Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-08-14 / 33. szám
6-lk Oldal MULT ÉS JÖVŐ MEGHALT BABITS MIHÁLY a nagy magyar költő és iró 1941 Augusztus 14 Az elmúlt héten a Magyar Távirati Iroda kábeljelentése hozta át a szomorú hirt, hogy ismét súlyos veszteség érte a magyar irodalmat. Esztergomi otthonában meghalt BABITS MIHÁLY... A nagy magyar költő Szekszárdon született 1883-ban és Baján, Szegeden, Fogarason és Budapesten volt tanár. Ady Endrével együtt ő volt legújabb korunk legnagyobb költője. Móricz Zsigmond így jellemzi igen találóan Babits költészetét “Játékból kinőtt csodák. A gyermek mélázó babrálásából, szavakkal s gondolatokkal s istenekkel és Mindennel való játék: ó, mindennél szentebb Fart pour Fart S minő éjszakák és minő nappalok: sötét nappalok s fehéren izzó éjjelek... Mennyi vágy s mennyi bánat s mennyi lemondás és mennyi lihegő üdv: ha egy sorát felolvasod, parfőmmel telik meg a terem, mitha isteni csővel az őserdők egzotikus illatát permeteznék a lelkek fölött... Csoda. Ha Ady, mint egy fényforrás akarta mindenkire kiárasztani szeretetének sugárzását: Babits, mint egy csodaszarvas tárja ki magát a lelkek cirógatásának. Babits úgy jelent meg a meleg napokon, készen, éretten, valami megmondhatatlan édes Ízzel, harmat rezgeti a szavain, fojtott s szinte túlzott illat áradt a soraiból.” Gyönyörű verseiből közzétesszük az alábbit: KÉT NŐVÉR Két nővér megy, ó Lélek, örökkön, az egyik előtted, a másik utánad: az egyik a fekete Bánat, a másik a vérszinü Vágy. S szól néha könnyezve a Vágy: “Én vagyok a Bánat.” S szól néha nevetve a Bánat: “Én vagyok a Vágy.” Két komoly árvalány, termetre meg arcra hasonlók, tekintetük üldöz, nyugtot sohse hágy: a holt Szerelem leányai ők, galambszinü hollók, és kínál borral a Bánat és kinál vérrel a Vágy. A zord szerelem leányod, hajdan lakodalmadnak koszorúi nyoszolyói vezettek a méccsel a szoba felé, hol vetve menyasszonyi ágy Anyagyilkos lányok majdan, a holt Szerelem gyilkosai és ugyanők boszulói Százvágyu Bánat, százbánatu Vágy. Egymást szeretik, soha el nem válnak, összefogódnak, Vágy foga éles, a Bánc,t ajaka lágy, . Egymást szeretik testvériesen és véreden osztakozódnak és csókol a Bánat és harap a Vágy. Fekete hunyorból van koszorujok, nagy árnyakat ingat a mécsük utánad s jön egyre mögötted a fekete Bánat, előtted a vérszinü Vágy. S szól néha könnyezve a Vágy: “Én vagyok a Bánat * S szól néha nevetve a Bánat: “Én vagyok a Vágy.” Európai származású emberek, még akkor is, ha régen jöttek ki Amerikába, meglehetős pontossággal tudják elképzelni, hogy milyen ma az élet csaknem minden európai országban. Elmondhatatlanul sokat szenved a nép, nélkülöznek még azok is, akiknek pénzük van. Ruhaneműt, élelmiszert a legtöbb országban csak jegyre lehet venni, bizonyos élelmiszerek egyáltalában nem kaphatók s csaknem minden élelmiszer fogyasztását korlátozták. ' Kénytelen-kelletlen elviselik ezeket a megszigorításokat, de mindenkinek éreznie kell, hogy az embert emberi méltóságában, emberi szabadságában korlátozzák. Beleszól a háborús élet az ember egyéni dolgaiba is. A lakás egy részét oda kell adni idegen sebesült katonának, ebédre-vacsorára nem azt főz a háziasszony, amire épen gusztusa van, hanem azt, amit előírnak. Csupa embertelen és megalázó tilalomfa az élet. Háború van s lehet beszélni arról, hogy szükség van-e a háborúra, vagy sem. De a népet nem nagyon kérdezik. Az első világháború alatt mig Európa népe leirhatatlan és elképzelhetetlen szenvedéseken, nyomoron és kíizködésen ment keresztül, addig Amerika polgári népe meg sem érezte a háborút. Kicsit megszigorították a cukor vásárlását s vendéglőben nem adtak két kocka cukornál többet a kávéhoz akkor, amikor európai háborús országokban már régen nem is láttak igazi cukrot. Hetenkint egy napon át tilos volt a husvásárlás, akkor, amikor a legtöbb európai országban megfizethetetlen luxus volt a hús. S most, amikor Amerikát is megmegrezzenti a háborús vihar szelének egy-egy gyenge foszlánya, arról van szó, hogy hamarosan esetleg nem lesz elegendő selyemharisnya s a női frizurákhoz való hajcsavar s talán vasárnaponkint nem tehetünk nagy autó kirándulásokat, mert megszigorítják ' a gazolin vásárlását. Amikor Európában már régen korlátozták a közszükségleteket, akkor Amerikában még csak a fényüzési cikkek enyhe korlátozásáról van szó. Európából idevándorolt emberek, amerikai magyarok mindezt jól tudják, még akkor is, ha nem élték át ezeket a borzalmakat. Ebben az esetben keserves hazai levélből ismerték meg az európai háborús életet s valószínű, hogy minden gondolkozó ember hálát ad az Istennek, hogy Amerikában élhet, hogy valami meg nem érdemelt áldott véletlen odavezérelte, ahol még mindig van emberi szabadság, emberi méltóság s általában emberi élet És nemcsak azért, mert Amerika földi javakban gazdag ország. Hanem azért, mert lelkében is gazdag s jogos kincsének tartja azt a szabadságot, amit újra meg újra elvesznek az európai embertől. De vájjon ismerik-e eléggé az európai élet részleteit a második generációs fiatalok? Vájjon gondolnak-e fiatalok arra, miközben élvezik az amerikai gazdag és szabad életet, hogy mi folyik Európában? Amig a rádiót hallgatják s autón robognak mozi és night-club között s vásárolnak kényük-kedvük szerint — eszükbe jut-e, hogy európai embertestvéreik milyen életet élnek? Általában — tudnak-e erről? Tudják-e méltányolni, megérteni, hogy milyen ritka szerencsés emberek, hogy szüleik jóvoltából Amerikába kerültek? Ismerik-e szüleik élettörténetét? Ismerik-e otthon maradt faj testvéreik életének szomorú részleteit? S vájjon tudják-e, hogy szüleik mennyi küzködésen, próbálkozáson s erőfeszítésen mentek keresztül mindazért, amit ők készen kaptak? Tudják-e a második generáció tagjai, hogy milyen keserves dolog a kivándorlás, hogy milyen súlyos fájdalom a honvágy, milyen szivet-keseritő eleinte az idegenség s milyen nehéz az átalakulás? Mindezt tapasztalta és átszenvedte az első generáció. De tud-e -erről a hősies küzdelemről a második generáció, amely a küzdelem minden, felmérhetetlenül nagy hasznát és jóságát élvezi? Eszébe jut-e valaha valamelyik második generációs csoportnak, hogy tenni kellene valamit az első generációért — azokért, akik anynyit küzdöttek, dolgoztak — a második generáció jövőjéért, jólétéért — mindazért, amit ma — kiáltó ellentétképen európai testvérekkel — élveánek. Kevés olyan magyar család van Amerikában, amely igénybe nem vette volna a másik magyar segítségét, akár egyéni, akár csoportos segítségről volt szó. A második generációs fiatalság óriási előnyöket szerzett azáltal, hogy az első generáció tagjai összetartottak s egymást segítették. Súlyos adóssága van a második generációnak az elsővel szemben s teljesen kiegyenlíteni ezt talán sohasem lehet, de törleszteni illenék a körülményekhez képest. Ne tekintsék az itt született fiatalok kegyes támogatásnak, ha segítik tovább építeni az első generáció várait, a magyar egyesületeket. Kötelességük ez, becsületbeli adósságuknak csak egy kicsi törlesztése, csak hála a megkapott segítségért, jóságért. Persze, sok fiatal ezt nem teszi, mert nem érti és nem tudja, hogy miről van szó. Nem is lehet őket okozni az esetleges hálátlanságért, mert hiszen nem ismerik adósságuk súlyosságát. A szülők a hibásak, ha nem világosítják fel erről gyermekeiket. Ha egyik-másik gyerek nem is tanulta jól meg szülői nyelvét, azért szülői tisztelését, munkájuk becsülését megtanulhatja angol nyelven is. Magyar szülők jól nevelt amerikai gyereke tudja, hogy mit kapott ő az amerikai magyarságtól, az amerikai magyar egyesületektől s ha ezt tudja, már akkor ki is nyílt szivében a hála virágja. S ha nem tudja — még mindig nem késő. Meg kell magyarázni nekik a multat, hogy ezzel kapcsoljuk őket a közös jövendőhöz. FÜLÖP ILONA.--------------a-------------PILÓTA ENGEDÉLYT KAPOTT YOUNGSTOWNI TAGTÁRSUNK Verhovayak Lapja BUNCSI JÓZSEF A youngstowni magyarság előtt jól ismert sokoldalú fiatal tagtársunk sikeresen vizsgázott le junius 13-án Clevelandban a légi irodán a légtan és légmértan nagyon nehéz tantárgyakból. Az elméleti vizsga után július 23-án az akroni Municipal repülőtéren Hunter és James inspectorok (légi felügyelők) jelenlétében páratlan sikerrel tette le a nehéz gyakorlati vizsgát is; megkapva a pilóta engedélyét, mellyel az Egyesült Államok területén bárhová repülhet és utast is vihet magával. Az elméleti oktatást mint repülő növendék a Youngstown College-ban, a gyakorlati oktatást pedig a youngstowni S.A.M. repülőtéren Ralph Seidner Jr. repülő oktatótól vette. Kiváló szorgalmával és megnyerő egyéniségével hamar megnyerte oktatói, tanítói és a többi repülőnövendékek rokonszenvét. Megemlítésre méltó, hogy Buncsi Józsefet egy éves kólában szülei haza vitték óhazába, Vasmegye Pinkamindszent községbe, ahonnan 16 éves korában jött vissza. Azóta gyárban dolgozik, saját szorgalmával küzdötte ki magának azt, amit sok itten iskolázott fiú nagyon nehezen tud megszerezni. Büszke lehet a youngstowni Verhovay tagság és a magyarság az első magyar pilótára. DR. CHOLNOKY TIBOR ELŐLÉPTETÉSE A múltban már megemlékeztünk arról, hogy az American Board of Surgery tekintélyes orvostestület tagjai közé választotta Dr, Cholnoky Tibor magyar sebészt. Mint értesülünk, a magyar orvost újabb előléptetéssel tüntették ki a Columbia Egyetem new yorki Postgraduate Medical School and Hospital sebészkarán, ahol Assistant Attending Surgeon-né nevezték ki. Dr. Cholnoky 8 éve működik a Postgraduate kórházban s ezenkívül a Gouverneur Hospitalban a Tumorklinika vezetője. A jeles sebészorvos élénk tudományos irodalmi működést is kifejt, ezidén már öt nagyobb cikke jelent meg az orvosi szakirodalomban.
