Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-12-19 / 51. szám

3-ik Oldal 1940 December 19. Verhovayak Lapja t\ Harapó e§alií mély gyásza Igen súlyos csapás és pótolhatatlan veszteség érte központi elnökünket és kedves családját. A múlt héten pénteken, december 13-án délelőtt 9 órakor Akronban vá­ratlanul örök álomra szenderült harminchárom éves fia DARAGÓ ELEK. Az életerős, munkabíró és szép jövő előtt álló fiatal embert néhány héttel ezelőtt szinusz gyulladás miatt kór­házba szállították és orvosi tanácsra műtétnek vetette alá magát, hogy kínos betegségétől szabaduljon. Sajnos, a mű­tét nem sikerült és az élet tavaszát élő fiatalember, a mű tét után bekövetkezett vérmérgezésben meghalt. Fiatal özvegyén kívül hat éves árvája siratja és gyászbadöntötte a halál testvéreit és kedves Szüleit is, akiknek bánatában egész Amerika magyarsága és nagy Egyesületünk össztag­­sága is osztozik. Temetése hétfőn, december 16-án, délután 3 órakor volt az akroni ref. templomból. A temetési szer tartást Rév. Bakay végezte, aki összeeskette a fiatal párt ugyanabban a templomban, ahonnan most utolsó útjára kisérte ki szeretettéinek, rokonainak, barátainak és jó ismerőseinek hatalmas tábora. A Prenticé Funeral Home­­ban (a Coburn Streeten) volt felravatalozva, ahol valósá­gos virágerdő között feküdt s ahol valóban hatalmas ará­nyokban nyilvánult meg a részvét . . . A Szülők mély fájdalmában osztozunk mi is itt vala mennyien a Verhovay Portán s őszinte részvétünket fe­jezzük ki a megszomorodott szivü nagy család minden egyes tagjának. Vezesse és tudjuk, hogy elismeri EZ A LEGFINOMABB MUNKA AMIT A NAGY FORD ÜZEM VALAHA VÉGZETT! Vadonat uj a méretben ... a kocsizásban ... a zajtalanságban ... a szépségben ... a legnagyobb vétel 38 év óta, most kész az Ön Ford árusítójánál! 'A szeretet vára Az idei karácsony a vilá­gon nem a szeretet ünnepe. Ott, ahol a gyűlölködés, ha­talmi vágy, kapzsiság és az öldöklő fegyver tartja isten­káromló torát, ott az em­bereknek a mostani kará­csony csak szomorú emléke­zés régi, békés karácsonyok­ra és halk reménység élkö­vetkezendő, szeretettől dí­szes karácsonyokra. Itt, ahol béke ven és élet van, itt sem ünnepelhetünk zavartalanul, mert nem tud a szív teljes­séggel örülni, amikor a vi­lág másik oldalán simák a szivek. Hálaadás ünnepe kell, hogy legyen a karácsony, hálaadás sorsunk irányítójá­nak, hogy a világ szuronyok­ból összeállított, bombákkal díszített karácsonyfáján van egy zöld és békés fenyőág, amelyre saját külön örömün­ket félaggathatjuk. Kiválasztott bennünket a sors simogató kézzel, amikor ide irányította vándorutun­­kat. Megérdemeljük-e vagy sem, — de itt vagyunk, ked­ves karácsonyi gondokkal, karácsonyi ajándékokkal s igazat énekelünk, ha azt énekeljük, hogy: mennyből az angyal lejött hozzátok... Mert hozzánk is lejött az angyal... Béke van, élet van, karácsony van itt... Aztán pár nap múlva, még karácsonyi örömmel a szivünkben s hulló levelű karácsonyfával a szoba sar­kában ránk köszönt majd egy uj esztendő, a szokásos­nál is súlyosabb bizonytalan­sággal, ezer kérdőjellel, re­ménységekkel s kis félelmek­kel. Mert ide is elér a világ­vihar mennydörgése, a pusz­tító szélvész sivitása, s ha az éjszaka csöndjében a szi­vünkkel haligatóctzunk, ta­lán segitségkiáltást is hall­hatunk a tenger másik part­járól. Fogadkozásokkal illik kez­deni az uj esztendőt s vol­taic olyan évkezdések is, amikor nem volt szükség súlyosabb fogadkozásokra, mint amilyen például, hogy: kevesebbet dohányzom, job­ban megfogom a krajcárt, kibékülök régi haragosom­mal s hasonlók. Ezen az újéven is illenék fogadkozni. Nem ilyen kis személyes ügyeket. De néz­zünk a világra, a világ pusz­tulására, ezer meg ezer meg­nyomorított emberre, ledön­tött házakra, ledöntött re­ményekre. Mi is részesei va­gyunk a világnak, vala­mennyien, egytől egyig. Azt kellene megfogadnia minden embernek, hogy a ránk kö­vetkező esztendőben neki veti vállát az építkezésnek, mert minden egyes ember jó munkája ellensúlyozza azt a pusztítást, amit a má­sik oldalon egy ember vé­gez. A világot sok ember pusztítja, világot csak sok ember együttes ereje épít­heti fel újra békésre, érde­mesre. r Nem rohanhatunk át bombahullások nyomába, hogy nekilássunk az építés­nek. Nem szaladhatunk friss vízzel, kötéssel és orvosság­gal a sebesültek segítésére. Nem is válogathatjuk meg a helyet, ahol legszívesebben építenénk, segítenénk. De hi­szen van segíteni való, épí­teni való, javítani váló min­denütt, otthonunkban, köz­vetlen környékünkön, gyü­lekezeteinkben, városunkban. Nem elég az, ha e kará­csonyi hetekben sopánko­dunk azon, hogy a világ má­sik oldalán megcsufolják az ember szer etetet. Mert hát ha mi nem is szentségtele­­nitjük meg öldökléssel, pusz­títással, de épitjük-e, erősit­­jük-e saját jóságunkkal, sa­ját erőnkkel? Egy téglát egy gyerek is elbír s építkezésnél minden egyes tégla számit, minden egyes téglára szükség van. A jövendő békéjét építi az az anya, aki nemcsak meg­tagadja gyermekétől a há­borús játékot, hanem meg is magyarázza a megtagadás miértjét. A játék az élet le­­utánzása s a növő gyerek észrevétlenül megy át a já­tékból az életbe. Békét, épí­tést, segítést, emberszerete­tet tanítson a játék, ne puszitást. Az amerikai magyarság erejének megmérője — úgy bevándorolt, mint amerikai szempontból — az egyleti élet. Az amerikai magyarság annyit ér, amennyit az egy­letei érnek. Mert az egylet az összeség vagyona, az összes­ség ereje, az összeség segí­tési képessége, önmagát, honfitársát, családját segíti az, aki egyesületét szolgálja. Ellágyult pillanatokban meghatva szoktunk arról be­szélni, hogy milyen hatal­mas egyleteket alkotott az amerikai magyarság. De szi­gorúbb, elfogulatlanabb pil­lanatokban azon is csodál­kozhatunk, hogy ezek az egyesületek miért nem lettek még erősebbek, még hatal­masabbak? Mert lehetnének. Ha semmiből, pár lelkes em­ber erejéből ekkorák lettek, akkor ekkorából könnyen lehetnek még nagyobbak. Ezek az egyesületek az ember szer etet, fajszeretet, testvéri segítés várai. A sze­retet alapozta meg ezeket, a szeretet építette nagyra s a szeretet tarthatja életben, erőben, szolgálatunkban. Aki e bombcrobbanástól hangos karácsonyi hetekben szeretetet mer remélni, az építse a szeretet várát, csa­ládjában, környezetében, egyesületében. S aki e világ­égéstől fényes ujesztendőben reménységet szeretne találni a jövendőre, az erejével se­gítse azokat, akik erejüket segítésre használják. FÜLÖP ILONA. Ha nagy, tekintélyes uj kocsit akar . . . nagy, tekintélyes meg­jelenéssel, hatással és kocsizás­sal .. . nézze meg a nagyszerű Ford-okat az 1941. évre! Valóban nagy kocsit fog találni! Fokozták a kerékbázisban, a tel­jes hosszúságában! Az ülőhely szélessége egészen 7 incs-csel na­gyobb! A kocsinak csupán az ab­lakmérete 22%-kal nagyobb a se­­dan-okban! Nagyszerű uj kocsizást fog talál­ni! Vadonat uj Ford kocsizást az 1941. évre. Uj a puha, egyenletes és csendes kocsizásban. Kocsi­zás, amely nem csupán uj mére­tet öltött, hanem egy tucat kü­lönféle fontos újítást a Ford ru­gókban, rázás csökkentőkben, ke­retvázban, kocsirögzitöben. Uj vívmányokat fog találni ebben a nagyszerű uj Fordban minde­nütt. Uj tömör stílust és uj belső szépséget. Uj hajtási könnyűsé­get, még könnyebb kapcsoló mű­ködéssel. még gyorsabb sebesség fokozással és irammal. Nagyszerű uj értéket fog találni ebben a nagyszerű uj Fordban. Az értékes újítások legnagyobb együttesét Ford 38 évében! Ismerje meg a tényeket és ezt fogja venni 1941-RE u1 I 3 BOLDOG ÜNNEPEKET! MELLON I NATIONAL BANK PITTSBURGH, PA. —*— I Member Federal Deposit Insurance Corporation § 1940 DEC. 31-ÉN ZÁRÓDIK Á VERSENY

Next

/
Thumbnails
Contents