Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-01-16 / 3. szám

1941 Január 16. Verhomyak Lapja 7yUAOl4Z< 5-ik Oldal A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET KERÜLETI SZERVEZŐI: I. MOLNÁR LAJOS, 23-59—26th Street, Astoria, L. I., N. Y. II. CHER FERENC, 529 Cedar Lane, Trenton, N. J. III. CIBOLYA JÓZSEF, 426 Main Street, Dickson City, Pa. IV. CINCEL LAJOS, 1408 Mifflin Street, Homestead, Pa. V. FÜLÖP JÁNOS, 240 Langley Avenue, Pittsburgh, Pa. VI. VÉSZI LÁSZLÓ, 8637 Buckeye Road, Cleveland, Ohio. VII. TAKÁCS MIKLÓS, 113 Hall Heights Ave., Youngstown, O. VIII. SIMÓ MIHÁLY, 1141 South Seneca St., Alliance. Ohio. IX. BUMBULUCZ JÓZSEF, 1626 Mack Street, Dayton, Ohio. X. GYULAY SÁNDOR, 2449 S. Liddesdale Ave., Detroit, Mich. XI. TÓTH GYÖRGY, 1436 Sunnymede Av,Indiana Harbor, Ind. AZ ELMÚLT HÉTEN azt az érdekes hirt hallottuk Budapestről, hogy az orosz szovjet kormány felajánlotta Magyaror­szágnak. hogy az 1848—49-es ma­gyar szabadságharc során Orosz­országba került zászlókat, fegy­vereket, hadi emlékeket, a szom­­szédságos jó viszony megerősíté­seként visszaadja az óhazának. A magyar szabadságharcot az osztrák zsarnoki uralom nem bír­ta leverni s csak az orosz sere­gek behívása vetett véget a dicső magyar küzdelemnek. Egyedül csak Világosnál, 1849 augusztus 13-án, amikor Görgei, Rüdiger gróf orosz fővezér előtt letette a fegyvert, 64 magyar zászló és 144 ágyú, több mint 20,000 puska stb. lett a “hódol­­tatók” zsákmánya. A szovjetkormány ajánlata nagy örömet okozott Magyaror­szágon. * * * A MOST KAPOTT óhazai lapokban olvassuk, hogy a magyar képviselőház november 22-én, pénteken tartott gyűlésén Teleki miniszterelnök alaposan megmosta Szálasi, a nyilasok “ve­zető-testvérének” a fejét. De álljon itt a következő idézet: “A miniszterelnök elővette a Magyarság cimü nyilas lapot és abból Szálasinak Kassán mondott következő mondatára tért ki: “Az ország századok óta sohasem látott jó példát maga előtt.” Ez nem is annyira müveletlenség, mint orvospszichológiai jelenség — mondotta a miniszterelnök. (Óriási taps a kormánypárton.) Ezután idézte a magyar történe­lem hőseinek hosszú sorát, akik éppen Kassán mutattak a ma­gyarságnak nagyszerű példákat. A nemzet megtévelyedett részét tanítanunk kell és visszavezetni önmagához. Gondom lesz rá — mondotta emelt hangon — hogy Rt ilyen kijelentések ne keltse­nek hasonló százat. Ez a figyel­meztetés elég komoly és elég vi­lágos. Az ilyen meggondolatlan­ságok, félrevezetések és értelmet­lenségek miatt van szükség a többi közt a nemzet felvilágosí­tására. Ezt a felvilágosítást to­vább fogom csinálni. Ez egyik legfőbb kötelességem — fejezte be mintegy kétórás beszédét a miniszterelnök.” * * * GAZDAG NAFTA FORRÁST TALÁLTAK MURASZERDA­­HELYNÉL A Muravidéken, főleg Mura­­szerdanely környékén hosszabb ideje nafta után kutatnak. Szak­értők megállapítása szerint a vi­dék rendkívül gazdag naftában. Kisebb fúrásokat már régebben eszközöltek, a kutatótársaság azonban nem fektetett elég tökét a fúrási munkálatokba. Néhány hónappal ezelőtt német-olasz pénzügyi csoport kapott engedélyt a fúrásra és hozzá is látott a munkához Muraszerdahely köze­lében. A hét elején körülbelül 180 méter mélységből hirtelen vastag sugárban tört elő a nafta. A szakértői vizsgálat szerint a feltörő nafta 33 százalékos ben­zint tartalmaz. Az uj naftaforrás rendkívül dús és napi 5,000 kilo­grammos benzinkitermelésre lehet számítani. RABLÓTÁMADÁS A KŐBÁNYAI POSTAHIVATALBAN Az elmúlt hetekben, egy szom­baton délután vakmerő rablótá­madási kísérlet történt a Magló­­di ut 51 sz. házban lévő 104 számú postahivatalban. Hat óra tájban, közvetlenül zárás előtt dr. Hermann Antalné postamesternő és Vágó Sarolta postakezelőnő tartózkodtak a helyiségben. Her­máimé pénzt számolt éppen, ami­kor egy munkás-külsejü férfi lé­pett be a postahivatalba, kést rántott elő és a postamesternőre támadt. Hermanne sikoltozására a rabló megijedt, kirohant a he­lyiségből. A járókelők üldözőbe vették és a Sörgyár-utcában el is fogták. A főkapitányságon ki­derült, hogy Bán Károly, 32 éves rovotmultu ácssegéd. El­mondta, hogy társa is volt, Papp László 28 éves gyárimunkás, aki a kora délutáni órákban terep­szemlét tartott a postahivatalban. A detektívek őt is elfogták Pest­­szentlőrinc határában egy ven­déglőben. * * * . ÁLMODNI MERTÜNK — ezt a címet adta Magyar Sándor, a magyar óceánrepülő, regényének. Beszámol ebben az írásában életéről és ezen keresz­tül egy korról, amelyben a mai Magyarország megszületett, az el­lenforradalom vállalkozásainak és harcainak a koráról. Közvetlenül és frissen rajzolja meg az ame­rikai magyarság nehéz életét, a magyar óceánrepülést is látjuk tervtől egészen addig a pillanatig, amíg partot ér a gép. Élmény maga a nagy ut, a harc széllel, viharral, tengerrel, éjszakával. Endreszről, tragikus sorsú társá­­íól szeretettel és hűséggel emlé­kezik meg. Több ez a könyv, mint nagy riport, megrázó és szépsé­ges lira is van benne. * * * BADEN-POWELL, A CSERKÉ­SZET MEGALAPÍTÓJA MEGHALT Baden-Powell angol tábornok, a cserkészet megalapitója meghalt. A népszerű Bi-Pi, ahogy a világ cserkészei nevezték, az újabb kor ifjúsági mozgalmainak első út­törője volt. Az általa megterem­tett cserkészmozgalom vezette elő­ször a fiatalságot egy kispolgári és gazdag korszak közepén a szabad természet, a szabad élet élvezetére, a természettel való emberi összhang megteremtésére, a természettel való együttmun­­kálkodásra, általában a kézi mun­ka, a kézügyesség szeretetére. A cserkészmozgalom a férfiúi eré­nyek nagy nevelőiskolája, a mun­kás, becsületes emberi lét eré­nyeinek melegágya volt. A béke és az emberiesség ügyét szolgál­ta emellett Baden-Powell moz­galma, amely pedig a háborúból, a búr—angol háború tanulságai­ból született és a gyengék, a sze­gények, az elesettek melletti modern lovagi szellemnek egyik legmagasabbrendü megnyilatko­zása lett. Baden-Powell a búr háború tábornoka volt, eközben alkalma­zott önkéntes angol fiatalembe­reket a terep felderítésére, a táj kikutatására. Később, amikor a fiuk e szabad tömörülése bevált, a már zárt szervezetet a férfivá nevelés, a jobb emberi szellem iskolájává fejlesztette, a béke ügyének szolgálatába állította, a nemzetek fiatalságának találkozó­jává, lűdjává avatta. Magyarországon nagy részvét­tel és szeretettel fordulnak a ne­mes tábornok felé; nemzetünk barátja, fiatalságunk atyai párt­fogója volt. A kormányzó is nagyra értékelte munkásságát, amelyből a magyar fiatalság egyik leghatalmasabb szervezete, egyik legnemesebb nevelője nö­vekedett. A magyarrá vált cser­­készmczgalom megalakulása óta a nemzeti és emberi szellem tűz­helye, fiatalságunk jótevője és nevelője volt. * * * OKMÁNYHAMISITÓ TÁRSASÁG KERÜLT RENDŐRKÉZRE A főkapitányság bűnügyi osz­tályán hetekig tartó nyomozás eredményeképpen okmányhamisi - tó társaságot lepleztek le. A múlt hónapban a jugoszláv konzulátuson megjelent egy férfi, aki egy Winter Imre névre ki­állított hamis születési bizonyít­vány segítségével vízumot akart szerezni. Az egyik tisztviselő fel­fedezte a csalást, mire az ok­mányt bemutató férfi megszökött a helyiségből. Néhány nap múl­va egy másik férfi jött el a vizűmért, igazoltatták és ekkor kiderült, hogy Barczay Sándor magántisztviselő, aki azt a me­sét adta elő, hogy az utcán kérte meg egy ismeretlen férfi, hogy hozza el a vízumot. Bizonyíték híján Barczayt elengedték a rendőrségről, de minden lépését figyelték ettől az időtől kezdve a detektívek és megállapították, hogy összeköttetésben áll egy Ha­ckel Udo József nevű magán­­tisztviselővel, annak fiával, Ha­ckel Ferenc volt fővárosi tej­­ellenőrrel és Leiblich Ligeti Ma­nó kifutóval, akik valamennyien okmányhamisitók és az évekkel ezelőtt letartóztatott Méhes Osz­kár okmányhamisitó üzelmeit folytatták, annak megbízásából. Házkutatás során lakásukon több­­száz erkölcsi bizonyitvány-blan­­kettát és egyéb hivatalos űr­lapot találtak. A detektívek valamennyinket előállították a főkapitányságra, de oda került Kemény Klopfer Mór kereskedő is, akinek a tár­saság hamis erkölcsi bizonyít­ványt állított ki. Az is kiderült, hogy Hackel Udo József fiának hamis érettségi bizonyítványt gyártott. Mindnyájukat letartóz­tatták. * * * A BORZALMAS ROMÁNIAI FÖLDRENGÉS HIRE A MAGYAR PARLAMENTBEN A magyar lélek nemes ér­zelmeire vall az a humánus megnyilatkozás, amellyel a magyar képviselőház rendes gyűlésén a romániai föld­rengésről s az elemi csapás által sújtott román lakosság szenvedéseiről és nyomorú­ságáról emlékezett meg. Az e héten beérkezett pesti lapokból olvassuk, hogy a kivételes és félelmetes sze­rencsétlenség hirének hal­latára sok magyar honatya felkiáltott: “Még ez is!”... s gondterhesen felsóhajtott. ügy érezték, — Írja MÁRAI SÁNDOR, a Pesti Hírlap sztárkolumnistája, — hogy az emberi világ sok nyomo­rúságához igazán csak ez hiányzott még, az elemek lázadása, a földrengés. Ez a “még-ez-is” rezgett a lelkek­ben, mint a szeizmográf, mely a távoli végzet inga­jeleit mutatja. De egy másik hang a földrengés hírére ezt felelte: “Még ez is?... Nem, mindezt egy és ugyan­az a végzet.” Mert él az emberekben egy mély, homályos, néha nagy erővel megszólaló alap­érzés, hogy mindaz, ami a világban történik, a földön és a világűrben, mélyen és beiűhől összetartozik- Nem tudom kinevetni a néphitet, mely háborút és dögvészt jósol, mikor az 'üstökös tüz­­csóvája megjelenik az ég­boltozaton. Nem kell babo­nás és vajákos vénasszony­nak lenni ahhoz, hogy az “égi jegyek” földi következé­seiben higyjünk. Úgy tapasz­taljuk az életben, hogy amit az emberi történet során az emberek nagy tömegei ma­kacson és visszatérő meg­győződéssel ismételgetnek a természeti jelenségekkel és az emberi vonatkozásokkal kapcsolatban, nem mindig babona s csakugyan van va­lamilyen valóságtartalma. Az emberi érzékeléshez nem kell föltétlenül műszer. A régi, az asszír, babilóniai, föníciai, perzsa kultúrák emberei műszer nélkül is közel éltek a természet szerkezetének titkaihoz, a napkeleti csil­­lagvizsgálás segédeszközök nélkül is tökéletes naptára­kat, időmérő rendszereket szerkesztett, az egyiptomiak rendkívül finom érzékeléssel vonták le a természet és a világűr tüneményeiből a földi, emberi végzet össze­függéseit. Az ember tud va­lamit a világról: s ugyan­akkor, amikor makacs hívei vagyunk a mentői tárgyila­­gosabb, pontosabb, ellenőr­zőbb tudományos vizsgálat­nak, nem lehet kézlegyintés­sel elutasítani azt a más­fajta érzékelést, mely az ösztön és eszmélet csápjai­val tapogatja, ragadja meg és iparkodik megérteni a nagy és kis világ kapcso­latait. A tudomány, műsze­reivel, kinos-gondos ellenőr­ző módszereivel néha évez­redes távolságból világit reá egy igazságra, melyet az emberi képzelőerő, a nép ösztönös megfigyelései babo­nákba torzítva évezredek előtt érzékeltek már. Most kezdjük gyanítani, hogy az ösztönnek nevezett, hátbor­zongatóan érthetetlen képes­ség és organikus tünemény — kezdve azon, hogy a ku­tya messzi távolból is érzé­keli és jelzi gazdája köze­ledtét, folytatva a kiskun­halasi fecske, vagy gólya egyiptomi kéjutazásain, egé­szen a postagalambig, mely­nek tájékozódási ösztöne megzavarodik, ha a felszál­lás pillanatában rövidhullá­mú gépet kezdünk közelében működtetni — mindenestől . nem más, mint a “rövid hullám” egyik organikus vál­faja. Az a bizonyos, köznapi tünemény, mikor felkiál­tunk, mert szembejön az ut­cán valaki, akire “tiz éve nem gondoltunk, az elébb eszünkbe jutott s ime, már itt is van!” — egyáltalán nem misztikus és természet­fölötti jelenség; egy ember jelezte lénye sugárzásával közeledtét s egy felvevő ké­szülék felfogta bennünk ezt a sugárzást. A korszerű tu­domány kezd alázatos lenni s egyáltalán nem minősít kótyagos maszlagnak felte­véseket, melyek műszerek ál­tal nehezen ellenőrizhető tü­nemények ismétlődéséből vonnak le következtetéseket. A tudós legyen pontos mun­kájában, kérlelhetetlen az el­lenőrzésben, de legyen elfo­gulatlan a világ és az élet misztériumával szemben. Mert egyáltálán nem lehetet­len, hogy a kozmikus sugár­zás, vagy a talaj sugárzás, vagy az “égi jegyek”, vagy a napfoltok, vagy a föld­rengés, s azok a másféle ka­taklizmák, melyek a töme­gek lelkében zajlanak le, összetartoznak. Például a földrengés, a hét egyiptomi csapás, a sö­tétség, a vízözön, az élet érthetetlen, oktalan robba­násai s mind a katasztrófák, melyek a földünket környe­ző világban következnek be, — mindez csakugyan füg­getlen az emberi élettől? Miért hisszük, hogy a ter­mészet jótékony és banális erőihez van csak közvetlen közünk? Gyanítják, hogy kli­nikák emboliás és trombozi-

Next

/
Thumbnails
Contents