Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-03-20 / 12. szám

1941 Március 20.

LITTLE JULIUS SNEEZER

Verhovayak Lapja

13-1* Oldal

BY BAKER

ONLY FATHER THŰOSMT YOU WERE CRAZY AMD * Í SAID you WERE'MT'

5M6 TOU? FATHER HE SHOUD'MT JOOOt A MAN BY Hi* LCOKffl

3EROES OF SPORT

By BILL ERWIN

A HAVANA POSTMAN

WHO RAN IN TUE OLYMPICS MARATHON WHICH WAS MELD IN ST. LOUIS IN I«Í04- i

EXPERTS SAID HE MIGHT EASILY HAVE WON HAD HE HAD ANY SORT OF TRAINING “ ’ ail...

HE ARRIVED IN STL.OUIS RAGGED AND BROKE, BECAUSE ON HIS ARRIVAL IN NEW ORLEANS HE PAUSED TO ROLL DICE AND HAD TO WALK THE DISTANCE FROM NEW ORLEANS TO ST.LOUJS—

Felix raised money for his passage

TO ST LOUIS BY DOING A MARATHON AROUND THE GREAT PUBLIC SQUARE. OF HIS NATIVE HAVANA-AFTER THE RACE HE STOOD ON A BOX AND BEGGED

for Contributions .

FELIX HAD NO PREVIOUS EXPERIENCE IN COMPETITIVE RUNNING -HE CAME TO THE MARK WEARING HEAVY WALKING SHOES, A LONGSLEEVED SHIRT AND LONG TROUSERS- BIG MARTIN SHERJIDAN .THE STARTER CAMEOUT WITH SCISSORS, SNIPPED FELIX'S TROUSERS DOWN TO TRUNKLENGH ~ HE PICKED APPLES AND PEACHES ALONG THE ROADWAY- ATE THEM . AS HE RAN-YET HE CAME IN If FOURTH PLACE/

<jzmák-32 ÖZVEGY MENYASSZONYOK

azon túl állott a várpalota. Amikor elhagyták az utolsó katakombát is, Zsuzsámra megállította lovát és gyors mozdulattal leereszkedett nyergéből;

— Maradj itt és várd meg, mig visszajövök — mondta halkan Péterkének, a kezébe adva a maga kantárszárát.

A gyermek átvette tőle a kantárt.

— Itt várlak... — mondta halkan.

Zsuzsánna gyors léptekkel igyekezett a palota felé.

Megkerülte a bástyalábat és egyenesen a toronykamrának tartott. Amikor odaért, kis ködmöne zsebéből aprócska kulcsot vett elő, beillesztette a nehéz tölgyfaajtó zárjába. A hatalmas ajtó nyomás nélkül engedett. Zsuzsánna betette maga mögött. Fölsietett a toronylépcsőn és a harmadik forduló után a könyvtárteremhez vezető titkos folyosó grádicsát elérve, a felső gádor felé vette útját. Azon is áthaladt, átsietett a könyvtártermen, utána egy sötét, hűvös szobán s azt is maga mögött hagyva, egy magas, szárnyas, félfáju ajtó előtt megállóit.

Néhány pillanatig várakozott, hogy kifújja magát. Kétszer, vagy háromszor mély lélegzetet vett, akkor hirtelen mozdulattal lenyomta az ajtókilincset.

A kettéosztott mennyezetű, ablaktetőn át világított szobában, a fejedelem testi kincseskamrájában, amelynek falait köröskörül nehéz és mélytüzű szőnyegek borították, balfelében pedig faltól falig érő, drága állatbőrökkel borított török kerevet széleskedett, mintegy uralva a pohárszékekkel, fiókos szekrényekkel, kisebb diványszékekkel és szépmivü drágaságokkal, túlzsúfolt kamrát, Zsigmond ült íróasztala előtt, fejét két tenyerébe fektetve, mély gondokban elmerülve.

Az ajtónyilás neszére megrezzent, meglepődötten emelte fel a fejét.

— Zsuzsánna___— röppent el ajkáról a halk kiáltás, mikor megpillantotta a leányt.

Zsuzsánna megállott az ajtóban. Onnan szegezte rá a tekintetét Zsigmondra.

ÖZVEGY MENYASSZONYOK 29

— A szived ellenére is?

— A szivem ellenére is! Szólj, mit kívánsz tőlem?

Zsuszánna résztvevőén nyugtatta el rajta tekintetét. A gyermek arcán sápadt fény izzott, szemében akarat és elszántság lángolt. Zsuzsánna sokáig, csaknem percekig nézte, aztán megszólalt:

— Hallgatást, Péterke.

A gyermek mintha még jobban elfehéredett volna. Ajkán rángás vonaglott át. Fakó hangon, alig hallhatóan mondta:

— Magammal viszem a sírba titkodat.

Zsuzsánna kezébe fogta a fejét és homlokon csókolta.

— Menj, nyergeltess akkor, megjárjuk a Cigányrétet, — küldte Péterkét.

A gyermek futott. Amikor kiért a tornácra, hirtelen megállott és körültekintett. Ébren van, vagy álmodik? Az imént valóban Zsuzsánnával beszélt? Csakugyan megtörtént, hogy élőszóval is bevallotta az ifjasszonynak boldogtalan, reménytelen nagy szerelmét? Megtapogatta magát. Ébren van, nem álmodik. Most lépett ki a szobából és itt áil a .tornácon. A kőkockás, otromba fahl, négyszögletes ház, tömpe kőfalával, tágas udvarával és elvadult gyümölcsösével, az ősi Kendy-porta. A régi ház, amely lapos tetejével, alacsony, boltíveivel most is úgy vigyázza a hátulsó traktusokat, mint akkor, amikor ő először lépett be a kapuián.

Átvetette magát a tornác könyöklőjén, szaladt le az istállóba. Amikor a kutyaólak, elé ért, futtában tréfából oldalba bökött a lábával egy alvó kopót. A kutya dühös vakkantással szökött talpra és hangos ugatást csapott a váratlan támadásra. A csaholásrá a többi kopó is felriadt álmából és olyan ugatásba kezdtek, hegy visszhangzott bele az egész udvar.

Mózes, a pisla, vörhenyes ábrázatu pecér, ijedten sietett elő az éktelen zenebonára. Rárivalt a kutyákra:

— Csiba te! Megvesztetek? — őket. — Hát

nem ismeritek meg az urfit?

%