Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-04-03 / 14. szám
I2-Ik Oldal 1941 Április 3, VerfuHwyak Labia ' PUGNET REX!” A TATÁRJÁRÁS 700-1K ÉVFORDULÓJÁN Irta: DARÓCZY SÁNDOR, FŐESPERES Mostanában egyéb könyvek mellett, amikor időt tudok rá szakítani, egy régi öreg fóliánst olvasgatok. 1600-ban, tehát 341 évvel ezelőtt adták ki Frankfurtban s Magyarország és Erdély történetét tartalmazza 1595-ig. A címe: “Rerum Hungaricum Scriptores Varii.” Különböző középkori írók müveinek a gyűjteménye. Nagy érdeklődéssel merülök el a jórészt egykori írók elődeink viselt dolgairól szóló feljegyzéseiben és történelmünknek sok olyan uj részletével ösmerkedtem meg, amiket eddig vagy nem tudtam, vagy pedig — mert Ausztriával voltunk kényszerű házasságban — annak idején elhallgattak az iskolában. Időszerűségénél fogva különösen Magister Rogerius “Miserabile Carmen”-e, Magyarországnak a tatárok által történt elpusztításáról szóló “Siralmas Ének”-e ragadott meg. Most van ugyanis a 700-ik évfordulója annak a nagy nemzeti katasztrófának, amit közönségesen tatárjárás néven ösmerünk s amibe Magyarország annak idején csaknem belepusztult. Ez a Rogerius Mester, akinek franciás-*atinos neve különben egy izig-vérig való lelkes magyart, világos fejű és kiváló történetírói készséggel megáldott tudós papot jelöl, egyik szenvedő alanya volt annak a szörnyű csapásnak, amiről ő maga Írja: “quisquis ad manus ipsorum devenerit Tartarorum, si natus non fuisset melius esset ei; et sentiet se non a Tartaris, sed in tartaro -detineri.” Szabadon fordítva: Annak, aki a tatárok kezére került, jobb lett volna nem születnie és inkább a pokolban égnie, mint a tatárok között élnie. Rogerius személyes tapasztalat után irt igy. Űzött vadként menekült a mindenütt felbukkanó tatárcsordák elől s a végén mégis fogságba' jutván, hónapokig élt baromi sorban közöttük, amíg nagy nehezen; meg tudott tőlük szökni. “Siralmas Éneke” nem a puszta események krónikája. Rogerius felelni akar arra az önkéntelenül felmerülő kérdésre, hogy miért érte olyan szörnyű bukás és mérhetetlen pusztulás Magyarországot. Kikutatja tehát és felsorolja az okokat is, amik a Muhi pusztához ve zettek. Okadatolása pedig annyira modern, mintha nem a 700 év előtti, hanem a mostani magyar és különösen amerikai magyar helyzetképet vetné papírra. Rogerius az első nagy nemzeti bukás okát a széthúzásban talál ja meg. A hét évszázad előtti Magyarországon mindenki vezér akart lenni, önös érdekét szolgálni és előmozdítani s az akkor szerepet játszó magyarok (főurak, főpapok) jórésze halálos ellenségévé lett a keménykezü IV. Béla királynak, aki az atyja idejében megtépázott királyi hatalom tekintélyét pró bálta visszaállítani, mert jól tudta, hogy egy széthúzó ország könynyü prédája lehet akármilyen külső támadásnak. Az akkori széthúzást szító vezérjelöltek ezt az igazságot csak a tatár nyilaktól és kardoktól- tanulták meg. de már akkor nem vették hasznát. A muhi pusztai tragédia egy másik oka az volt, hogy eleink pusztán önzésből rágalomhadjáratot/ indítottak az akkoriban betelepitett testvér kun nép ellen. Ha nem is ilyen formában, de már akkor felütötte fejét a ma is annyi megosztást okozó kérdési ki a magyar?, mi a magyarság? Béla király, bár szavakban nem fogalmazta meg, de gyakorlatban feleletet próbál adni a kérdésre: a magyarság nem vér, még csak nem is nyelv (amerikai magyarság), hanem lelkűiét. Magyar az, aki azonosítja magát a magyar élettel és eszményekkel. Az ősi magyar haditaktikát még ösmerő, (az európai magyarság már akkor elfelejtette!), tatárharcokban gyakorlott, a magyarságba szívesen beolvadni kész, harcias bátor kunnép nagyszerű segítség lett volna a Sajó parti ütközetnél, de eleink indokolatlan, önző szükkeblüsége, amelynek Kötény (Kuthen)) király áldozatául esett, halálos ellenséggé változtatta a ku-nokat, akik az országból való kivonulásukkor Ízelítőt adtak a hamarosan elközel^ett tatár pusztításból. Végül a 700 év előtti Magyarország struccpolitikát folytatott. Nem ösmerte fel azt a rettentő veszélyt, amit a tatár és német hatalom közé való beékettsége jelentett. Azoknak a keveseknek, akik eme kettős, de különösen, mert akkor elsősorban az volt aktuális, tatár veszedelem ellen akarták felkészíteni, azt válaszolták: sokszor hi* resztelték már, hogy a tatárok betörésre készülnek s egyszer sem bizonyult igaznak. “Multa renascentur quae jam cecidere!” Túl sokszor támadnak fel, akik már meghaltak! “Pugnet rex!” “Harcoljon a király’’, ha kedve tartja! Mi nem félünk attól a veszedelemtől, ami nincs! A következmnyékről a “Siralmas Ének” számol be. Szinte a hideg borzadály fut végig ma is az emberen, amikor olvassa azt a vadállati kegyetlensget, amivel a tatárhorda a kevés számú és immelámmal harcoló magyar sereg (ad pugnam tamen propter rationes assignates cor et animum non habebant!) felkoncolása után az országot elpusztította. Azt mondja a jámbor Rogerius az egyik helyen, csak azért nem írja le mindazt a bestialitást, amit a tatárok elkövettek, “nehogy rosszra tanítsa az embereket." S a tatárokkal versenyt pusztítottak a Frigyes osztrák herceg németjei. Ez a “derék” teuton előbb kirabolta a menekülő Béla királyt, azután országába kebelezte a három nyugati megyét s ráadásul felperzselte az egész Dunántúlt. “A Duna egyik partján a tatárok pusztítottak, a másikon pedig a németek raboltak és égették a falvakat”, irja Rogerius. Nem csoda, hogy a két éves pusztítás után az egész ország temetővé vált, de olyan temetővé, ahol a föld felszínén fehérlettek a százezerszámra legyilkoltak csontjai. A történelemről azt mondják, hogy az az élet tanítómestere, de sajnos, magyar részről ritkán tanultuk meg a leckéjét, mert hiszen majdnem minden bukásunkat ugyanezek az okok idézték elő, amiket Rogerius a tatárjárással kapcsolatban felsorol. Valami végzetszerüség van abban a tényben, hogy eddig még minden nagy magyar megmozdulás, a szabadságért, nemzeti létért való küzdelem kudarcba fulladt. Pedig hogy egymásra találva, önmagunkon felülemelkedve csodákra vagyunk képesek, azt a 93 év előtti március bizonyítja.' Ma (a történelem ismétlődik) ugyanolyan harapófogóban van Magyarország, mint hétszáz évvel ezelőtt. Keleten a mongol-szláv keveredésü istentelen Oroszország, nyugaton a teuton-germán pogány Németország fenyegeti elsöpréssel. Pusztán annyi a szerencséje, hogy van egy messze nyugatra szakadt csoportja, amelyik összehasonlíthatatlanul szerencsésebb körülmények között élvén, mint európai fajtestvérei, erőtartalékát képezheti abban a küzdelemben, amelynek célja Magyarország és minden más életre méltó nemzet önállóságának, függetlenségének, fennmaradásának a biztosítása a modern tatár-teuton pusztítással szemben. Amerikai magyarságunk túlnyomó többsége ráébredt arra a rendeltetésre, amit a történelem szabott elé. Részt kivan venni abban a gigászi mérkőzésben, amely a két merőben ellentétes világnézet, a rabszolgaságot jelentő diktatórikus hatalmak és a szabadságot biztosítani akaró demokráciák között folyik. A szabadságeszmékkel való tíz évszázados eljegyzettsége hatalmas alátámasztást nyer uj hazája célkitűzésével. Az első világháború idején is hűséges tudott lenni uj hazájához, pedig akkor minden világnézeti színeződés nélkül pusztán nyers világuralmi versengésről volt szó s a német győzelem sem lett volna rosszabb, mint az angol. Most ez a hűség maradéktalan, mert ma már nem mindegy, hogy a nazi-bolsheviki tűzvész pusztitja-e el a világot, vagy pedig a demokráciák mentik meg azt. Mesteri lépés volt tehát az Amerikai Magyar Szövetség emlékezetes deklarációja s falat kenyérnél szükségesebb az az akciója, hogy az amerikai magyarságot beszervezze. A modern tatárveszedelem idején súlyos következmények nélkül nem engedhetjük meg, hogy sorainkat faji, felekezeti egyenetlenség, túltengő ambíciók és beszámíthatatlan emberek gyermekes kilengései bontsák meg. Aki segiteni nem tud, vagy nem akar, abban legalább annyi becsület legyen, hogy ne rontson. A gyűlölet tüzes csóvájával való dobálózás, a “pugnet rex” hányi-veti jelszó annak idején Muhihoz vezetett . . . Nekünk amerikai magyaroknak nem sok időnk van. Uj nemzettestünkbe való lelki beolvadásunkat feltartóztathatatlanul követi a nyelvi beolvadás. De addig, amig ez bekövetkezik, uj hazánk odaadó szolgálata mellett — mert azt ennek érdekeivel teljes összhangban megtehetjük — európai testvéreinkért minden lehetőt meg kell tennünk. Trianon, az uj Muhi megismétlődését az Amerikai Magyar Szövetségben való összefogással megakadályozhatjuk s egy eljövendő amerikai magyar Rogerius “Carmen Miserabile” helyett “Carmen Triumphale”-t irhát majd rólunk: győzelmi éneket.---------:o:---------TAGJAINK FIGYELMÉBE! Szeretettel kérjük tagtársainkat, lapunk olvasóit, hogy pártolják hirdetőinket. Csak úgy tudunk jobb, nagyobb újságot adni olvasóinknak, ha több hirdetést kapunk. Több hirdetést pedig csak úgy kaphatunk, ha a hirdető cégek azt látják, hogy lapunkban ÉRDEMES hirdetni, mivel a Verhovay tagok, lapunk olvasói pártolják a lapunkban hirdető cégeket. Nemcsak nekünk, hanem önmagának tesz az olvasó szívességet, ha a lapunkban hirdető cégeket pártolja s vásárlásai, rendelései alkalmával hivatkozik arra, hogy a cég hirdetését a VERHOVAYAK LAPJA közölte. Olvasóinknak ez a kis szívesség semmibe sem kerül — nekünk nagyon sokat jelent! Ismételten kérjük tehát lapunk olvasóit, hogy pártolják hirdetőinket. NŐK A VÉDELMI IPAROKBAN A védelmi iparok máris szép számban alkalmaznak nőket, de a közeljövőben előreláthatólag még sokkalta nagyobb létszáma lesz a védelmi eszközöket gyártó telepeknek. Az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztétériuma képviselői a nőmunkás helyzetet mintegy 40 olyan gyárban tanulmányozták, amelyek hadifelszereléseket gyártanak. A tanulmány eredményét az alábbiakban foglaljuk össze. Eddigelé aránylag lassan abszorválták a védelmi eszközöket gyártó vállalatok a nőmunkásokat s ez annak tudható be, hogy egyrészt bőséges számban álltak rendelkezésre férfimunkások, másrészt a nőmunkások kiképzésére nem állt megfelelő felszerelés rendelkezésre. Rengeteg publicitást kapott a “tábori gazdaasszonyokat” verbuváló hirdetés, aminek folytán körülbelül 100 állásra nem kevesebb, mint 10,000 nő jelentkezett. Ám a kevésbé ismert állások azok, amelyeket mind nagyobb számban fognak nők betölteni. Ezek között vannak: mérleg-olvasás, micrometer-olvasás, fém-minőség és vastagság vizsgálata, szerszám készitő gépek ellenőrzése, általános munkapad mellett való foglalkoztatás a különböző finom alkatrészek gyártása terén. A vizsgálat folyamán meg állapították, hogy nők fontos szerepet játszottak repülőgép gyárakban, ahol nők vizsgálják meg a finom alkatrészeket, tisztogatják a fémeket, vésnek elektromos tűvel, ellenőrzik a mérlegeket és különböző próbákat szolgáló gép alkatrészeket. A repülőgép gyárakban a legtöbb nő munkapad mellett dolgozik, gépeket rak össze, automatikus vésőkkel dolgozik, forraszt és különböző más munkát végez. Számos nő foglalatoskodik dial-ok festésével és munkarajz ellenőrzéssel. Néhány nő a mérnöki asztalnál foglal helyet és tervrajzokat készit. Az elektromos alkatrészeket gyártó vállalatok úgyszólván minden osztályban hajlandók nőket foglalkoztatni. Gépszerszám gyárakban a nők rendes munkapadnál dolgoznak, mint a férfi munkások, természetesen a könynyebb feladatokat végzik, bár van olyan gyár is, ahol a legnagyobb darukat is nők kezelik. A municiógyárakban a nők nagyobbára könnyebb gépeket kezelnek és megvizsgálják az ágyúgolyókat és egyéb hadifelszereléseket. Nők, akik azelőtt finom kézimunkát készítettek, most a gyújtókészülékeket rakják a golyókba és ellenőrzik a gépfegyvereket s más hadiszereket. A Női Osztály számítása szerint mintegy 2,000,000 nőmunkás áll a védelmi ipar rendelkezésére. Ily munkákra eddigelé 373,000 nő jelentkezett és legnagyobb részük, kellő tudással rendelkezett. Általában a nők kitűnő munkát tudnak végezni bizonyos gyári feladatok elvégzésére, de további kiképzésre szorulnak egyéb védelmi iparokban való elhelyezés céljából.--------------O--------------An electrically operated tool has been invented to cut mortises lof door locks in a single operation.
