Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-02-20 / 8. szám
1941 Február 20 SZEMTŐL SZEMBE A MUHKASPROBLEMAKKAL Ha éber figyelemmel kísérjük az amerikai munkásságnak problémáit, azonnal megállapíthatjuk, hogy az emberek gazdasági együttélésében és a kapitalizmus rendszerében még mindig valami nagy organikus hiba van. amit a szakszervezeti mozgalom legjobb és immár elég régi fegyverének: a sztrájknak alkalmazása bizonyít. Nincsen hét, hogy újabb és újabb komolyabb természetű sztrájknak a kitörésétől ne kellene tartani. Igaz, hogy manapság a sztrájk, ez a “modern fegyver,” a régi ágyukhoz hasonlóan nem indul meg könnyelmű és hebehurgya parancsszóra s a harcbaállitás előtt sok mindent fontolóra vesznek, mégis izgalmak nélkül nem múlik el egyetlen egy hét sem. Az elmúlt héten az országban levő és jólmegszervezett 21 vasúti szakszervezet (standard railway unions) közül tizennégy mondotta ki, hogy 750.000 tagjával okvetlenül sztrájkba lép, mert a vasúti társaságok üzletvezetősége nem akarja nyilvános konferencián megvitatni és letárgyalni az uniók által előterjesztett és a vasúti munkások és alkalmazottak fizetéses vakációjára vonatkozó előterjesztését (demand for vacations with pay). Azelőtt az ilyen fenyegetés megdöbbentette a nagykönzönséget. “Mi lesz velünk, ha megállanak az összes vasutak és háromnegyed millió vasutas sztrájkba lép? Országunk éléskamrájából, Californiából a vasutak ezrei nem hozzák a főzelékféléket, a friss gyümölcsöket, Floridából és a déli szigetekről nem jön a narancs, a déligyümölcs, a korai szamóca; Chicagóból nem érkeznek meg a hússal teli és végtelen hosszú tehervonatok?” Ma senki sem izgul, senki sem nyugtalankodik — és legkevésbbé aggodalmaskodik a nemzetvédelmi felkészültség, melynek arra a legtöbb oka volna, mert a mai vészterhes időkben, amikor lázasan fel kell készülődnünk a honvédelemre, nem kell külön magyarázat ahoz, hogy mit jelentene a forgalom, a szállítás szörnyű meg bénulása és 750,000 vasutas sztrájkja? Nem kell tartanunk semmitől, jelentették ki a defense official-ok, a nemzetvédelm1 hivatalok vezetői, Sidney Hillmanna! az élükön. “Nine: semmi ok az aggodalomra mert vasúti sztrájk egyálta Ián nem lesz!” Alig te ijesztették elő ugyanis a “demand”-et, a közvetítő Tanács, a National Mediation Board azonnal munkába lépett, hogy az egyezséget nyélbeüsse az úgy nevezett “Railway Labor Act”, a vasutasok külön munkatörvényének intézkedései alapján, mely 60 napot engedélyez az ilyen sztrájkok elintézésére Hatvan nap hosszú idő Hatvan nap alatt annyi minden fog történni, hogy a vasutasok a végén el is fogják felejteni, hogy sztrájkot akartak kimondani. Hiszen az első lépést a sztrájknak békés utón való elintézésére maga az elnök: Roosevelt teszi meg, aki a törvény értelmében kinevezni köteles egy úgynevezett “fact-finding board”-ot. Ez a bizottság azonnal munkálja áll és megállapítja, hogy jogos-e a kérés és a sztrájkolni készülő munkásság milyen méltányos elintézéssel volna megelégedve. 30 napig tart csupán ez a nyomozás, egyezkedés s csak azután kerül a sor a rendes tárgyalásra. Jól megfontolnak mindent és jól el is intéznek mindent a másik 30 nap alatt. Biztosra vehetjük tehát, hogy nem lesz a tavaszra vasutas sztrájk! A z American Federation of Labor a múlt héten Miamiban ülést tartott. Végrehajtó tanácsa egy nyilatkozatot fogalmazott meg, melyet a kongresszus minden egyes tagjának megküldött e héten. Memoárjában a leghatározottabban kijelenti, hogy “A SZERVEZETT MUNKÁSSÁG ELLENEZ MINDENFÉLE SZTRÁJKELLENES, vagy kényszerítő TÖRVÉNYHOZÁST!” A nyilatkozat bevezetőjében azonnal rámutat arra hogy ma éppen úgy, mint az elmúlt világháború idején, mozgalom kapott lábra az ország munkássága kivívott és törvények által biztositott alapvető jogaiknak korlátozására, megnyirbálására és elpusztítására! “A szervezett munkásság ellenségei ebben a veszélyes időben alkalmat látnak azoknak a jogoknak leromtolására, melyeket a szervezett munkásság évek során át tartó nehéz küzdelmek árán szerzett meg és amelyek most már ennek a szabad és demokratikus országnak megalapozott, irányitó elveidé váltak! Ez a munkásellejies elv a kongresszus elé Terjesztett, számos törvényjavaslatban nyer most kifejeést” — mondja a memoár s a nemzetvédelmi programmal való együttműködés elvét hangoztatva, az A. F. of L. azt javasolja, hogy az elnök proklamáció utján, melyhez semmiféle kongresszusi hozzájárulás nem volna szükséges, — a világháborús NATIONAL WAR LABOR BOARD (nemzeti háborús munkatanács)-hoz hasonló s a munkát és a tökét (ipart) egyenlő arányban képviselő ezen tanácsot azonnal állítsa fel a munkásság problémáinak elintézésére. Verhovayak Lapja 3-ik tület igen sok sztrájkot, kizárási eseteket, stb. hárított el, vagy intézett ‘el. Teljesen hasonló tanács felállítását kéri most az A. F. of L. M: A világháború idején Woodrow Wilson elnök állította fel ezt a National War Labor Boardot, melynek két társelnöke William Howard Taft és Frank P. Walsh volt. Taft az ipart (tőkét), Walsh a munkásságot képviselte. A tanács tiz más tagja egyforma arányban a munkásság és az ipar képviselőiből kerültek ki. Ez a békéltető teseg négy évvel ezelőtt a CIO-hoz tartozó United Automobile Workers - unió kampányt indított, mellyel megpróbálta a Michigan államban levő river rougi és highland parki (detroiti) telepeken megszervezni a Ford alkalmazottakat. Miközben uniónyomtatványokat oszto gattak a CIO szervezők, dorongjkkal támadtak rájuk és megverték őket. Ez ellen a National Labor Relations Board azonnal óvást emelt s kimondotta, hogy Fordnak nem szabad megfélemlíteni a CIO vagy bármely más unió tagságát, sőt ilyent a gyártelepén el sem tűrhet. Nem szabad folytatni “a fenyegetést, az erőszakoskodást, a bántalmazást,” vagy bármilyen más módon való beavatkozást a? alkalmazottak szervezkedési jogaiba és viszsza kell vennie 23 megnevezett munkást, akiket a munkatanács szerint unió-tevékenységükcrt bocsátottak el. Négy év alatt Ford mindent elkövetett, hogy a bíróság elé terjesztett per az ő javára dőljön el. Nagy igyekezete a legfelsőbb szövetségi bíróságon azonban hajótörést szenvedett. A szövetségi bíróság megerősítette ama megállapítást, hogy Ford erőszakot és megfélemlítést használt két gyártelepén az alkalmazottakkal szemben s igy felfolyamodása nagy vereséget szenvedett. Az elbocsájtott munkásokat vissza kei! vennie és szigorúan alkalmazkodnia kell a lövőben az előtte olyan gyűlöletes New Deal egyik legfontosabb alkotásának, a munkatörvénynek rideg — és ipari hatalmasságokat nem ismerő — paragrafusaihoz. A’z American Youth Congress, mely most tartja konvencióját Washingtonban, a múlt, héten picketelőket küldött a hadügyminisztérium elé. A küldöttség plakátokat vitt, amelyeken hatalmas betűkkel fel volt írva: “Teljes elismerést, teljes egyenjogúságot és jobb bánásmódot követelünk a négerek részére a hadseregben!” Stimson hadügyminiszter a hivatal ablakából látta a picketelőket, amint a hadügyminisztérium palotája előtt fel- és alá járogatnak. Nemsokára kiment luncholni s meglepte őt a picketeíők merészsége, akik azonnal felé siettek és kérvényt akartak neki átnyújtani. (Folytatás a 8-ik oldalon) Tapasztalni fogja, hogy PUHA ÉS CSENDES KOCSIZÁSÁT <Uf MEGKÉRJÜK ÖNT, hogy eJVl hasonlítsa össze jelenlegi autójának kocsizását, bármi is legyen az, az idei Ford-ban való kocsizással. Soha ezelőtt a Ford történetében nem szenteltünk egyszerre ily sok vívmányt a fokozottabb kényelem megteremtéséhez. Meghosszabbítottuk úgy a kerékbázist, mint a rugóbázist. Nagyobb hosszúságú és szélességű uj kocsitesteket terveztünk, mint bármikor ezelőtt. Kocsitesteket, amelyek egészen hét inccsel bővítik az ülőhely V szélességét. Kocsitesteket szélesebb ajtókkal és nagyobb ablakokkal, mint valaha. Azután felszereltük ezt a nagy 1941. évi Ford-ot a puhább “Lassan Működő" rugókkal. lTj keresztvázzal, amely 100%-kal merevebb. Tökéletesebb i ázáscsökkentőkkel. És egy tökéletesített kocsizás stabilizálóval a szilárdságért kanyarodókon és erős szélben. Az eredmény az a kocsizás, amelyről sokan azt mondják, hogy uj dolog bármilyen méretű kocsi számára! nem lehet felülmúlni semmi áron! Ha ismeri a tényeket Ford-ot fog venni!
