Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-07-18 / 29. szám

1940 Julius 18. 4. Alkalmat adni a kereskedelemnek megfelelő ha­szonra, megvédve a monopóliumoktól és a tisztességtelen versenytől, de úgy megszervezve, hogy a fogyasztó kö­zönség tisztességes árak mellett vásárolhasson. 5. A természeti kincsek felhasználásának megtervezése és felhasználása az átlag férfi és nő jóléte szempontjából. 6. Biztosítás az öregkor nyomorúságai ellen. 7. Biztosítás váratlan, vagy évszakos munkanélküliség ellen. 8. Biztosítás a bűnözők régi és uj típusai ellen és 9. Biztosítás a háború ellen. íme ezeket szegezte le az elnök az ország népe előtt és ezeket irta meg könyvében is . . . Érdemes mindezeket figyelmesen átolvasni, mert hiszen MA: HÉT ESZTENDŐ MÚLTÁN SEM KÍVÁNUNK MI ENNÉL TÖBBET Nem ismerjük még e sorok Írásakor a Demokrata Párt platformját, de azt hisszük, ANNAK SEM LEHET MÁS A MAGJA! A ránk következő években meg kell mutatnunk a vi­lágnak, hogy A DEMOKRÁCIA MEGTALÁLHATJA ÖNMAGÁBAN AZOKAT AZ ELEMEKET, AMIKRE SZÜKSÉGE VAN TULAJDON MEGMENTÉSÉHEZ A MAI VÉSZTERHES, BORZALMAS IDŐKBEN! ... És meg is fogja találni, ha az elnök intelmét is megfogadjuk, aki a napokban ezeket mondotta: “Vigyáz­zunk, hogy demokráciánknak legyen megfelelő hatalma és eszköze arra, hogy tudja tartani az iramot azokkal a gyors társadalmi, gazdasági és tudományos változásokkal, amelyek az elmúlt évek folyamán bekövetkeztek és ame­lyek a jövőben be fognak következni!” A V. L. e. c. megrendítő hír Verhovayak Lapja 7-ik Oldal MINDENKOlt az IDŐT e rovatban levők elolvasása! A szerves és a szervezetlen természet az ősködtől az emberic GYILKOL A BÁNYA Portage, Pa. Pennsylvania állam Cambria megyéjének legnagyobb szénbányájában, amely a Sonman Shaft Coal Company tulajdona, hétfőn iélelőtt 11 órakor emberpusz­­titó gázrobbanás történt. A felrobbant gáz szokása elle­nére hosszabb-rövidebb dör­renésekkel nem adott messze hallatszó hirt magáról s a külső munkások csak abból következtettek a veszedelem­re, hogy a szénszállitó motor közlekedése fennakadt. A mentés munkája hala­déktalanul megkezdődött. A 16, 17 és 18 “entryben” dol­­dozó 84 bányász közül 21 a gázözönből kiszabadult és a mentés munkájának tökéle­tességét dicsérő gyorsasággal szabad ég alá került, de 63 szörnyű halált halt. Hétfőn éjfélig 47 holttestet hoztak fel a bányából. A robbanás után nem egészen huszon­négy órával, a munka 63 vértanúja a tűzoltó laktanya emeletén várt a felismerésre. A kis város és környéké­nek lakossága szivszaggató jelenetek között tolongott a tárna bejárata körül s az élve kimentett 21 bányászt, akik közül veszedelmesebb sérülést egy sem szenvedett, orvosi vizsgálat és kezelés után haza szállították. A robbanás a bánya belse­jében a tárnától 12000 lábnyi távolságban történt. A gyil­kos gáz végig sepert a 16, 17 és 18-ik “entry”-n, de a bá­nyában nagyobb kárt nem tett. Azokat, akiket útjában talált, megfojtotta és meg­perzselte, de egyetlen áldo­­«atát sem roncsolta össze. Portageon a Verhovay Se­gély Egyletnek fiókja van, de a fiók titkára és a kerületi szervező értesítették a köz­pontot, hogy bár 14 magyar áldozata van a robbanásnak, azok között egyse tagja a Verhovaynak. A Verhovay Segély Egylet elnöke Cincel Lajos kerületi szervezőt kiküldte a szeren­csétlenség színhelyére és hogy a testvérszeretet nem­csak a kezével, de a szivével is ott legyen, ahol szükség van reá, ott legyen, ahol a halál két kézbe fogott ka­szával azok közé is odavá­gott, akik testvérek, akik magyarok. Az elmúlt héten egy pom­pás könyvet olvastam, mely csodás világot tárt elém. A világegyetem egységessége és a jelenségek szerves össze­függése oly bámulatos szé­pen van ebben a könyvben leírva, hogy még a laikus em­bert is gondolkodóba ejtheti. Valóban megérte az időt en­nek a könyvnek az elolvasá­sa! A könyvnek a cime: “Az ősködtől az emberig” és Írója Pongrácz Sándor. E mesteri tollal megirt könyv azt tanítja, hogy a vi­lágon nincsen elszigetelt je­lenség. Minden a múltból sarjad, mindent titokzatos szálak fűznek egybe a jelen­ben s a jelen minden anyaga, ereje a múltban gyökerezik Ma, amikor az emberi kul­túrát összeomlás fenyegeti, amikor ágyuk, bombák és tűz pusztítja a természet dia­dalmas müvét: az embert s az emberi elme századokon át alkotott csodás müvei: ha­talmas épületek, gyárak, ka­­tedrálisok, múzeumok, ódon egyetemek sokszor szinte pil­lanatok alatt pusztulnak el s nem marad belőlük egyéb hátra, mint füstölgő romhal­maz, ijedten kérdezzük mi, akik még szélcsendből figyel­jük a dühöngő vihart: miért mindez? Erre a kérdésre ad felele­tet ez a könyv, melyből meg ismerjük az élet és a termé­szet lényegét, valamint a szü­letés, a fejlődés és a halál örök törvényeit. A kutató tudós a földtant, az ősföldrajzot, az őslény­tant hívja segítségül, elmúlt korok térképét, kiimáját va­rázsolja elő, holt köveket bir szólásra s mintegy sürü ős­ködből kibontakozik a termé­szet alkotó erejének számta­lan alakja. AZ ÉLET GYÖKEREI Az élet gyökereit különféle sugárzásokban kell keres­nünk, végső fokon a szervet­len világban. Az ősember bi­zonyára azt hitte, tűz csak tüzből jöhet létre. Ha mi is igy gondolkodnánk, nem tud­nánk tüzet éleszteni. Ugyan ez vonatkozik az élet problé­májára is. A kozmikus ha­tások mély jelentőségét so­kan hangsúlyozzák. A Föl­dön kívül álló és a Föld bel­sejében lejátszódó folyama­tok együttese megváltoztatja a Föld felszínét. Tengerek el öntik a szárazföldeket, e ten­gerek helyén hegyek tornyo­sulnak fel. Buja trópusi tá­jak kietlen sivataggá válnak. Zöld erdőket pusztít el a je­ges ár. A változások nyomot hagynak az élőlényeken. így kapcsolódik össze a szerves és szervetlen természet. A szervetlen erők életrekeltik a lappangó jellegeket, sokszor uj jellegeket teremtenek és a szellemi élet számára is uj keretet adnak. A fejlődés utján haladó szervezet nem indult el üres kézzel. Az ősalak már magá­ban hordja a felhalmozott erőkészletet és a külvilág alakulása, a Föld és a Koz­­mos változatai és behatásai indítják meg a változatos formákat, színek káprázatos pompáját, hangok harmóniá­ját. A fejlődő, kivirágzó törzs tehát nem gyűjt az élet ut­ján, de fogyaszt. Fejlődése igy előre meg van szabva, de csak bizonyos fokig, mert a másik oldalon végzetes té­nyezőként lép fel a környe­zet, ingereinek változatossá­gával és amint a hegedű is csak a művész keze által ad harmonikus hangot, az élő protoplazmából is csak a természet váltja ki a müvet. AZ ELSŐ RABLÓ A hülő kopár Földön az élő plazma volt az, mely klorofilja által először ter­melt cukrot a levegő szén­­savjából és a vízből. Talán a véletlen folytán maradt egy-egy plazma-tömeg kloro­­fil nélkül. S élt most már más élő rovására, élőtársá­nak elpusztításából. Ez volt az első rabló. Ebből az alaktalan élő plazmából, ennek folyton bo­nyolódó fehérje-vegyületeiből alakult ki az élő virág tarka képe. Az élet útja hosszú, bo­nyolult és csodálatos volt. Több mint ezermillió év előtt az amerikai Kolorádó folyó és a Szikláshegység helyén hullámzott az Algonki-ten­­ger. Ennek üledékei rejtik az élet legrégibb múltját. Egy­sejtű állatok, puhatestűek, rákok kerültek innen elő. A SEJT-ÁLLAM Az egysejtű állatok sejt­állammá társultak: “Ez az állam adta meg az emberi állam ősi mintáját — olvas­suk —, az egyén egyre job­ban vészit szabadságából, ön­álló cselekvéséből és mindin­kább egy nagy közösség tag­jává lesz.” Tehát sokszáz mil­lió év előtt ugyanazon tör­vény szabályozta a haladás útját, mint ma. A sejt-államból kiválnak az állatok törzsei. Ezek közül sok alacsony fokon maradt szervezet végzetesen és viszr szavonhatatlanul alkalmaz­kodott a környezethez, nem tartotta meg az ősi egysze­rűségét és függetlenségét, mely a haladás első feltétele. Hosszú időn át fejlődik a magasabbrendü állat szerve­zete. Mint a szobrász az anyagot, úgy formálja, gyúr­ja a természet a csontot, a lágy részeket s pusztítja el könyörtelenül azt, ami rosz­­szul sikerült. Tengerekben lerakodott üledékek őrzik számtalan vi­­rágszerü mohaállatnak, ot­romba puhatestünek, kicif­rázott tüskésbőrünek, pörge­­karunak, ízeltlábúnak, féreg­nek vázát. A kőszénkor feke­te rétegeiben buja erdőkben bámulatosan kifejlődött ro­­varvilág maradványát talál­juk. A TERMESZ-ÁLLAM És ime a második állam. A termeszek megkísérlik új­ra, amit a természet egyszer HIÁBA VÁRJA összetett kezekkel, tétlenül, mások jó módján irigy­kedve, szorgalmas munka, fáradság és áldozat nélkül nem tud előrejutni az életben. Nagyszerű alkalom kí­nálkozik azonban az ön számára, ha részt vesz a Verhovayak most folyó tagszerzési versenyében. A SÜLT GALAMB azonban nem repülhet a szájába — ha a szája nin­csen kinyitva. Versenyünkben is csak úgy számíthat az értékes jutalmak valamelyikére, melyek sorában az első egy ropogós ezres bankó lesz — ha komoly elha­tározással neki lát a munkának, uj tagokat szerez, megtartja őket s ezáltal jó tesz nemcsak az uj tag­nak, hanem önmagának is. • NEM FOG SZÁJÁBA repülni se sült galamb, tagjelölt sem nyit önre aj­tót, ha nem megy azok után. Ha azonban minden héten, minden nap uj tagok után térül-fordul, akkor az eredmény nem fog elmaradni. Versenyünk nagy­ban folyik, még mindig hat hónap van hátra s igy ha most lép be a versenyzők sorába, még mindig az első nyertes lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents