Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-02-27 / 9. szám
1 18-ik Oldal Yerhovayak Lapja MINDENKOR az IDŐT e rovatban levők elolvasása! A Modern Nemcsak a politikai, gazdasági és társadalmi életben folynak átalakulások, hanem a világ színeváltozásának erős hatása van a tudományokra is. A táplálkozás tana például ma lényegesen más, mint ahogy csak néhány évvel ezelőtt is volt. Az élettanban sokáig a Rubner-féle szemléletet tekintettük alappillérnek. A táplálék alkatrészeit csupán hőt szolgáltató képességeik szemszögéből láttuk, csupán kalóriaértékre voltunk tekintettel, ami mellett a tápérték fogalma, ami lényegesen más, elhalványult. A szakemberek egybehangzó véleménye alapján azonban a táplálkozás fiziológiájának Rubner-féle alapjai már nem tekinthetők kielégitő magyarázatnak. A táplálék nem csupán fűtőanyag, nemcsak kalóriát szolgáltató szükséglet, hanem finomabb minőségek közvetítője is. Kitünően igazolja ezt például az erjesztők, a hormonok, a vitaminok ténye. Nem elég, ha fütöm a szervezetet — nem elég, ha elkopott fehérjéit pótolom — nem elég, ha fizikai-kémiai életfeltételeimnek úgy teszek eleget, hogy vizet és ásványi alkatrészeket is raktározok magamba, hanem emellett vannak parányi mennyiségű anyagok, amelyek minőségileg hatnak, amelyeknek jelenléte szükséges., hogy az egész életgépezet egyáltalában működésbe juthasson. Gondoljuk csak el, hogy az erjesztők, a hormonok, a vitaminok, stb. egyelőre még csak részben merítik ki a fogalmakat! Bizonyosra vehető, hogy ezeken a meghatározott, felfedezett, osztályozott anyagokon kívül még egész sereg ismeretlen tényező és még el nem különített vegyi tényező, karakter, minőség hat bennünk! Ha ezt átgondoljuk, mindjobban világossá válik előttünk, hogy az élő szervezet felfedezése csak ma kezdődik és teljesen nem zárulhat le sohasem. Az orvos mindig egy csoport ismeretlennel birkózik, ha élettani vagy kórtani problémákat fejteget. Ezek a hézagok örökké ki törhetetlenek; az újabb homályok is jelentkeznek. Ez a tudomány tragédiája, amely hasonló a vivődő emberi lélek tragédiájához. Ez a fausti Táplálkozás élmény, amelyen mindenkinek át kell esnie, aki már egyszer komolyan gondolkodóba esett. A SZERVEZET ÜZEME A táplálkozás-tan átalakulásának megértéséhez szükséges, hogy bepillantsunk abba a csodálatos üzembe, amely az anyagcsere lebonyolítását végzi. A zsir és a szénhidrátok (kenyér, tészták, burgonya, főzelék, gyümölcs) csak az üzemi anyagcserét szolgálják, mig a fehérjék (hús, tojás, sajt) az építő anyagcserét. A zsírok és szénhidrátok tehát elégnek, mig a fehérjék az építőanyagot pótolják (haj, szőrzet hullása, körmök, bőrhámlás, nyálka, hormonépités). Naponta átlag 500 gramm szénhidrátra van szükségünk, de ennél kevesebb is elegendő lehet. A napi fehérjeszükséglet 70— 80 gramm, >ha emellett szénhidrátot, fehérjét, ásványi anyagokat és vitaminokat is fogyasztunk. Ha ezek bármelyike nem üti meg a mértéket, már eltolódnak a többi értékek is, noha bizonyos határon belül kiegyenlítő alkalmazkodás, ruganyosság észlelhető. Aki növényi koszton él, annak kevesebb fehérjére van szüksége, mert a növényi bázisok mellett a fehérjeszükséglet csökken. Savanyu koszt mellett a fehérjeszükséglet emelkedik. Igen fontos kérdés az, hogy ártalmas-e a tulkevés vagy a túlsók fehérje? Az objektiv tudomány válasza az, hogy egészséges embernek nem árt a fehérjékben gazdag táplálkozás sem. A fehérjék állítólagos káros hatásának hiedelme onnan származik, hogy a bőségesen étkező polgár egyben bőségesen iszik és dohányzik is, elmulasztja a kötelező testmozgást és igy a kedvezőtlen körülmények egész légiója közepette betegszik meg. Mindazonáltal nem célszerű a fehérjékben való tobzódás mert fölösleges terhet jelent. A szervezet úgysem nyúl többhöz, mint amennyire szüksége van az építéshez. Ezért — az ökonómia legcsodálatosabb példája lévén — fűtőanyagnak használja fel. Ebből a célból azonban át kell alakítania a fehérjéket, ami különórázást jelent — díjazás nélkül. Ezt a különmunkát meg kell takarítanunk. Ha a túlsók fehérje a jelzett tehertételen kívül általában nem káros — a tulkeVés fehérje, mindig ártalmat jelent. A szervezetben sorra mutatkoznak a hiányos tápláltság tünetei, amelyek legjellegzetesebbje az éhségvizenyő. AZ ANYAGCSERE SZABÁLYOZÁSA Bircher-Benner mondotta ki először, hogy a mi táplálkozási energiáink a napból származnak. Annakidején fantasztikusnak bélyegezte a szaktudomány ezt a tulmessze nyúló állítást, de ma már valószerübben hat. Hiszen tudjuk, hogy napfény hatására minden zsírban besugárzott ergosterin keletkezik. Azt is tudjuk, amint már bevezetőleg említettük, hogy bizonyos anyagok jelenléte nélkül nincs táplálkozás, nincs anyagcsere. A vitaminok és erjesztők tehát az anyagcsere szabályozói, nem pedig tápanyagok, mint sok laikus gondolja. Az anyagcsereszabályozásnak azonban nem kisebb mértékben fontos tényezői az ásványi anyagok is. Vas, kálium, nátrium, nész és magnézium, kén, jód, klór, fluor és foszfor a nélkülözhetetlen ásványi üzemanyagok. EGYÜNK TÖBB HALAT Fehérjeszükségletünk fedezésére kiválóan alkalmas a melegvérüek húsán kívül a halétel is. Utalnunk kell arra, hogy a halak magasértékü fehérjéken kívül még zsírokat, jódot, foszfort és vitaminokat is szolgáltatnak, továbbá könnyen emészthető a húsúk és mentes az egyéb állati húsokban bőségesen található extraktiv anyagoktól. Gyomorbajosok, epebántalmakban szenvedők, golyvások különösen jól teszik, ha hallal pótolják a nehezebb húsokat. A halpiac igazán elsőrendű árui könynyen feledtetik velünk a hústalan napok keserveit. De kitűnő fehérjeszolgáltató még a nagyközönség körében alig ismert szójabab is.-Különösen fontos ezt kiemelni ma, amikor hazánk jóléte a helyes fehérjegazdálkodáson is múlik, amikor a gabonafehérjékkel takarékoskodnunk kell. A szójabab Kina belsejéből származik és 1908-ban hozták először Európába. Magja 15—25 százalék zsírt és 35—40 százalék fehérjét tartalmaz. Ha kenyérlisztünket 10—15 százalék szójaliszttel keverjük, akkor kenyerünk igen fehérjegazdaggá tehető. Ennek a kenyérnek még az az előnye is megvan, hogy jobb izü és tovább marad friss. Hazánkban dr. Somos Elemér orvosnak vannak érdemei a szójabab népszerűsítése körül. Zsirszükségletünket főleg a sertés fedezi, tehát a zsirkérdés nemzetgazdasági szem pontból azonos a sertéstenyésztés problémáival. Szénhidrátjainkat a növényországból kölcsönözzük. Fontos azonban — és ez a modern táplálkozás egyik legfőbb követelménye és vívmánya, — hogy a főzelékfélék egy részét nyers állapotban fogyasszuk. A főzeléknek tápértéke ugyanis aránylag csekély. Könnyen emészthetők közülük a sárga répa, spenót és kelvirág. Különösen fontos nemzetgazdasági szempontból a burgonya, amely olcsó, biológiailag magasértékü fehérjéket tartalmaz és a szegényebb osztályok leghálásabb C-vitamin forrása. Igen ajánlható étel, különösen a téli hónapokban a savanyukáposzta, amelyet lehetőleg mosatlanul, saját levében használjunk fel. Hasonló figyelem illeti a paradicsomot, amely a mi éghajlatunknak vitaminban leggazdagabb gyümölcse. Az az állítás, hogy a sok paradicsom fogyasztása rákot okoz, nincs bizonyítva. Ellenkezőleg; a sok paradicsomot élvező országokban (Spanyolország, Olaszország, Franciaország, a Balkán-államok) kevesebb a rákbetegek száma. A KONYHATECHNIKA KORSZERŰSÍTÉSE A főzelékek hagyományos elkészítése nem fedi az újabb ismereteink követelte szükségleteket. A nyers növényeket meg kell ugyan mosni, de sohasem szabad vízben áztatni. A kelkáposztát és kelvirágot azonban egy óra hosszat sós vízben hagyjuk. Harminc-negyvenperces főzés után már 15 százalékos a C-vitamin veszteség. De még hosszabb főzés után sem kedvezőtlenek a viszonyok, ha a főzővizet is tálaljuk. Ha a főzővizhez literenként öt gramm sót adunk, a főzelék kilúgozása csekélyebb mértékű lesz. Minthogy a C-vitamin a levegő élenyével szemben rendkivül érzékeny, lehetőleg keveset emeljük le a fazék fedelét. A burgonyára vonatkozólag tudni kell, hogy héjában főz ve alig vészit valamit értékéből, de hámozva 50 százalékos a veszteség! Az állott főzelék hat óra múlva már 70 százalékot vészit. Célszerűbb a főzésnél a fő1941 Február 27 zelékek 1 párolása. Eközben csak a vízgőz hatása szerepel. A salátákat, savanyukáposztát, gyökereket, paradicsomot lehetőleg nyersen élvezzük. Magyarországon külön propagandát kellene folytatni a gyümölcsnedvek térfoglalása érdekében. Ez rendkivül fontos népegészségügyi követelmény. Jelenleg csak külföldi vendégek kérnek ilyet vendéglőkben, no meg szesztilalom idején folyamodnak fanyarul ehhez a sörgőzben felnőtt polgárok. A lekvárfogyasztás növelése is lényeges lenne, mert célszerű végrehajtása zsirmegtakaritást jelent. A nemzetközi vásáron esedékes kóstolgatáson kívül még mindig mostohaszerepre vannak kárhoztatva a kitűnő folyékony gyümölcsök. Pedig jóízűek, sókban gazdagok és a bélmüködésre kitünően hatnak. Vitamintartalmuk azonban — az eperlét kivéve — csekély. Jó tudni, hogy a fenyők tülevele igen gazdag C-vitaminban. Háborús szükség esetén tehát fenyőtüteával küzdhetünk eredményesen a vitaminveszteség ellen. A MINDENNAPI KENYÉR A táplálkozási fiziológia újabban megállapította, hogy a kulturvilág egyik legnagyobb koszt-tévedése az egész séges, teljes értékű rozskenyér elhanyagolása volt. A mi lisztjeink ugyanis csak üzemi anyagot szolgáltatnak: a keményítőt. Fehérjét alig, szabályozó anyagokat pedig egyáltalában nem tartalmaznak. Ezzel szemben fontos népegészségügyi követelmény, hogy a jövőben a korpa, főleg azonban a gabonaszemek csirarésze is belekerüljön a kenyérbe! A teljesértékü kenyértől való elfordulást az indusztrializáción kívül a régi tudomány helytelen elvei is támogatták. A korpát a régi fiziológia emészthetetlennek és értéktelennek minősítette. Ma tudjuk, hogy a korpa és a csirarészek nélkül kenyerünk értéke erősen csökken. Tápérték szempontjából a búza-, rozs- és zabkenyér között alig van különbség. A “fekete kenyér”, a kereskedésekben árusított rozskenyér nem teljes értékű. Hiányzik belőle a gabonaszemek csirarésze. A teljes értékű kenyér bevezetése azonban nagy nehézségekbe ütközik, mert igen nehéz megszokni. Elterjesztését az ifjúság szoktatásával kellene kezdeni. Dr. Weninger Antal. (Magyar Nemzet.)--------------O--------------Pipe lines in the United States move an equivalent of 3,330,000 carloads of petroleum and its products annually.
