Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-12-05 / 49. szám

A CSALÁDFŐ BIZTOSÍTÁSA AZ IDÉN, a kormányzónk által hivatclosan is “Hála­adás ünnepének” deklarált szép, hófehér pulykanapot Pittsburgh környékének legszebb bányászplézén töltöt­tem, ahol egyik közismert és közszeretetben álló plébá­nosunknak voltam a vendége. Beszélgetés közben előhoztam az életbiztosítás kérdé­sét is. Kiváncsi voltam a véleményére. A főur a nála meg­szokott bőbeszédűségét félredobva, igen komoly szavak­ban adta meg erre a kérdésre a válaszát, mely gondol­kodóba ejthet mindnyájunkat. “Hivatásomból kifolyólag sokszor állok olyan sir mellett, ahol kenyérkereső atyától kell búcsút venni... Nem egyszer nyilait szivembe már a kérdés, mi lesz a magáramaradt családdal? ... Kény ér kereső nincs, va­gyon kevés. Honnét veszi elő a szegény család azt a tő­két, amivel valamit kezdhessen s az élet további küz­delmére elindulhasson?” — mondotta a főtisztelendő s kitekintett a plébánia ablakán elterülő szép havas táj­ra .. . “Sokszor megvillant bennem a gondolat”, — folytatta, — “ha most életbiztosítása lenne a magára maradt családnak, az elválás okozta fájdalom az el­vesztett családfő után megmaradna ugyan, ami termé­szetes is. de a rettenetes gondolat: — miből és honnan fogunk élni, mihez fogunk kezdeni, bizony nem égetné a hátramaradottak lelkét . . . Egy alkalommal ma­gam jártam el éppen egy Verhovay tagtársunk ügyé­ben, hogy a hátramaradottak az elhunyt után járó biztosított összeget megkaphassák. Amikor az összeg alig egy-két napra rá megérkezett, jól esett látnom azt a megnyugvást és megelégedettséget, ami a családot eltöltötte s nem győztek hálát adni Istennek, hogy élet­biztosítást kötöttek. Nyugdíjas állásban is nagy előnye van az életbiztosításnak, ahol pedig erre számítani nem lehet, ott egyenesen létkérdés ...” Komoly szavak voltak ezek s bizony valamennyien elgondolkozhatunk ezeknek jelentősége és mélyreható értelme fölött. Mert bizony senki sem tudja, meddig él. És mekkora nyomor vár arra a családra, amelyiket min­den Anyagi támcez nélkül hagy hátra a családfő. Ma itt Amerikában sokat kezdenek beszélni ismét “hazafiui kötelességek”-ről. Az én szerény véleményem az, hogy legszebb hazafiui kötelesség elsősorban is gon­doskodni a családról, mert a családfő nélkül hányszor, de hányszor lesz itt Amerikában földönfutóvá a család $ igy aztán kárára van az egész országnak, az egész tár­sadalomnak. Könyöradományokra szorulnak a hátrama­radottak és egy nagy amerikai nemzetgcjzdász intelmét nagyon is időszerű mindenkor megismételni, hogy nyo­morba jut az az ország, melynek tagjai nem biztosítják az utánuk következő nemzedék jövőjét, mert “csak az a nép lehet életerős, melynek minden egyes fia tudja, hogy jövője nem kiszámíthatatlan útvesztő, hanem a bol­dog, megelégedett élet” Minden egyes szervezőnknek, fióktisztviselőnknek és tagszerzőinknek tehát éppen most, a világkrizis e vész­terhes napjaiban, amikor oly sok szó esik a “hazafiui kötelességekről,” fennen kellene hirdetniök, hogy nem­csak előnyös minden embernek életbiztosítást kötni, ha­nem kötelessége is a haza és a társadalom iránt! Közgazdászaink tehát nagyon helyesen azt állítják, hogy a társadalom sejtje a család ... A társadalom ki­egyensúlyozottságának egyik legfontosabb tényezője a családok jövőjének biztosítása; ami pedig a családfő biz­tosításában nyer kifejezést. Elmúlt már a Hálaadás Napja s küszöbön lesz a Karácsony, a családi szeretet legszebb ünnepe. Nagy tag­szerzési versenyünk is közeleg a vége felé. Most volna a legjobb alkalom, hogy a fentiek felett gondolkozzanak tagszerzőink, akik ha megragadják az alkalmat, most szaporíthatják a legtöbb uj taggal Egyesületünknek gyö­nyörű táborát. Sok család lesz, ahol zászló alá siet majd a fiú, vagy talán éppen a fiatal családfő. S mig a család szemefénye, vagy mega a család fenntartója a távoli havas mezőkön forgatják a fegyvert, gondolnak-e majd arra, hogy mi lesz a családdal, ha annak békés tűzhelyén a szomorú­ság, a gyász üt tanyát és soha többé vissza nem tér az, akit olyan nagyon várnak majd vissza?! Egyszerű, kere-1940 December 5 Verhovayak Lahm 3-ik Oldal ELNÖKI ÜZENETEK TÖBB ÉRDEKLŐDŐ CÍ­MÉRE. A szépirodalmi pályá­zatunkkal kapcsolatban fel­tett kérdéseikre a válaszom a következő: A magyarorszá­gi pályázóknak nincsen sem­mi okuk az aggodalomra, mert a Verhovay elmegy a méltányosság legvégső ha­táráig. Tudomásukra óhaj­tom hozni, hogy az én véle­ményem az, hogy a mostani, lassú postai közlekedés miatt szigorúan vett záros határ­időről nem beszélhetünk, de mégis bizonyos végső dátum­ban meg kell állapodnunk. Mikor 1941 február 15-ikét tüztük ki határidőnek, a Ma­gyarországon élő pályázókra vonatkozólag mi azt már ak­kor úgy értelmeztük, hogy ezen napig kell a pályamun­kákat postára tenni és ter­mészetesen legjobb, ha a jeligés levéllel ellátott mun­ka ajánlott levélben a Ma­gyarok Világszövetsége köz­ponti irodája utján lesz be­­küldve. A beküldés megtör téntét igazolni fogja a POS­TABÉLYEGZŐ KELTE. Mi­vel pedig a rendes levelek Szibérián át mostanság 7—8 hét alatt szoktak hozzánk átérkezni, a beérkezésekre kénytelenek leszünk 1941 áp­rilis 15-ikéig (de nem to­vább!) várni. Ezen a napon aztán a beérkezett pályamü­veket egyszerre felbontjuk, elbíráljuk és a pályadijakat odaítéljük. Az eredményt a magyar lapokban okvetle­nül közzé fogjuk tenni, — és arról a Magyarok Világszö­vetségét is értesíteni fogjuk. Meg kell jegyeznem azt is, TIZENÖT NAP VAN MÉG HÁTRA Már több Ízben megírta a Verhovayak Lapja, hogy az idegenek (aliens) regisztrálása e hó 26-ikán befejezést nyer és azok, akik a jelzett napig nem re­gisztrálnak, 1000 dollár pénzbírságra, hat havi bör­tönre, vagy mindkét rendbeli büntetésre ítélhetők. Vasárnap és karácsony napján nem lehet regisztrál­ni, tehát tulajdonképpen csak 15 regisztrálási nap van még hátra, ami hamar elröppen. Megismételjük tehát a legfontosabb tudnivalókat még egyszer, hogy minden, polgárpapirral még nem biró idegen megje­gyezhesse jól magának az alábbiakat: 1. Minden 14 éven felüli idegennek személyesen kell regisztrálnia. 2. Minden 14 éven aluli gyermeket a szülőknek, vagy a gyámnak kell regisztrálnia. 3. A regisztrálás a postahivatalokban történik. 4. Az idegenek regisztrálásával kapcsolatban semmiféle díjazás nem jár s igy óvakodjon mindenki a csalóktól. 5. A regisztrálás után minden idegennek jelen­tenie kell 5 napon belül állandó címének megváltoz­tatását és erről az Immigration and Naturalization Service, Washington, D. C. nevű kormányhivatal ér­tesítendő. Az erre szolgáló űrlapok bármely posta­­hivatalban beszerezhetők. Ez a címváltozás bejelen­tése vonatkozik a jövőre is, tehát nemcsak december 26-ikáig, hanem az azután történő címváltozás is mindenkor 5 napon belül bejelentendő. PATRONIZE Our Friend AMERICAN DUTCH HENRY’S 322—328 Diamond St. Pittsburgh, Pa. FLAGS — EMBLEMS Silk Embroidered — Felt or Chenille Letters for Uniforms BRADYS FELT PRODUCTS COMPANY 212 Stanwix St. Co. 1723 Pittsburgh, Pa. THOS. VESCIO. Mgr. Brady’s still cover buttons and buckles with your material tásos, eredeti regényekre hir­dettünk pályázatot. Vagyis olyan regényekre, melyekből egy-egy részletet minden hé­ten olvasóink szórakoztatá­sára teszünk közzé. Ez min­den, amit a megjutalmazott müvekkel tenni fogunk. Mi­után pedig könyvkiadással Egyletünk nemcsak üzlet­­szerüleg, de egyáltalán nem foglalkozik és a szerzőket a későbbi kiadás jogától sem akarjuk megfosztani, — igy mi még csak nem is gondol­tunk arra, hogy a nyertes pályaművet, a Verhovayak Lapjában való leközlés után, hogy tulajdonképpen folyta-KÖNYVALAKBAN is kiad­setlen szavakkal mondják el ezt édes Mindnyájan, ckik a Verhovay Tábor toborzói s meglátják, hogy sietni fog­nak sokan, igen sokan a mi Verhovay zászlónk alá is azok, akik lassan-lassan — talán éppen a mi verseny­zőink, szervezőink és lelkes fióktisztviselőink utján fog­ják kellően megismerni az életbiztosítás közgazdasági, elsősorban pedig családvédelmi jelentőségét! Nem kell annak megértéséhez sok ész, csak szerető szív! Fel kell csupán figyelnünk a világ bősz tengerének vészes hullámverésére, gondolnunk kell csupán a világ minden zegében-zugában kétségbeesetten bolyongó sze­rencsétlen családok sorsára és meg kell hallgatnunk nagy egyesületünk egy-egy nyiltszivü képviselőjének a szeretet­teljes szavait, mellyel minket a Verhovay Táborba hiv, s akkor megértik mindnyájan, hogy ma az életbiztosítás egy család részére egyenesen létkérdés. Igazi megnyugvást és megelégedettséget egy család­ban ma valóban a családfő biztosítása kelthet . . . juk és abból anyagi hasznot is kipréseljünk. Ez ellenkez­nék különben is a Verhovay szellemmel, mert hiszen Alapszabályaink előírják ugyan a magyar kultúra ápolását és művelését, — de nekünk semmiféle könyv­üzérkedést meg nem enged­nek. Egyik tagtársunk feltette azt a kissé naivul hangzó kérdést is, hogy vájjon MÁR KIADOTT ÉS MEGJELENT MUNKÁVAL résztvehetnek-e a pályázaton? Erre a vála­szom, hogy NEM! Nem pe­dig azért, mert mi újból nem jutalmazhatunk meg olyan regényt, vagy szép­­irodalmi müvet, amelyik már esetleg nyert pályadijat, vagy már megjelent s abból a szerzőnek, vagy a kiadónak haszna volt. Mi tehát csak EREDETI pályamüveket ké­rünk s csakis ilyeneket va­gyunk hajlandók jutalmazni. Mindezeket kérem jegyezzék jól meg, mielőtt benyújtják a pályaművet. Lapunk mai számában közzétett PÁLYÁ­ZATI HÍR DETMÉNYÜNK minden más felvilágosítást megad s igy azt szükségte­lennek találom megismétel­ni. 1940 DEC. 31-ÉN ZÁRÓDIK A VERSENY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents