Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-07-04 / 27. szám
1940 Julius 4. Verhovayak Lapja .FAY-FISHER ANDOR, "budapesti szerkesztő" 5-ik Oldal E Hétéin1 EURÓPÁBÓL nem várunk hajót! — ezt a lakónikus választ kaptuk kérdezősködésünkre. Teherhajók azonban valószínűleg hoznak leveleket, nyomtatványokat (újságokat) és más kisebb csomagküldeményeket. Beérkezésük ideje azonban teljesen bizonytalan és ismeretlen. EURÓPÁBA MENT a múlt héten 2 személyszállító gőzös. Egyik a WASHINGTON, mely julius 4-ikén érkezik Lisbon, Portugáliába, a másik kedden megy Galway, Írországba. Utóbbi a közismert hatalmas hajó, a MANHATTAN. — Joseph P. Kennedy, az Egyesült Államok londoni nagykövete figyelmeztette az Európában rekedt amerikai polgárokat, hogy minden valószínűség szerint a háború folyamán ez a két utolsó hajó, mely menekülteket hoz át a csillagsávos lobogó védelme alatt. A WASHINGTON-t 2000, a MANHATTANT 1500 menekülő várja a túlsó parton. A MAGY. KIR POSTA odaát uj rendszabályokat léptetett életbe. Ezek szerint a postai levelezés és távközlés szigorú ellenőrzés alatt áll. Értéklevelekbe és csomagokba Írásbeli közleményt elhelyezni tilos. Nemzetközi viszonylatban táviratot csak a feladók veszélyére lehet elfogadni és továbbítani. Külföldre szóló magántáviratot (cablegram-et) a postahivatalok csak akkor vehetnek fel, ha a feladó nevét és lakását a táviraton pontosan feltüntette. Külföldi telefonbeszélgetéseknél az engedélyezett beszélgetést csak közértelmü nyelven lehet folytatni. LÉGIEXPRESSZ KÜLDEMÉNYEK a lehető legnagyobb figyelemmel kezeltetnek. A clipperek hetenként háromszor mennek át és jönnek vissza Európából. A DOLLAR ÁRFOLYAMA: $18.10 értéke 100 P. julius 2-án. A világháború alatt a semleges országok, melyek a hadviselőknek élelmet szállítottak, meggazdagodtak. — Nemcsak azok, akik a szállítással foglalkoztak, hanem a termelők is. Hollandia, Dánia, Svéd és Norvégországok lakosai hatalmas vagyonokra tettek szert a világháború alatt. Amikor szeptemberben a háború kitört, Magyarországban is sokan azt hitték, hogy ha az ország kívül marad a vérzivataron, soha nem ismert prosperitás következik az országban. Tudták, hogy a szemestermés árát nem lehet azonnal emelni, mert hiszen Magyarország termésének a legnagyobb részét már előbb eladta, de azt remélték, hogy tíus, tojás és vaj szállításoknál nagyszerű árakat fognak kapni. Hamarosan k i á brándult ebből a hitből az ország közönsége. Magyarország legnagyobb vásárlója természetesen a szomszédos és baráti Németország volt. A németek pedig békében is és most is megszabták, hogy mennyit hajlandók egyes cikkekért fizetni és a magyar termelőnek annyiért kell adni portékáját, amennyit neki megszabnak. Az őszi hónapokban, a tél elején még mentek szállítmányok Franci aországba (juh), Angliába (pulyka, csirke) ezekért valamivel jobb árakat tudtak elérni. A magyar gazda pl. abba a helyzetbe került, hogy nem volt érdemes állathizlalással foglalkoznia, mert a kukorica ára nagyon felment, de ugyanakkor nem nagyon emelkedett a hizlalt jószág ára. Ma Európában nem úgy van, mint régen volt, hogy a kereskedelem szabad volt, egymásra licitáltak a kereskedők. Ma az állam adja az engedélyt a külföldi szállításra és a vevő államban is csak egy szervnek szabad a portékát megvenni. Nincsen tehát verseny, hanem egyszerűen annyiért kell adnia portékát, amennyiért a szállító szervezet — rendesen állami támogatással létesített alakulatok — azt hajlandó átvenni. Az ilyen szervezetek persze nem szerelemből dolgoznak, hanem keresni akarnak. A szervezet vezetői nagyon jól vannak fizetve, gyakran előfordul, hogy olyan egyéneknek is kell juttatni a jövedelemből, akiknek csak neve van cégérül kiakasztva, de voltaképen semmi munkát nem végeznek. Persze: ezért a termelőnek kell megfizetni. És sajnos ezen az állapoton aligha lesz változás a háború után, mert hiszen Európa legnagyobb része olyan rendszerre lesz kénytelen berendezkedni, amilyent nekik a győző előír. A múlt évben a mezőgazdasági munkások — a magyarországi v i s z o n yokhoz mérten — aránylag tisztességes keresethez jutottak. Ezzel nem azt mondom, hogy munkájuk jól meg volt fizetve, hanem azt, hogy az előző évi viszonyaiknál jobb helyzetbe jutottak. Az ősszel jobban jutott pár pengő, a gyereknek, felnőttnek egy-egy ruhadarabra. Magyarországban nagy szó az, mikor valaki ruhát is vehet, mert hiszen a legtöbb ember boldog, ha csak a puszta megélhetést megkeresi. Az idei tavasszal, mikor a mezőgazdasági munkásokat szerződtették, persze a tavalyi bérek arányában akartak szerződni. A munkaadók pedig arra hivatkoztak, hogy nem nagyon merik vállalni a tavalyi munkabéreket, mert hiszen most szabad piacra semmi se fog jutni és eddigi tapasztalataik azt mutatták, hogy a németek kalkulációja mellett a múlt évi béreket fizetni nem tudják. Nagy huza-vonák voltak, mig a mezőgazdasági munkások leszerződtek. Tagtársaim bizonyára emlékeznek, hogy irtam arról is, hogy egyes vidékeken meg azért nem akartak szerződni, mert a földosztást várták. A hatóságoknak nehéz dolguk volt, mig megértették a nyilasok által felbiztatottakkal. hogy ebben az esztendőben még a felosztásra kerülő földek birtokosainak fognak aratni és a földeket csak aratás után parcellázzák majd. Minthogy a földmivelésügyi minisztérium is közbelépett, végre a gazdák megadták a munkavállalók követeléseit. Ne higyjük azonban egy percig se, hogy ezzel a mezőgazdasági munkások tavalyi aránylagos jobbléte meg is marad. A múlt év óta — sok mindennek nagyon felment az ára Magyarországban. A kereset tehát a múlt évi lesz, akik részért aratnak, azok is azt a részt kapják, amit a múlt évben, de arra alig' számíthatnak, hogy a kormánynak módjában lesz a búza árát emelni. A szegény mezőgazdasági munkás vagy kisgazda tehát újra kénytelen lesz elhalasztani majd, mondjuk ruházatának felújítását. • Ugyanez áll azokra, akik szőlőtermeléssel fog lalkoznak. Magyarország e pillanatban sehová se tud bort szállítani, mert piacát nagyrészt elvesztette. Csak belső fogyasztása van és valamit Szlovákia vásárol meg. Németország eddig se volt nagy borvásárló, ezután még kevésbé lesz magyar borra szüksége, hiszen rendelkezésére állnak a kitűnő francia borok. Magyarország Lengyelországnak szállított sok bort. Mikor lesz Lengyelország olyan helyzetben, hogy bort tudjon vásárolni? A szőlősgazda tehát nagyon súlyos helyzetbe került. A munkás nem hajlandó leszállított fizetés mellett dolgozni, — hiszen a régi bérek mellett is alig tud tengődni — viszont ő kénytelen olcsón adni a bort, mert nincsen kereslet. Nemcsak a munkabér miatt rossz a szőlősgazda helyzete, hanem azért is, mert nagyon magas árakat kell a permetezőanyagért fizetnie. A permetezőanyag vagy külföldről jön, vagy a nyersanyagát hozzák onnan és ennek ára most nagyot emelkedett. És nem is kaphat valaki annyit, amennyit kíván, mert mindenkinek megszabják, menynyit vásárolhat a beültetett terület szerint. A gyümölcstermeléssel foglalkozó gazdák is sok bajjal küzdenek: ugyancsak a gyümölcsfavédő szerek nagy ára miatt. Ezeket a cikkeket is külföldi anyagokból készítik, persze hatalmas árat keh érte fizetni. Ezzel szemben a téli óriási fagy miatt a gyümölcsfákban nagy volt a kár, sok fa egyáltalán nem is virágzott. Sok helyen késői fagy pusztított a gyümölcsökben és olyan vidékek, melyeknek főbevételi forrása gyümölcsből ered, nem sok reménységgel néztek a nyár elé. De a gyümölcsösöket akár van termésre kilátás, akár nincsen, dolgoztatni és ápolni kell: igy bizony a gyümölcstermelő gazdák a múlt évi bevételekből lesznek kénytelenek a hiányt pótolni. A baj csak az, hogy a múlt évben meg, amikor igazán rekord termés volt, a piac nem volt kellőképen megszervezve és fillérekért kellett a pompás gyümölcsöt elvesztegetni: nagy tartalékolásra tehát nem nagyon volt alkalom. Mindent egybevetve: Magyarország mezőgazdasági lakosságának az európai háború tehát nem hozott prosperitást. Ami fellendülés van az óhazában, az a hadiipar fejlődésének köszönhető. Rengeteg ember talált itt kenyeret. Sajnos, úgy vélem, hamar fellép majd a nyersanyag hiány, ami azt fogja jelenteni, hogy sok üzem kénytelen lesz lezárni.
