Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-07-25 / 30. szám
1940 Julius 25. Verhovayak Lapja FÁY - FISHER ANDOR, budapesti szerkesztő' Amikor Hitlerék kinyújtották kezeiket a külföldön és igy a Magyarországban lakó németek felé is, német ltjainkat vitették ki Németországba. Iskoláztatták őket, akik aztán mikor visszakerültek: felcsaptak a nagy német ügy apostolainak. Fiatal orvosok, ügyvédek elkezdtek a nép között forogni és azokat az eszméket hirdették, melyeket itt is hirdetnek pl. a Bund tagjai. Hogy a németek bárhol élnek is a világon, azok a német államnak tartoznak hűséggel. Érdekes, hogy az uj német apostolok nem azokon a vi-j dékeken kezdték el romboló | munkájukat, amelyek Németországgal közvetlen szomszédságában vannak, — Sopron, Vas megyék, — hanem beljebb, Baranyában, Tolnában, Veszprémben, Pest megyében és más vidékeken. | Nyilván azért, mert Sopron és Vas megyék németjei előtt nehéz lett volna nékik azt a mennyországot lefesteni, melyben a határon túl élnek, amikor az onnan átjövök egészen más képeket festettek az ottani életről. A kormány persze nem nézte tétlenül ezt a munkát, igyekezett azoknak gátat vetni, kinos feladat volt ez mindig, mert hiszen a magyar kormánynak régen tekintettel kell arra is lennie, hogy ugyanakkor ne sértse túlságosan a német kormány érzékenységét. A magyar kormány, hogy súrlódásoknak elejét vegye, igyekezett a n é m e t e knek újabb kedvezményekkel kedvében járni. A magyar iskola törvények előírják, hogy ahol nemzetiségek laknak, ott a község lakosságát meg kell szavaztatni, milyen nyelvű iskolát kívánnak. Anyanyelvükön kívánják e taníttatni gyermekeiket, vagy az államnyelvén. Persze azokban az iskolákban is, ahol a gyermekek anyanyelvén tanítanak, a felsőbb osztályokban már az állam nyelvét is tanítják. Van aztán olyan iskola típus is a nemzetiségi vidékeken, hogy az állam nyelvén folyik a tanítás, de amellett a gyermekek anyanyelvén is tanítanak egyes tárgyakat. Mondom, a törvény az, hogy a község lakosságát megszavaztatják, milyen iskola típust kivannak falujuknak. A községek legnagyobb része mindig azt kérte, hogy az államnyelvén folyjon a tanítás és csak második tárgyként tanítsák a gyerekeket németül is. A nagy német eszme apostolainak megjelenése után a kormány kénytelen volt az eddigi rendszeren változtatni. Ahol többségben volt egy-egy községben a német lakosság, ott egyszerűen elrendelték, hogy német lesz az oktatás és csak a felsőbb osztályokban tanítanak majd magyarul is, bizonyos tárgyakat. Meg kell mondanom, hogy nagyon sok német többségű község tiltakozott ez ellen. Azt kérték a kormánytól, hagyják meg ez addigi rendszert és tanitsák elsősorban magyarul gyermekeiket. Azt mondták, gyermekeik javát az szolgálja, hogy azok tudjanak jól az államnyelvén és nekik nem kell olyan iskola, ahol csak melléktantárgy a magyar nyelv. Persze: voltak községek, ahol még az uj iskolatípus sem volt elég, ahol az izgatások nyomán azt követelték, hogy hagyjanak abba minden magyar tanítást. De ily községek elenyészően kis számmal voitak. A magyar kormány a békesség érdekében még tovább ment. A Németországot járt ifjak Bundot alapítottak Magyarországban is. A magyar kormány jóváhagyta alapszabályaikat és megkezdték működésűket. Ha az alapszabály szavai és szelleme szerint működtek volna, semmi baj nem lett volna velük. Túllépték azonban azt hamarosan és a vezetők ellen igen gyakran kellett pereket indítani. A kormány még e perek dacára is jóakaratot mutatott. Szóba állt ugyanazokkal a vezérekkel, akikről tudta, hogy utasításaikat az ország határain túlról kapják. Tagtársaim bizonyára azt gondolják, hogy gyengeség volt a magyar kormánytól ezekkel az emberekkel való szóbaállás. Aki azonban közelről látta és éber szemekkel kisérte az eseményeket, annak be kellett látnia, hogy a magyar kormány az adott helyzetben és körülmények között nem tehetett mást, minthogy szóba állt a Miihl Henrikekkel. Ke-I i I serüség fojtogatott sok jó magyar embert, amikor pl. Mühl Henrik megjelenhetett a magyar parlamentben mint a kormány pártjának egyik tagja. Mühlékkel szóba kellett állnia Teleki kormányának, sőt egyezséget is kötöttek, hogy a magyar kormány további német iskolákat állít fel. Tanítóképzőt, gimnáziumot és polgári iskolákat. Német vidékekre kérték ezeket az iskolákat, hogy a német szülők gyermekei anyanyelvükön készülhessenek az életre, ami Mühlék szerint eddig nem volt lehetséges. A magyar élet ugyan egészen mást mutat, mert hiszen tele van az ország német származású magas hivatalt viselő emberekkel, püspökeink sorában is szép számmal vannak német származásúak és Magyarország egyik legnagyobb jövedelmű embere Wünscher Frigyes a Hangya szövetkezet vezetője se szinmagyar származású. Felsorolhatnék azonban még egész sereg igen jó pozícióban, hatalmas vagyonnal, jövedelemmel rendelkező német származású urat annak ékes illusztrálására, hogy a Mühlék által követelt iskolák nélkül is ragyogóan boldogultak a németek Magyarországon. A kormány azonban felállította a külföldről irányított Mühlék javaslata szerinti iskolákat és mint a kö- j vetkezmények mutatták, ez nagyszerű sakkhuzás volt Teleki gróf részéről. Mert a kormány ugyan megnyitotta Bátaszéken, Mohácson és Budapesten az iskolákat, de tanulók nem jelentkeztek azokba. Kiderült, hogy Mühlék nem a magyarországi németek óhaját tolmácsolták a \ kormánynak, amikor a német tanítóképzőt, gimnáziumokat követelték, hanem kívülről kapott utasításra cselekedtek. Miután német szülők gyermekei nem jelentkeztek, a német tanítóképzőbe, a kormány dirigált németül tudó magyetr ifjakat, hogy ott; jobban megtanuljanak németül. Azt akarja a magyarkormány, hogy a német nyelvben valóban jól felké-1 szült tanítókat tudjon a né met falvakba küldeni. Viszont azért taníttat magyar fiukat német tanítókká, mert akkor biztosan nem ta“Ml VAGYUNK A KENYÉR...” A BUZASZEM ELÉGIÁJA Irta: SZABÓ DEZSŐ 3-ik Oldal — Mi vagyunk a kenyér, szelíd kciászai a fakadó földnek. Hálót vet a bűn és vár a halál, de eke van a szegény ember kezében és a barázda erős vár. Nehezek a mák, kétes a holnap. Ezer baj veri vad nótáját a szegény ember szivén: mi halkam növünk a ránk borulo földben, mi vagyunk a remény! — Mi vagyunk a kenyér, bő hálája a megápolt földnek. Mi visszük az emberbe a föld mély hullámainak nyugodtságát. A föld ős rokonságát visszük az emberbe, ahol kenyér a csira és a csirái a holt. Mi vagyunk az egység! — Mi vagyunk a kenyér, minden népek azonos útja, minden földrehajló nép megérett beszéde. Bennünk testvér, aki öl s akit öl. Mi viszszük az emberbe a föld nagy értelmét: emberek legyetek kinyújtott kéz és megtárt szív. Mi vagyunk a jóság és a-szánalom! — Mi vagyunk a hús, föld felé hejló hallgatag állatok, vagy szökdécselők és fecsegők, jók és tűrök, irigyek és gonoszak. Mi vagyunk az ember izma, ereje az építő karnak, hogy tartsa a kapát és sújtson a kalapáccsal. Mi vagyunk a hazai rögök hősi szerelme s vad vágyai a vérnek. Mi vagyunk a megvetett láb, a védő mell, a halálos szeretetet, vérrel lobogó époszok s zuhanó tragédiák vagyunk mi! Bennünk dermed a hős és a gyilkos. Mi váméi községek nagy számmal vannak, talán teljesen németté kell majd tenni a közigazgatást. Talán tényleg bekövetkezik majd, hogy a magyar állam által fenntartott iskolákban el kell némulni a magyar tanításnak. Talán még ezeknél is messzebbmenő követ elései lesznek. Nem tudhatjuk. Fájdalom, a mai helyzetben bármit követel is. a magyar kormány KÉNYTELEN lesz kívánságait teljesíteni, nitják majd a német gyermekeket káros eszmékre. Nem nevelik őket a magyar állameszme ellenségeivé. A gimnáziumokba azonban nem dirigált a kormány növendékeket, igy azokban nem is kezdték meg a tanításokat. Nem ismerhetjük, hogy most Hitler mit fog a magyarországi németek számára követelni a magyar kormánytól. Lehet, hogy olyan járásokban, ahol négyunk a csatatér, a börtön és a gyár. Mi vagyunk a gyűlölet s az örök folytatás végtelen szerelme és minden őrület! — Mi vagyunk az erdő, lobogó üstöké a földnek, zengő orgonája a kiterjesztett templomnak ... Nehéz munkában terít le az ember, hogy haza vigyen az otthoni didergőknek. És barna testünkből kilebegnek az ősi napok, mint májusi eső szőke lobogása. Mi vagyunk az összefogott kéz, az egymáshoz hajló édes kacagás, az egymásnak ragyogó szemek. A szülői szó halk orgonája, gyermek gyügyögés friss rózsái: mi vagyunk a szelíd szeretet, mi vagyunk a szent, szent százszorszent család! Mi vagyunk a mező füvei s szelíd növényei a hálálkodó kertnek. Hallgatjuk a föld mély titkait, puha. esőknek halk simulását s mindent, ami szavakba öltözhetetlen és bevisszük az emberbe. Mi vagyunk az apró dolgok végtelensége, megbújt hangulatok csendes muzsikája, mi vagyunk a mélységes sejtelem! Mi vagyunk a bor, megfogant csókja a nap és föld ős szerelmének. Mi vagyunk a kipótló valótlanság, a végtelent nyitó dal, széles szárnyai a láncait tördelő rabnak. Mi vagyunk az örökdac és halhatatlan mámor! — Hulló cseppjei az anyag örök záporánhk: mi vagyunk az ember bűne és erénye, döbbeneté és ujjongása, mi adjuk őt össze, mint hangok a dalt. Végtelen téren át zuhog az anyag, fán, kövön, kalászon át rohanunk emberi sírássá, emberi nevetéssé. Mi vagyunk az ember lelke!--------:o:--------FONTOS FIGYELMEZTETÉS HÁTRALÉKOS TAGOKNAK Igazgatóságunk határozata értelmében ebben az esztendőben is fizetünk osztalékot tagjainknak. Az osztalék október havában, a szeptemberi havijelentők elkönyvelése után kerül utalásra. Minden olyan tagunk, akinek kötvénye 1939 december 31-i zárlattal már három «éve érvényben volt, jogos lesz osztalékra, FELTÉVE, HA A SZEPTEMBERI ZÁRLATTAL nem lesz hátralékban. Komolyan kérjük hátralékos tagjainkat, hogy elmaradt havidijaikat rendezzék mielőbb, nehogy az osztalékutalásból hátralékos havidijaik miatt kimaradjanak.
