Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-01-30 / 5. szám
TWO SECTIONS VOJL XXIV. ÉVFOLYAM 1941 JANUÁR 30. NO. 5. SZÁM NAGY AZ ÖKÖM V E II H O V A Y A B A N ivÜtkOvi\rt'HKUS A TÁVÍRÓ már széthordta a hirt. Mindenkihez elvitte, aki nyert. Magam is láttam a szikrákat, ahogy a dróton átsiettek. Leseperték róla a havat, felköitötték a bóbiskoló madarat, átugrálták a deres póznákat, hogy mielőbb bekiálthassák a nyertesek otthonába: “NYERTÉL EGYKOMÁM!” És “egykomám” azonmód rázendített a Verhovay himnuszra vagy más énekre, nótára, — ha egyébre nem, — legalább egy szép, mámoros éljenre. Mert nyerni, — ha munkával, nemes erőfeszítéssel jár a küzdelem, — bizony nagy dicsőség. Másféle nyerés ám ez, mint az, mikor kihúzzák a sorsjegy numeráját. Ámbár az sem lehet éppen elviselhetetlenül kellemetlen. Akik nyertek, örülnek. De, akik nyertek, azok dolgoztak is és akik dolgoztak, azok nagyon derék munkásai egyletünknek. Mert ez a verseny nem csak azért volt, hogy a versenyzők nyerhessenek, hanem azért is, hogy a Verhovay is nyerjen. Hát nyert. És nagy az öröm Verhovayában, amely “országnak” a határai egész Amerikát behálózzák. Detroit, Youngstown, New York, Lorain. Akron, Cleveland, Chicago, Toledo, Trenton, Omaha, Pittsburgh és soksok más város; Michigan. Pennsylvania, New York, New Jersey, Nebraska, Ohio, Illinois, Indiana és sok-sok más állam volt képviselve a versenyben és jelentkezik most a nyertesek körönt. >n--án országos öröm hát az öröm. Dollárok ezrei osztódnak el a jutalmakban és gyönyörű, ragyogó, vadonatúj autók gurulnak be néhány nyertes portájára. A legmerészebb álmok teljesülnek be vélük; nehéz gondok oldódnak meg vélük; segit, gyógyít, vigasztal, biztat, bátorít, erősít és boldogit ez a temérdek jutalom. — amelyek közt nemegy örökségnek is beillik — és beharsogja nemcsak Amerikát, de az egész magyar világot azzal a hirrel, hogy a Verhovay igy jutalmaz, igy jutalmazza meg a magyar lelkesedést, a szorgalmat és a munkát. De mondd csak, édes jótestvérem, Verhovay Péter vagy Magyar Miska, mi ez a Verhovay, hogy igy tud jutalmazni? No ne töprengj rajta, megmondom én neked. Nem is sok beszéddel, csak egyetlen mondattal. Nem is hosszúval, csak olyan rövidkével. Néhány kis magyar szóval. így: A VERHOVAY SZEGÉNY, VÁNDORMAGYAROK ALKOTÁSA. TARNÓCY ÁRPÁD. A magyarnak jobban kell félnie ma a “nagy barátai”-tól, mint ellenségeitől! (VÁLASZ EGY IGEN AKTUÁLIS VEZÉRCIKKRE) “A' Jó Pásztor” múlt heti számában egy figyelemre méltó cikket olvastam, melynek szerzője valóban kitűnő éleslátással festi le a mai kétségbeejtő magyarországi állapotokat és rámutat arra, hogy a magyarnak jobban kell félnie ma a nagy barátaitól, mint ellenségeitől. A cikkiró rájön arra, hogy mennyire létjogosult a megindított magyar függetlenségi mozgalmunk, melyhez eleinte talán vonakodott is csatlakozni. A cikk szóról-szóra igy hangzik: AZ ÓHAZA FÜGGETLENSÉGÉÉRT • Az a tény, hogy a magyar kormány hatalmas arányú politikai mozgalmat kezdett, amelybe maguk a miniszterek is teljes erővel belevetik magukat, magában is sokat mond, főképen azért, mert ennek a mozgalomnak célja: megóvni és fenntartani Magyarország függetlenségét. Furcsa helyzet van most Magyarországon. A magyar lapok mintha parancs-szóra írnának; próbálnak lelkesülni az uj szövetségért és hangoztatják, hogy az mennyire — az egész nemzet forró óhajtásának teljesülése, mennyire maga a magyar nemzet akarata és milyen boldog most mindenki, hogy ez a valamikor olyan merésznek tartott álom megvalósult. Milyen nagyszerű dolog, hogy a két nagyhatalom maga mellé egyenrangú társnak vette a kis Magyarországot, csak éppen nem úgy Írják meg, hogy: a kis Magyarország is végre igazi nagyurakkal cseresznyézhet egy tálból... És amikor a szegény ország állítólag majd elolvad a boldogságtól és úgy örül, hogy a könnyei is kicsordulnak, amikor minden van már, részleges revízió és német-olász-japán szövetség is, — ugyanakkor a magjar kormány szükségesnek tartja szinte páratlanul nagyarányú mozgalmat inditani Magyarország függetlenségének fenntartása és megóvása céljából! Vájjon ki érti ezt? Ki és mi fenyegeti Magyarország függetlenségét, amelyet most ilyen politikai mozgalommal kell megerősíteni és alátámasztani? A csehek bizonyára nem. az oláhok még kevésbé, a jugoszlávok pedig csak most esküdtek “örök barátságot” a magyaroknak!... Kitől kell hát félteni Magyarország függetlenségét? Angliától? Annak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy olyasmire gondoljon, amire ezelőtt sem gondolt. Az Egyesült Államok talán, amely mindenkor a legnemesebb szivü barátja volt Magyarországnak?! Nem igen lehet más választ adni erre a kérdésre, hogy bizony a magyar kormány éppen a “barátaitól" félti Magyarország függetlenségét, azoktól a barátoktól, akiknek a szövetségében már benne van ő maga is!... Azoktól a barátoktól, akik mint már egy csomó más országban tették, a maguk “védelmét” túlságosan is kiterjesztik a kis Magyarország fölé! Mi úgy látjuk és hisszük, hogy ez a mozgalom nem egyéb, mint a magyar kormány igazi szózata a nemzethez. A kormány keze meg van kötve, szája be van tömve. A véres kardot ma már nem lehet úgy körülhordozni az országban, mint valamikor, amikor az országot veszedelem fenyegette... A kormány nem beszélhet nyíltan, de hiszi és reméli, hogy a kerülő utón elmondott, burkolt szavakat is megérti a nemzet és rádöbben arra, hogy milyen szörnyű veszedelemben van. Á kormány újságjai parancsszóra lelkesednek, de a gyanús lelkesedést tartózkodva olvassa a nép és figyeli vezetőit, hogy azoknak szemrebbenése és alig észrevehető kézmozdulata mit mond. — Eddig szól a cikk és én azt hiszem, hogy a cikk írója még meggyőzőbben és még szebben megírhatta volna, hogy milyen veszedelmes kátyúba jutott a magyar függetlenségnek egykor oly diadalmas kocsija, ha ő is részt :
