Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-11-21 / 47. szám

VOL. XXIII. ÉVFOLYAM 1940 NOVEMBER 21. NO. 47. SZÁM

11 A L V A I» A s

SÓLYOMSZEM. a könnyütábu öreg indián, azoktól örökölte a nevét, akik még nyilakkal lövöldöztek a Jólelkii pilgrim-atyák emeletes süvegeire. Sólyomszem csakugyan sólyomszemü volt. de már olyan puskával vadászott, amilyennel a sápadtképüek irtották a vadat és az indiánt.

Nagyon ' megbecsülte ezt a fegyvert, mert valóban jobb volt, mint a nyil és még most is emlékezett arra a kékmantillás katonára, akitől elvette.

Most a Pizga opálos csúcsa felé igyekezett vele. Előbb persze belelöttyentett a csőbe egy félmaroknyi puskaport és rendesen leverte a fojtást. Addig püfölte a kócct, amig ki nem rúgta a puskavesszőt.

Indián volt, merevarcu. nagymultu vadász. Senki sem tudhatta, mi céllal indult útnak pedig nem egy sápadtképü találkozott vele a Smokies kanyargóin. O a gerincen járt, azok az aljban, de nem lőttek rá, bár Sólyomszem izmos alakjának körvonalai jóélesen meglátszottak a pirosodó esti égbolton.

A sápadtképüek leginkább szárazgallyat cipeltek hazafelé, mert nagyon hüvösödtek már az esték, de volt köztük kettő is, aki vadpulykát akasztott a puskacsöre Ünnepelni mentek, mert a pilgrim-atyákra emlékeztek és illő tisztelgéssel követték ama szép szokásukat, hogy — gyű mölcsös ősz után. — hálát adtak a földi javakért Istennek, aki nemcscak Massachusettsben. dt itt, a Carolinákban is áldással jutalmazta meg az emberek munkálkodását.

Már messze jártak a sápadtképüek, amikor Sólyomszem szimatolva, fülelve és szemmel is kémlelödve. hirtelen megállt. Három sudár vörösfenyü között állt meg. A fák nyögve hajla doztak. bár nem fújt szél. De ebben a földi magasságban már nagy áradással kering a levegő és benne olyan illatok érkeztek hozzá, amikre mindig megtorpan az indián. Némi neszt is hallott. csak annyit, mint egy falevél suhanása. de Sólyomszem máris megállapította, hogy nem híjába kapaszkodott ki a tetőre. Már csak éppen látni kellett, amit megérzett. Csendeskén térdre ereszkedett az avarban, aztán elfeküdt benne hogy ő azonban rejtve maradhasson.

Néhány idegfeszitö pillanat röppent el a száguldó légi árban s ekkor vállhoz emelte a fegyvert. Célzott. Mereven nézett arra a kis acélpontra, amit “légynek" ^hiv a sápadtképü és jól megfontoltan meghúzta a ravaszt, mert egycsövű puskával hibázni nem szabad. A kakas rá csapott a gyutacsra, a gyutacs gyújtott, a puskapor sisteregve égett befelé és végül: nagyot dördült a fegyver.

Sólyomszem nyugodtan felállt, nekitámaszkodott a vörösfeny ünek. uj töltést vert a csőbe és várt. Azért várt. mert jó vadász volt. Tudta, hogy “lebetegedő" vadat nem szabad meg zavarni, nehogy végtelenbe hurcolja magát. Egy sólyom keringett fölötte, azt szemlélgette. arró mondott kedves kádenciákat, amiket még gyermekkorában, az esti tüzeknél tanult s csak akkor indult a vad után. amikor mindezeknek végére ért. így ért a végére:

SÓLYOM JÖTT A KÉKBŐL

S EL IS TŰNT A KÉKBEN.

Aztán nyakába kerítette a szép, gyöngyös-agancsu ozbakot és ment “hazafelé." Mert csak a bakért jött ki a hegyekbe, hogy meghálálja az ashvillei pap jóságát, aki. — a hagyományokhoz hűen, — minden november utolsó csütörtökjén összehívja őket. az ősi nép mara dékait. asztalt terit nekik és igy imádkozik: “Add meg és áldd meg a mindennapi kenyerünket." Amihez Sólyomszem mindig hozzáteszi halkan, hogy:

— ... és a jóhusu vadat és a jóizü erdei bogyót."

TARNÓCY ÁRPÁO.

KÉRŐ SZÓ

AZOKHOZ, AKIK EGYESÜLETÜNK FEJLŐDÉSÉNEK

ÚTTÖRŐI

Nem akarom én cifrázni a szót, — hosszasan sem akarok prédikálni itt a Verhovay fórumon, ahová a Verhovav közbizalom ültetett, mert a Verhovay szív és a Verhovay elme felfog mindent, aminek hasznosságáról meggyőződött és aminek szükségességét világosan látja.

Ezért emelem fel kérő szavamat e helyen, szem előtt tartva most a mindennapi életünk egy szólás-mondását, melynek igazságát nem fontosabb életszervünk, mint a gyomrunk utján ismerjük a legjobban . .. Úgy szól ez; “a töltöttkáposzta felmelegitve a legjobb ...”

Ezért intézek én újból egy kérő szót azokhoz, akik egyesületünk fejlődésének úttörői.

Teszem ezt azért, mert elmúlt már egy év, — de még most is belezörren a fülembe a kalapácsütések zaja, amely az 1939-ik év szeptemberében megtartott Verhovay konvenciónak meghozott határozatai után lekoppant. .. .

Mint a Verhovay Segély Egyletnek újra megválasztott elnöke, a képzeletnek élénkségében ott állok most is a konvenciónak fóruma előtt; megköszönve az Egyesület vezetésével megbízottakba vetett bizodalmát, kiemelve, hogy a bizodalom kedves és bátorító, de nem elégséges ez az erkölcsi segítség, mivel a tőlünk várt teljesítéshez a konvenció tagjainak tényleges hozzájárulása is szükséges.

Helyeslő volt a szótkövető morajlás és élesen csattanó az a kalapácsütes, amely az általánosan elfogadott nézetkifejezésnek végére, a pontot tette. Következetes tehát részemről az a lépés, amikor ismét azok elé állok, akik a legutóbbi konvenciónak tagjai voltak s keresetlen szavakkal figyelmeztetem őket, hogy segítségükre szükség van; a konvenció kalapácsütésével szentesített fogadalom teljesítésének ideje, — ELÉRKEZETT.

• Nyilvánvaló lett ugyanis Igazgatóságunk előtt, hogy az országos tagszerzési versenynek eredménye mind ez ideig kielégítőnek nem mondható s a hátralevő hat héten keresztül meg kell feszíteni az erőt, ha a Verhovay Segély Egylet tekintélyén csorbát ütni nem akarunk, ha fejlődésének útját egyengetni, szükségesnek tartjuk.

A szükséges erőkifejtésnek lehetőségeit keresve, értem el önhöz Tisztelt Delegátus Uram s Egyesületünk előmenetelét óhajtva kérem, a következőkben felsorolt segitőmunkánknak elvégzésére:

1. Szerezzen tudomást arról, hogy kik azok a tagtársaink akik az ön fiókjában, vagy más fióknál, — de abban a helységben, vagy ahoz közel ahol él, — a most folyó Országos Verhovay tagszerzési versenyben részt vesznek s keresse a versenyzőkkel az érintkezést.

2. Biztató, bátorító szóval serkentse azokat serényebb munkára.

3. Szítsa fel bennük a Verhovay Segély Egyletbe vetett bizodalomnek tüzét, acélozza meg ez által akaratukat.

4. Ne tekintse a szerződésben kikötött tagszerzési jussokat, hanem jó példával előljárva szerezzen önmaga is uj tagokat.

5. Győzze még tagtársainkat akikkel érintkezik, hogy legalább egy-egy uj tagnak beállításával tegyenek eleget annak a kötelességnek, amelyet. — törvényeinket magukévá téve, — teljesitendőnek elfogadtak.

6. Értesse meg a Verhovay szülőkkel, hogy mikor maguknak biztosítására a Verhovay Segély Egyletet kielégítőnek és megfelelőnek tartják, ugyanakkor gyermekeik részére a kiválóan kedvezményes Verhovcjy kötvényeket megszerezni, ne mulasszák.

Csak a körülírása hosszadalmas amire önt Tisztelt Delegátus Uram kérem és szólítom, mert hiszen nem jelent túlságos megerőltetést, ha a felsorolt és szükséges segítés-