Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-03-27 / 13. szám

TWO SECTIONS

VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 MÁRCIUS 27. NO. 13. SZÁM

TAVASZ

MAGAMHOZ szólok szótalan, ahogy kikönyöklök a tavaszba és az első robin füttyS- gését hallgatom:

— Ejnye no, hogy Is jött meg a tavasz Kereszturon, minálunk?

És forog a “film” szépen, visszafelé eladdig, amig ott találom magam sáros kis csizmában az Ürgepatak “meredékein.” Hóié csurog, csobog le rajta és a hó lévén három kis hajó úszik. Paplrhajó csupán, de az is biztonságosabban, mint ahogy ma járnak tengert világhatalmak páncélosai. Pedig ezek is nagyobb vizekre úsznak. Amilyen a vén Ipoly, a “kék Duna” és aki rájuk lel majd, olvashatja az üzenetem: “Vizre ereszté Rettenetes Dörgö kapitány.”

De nehéz téliszekér döcög ki a temérdek sáron. Öregbéres, Kelemen apó igyekszik a pusztára. Szerszámokat visz. Ekét, boronát, miegyebet. Mert, mihelyt felszárad a mező, már szántanak is.

— No, urfi, — szól rám évödve — hová megy az a sok hajó?

— Ipolyra, Dunára . . .

— Hát csak hajde velük és ne sokat ugráljék a szikláson, mer még eltörik az a cinegelába. Aztán meg ott, benn, mán megjöttek az első kiscsibék.

Erre csakugyan sorsukra bizza hajóit Rettenetes Dörgö kapitány és rohan befelé, csirkenézöbe.

A barázdák során kedvesen billeg a "barázdabillegető,” a nagymókás kismadár. A levegőben bukfencező galambok. A dűlőn: legények, lányok viháncolnak kifelé valahová a gyümölcsösbe, szalmát gereblyélni. Már mindenegy kertben füstöl a gaz, mert égetik. Az oskolakertben hernyót irt az ifjúság és a hegyoldalban Máli neném, a vénkisasszony ibolyázik. Kőnyökigérö keztyüben turkál a bokrok alján és lekiált hozzám kedvesen:

— No lelkem, láttál-e má ibolyát?

Mondom neki, hogy nem igen, de nem is nagyon kerestem. Hanem jácint, az már van az erdőszélen bőven.

Aztán szaladok tovább hazafelé és leginkább a legelőn, nehogy eltörjön a cinegelábam. És ott találkozom öreg Matyussal, a mezőőrrel, aki arról nevezetes, hogy mindenre nótát csinál, amit lát. Most is, amig a kutyája egerész, a csiperkegombáról énekel és egyenesen csodálatos, hogy még azt is össze tudja hozni “regruta korával.” így ni:

CSIPERKEGOMBÁNAK FEHÉR A CSÁKÓJA

HEJ HOGY SZALUTÁLNA, HA KATONA VÓNA!

— No, Isten áldja Matyus bá, mer én megyek csibét nézni.

Erre pedig igy válaszol öreg Matyus:

KISCSIBÉNEK SÁRGA MÉG A PIHÉJE,

OLYAN, MINT A 4-ES BAKA PITYKÉJE.

De már inkább az “alsó udvarban’’ járok, mint a legelőn, ahol Marika kiscsibéket

étit. Fején csipkés bóbita, előtte fehér kötény, rajta rózsás vizitke és a kistányéron áztatott

sárgakása. A kotló híjába őrzi csibéit, a kására előjönnek a jó meleg tollyutakaró alól ös ők is olyan szívesen hallgatják Marikát, mint jómagam, ahogy csipegi a hivogatót:

— Csibi, csibi, csip ...

Ló nyerit az istállóban. Az ökör elbődül, ahogy becsap téli szállására a tavaszi “ájer.” A kutyák nagy bakugrásokkal kergetőznek és a vén kertész barkát cipel be vasárnapi szentelpre.

Szép ám ez. De szép ám ez a robin is, ahogy csattog. Hászen-iszen nem is volna itt

temmí hiba, ha nem szállt volna el vagy ötven tavasz azóta.

TARNÓCY ÁRPÁD.

Eredményes, Szép Munkát Végzett Igazgatóságunk

Az elmúlt héten tartotta Igazgatóságunk a szokásos tavaszi rendes gyűlését, melyen igen fontos egyleti ügyeket kellett elintéznie. A gyűlés tárgysorozatának két kimagasló pontja volt: egyik a múlt évi zárószámadás és az ezzel kapcsolatos általános rovancsolás és hivatalvizsgálat, — a másik a szervezés ügyeinek rendezése, melyen épül fel a tagszerzés: az egyesületi előhaladásnak és létezésnek a fundamentuma.

Az igazgatósági gyűlést a szokásos módon központi tisztviselőink jelentései vezették be, melyek tiszta fényben mutatták be annak a hatalmas gépezetnek a működését és azokat az eredményeket, amelyeket elért a Verhovay adminisztráció s közvetve maga a Verhovay Segély Egylet.

Központi elnökünk mélyreszántó jelentéséből nem az öndicséret, hanem az elvégzett, szorgalmas munka fölött elmondott elismerése váltotta ki a szebbnél-szebb szavakat, mert hiszen megdönthetetlen tény, hogy az amerikai magyarság egyetemlegessége tényleg a Verhovay Segély Egylet égisze alatt formálódik ki számbavehető fontos tényezővé, mely 55 esztendőn át teljes odaadással szolgálta nemzetségünket és fogja szolgálni a jövőben is — beláthatatlan időkig.

“ötvenöt éves korában is üde és tovább fejlődésre teljesen képes a Verhovay Segély Egylet, — mondotta Daragó József kpi elnökünk, — s teljes hittel és meggyőződéssel állíthatjuk, mi, akik megbízatásunkból kifolyólag annak ügyeit közvetlenül ismerjük, miszerint az EREJÉNEK TELJESSÉGÉBEN ÉLŐ EGYESÜLETÜNK FOKOZOTTAN MEGÉRDEMLI AZT A BIZALMAT, AMELLYEL 1RÄNTA AZ AMERIKAI MAGYARSÁG, DE KÜLÖNÖSEN TAGJAI VISELTETNEK.”

“A testvérsegitésnek alapmunkáit az Alapszabályokban lefektetett törvények értelmében folytatjuk és úgy a haláleset, mint a betegsegélyezési ügyeket nemcsak a lehető leggyorsabban, hanem mindenkor a legszigorúbb pontossággal teljesítjük.”

“A konvenciós és igazgatósági határozatokat a lehetőség legmesszebbmenő esélyei szerint intézzük s úgy társadalmi, mint gazdasági téren meggondolva, megfontolva és teljes szaktudásunkkal hajtjuk azokat végre.”

A központi elnök jelentésében részletesen foglalkozott a szervezés munkálatainak sikeres elvégzésével. A Verhovay szervezés újabb és intenzivebb irányokat és utakat jelölt ki s azokon haladva ebben az évben az egyesület mindent el fog követni, hogy a Verhovay szervezést teljes siker koronázza.

A Cleveland, Detroit, Chicago és New York székhelyekkel, mint verseny központokkal megindult hatalmas munkákat ismertetve, a központi elnök kiemelte, hogy “általánosságban szólva a négy részre osztott szervezési versenyek most már rendes kerékvágásba zökkentek s meg van a reménység rá, hogy nemcsak a tagszerzés terén lesz elérve a kitűzött cél, hanem az annyira kívánatos egyesületi életnek is tápot ad a külön kerületekben folytatott versenynek véghezvitele.”

Dicsérőleg emlékezett meg jelentésében központi elnökünk lapunkról, a Verhovayak Lapjáról is, mely a hozzáfűzött kivánalmaknak minden tekintetben megfelel.

Az Amerikai Magyar Szövetség pompás munkásságát ismertetve, az elnöki jelentés a következőket mondja:

“Nagy hordereje van annak a társadalmi megmozdulásnak, amelyet az Amerikai Magyar Szövetség akkor fejtett ki, amidőn az Egyesült Államok kormányának fejéhez, Roosevelt elnökhöz intézett feliratában kifejezne, hogy ennek az államnak nézetével és szellemével a Szövetségbe tömörült amerikai íhagyarság megegyezik,