rendezni három liga keretében és az ilyen testedző sport iránt érdeklődőket kérném, hogy máris lépjenek velem e tárgyban érintkezésbe.

Más, bennünket helyi érdeküleg érintő ügy ezen az igazgatósági gyűlésen nem merült fel. Megtettem minden lehetőt, hogy kerületünket teljes jóakarattal és egyben az .egész Verhovay érdekekhez méltó módon szol-«

gáljam. Az igazgatósági gyűlés során jóformán naponta tanácskoztam Lukács István tagtársunkkal, aki egyidejűleg — mint a központi ellenőrző bizottság elnöke — saját hivatását végezte a tőle megszokott figyelemmel és pontossággal.

Beszámolómat azzal végzem, hogy tagtársaink figyelmébe ajánlom most vége felé közeledő kerületi versenyünket, amelytől jó eredményeket remélek.

Előreláthatja minden gondolkozni szerető és igaz lélekkel biró Verhovay tag azt, hogy az öt most folyó kerületi verseny eredménye nem lesz olyan nagy arányú, mint a múlt volt országos Verhovay versenyeké.

Amint ennek okait kutattam, legelsőnek azt láttam, hogy igazi, átütő nagy sikert csakis azok a Verhovay versenyeink értek el és érhettek el, amelyeknek jutalmai magyarországi kirándulások voltak a múltban.

Hasztalan ajánlanak a hajójegyek és egyéb költségek áránál is magasabb és kész-, pénzből álló dijakat. A magyar szív — és ez alatt Amerikában a Verhovay szív értendő — arra a gondolatra dobban meg legjobban, hogy újra vagy először láthatja meg a szülőhazát, amelyet feledni nem lehet.

Rég ott él már bennem ez a gondolat, amelynek — úgy látom — más nem akart kifejezést adni előttem ismeretlen okból.

A mai szerencsétlen európai helyzet útját vágta annak, hogy a mi nagy intézményünk, a Verhovay Segély Egylet hazautazással járó versenyeit egy időre tovább folytathassa. Fel kellett azokat függeszteni, de őszintén remélem, hogy nem örökre, őszintén remélem, hogy eljön az áldott béke ideje újra és akkor nincs benne kétségem, hogy a Verhovay Segély Egylet ott folytatja a megkezdett munkát, ahol a külső körülmények kényszere alatt abba kellett hagyja.

Hallomásból tudom, hogy a most folyó és november hónap végéig tartó kerületi versenyünkben mégint nagyon jól áll a tizedik kerület. Valószínű, hogy az első helyen fogunk állani a zárlatkor, de úgy látszik, hogy nem olyan átütő erejű sikerrel, amelyre büszkék lehetnénk. De másként állana a helyzet, ha a központnak arra lett volna ismét módja, hogy a győzteseket újra látogatóba küldhesse Európa szivébe, Magyarországra.

Ha rajtam állana, akkor az elkövetkező esztendőre szüneteltetnék minden más versenyt és várnék addig, amig a hajóközlekedés ismét megindul Európa felé.

De addig, amig az megtörténhetik, előttünk van a mostani feladat. A mai verseny, amely rövid időn belül le fog zajlani.

Bevallom őszintén, hogy bár az én városomban szép számú versenyző van, nem sokat jártak eddig a házam körül, őszinte szóval élve, a kutya se nézett eddig felém, legalább is egyetlen versenyző se kérdezte:

— Mondja tisztelt tagtárs, nem tudna-e egy-két uj taghoz segíteni?

Ezt vártam a versenyzőktől a kerületi verseny során, mert ezt tapasztaltam a múltban. Elismerem készséggel, hogy a tizedik kerület versenyének rendező bizottsága megtett' minden erejéből telhetőt, sőt talán többet is. Levelekkel, újságcikkekkel kerestek fel minket, tagokat. Szóltak hozzánk a rádión keresztül is úgy, hogy meg kellett halljuk a szavukat.

Csodálatosképpen a versenyzők azok, akik a legkevesebb figyelmet fordítottak a versenyt rendező kerületi bizottság nagyszerű munkájára. Jött például ettől a vas szorgalommal dolgozó bizottságtól egy nagyon érdekes levél, amelynek olvastára nyomban megszólaltam:

— Ha ma nem, holnap biztosan itt lesz az egyik vágy másik versenyző és arra kér, hogy segítsem legalább egy uj taghoz. Jó lesz tehát átmenni a sógoromhoz és rávenni, hogy most álljon be a Verhovayba.

Át is mentem én a sógorhoz, megbeszéltem vele a dolgokat, de bizony egy versenyző se nézett felém és igy, hogy szégyenben-ne maradjak, a kerületi szervezőt kellett hívnom, hogy az uj tagot vegye fel.

Másoktól is hallottam hasonló esetet, hiszen a tizedik kerület verseny bizottsága egyetlen tagot se került el. Irt valamennyinek, hogy segítsék Verhovay jóindulattal és tagtársi barátsággal a versenyzőket.

Úgy látom, hogy most, mikor már lejáróban yan a verseny, valami erőteljesebb eszközhöz kell nyúlni, hogy versenyzőinket felrázzuk bágyadtságukból. A rendező bizottság feladata az, hogy ezt az erőteljesebb eszközt megtalálják és minél hamarább igénybe vegyék. Elvégre mindnyájunknak dicsősége lenne, ha a kerületi versenyek során ismét a tizedik kerület állna az első helyen.

ÖREG VERHOVAY TAG.