Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-07-25 / 30. szám
10-ik Oldal 1940 Julius 25. Verhovayak Lapja MINDENKOR az IDŐT e rovatban levők elolvasása! Egy ni festo-wiiclctraiz John Lavery-től, az Angliában, valamint Anglián kívül is nagysikerű, nagyratartott festőtől önéletrajz jelent meg. E könyvről a Times Literary Supplement-ben ismertetést olvasni s megkentem: egy volt. Sokban gyermekkoromra is emlékeztet ez a festő, annak idején a Studio, melyet állandóan figyelemmel kisérhettem gyermekéveimben, sok Laveryképet és hozott reprodukcióban. S amikor kezem közt volt ez a gazdagon illusztrált, vaskos autobiográfia, nem tudtam ellentállni, minden egyebet félretettem, hogy megszakítás nélkül elolvashassam. Önéletirók kora Benvenuto Cellini, a késői renaissance-nak ez a markáns egyénisége, hires önéletrajzában (mely Goethe gyönyörű fordítása révén lett még híresebb) ajánlja, általános irányelvül tűzi ki, hogy mindenki, aki alkotásokkal gazdagította az emberiséget, jól teszi, ha megírja élete történetét, de nem ajánlatos, hogy hamarább fogjon bele, mint 40 éves korában, ő maga is épp 40 éves, amikor hozzálát életét megírni. Persze, akkoriban a 40 év élemedett kornak számított, ma már kissé fiatal kornak tartjuk ahhoz, hogy valaki ifjúkori tévelygéseit már teljesen maga mögött érezze, hogy elérkezettnek lássa az időt élettörténete megírására. Ami azonban Lavery-t illeti, ő mindenesetre nemcsak betartotta, de kissé túl is lépte Cellini előírását: 1856-ban született, jóval túl volt a 80-on, amikor hozzálátott könyve megírásához. Korai nyomor Korai, gyermekkorban kezdődő küzdelmek s hallatlan beérkezés: tömören igy jellemezhetnék Lavery pályáját. Hányattatásai a legzsengébb korban kezdődtek; apja, egy írországi, belfasti borkereskedő, egy szép napon elhagyta családját, a gyerekek irgalmas rokonokhoz kerültek, anyjuknak is egész életükre nyomát vesztették, csak hallomásból tudták meg később, hogy korán meghalt. A kisfiú falura került, mezítláb őrizte az ökröket, megtanulta mi az éhség; ifjúsága állandó lázadozás, szökések, stb. Kommentár nélkül ir minderről. Mégis itt-ott áttör a nyomor minden szörnyűsége, torz, groteszk jellege. Mondhatnám, Kassák “Egy ember élete” juthat eszébe az olvasónak — ha az olvasó történetesen magyar. Bár kétségtelen, hogy találhatnánk a világirodalomban más példát, analógiát is erre bőven. Ami rokonvonás a kettőnél, a magyar munkásírónál és a brit festő-potentátnál, a nyomornak minden érzelgős szándéktól mentes leírása. Legsötétebb mélység Van egy epizódja a könyvnek, mely valósággal jeanjaques-rousseau- az önvallomás szörnyűségében. A 20 —22 éves fiatalember, amikor már kissé kievickélt a nyomorból s festeni tanul, testvérhugával lakik együtt. Ezt a testvérét, amint keserű önváddal írja kb. 60 év múltán, a szó szoros értelmében az öngyükosságba kergette. (A könyvet díszítő reprodukciók közt első helyen van az elhalt leány, Jane Lavery, portréja, meglepően érett festőtudással megfestve. — Amint jobban megnézem a kép alján lévő aláírást, látom, hogy nem 1876-ban, a tragédia évében készült, hanem 1936-ban, tehát valamely megmaradt fénykép után.) A rendelkezésemre álló kevés helyet a festő pályájának szántam, mégis pár szóval elmondom a tragédiát. A leány odaadta magát egy férfinak, teherbe esett, a bátyja erőltette, utazzék a csábitó után, aki közben elinalt. A leány mint fedélközi utas kimegy Amerikába, valóban nyomára bukkan a hűtlen udvarlónak, elveteti magát vele. A férj megszedi magát kissé, visszajönnek Glasgowba; a házasság szerencsétlen, az asszony válna, bátyja segítségéért könyörög, az elutasítja. Harmadnap hívják a vizbefultat agnoszkálni. Az eset, lehet mondani, a brit álszemérem tragédiája, a kezdő müvész-ifju, bár maga korántsem szent, úgy fél a botránytól, mint a fűztől. Később sajátságoskép el érte a végzete, annyiban, hogy az utcán fölszedett virágárusleányt vett el felesé-, gül; akkor azonban közben már sikeres, felkapott festő lett, a szokatlan házasság alig árthatott helyzetének. A századvégi művész útja Pályája gördül a maga utján. Hogy lett fokról-fokra felkapottabb, hogy érkezett be annyira, hogy nyakra-főre uralkodókat festett. Tangerben saját villájában üdült minden télen stb.? Erre is rátérek mindjárt, de előbbrevaló maga a munka, a festő produkciója. Lavery pikturája valami skicces naturalizmus, mely részben a skót iskolából fakadt, részben pedig Párizsból, ahol a 80-as években ugyanúgy belekerült a hires Juliánba, ebbe a legkeresetebb festőiskolába (itt a szó nem iránynak, hanem tanintézetnek értendő), mint egyebekben a Bastien-Lepago és Dagnan-Bouveret jellemzően naturalista irányának bűvkörébe, amely akkor annyi nemzet festőire, igy ránk magyarokra — édesatyámra, Ferenczy Károlyra is korai idejében — oly nagy hatással volt. Laverynél az említett skiccesség, vázlatosság aztán később fejlődött ki, mint ahogy mások is fokonként felszabadultak annak az irányzatnak rendkívüli részletezése alól. Bár ami a skiccességet illeti, ebben lehet bizonyos fokú felületesség is és Laveryt nem is lehet ez alól teljesen felmenteni. A skót iskola elnevezés némileg önkényes meghatározás; ebbe a körbe James Guthrie, J. J. Shannon és még több, nálunk kevéssé ismert, de részben igen kiváló festő tartozott, feje pedig a hires James MacNeill Whistler volt, aki ugyan nem volt skót, hanem amerikai s aki leginkább Londonban és Párizsban élt s munkálkodott. Ne feledjük, a képzőművészet akkoriban nemcsak lényegét illetően, de még jelszavaiban is bevallottan nem zetközi volt, igy például Lavery sokáig volt alelnöke az International Art Societynek, melynek elnöke Whistler, majd annak elhunyta után a századforduló táján Rodin volt. A nemzetközi művészek Ez a társaság az akkori modernebb törekvésű művészekből állt, szemben a maradi, megcsontosodott Royal Academy-vel, amely hallatlan ridegséggel zárkózott el akkor minden kissé újszerűbb művészet elől, igy például Lavery képeit visszautasította még akkor is, amikor azok már más helyt múzeumokba kerültek. Ami pedig Lavery elindulását illeti a fényesebb siker, felkapottság utján, ez onnan kelteződik, amikor még fiatalon Glasgowban első gyűjteményes kiállítását rendezte és ezután a város megrendelte Viktória királynő látogatását Glasgowban: 600 fontért. (Körülbelül 14,000 békekorona.) Ezzel úgy az anyagi, mint a társadalmi siker elkezdődött. Ami az úgynevezett müértő körök értékelését illeti, a könyv végén több oldalon foglal helyet Lavery Nagy-Britanniában és máshol az egész világon közgyűjteményekben, múzeumokban és nyilvános képtárakban elhelyezett képeinek jegyzéke. Ne feledjük azonban, hogy ez a döntő siker oly időbe esett, amikor még korántsem ütött be az irányoknak, törekvéseknek az a minden addigit túllicitáló szerteágazósa, ami ma van, sőt amit ma már mindenki megszokott és természetesnek talál- Akkor tehát sokkal inkább volt a művészetben pozitív, megbízható kritériuma az értékelésnek, a tudás mindenesetre fokmérő volt. Más kérdés, hogy egy-egy festő a jó naturalista tudáson felül mit adott még hozzá, mint többletet, mint pluszt — artisztikumból, egyéni mondanivalóból, eredetiségből? A válasz a jelen esetben, Laverynél: nem annyit, hogy a szó legnemesebb értelmében nagy festőnek, illetve helyesebben nagy művésznek lehetne nevezni. De mindenesetre vérbeli művész volt, kiapadhatatlanul termékeny festőtemperamentum: a 69 reprodukció közt, mely a kötetet élénkíti (sajnos, nem autotipiák, hanem csak mélynyomás), ismert, hires emberek portréin kívül sok mozgalmas jelenet van, parlamenti ülésekről, királyi felvonulásokról, efféléről, frissen, egységesen meglátva és odavetve, A művész 80-on felül még úgy látszik, igen jól tartja magát: egyik képe tavaly, 1939-ben készült. Ez egy divatos, elegáns női arckép, nem nagyon átlagon felüli mü. ő maga írja, hogy mint portretista igyekezett a közön ség ízlését eltalálni: de ml hozzátehetjük, hogy mégsem giccselt, legalább is nem oly kimondott mértékben, mint egyesek a nagy közönségsikerü, legfelkapottabb portretisták között. (“Magyar Nemzet”)--------------O-------------NEM EGY NEM KETTŐ, NEM HÁROM, NEM NÉGY, HANEM ÖT pompás, modern, 1941-e* Chevrolet kocsi várja a verseny végeztével uj gardáját. Tagszerzési versenyünk nyertesei között ÖT CHEVROLET kocsit osztunk ki. Ha még nincs a versenyzők között —» azonnal jelentkezzen! -Folies in Phantom House In a Phantom House made of glass these beanties from the Neu Folies Bergere make themselves at home—and the neighbors didn’t complain. Fabian (left) and Erika of the Clifford C. Fischer show enjoy a snack in the General Electric exhibit which features the allglass Phantom House at the Golden Gate International Exposition.
