Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-02-06 / 6. szám
(Verhovay Journal) 31 72 VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 FEBRUAR 6. NO. 6. SZÁM LINCOLN ABRAHAM NAPJA JÖVŐ SZERDÁN érkezik meg Ismét. Februárius tizenkettedik napján. A hajnali vonattal. Épp úgy, mint minden évben azóta, hogy eltávozott. Ugyanazzal a jóságos tekintettel, komoly borongással, elmélyült emberséggel, hosszú léptekkel és ugyanazzal a két paktáskával. Mindig van a szemében valami szomorúság, amikor körülnéz. Lehet, hogy azért, mert még mindig bőven talál rabszolgákat a földön. A vonat szelíd harangozással áll meg a Hajnalcsillagnál, ahol éppen akkor világítják ki az állomást és a nagyon pedáns hivatalnok FEBRUÁR 12-re igazítja át a naptárt.. Lincoln kezet - szorit a. néger porterrel, aki éppen az ő ajánlásával került a menyei expresszre, aztán felkapja á két táskát és jön lefelé, a kis játékpaloták közé, amelyekről az emberek azt hiszik, hogy a felhőket karcolják. A, táskákon sokféle “lábéi'’ jelzi, hogy hol mindenütt járt. Csak a fontosabb életállomásokat ugyan, de abból is van elég. A Kentucky Log Cabin, ahol született; New Salem. ahol inaskodott; Springfield, ahol boltot nyitott; néhány kis kikötő, ahol zsákokat és talpfákat hordott a hajókra; néhány politikai stáció, aztán Chicago, ahol elnöknek jelölték; Washington D. C. és Gettysburg, ahol a polgárháború sorsfordulója után, temetőt dedikált a legvéresebb csaták hőseinek. Ezeket viszi a két táskáján. Béviil pedig: szegénység, jóság, tisztesség, bölcsesség, igazság, egyszerűség, emberség. És annyi van mindegyikből, hogy nem fér el egy táskában. Úgy viszi magával ezt a temérdek erényt, mint elegáns világfiak vagy utazó királyok viszik magukkal a nyakkendőiket, amik szintén nem férnek el egyetlen táskában. A hotelben, ahol kissé megpihen. szelíd mosollyal hallgatja a beli boyok kiáltásait: — Mr. Hamilton, Mr. Willkie, Mr. Kennedy, Mr. Joe Lewis, Mr. Hull, Mr. Knudsen, Mr. Akárki... Csak őt nem hivja senki. Bizonyosan elfelejtették már. De nem. A néger hordár, aki egy dime-ot adott a washingtoni emlékműre, azonnal ráismer és nagyon alázatosan ráköszön: — Hallyó, misztor Lincoln! A vonaton Gettysburg felé, — mert oda mindig elmegy, ha megérkezik a földi napja, — nagy kíváncsisággal veszik körül az Utasok, mert azt hiszik, hogy Massey vagy Henry Fonda, hiszen nincs az az égi csillag, amelyik a hollywoodiakat el tudná homályositani. De Lincolnt már nem zavarja meg semmi. A lelke előtte repül, gyorsabban, mint a pennsylvaniai gyorsvonat és ő maga, a meleg emberi szív, trémázva várja az estét, amikor Gettysburgba ér ke(Egy amerikai illusztrátor rajza 'után.) FOURSCORE AND SEVEN yfcars ago our fathers brought forth on this continent a new nation conceived in liberty and dedicated to the proposition that all men are created equal. Now we are engaged in a great civil war testing whether that nation, or any nation so conceived and so dedicated, can long endure. We are met on a great battlefield of that war. We have come to dedicate a portion of that field as a final resting-place for those who here gave their lives that this nation might live. It is altogether fitting and proper that we should do this. But, in a larger sense, we cannot dedicate, we cannot consecrate, we cannot hallow this ground. The brave: men, living and dead, who struggled here have consecrated it far above our poor power to add or detract. The world will little note nor long remember what we say here, but it can never forget what they did here. It is for us the living rather to be dedicated here to the unfinished work which they who fought here have thus far so nobly advanced. It is rather for us to be here dedicated to the great task remaining before us — that from these honored dead we take increased devotion to that cause for which they gave the last full measure of devotion — that we here highly resolve that these dead shall not have died in vain, that this nation under God shall have a new birth of freedom, and that government of the people, by the people, for the people, shall not perish from the earth. ABRAHAM LINCOLN A Nagy Mérkőzés Gyönyörűséges Esélyei Ebben a hónapban éri el a nagy Verhovay Egyesületünk 55-ik születése napját. Éppen február hónapban, melynek a neve a latin “februare” — “tisztítani”, “takarítani” szóból származik és engesztelő ünnep volt egyúttal, amit az ókon rómaiak Lupercius, egyik istenük tiszteletére háromnapos előzetes nagy dinom-dánommai egybekötve tartottak meg február 15-ikén. A régi rómaiak módjára nekipik is össze kellene kapcsolnunk az 55 éves ünnepségeket az engesztelődéssel s a takarítással és akkor a mi ünnepünk is felemelő, magasztos lehetne ... Mert van ám mit tisztogatni és takarítani a mi Portánkon is. A nemtörődömség, a kishitűség felburjánzott több helyen ... A Verhovay Segély Egylet felbecsülhetetlen nagy értéket képvisel és bizony sokan vannak közöttünk, akik azzal nem törődnek, sőt akadnak hitetlen “Tamások” is, akik még annak sem hisznek, amit a számok megdönthetetlen igazsága tár eléjök... Ezeknek a lelkében kellene egy kis tisztogatást, egy kis takarítást végezni. Most van arra a legjobb idő . . . Az 55 esztendős Verhovay, jubiláns esztendejét az idén az országban négy helyen is ünnepelni fogja ... Szép Verhovay Napok keretén belül, vidám zeneszóval jubilálnak majd testvéreink, miként a rómaiak Lupercius napján s ha szépen fognak dolgozni i megindult négy országos versenyünk résztvevői, akkor Detroit, Cleveland, Chicago és New York magyarsága meg fogja érteni, hogy mit jelent Verhovay tagnak lenni és beletartozni egy olyan nagy magyar életbiztosító és testvérsegitő egyletbe, melynek 55 éves múltja létjogosultságát, szükségességét és nélkülözhetetlenségét, a napnál is fényesebben igazolja ... A négy országos verseny, melyet igazgatóink, szervezőink él fiókjaink buzgó tisztviselői, a legjobb Verhovaystákkal összefogva, vezetnek le az egész országban, nagy szenzációt keltett. Soha magyar egyesület — még maga a Verhovay — sem tűzött ki ennyi készpénz jutalmat, versenydijakban ... A múlt évben 49 jutalomdij — és eddig 50 versenydij volt a legtöbb, amit kitűztünk. Most — hogy az igazgatóság bölcs belátása szerint a Detroit, Cleveland, Chicago és New York székhelyek körül csoportosult fiókok bevonásával a versenyző kerületek intéző bizottságai rendezik a versenyeket, teljesen önállóan és szabadon a központ irányítása nélkül, — 109 KÉSZPÉNZ JUTALOM VAN KITŰZVE, tehát éppen 60-nal több, mint a múlt esztendőben ... Százkilenc gyönyörű jutalom vár azokra, akik a versenyekben részt vesznek és azokból győztesen kerülnek ki. Egyesületünk meghozta ezt a nagy áldozatot. Közvetlenül maga a tagság fogja elbírálni, hogy kiket fog méltóknak tartani a megjutalmazásra. Clevel ar.dban 35, Detroitban 25, Chicagóban 25 és New Yorkban 24 jutalom-dij lett készpénzben kitűzve s mondanom sem kell, hogy ez a nyerési esélyeket is alaposan megduplázta, mert hiszen 60-nál több tagtársunkat tehetnek boldoggá a versenyen vezetői, mint a központ a múlt évi verseny során. Kell-e ennél szebb Verhovay gondoskodás azokról, akik dolgoznak és fáradoznak is a Nagy Családért?! Alig hisszük, hogy van magyar egyesület e kerek világon, mely ezt megtette volna eddig?!.. Á Verhovay Igazgatóság az 55 éves évfordulóján szebbre és hasznosabbra nem is gondolhatott volna ... A boldog 109 verseny-nyertes, mindenkor vissza fog emlékezni a Verhovay 55 éves jubileumára s fiókjaink is arra a nemes erőmérésre, mely most igazolni fogja, hogy Detroit, Cleveland, Chicago és New York közül melyik az a kerület, ahol a legszebb munka és a legszebb mérkőzés fog lefolyni... A fiókok és az azokban élő tagság eddig is már megtette a legszükségesebb lépéseket. Kitűzte a verseny feltételeket, kiosztotta az irányítás munkáját s most már csak derék, lelkes és ügybuzgó versenyzőkre van szükség, hogy a munka a négy nagy városban és azok környékén a legszebb lendülettel megindulhasson és hogy a mérkőzések gyönyörű esélyeit versenyzőink a saját ja, vukra ki is használhassák! (Folytatás a 2-ik oldalon) DARAGÓ JÓZSEF.
