Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-04-03 / 14. szám
VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 ÁPRILIS 3. NO. 14. SZÁM BAKKASZE \ T E E 4> AZ ERDŐ igy, ébredőben, mégegyszer a téli pipájához nyúl, — nehogy az izét elfelejtse,---és nagyvidáman szippant egyet belőle. Füstöt ereszt De már zöld füstöt. Apró. zöld pettyek sokasodása ez a füst: a rügyeké. És ilyen gyönyörűség még Jézusnak sem juthatott a jeruzsálemi utón, ahol a gőgös pálmák mellett, nem igen fér meg a füzesek, juharfák, nyirjesek egyszerű, paraszti világa. Gyöngezöld. bátortalan “füst” ez, erőtlennek látszó, mint a gyermek sóhajtása, pedig ez a Tavasz, a mident lebiró élet első jelenése, a feltámadás bizonyossága. Hogyne szentelnénk hát meg ezeket a rügyeket, amikor a gyermeket' is megkereszteljük! És az első harangkondulásra, már indul is a falu népe Jézus templomába, ahol “a rügyet megkeresztelik, miként a gyermeket, hogy hozzon erős életet.” Nevezvén eme rügyeket mindközönségesen: Barkának. Jézus most vonult be Jeruzsálembe és — miként az írás mondja, — még a kő is énekelt. Eme dicsőséges ut, — az ő istenségének dicsősége, — azóta minden évben megismétlődik. Ámbár, az is azóta van talán szokásban, hogy a nép. akit ünnepel s aki valóban érte él, rend|A MAI SZTRÁJKOK JOGOSSÁGA A SZOCIÁLIS KÖVETELÉSEK TÜKRÉBEN A Verhovay Portán éppen úgy, mint Magyar Amerika minden egyes magyarlakta vidékén napjainkban a beszélgetések főtárgyát a sztrájkok képezik. Soha annyi féle és olyan sok helyen fel-fel lángoló sztrájk ebben az országban még nem volt, mint amennyi most van! Ma éppen 41-et olvastam össze s mire ezen soraim nyomdafestéket látnak, lehet, hogy még újabbak törnek ki, de az is lehet, hogy némi egyezkedéssel néhány abbanmarad. Sok tagtársam szeretné tudni, hogy a mai gyötrő szociális kérdések és ezzel kapcsolatban a sztrájkok problémája hogyan lesz megoldva, elintézve? Erre a kérdésre a biztos választ éppen úgy nem adhatjuk meg, mint arra a kérdésre sem, hogy a most dúló háború hogyan fog végződni? Mi, akik Amerika lojális polgárai vagyunk, bizunk az angolok, helyesebben a demokrácia győzelmében éppen úgy, mint a munkásságnak a Tőkével szemben felvett évtizedes harcában a Munka végső győzelmében. A mostani helyzetnek azonban meg kell változnia. Úgy, ahogy most van minden, nem maradhat tovább. Nem maradhat pedig igy azon egyszerű oknál fogva, mert ma rendkívüli időket élünk. Azonban ezekben a rendkívüli időkben sem térhet el ez az ország meggyökeresedett régi tradícióitól, mely a munkás-szabadságért és a munkások jogaiért el fog követni most is minden lehetőt. A sztrájkok gyökerei visszavezethetők a társadalmi igazság ama elvéhez, mely állandóan azzal foglalkozik, hogy miként lehetne a társadalmi igazságtalanságokat kiküszöbölni és megtalálni az utat ama eszményi állagot felé, melyben nincs többé nélkülöző szegénység, ■ fojtogató nyomorúság, — a tobzódó bőség és a szívtelen zsugoriság mellett. Ezeket a közismert szociális bajokét éppen itt Amerikában meg kellene szüntetni és a néptömegek jólétét is meg lehetne teremteni. A munkásság hivatott és igaz vezérei ezt nyíltan hirdetik s magam is hiszem és vallom ezt. A néma gyermeknek azonban az anyja sem érti a szavát. A munkásság sem némulhat el főként olyan időkben, midőn látja, hogy nélküle magasabb és messze kiható célok el nem érhetők. A sztrájk a munkásság jogos fegyvere tehát most is, mert ma a munkáskövetelések éppen a nemzeti termelés állandó fokozásának szilárd alapján épülnek fel. szerint meg is kövezi. És milyen szép mégis ez a — barkaszentelő! A kereszt előtti diadal emléke. A Megváltó egyetlen és utolsó, szegényes kis diadalmenetének hozsannás visszatérése. Közénk és általunk, akik hol Őt követjük, hol pedig azokaf, akik megfeszítették. Óh, milyen különös hangulat önti el most a mi régen elhagyott, apró falvainkat, amiket az erdő, a mező, a meszelt kis házikók sokkal közelebb visznek a “barkaszentelő" örömeihez, mint bennünket a felhőkarcolók. A “tisztálkodó” falu lelke Néki él, szive Érte do bog és még a nehéz kenyérre is az Ő emlékét irja fej, aki megszegi. A juhaklokban már húsvéti bárány béget; a kemencékben sül a friss kalács; a gazda házat, udvart és mezőt tisztogat; és százféle jószág viháncol be visszatért életébe. A felhő fehér, egészen könytelen és a barkás ágon is úgy énekel már a madár, mint az a kő, amelyik a jeruzsálemi utón énekelt. Es mindezeknek a mélyén ott van az a csodálatos teremtő erő, amit a Nap korongjától kezdve a legparányibb hangyatojásig, mindenben feltalálhatunk és ami soha sem egyéb, mint az Elet örökkévalóságának jele és amit — akárhogy élünk és halunk, — annyira birtokolunk mindannyian, hogy még el sem dobhatunk magunktól. Ez a “zöld füst”, a rügyek sokasága, —amiből néhány barkáságat most szentelőbe viszünk, — épp úgy életünk nekünk is, mint az erdőnek. Lám: mi is úgy állunk a “magunk erdejében”, kitárt karokkal, mint a fák és — azt hiszem,% egyetlen embertársam sincs, aki ne énekelhetné el velem most ezt a kis strófát: MEGÁRADOK AZ ÁRADÓ ÉJBEN, SZÁZ ERDŐNEK A VIRÁGÁT ÉRZEM, A SUHOGÁSOM DALOLÓ MÁMOR: S ÉN IS VIRÁGZÓM, ÉN IS VIRÁGZÓM! TARNÓCY ÁRPÁD. A mi szabad és hatalmas munkás országunkban a múlt század folyamán és e század elején, gyors ütemben és egymás után valósultak meg olyan szociális követelések, amelyek valaha meg nem valósítható ábrándoknak tűntek fel. És megvalósultak ezek itt a társadalmi és gazdasági rend forradalmi felforgatása nélkül is s én bátran merem hirdetni, hogy mc. is egyre több és több szocális követelést meg lehet itt valósítani az evolúció biztos és kockázatmentes utján. Egyik nagy amerikai nemzetgazdászunk azt mondotta, hogy az emberiség örök problémája az, amely minden idők nemzedékei számára uj meg uj feladatokat tartogat. Ha vizsgáljuk a mostani sztrájkok kitörésének okait, hamar rájövünk arra, hogy a mai nemzedék számára a mostani vészterhes idők is fontos feladatok megoldását tartogatják. A munkásság most érzi talán a legjobban együvétartozását s ez arra ösztökéli, hogy szervezkedjen. Saját ügyeit, saját szervezete intézze. A szervezkedés jogát azonban az iparmágnások kétségbe vonják, sőt többen el sem akarják ismerni. Ez a kutforrása minden bajnak. A napokban kitört bethlehemi acélgyári sztrájk és még legalább is egy tucat hasonló sztrájk is ide vezethető vissza.
