Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-01-16 / 3. szám

15-ik Oldal

1941 Január 16.

Ll TT Lü, JUTIU SfSTTE EZER

Verhovayak Lapja

BTtAKEt

HEROES OF SPORT

By BILL ERWIN]

4®? Jaramiuo

ONE OF THE FIRST FIGHTERS EVER TO DEFEAT JOE LOUIS, AND HE WAS ONLY A WELTERWEIGHT /

HE'5 HAD 46 RING CONTESTS, OF WHICH THE MAJORITY WERE KNOCKOUTS- JOE WAS THE GREATEST HIGH SCHOOL ATHLETE IN THE HISTORY OF DENVER - HE’S A SOUTHPAW AND ISA FAST BOXER WITH, A TERRIFIC SOCK/

Old honus wacher

WAS PROBABLY THE GREATEST INFIELDER IN THE HISTORY OF BASEBALL / JOHN MtGRAW CALLED HIM THE GREATEST PLAYER THAT EVER LIVID - HE PUT HIM AHEAD OF COBB and ruth - wagner

WAS A THUNDEROUS HITTER.

HE HAD A POWERFUL HAND AND HE SHOWED UP COBB AS A BASE RUNNER WHEN THE PIRATES MeT THE TIGERS IN IOOD.

OLD HONUS IS STILL ACTIVE IN BASEBALL, AND IS NOW HEAD' MAN OF A NATION-WIDE SEMI-PRO COMPETITION/

216 MAGYAROK CSILLAGA

Beő otthagyta, nem törődött többet vele.

A disznókat megették Koppány urék, nagy hiába. A kondáslegények egy szálig katonának álltak. Kunyhóik, a Beőével egyformán, pusztán állottak, vagyis rogyadoztak. Ami kevés állat maradt még, azt kicsapták az erdőbe, éljenek, ahogy tudnak.

Lám, röfögve csörtet elő jöttére egy szennyes kan s vagy három sovány koca. Szimatolva állták körül a taligát s felsivitottak.

— Még tik is! — mordult rájuk az öreg s elrugdalta őket.

De azok ott ténferegtek továbbra is a közelben, panaszos hördülésekkel.

Csak éppen a szűrét hányta le Beő s fejszét hozott elő kunyhójából. Mingyárt nekiesett a fiatalabb fáknak, rakást vágott belőlük, lecsapdosva eleven lombjaikat. Aztán száraz ágakat, avart, giz-gazt hordott össze, nagy boglyába.

A rudjaira esett taligából szép óvatosan lehúzta a fiukat s elfektette őket, alájuk halmozott rozsé s avar ágyra.

Nekiesett a taligának, lihegve verte szét az egészet, forgáccsá. Azt is odarakosgatta értően a fiuk alá s köré. Beborította őket a boglyával magasan. Mikor ez megvolt, föléjük épitette a farakást hosszában, keresztben s beboltozta, mint egy tornyot.

öreg este lett, mire a máglya elkészült.

Beő szusszant kicsit, nézegette a sötétben, aztán tüzet csiholt, összemarkolt lángcsóvát dugott be az avarágyba. Pici kék nyelvek ugráltak szét sebesen a gaz között, aranyszikrák pattogtak a forgácsból s vörös lobbanással gyultak ki a száraz ágak sziszegő kigyói. Beő táplálta, amig simi kezdtek a frissen vágott dorongok is s a tűz éhesen harapott beléjük. A máglya lángba borult, ragyogó piros mentébe takarta a fiukat s duhogva, bömbölve kezdett énekelni, kukralőve sebesenforgó tüzoszlopát a feketén hallgató faórjások fölé.

MAGYAROK CSILLAGA 213

pici tejes szájjal, a fiúcska. Anyja meg őt fogta magához, álmában is védelmezve.

Bones apó a lábuknál kuporogva, szaporán pislogott s torkát illegette, emberi szóért. Nehezen eredt meg aztán és sokáig lökdöste ki magából, mint a forró kút a köveket, a bennszorult mondanivalót.

De végtére mégis Dőli elé kerültek a szörnyű nélkülözések és félelmek, a meztelen életért éhséggel, téllel, duvadakkal vivott küzdelem emlékdarabjai.

Bogárka hősies gyermekvárása s a szülés gyötrelmei ebben az állati vacakban.

Dőli szófián áhítattal gyönyörködött asszonyában. Szép volt Bogárka ebben az elvadult meztelenségben is, mint a vizitündér. Szél, nap, viz, paskoló természet sötéten ragyogó bronzzá kalapálták, hibátlan, őserejü aszszonyszoborrá, melyen bűbájosán lüktetett át az anyaság édes szelídsége.

Bogárka még sokáig hitetlenkedve tapogatta Dölit, mint egy látomást. Nem győzött betelni vitézi szépségével s nem akarta megérteni, hogy mivé lettek, hogy övék a falu s minden körülötte. Mikor Dőli a Nagyurról beszélt s vele kapcsolta történetének minden mozzanatát, Bogárka egészen úgy hallgatta, mint a mesére csodálkozó gyermek. Ha nem is mondta, szivében azt tartotta mégis, hogy Dőli sok viszontagságában vigasztalásul álmodta azt az égbeli Nagyurat.

— Most már mehettek a táltoshoz! — bökte ki Bones „ minden egyetlen való igazát s ez volt az első egészen

értelmes mondat, amit kiejtett a száját. De Dőli rosszalólag csóválta a fejét:

— Hol van az már, bapó? ... Radla ur fog esketni minket, Krisztus Urunk papja, csodatemplomban, a Nagyur várában.

... Böszpörém piaca a győzelem után zsákmányt kótyavetyélő katonanéppel telt meg. Fegyvert, nyerget, lószerszámot, köntöst, ékszereket csereberéltek, adtakvettek a vitézek. Nagy sereg lovat, vágómarhát is haj-