Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-11-14 / 46. szám

10-lk Oldau 1940 November 14 Verhovayak Lapja a szemvizsgálat sokkal tö­kéletesebb lehet. És nem­sokára megszületett a szem­tükör. Ugyancsak érdekes esetet szokott elmondani Wencke­bach K. F., a szívbetegsé­gek ismert kiválósága, hogy a véletlen miként adta ke­zébe a chinin gyógyhatását bizonyos szív rendellenessé­geknél. Egyik napon — mon­dotta Wenckebach — Hol­­land-Indiából egy farmer ke­resett fel és szívműködésé­nek rendellenességéről pa­naszkodott. A tanár meg­vizsgálta a beteget és az­után közölte vele, hogy mi az oka a szívdobogás sza­bálytalanságának. Mikor az­után orvosságot akart adni, a farmer megköszönte, de nem fogadta el. — Köszönöm tanár ur, de olyan jó orvosságot ön nem tud nekem adni, mint ami­lyent én ismerek. Néhány nap múlva újra eljövök és meglátja, hogy mennyire ja­vult állapotom. A farmer távozott, de né­hány nap múlva jelentke­zett. Megvizsgáltam és csak Ugyan határozott javulást találtam. Kérdésemre, hogy milyen szert használt, ne­vetve válaszolta. — A trópusi ember, ha nem jól érzi magát, vagy ha a szivével van baja, chinint rág és le is nyeli. Ettől meggyógyul. Én is chinint vettem be. Wenckebach ekkor tanul­mányozni kezdte a chinint és rájött, hogy a farmer iga­zat mondott; a chininnek oly alkatrészei vannak, a melyek a szivbántalmak bi­zonyos fajánál tényleg ked­vező befolyást gyakorolnak.--------------------O-------------------­A CSILLAGOK TÜNDÖKLŐ VILÁGA Talán nincs ember a Föl­dön, aki szinpompás, derűs nyugalmu nyári napszállat után ne nézte volna el, hogy miként gyulladnak ki az ég egyre sötétlő boltozatán a csillagok s az aranyos kék ködben úszó természet e nagy szerű apotheozisának (megdicsőülésének) láttára, ne érezte volna lelke leg­mélyebben fekvő húrjainak megpendülését. Talán sen­ki sincs, akiben ne kelt vol­na ilyenkor egy áhitatos, csodálatból, tiszteletből, az ismeretlen megimerése utáni vágyból, múltba és jövőbe derengő csodálatos sejtel­mekből összefonódó érzelem s akit ne ragadott volna el a sziporkázó égi csodák éteri tisztasága, elérhetetlen fen­sége. Valóban, az ember mindég az égben kereste a Minden­­séget éltető és irányitó, ki­fürkészhetetlen és örökké­valóságban alázatra indító isteni hatalmat... s az ég­ben találta is meg sokáig, amit keresett. A sziporkázó fénypontok kifürkészhetetle­­nek maradtak s a rövid éle­tű emberi nemzedékek hosz­­szu sorának küzdelmes élete alatt változatlan egyforma­ságban végezték mindennapi kőrútjukat az ég sötét vég­telenséget lehelő boltozatán. Az emberi homlok kupo­lája alatt lángoló tűz azon­ban egyre magasabbra tört s lassan az eget is ostromol­ni kezdte fel-felcsapó láng­jaival. A lángok fényénél azután sok minden lett lát­hatóvá, amiről előbb sejtel­me sem volt a bámuló em­beri nemzetségnek. És talán még csodálato­sabb, mint maga az ég, hogy mennyi mindent olvasott ki az emberi elme az igénytelen fénypontokból. Eleinte az ember azono­sította az eget az istenség­gel. Imádta a Napot, a Holdat, a csillagokat. Ké­sőbb azonban, mikor az érte­lem öntudata világosodott, az ember már nem torpant meg és nem borult gondol­kozás nélkül térdre a titok­­szerű, a megfejt hetetlen előtt. Lassan-lassan az eget is a világba tartozónak kezd­te képzelni, éppen úgy, mint a földi dolgokat. De a min­dent éltető istenség lak­helye továbbra is az égben maradt. Az égből jött Buddha; az Olympos égbe­­nyuló csúcsán laktak a gö­rögök istenei, az égben pen­gették hárfáikat Allah előtt Mohamed hurijai és Krisztus is igy fohászkodik: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyek­ben! ...” A Mindenség megismeré­se, az első nagy lépés, azon­ban megtörtént azzal, hogy az ember már az ég titkait is kutatása körébe merész­kedett vonni. Az első idők sok próbál­gatása és homályos sejtelme után megszületett az emberi elme egyik legnagyszerűbb alkotása: a távcső. Mindjárt az első kezdetleges eszközök, soha nem sejtett titkokról lebbentették fel a leplet. Ki­derült, hogy a szabad szem­mel látható csillagoknál még sokszorta több ontja fényét a világűrbe, melyek a fel­­fegyverzetlen szem számára, láthatatlanok. Bebizonyoso­dott, hogy a Föld nem a Mindenség középpontja, ha­nem csak szerény kis tagja i Nap körül keringő néhány égitest kis családjának. A csillagokra vonatkozólag azt állapították meg az első táv­csövek tulajdonosai, hogy igen messze kell lenniök. S mivel ezekből a nagy távol­ságokból is annyi fényt kül­denek hozzánk, mint a Nap körül keringő, hozzánk közel eső bolygók, azért minden csillagnak hatalmas tűzfész­kének kell lennie. E követ­keztetés kapcsán már a táv­cső feltalálása utáni első dőkben felébredt az a cso­dálatos sejtelem, hogy min­den csillag egy-egy izzó nap, mely körül a mi naprend­szerünkhöz hasonlóan boly­gók keringenek. De a csillagok távolságá­nak ismerete és ezzel az alap az Universum (a Minden­ség) szerkezetének további kutatására még hiányzott. A múlt század elejéig kellett várni, mig az emberi tudás odáig fejlődött és a műsze­rek annyira tökéletesedtek, hogy a mérnökök által hasz­nált háromszögelési mód­szerhez hasonló módon sike­rült az első csillagtávolság­­meghatározás. óriási szá­mokkal szédítő méretekkel kellene megbirkóznia az em­beri képzeletnek, hogy fo­galmat alkothasson magá­nak ezekről a távolságokról. A fény nyila, mely egy má­sodperc alatt hét és félszer járná körül Földünk egyen­lítőjét, négy és fél esztendeig van utón, mig a legközeleb­bi csillagból a szemünkbe ér. Próbáljuk elképzelni ezt a távolságot mi, a parányi Föld, porszem emberei, akik ar. óceánra, a sivatagok pusz­taságára már azt mondjuk: végtelen! Nemsokára kiderült azon­ban, hogy az említett mód­szerrel mindössze néhány száz csillag távolságát lehet megmérni. A többi már olyan messze van, hogy az óriási távolságok meghatá­rozásához szükséges foko­zott pontosságú mérések, a műszerek akkori tökéletes­sége mellett, nem voltak el­végezhetők. És mivel semmi remény sem volt arra, hogy belátható időn belül oly műszereket sikerül szerkesz­teni, melyeknek segítségével ez a módszer ismét érdemes eredményeket adhat, a csil­lagászok abba is hagyták ez irányú kutatásaikat. S ekkor az emberi értelem gigászi küzdelembe fogott. Beható vizsgálat alá vett mindent, ami a csillagos ég­boltozaton egyáltalán vizs­gálható: a csillagok helyze­tét és fényét. Eleinte job­bára csak a csillagoknak az égen való eloszlását és fény­erősségét tanulmányozták és ezekből az adatokból igye­keztek az Univerzum képét felépíteni. Ezen az utón is jelentős eredményeket értek el, de az igazi fejlődés csak ezután következett. A fizi­kusok ugyan is felfedezték, hogy egy fénylő test fénye többféle szinü fényből van összetéve és hogy a fény összetétele alapján a fénylő­test fizikai tulajdonságaira: fénysugárzó erejére, hőmér­sékletére, anyagi minősé­gére, fizikai szerkezetére le­het következtetni. Ezek a felfedezések hatalmas lendü­letet adtak a Mindenség tu­dományának s ennek a len­dületnek még ma is hatása alatt áll. Egyszerre egész sereg csillag távolsága lett ismeretessé és az Univerzum szerkezetével való, feltevé­seken és valószínűségi követ­keztetéseken alapuló elméle­tek legnagyobb részének he­lyére, az exakt tudomány (e tudományok körébe tartozik a matematika, a fizika és a csülagászat) bizonyításait le­hetett tenni. Ma már olyan csillagokat és csillagrendsze­reket ismerünk, melyeknek fénye millió, meg millió évig van utón a világűrben, mig eljut hozzánk. Megtudtuk, hogy napunk az égen lát­ható legtöbb csülaggal együtt egy gigantikus rend­szernek tagja, melyhez tar­tozik a Tejut. A csillagá­szok tejútrendszernek neve­zik ezt a rendszert és az oly óriási, hogy a fény villáma k. b. háromszázezer eszten­dő alatt futja végig az át­mérőjét. De ezzel sem fejeződött még be az Univerzum szer­kezetének kutatása. Hiszen ilyen tejútrendszert is sok százat fedeztek már fel a csillagászok, melyek billió, meg millió esztendő előtt küldték felénk fénysugarai­kat, mikor talán egész nap­rendszerünk még nem is lé­tezett. S ki tudja, hogy mit hoz a jövő, milyen uj módjai a megismerésnek s milyen szédítő képeket tárhat még fel a porszemnyi ember ér­telme előtt, ki Prométheusz­ként az égbe merészkedett? Egy nagy csillagászunk mondja: “csupán a vízpart kövecskéjével játszadoztunk eddig, de ki tagadhatja, hogy a végső és igazság óceánja, nincs-e még azon túl.” A fagyos szélvészek, me­lyek a világűr sejtelmes vég­telenségében születnek és tejútrendszerük ö r v é n y lő csillagmillióit hömpölygetik maguk előtt, csodálatos me­lódiákat játszottak az em­beri értelem hárfáján... És a szférák zenéjének (a görög tudósok szerint az égitestek a központi tűz körül való forgásukban zenei összhan­got, harmóniát idéznek elő. Ez a szférák zenéje, amelyet emberifül azonban nem hall meg) isteni hangjától szent áhítatra gyűlt lélek imája tisztultabban és alázatosab­ban száll a teremtés fensé­ges csodáinak alkotója felé! (A V. L. e. c.) NEWS FACTS by GEORGE CANTON,cmk. BECAUSE SHIH KWANTUNG COULD NOT COME FROM SINGAPORE FOR HIS MARRIAGE CEREMONY, THE BRIDES PARENTS SELECTED A HANDSOME ROOSTER TO TAKE HIS PLACE/ y&AirrJ*­NEW KOM* N-Y. GEORGE M.COHAN, SAYS. THAT HE VAS THE FIRST ACTOR TO OWN AND OPERATE AN AUTOMOBILE. HE WAS ARRESTED FOR EXCEEDING THE SPEED LIMIT OF 25 MILES AN HOUR ON BROADWAY/ Pew women today are free from some sign of functional trouble. Maybe you’ve noticed YOURSELF getting restless, moody, ner­vous, depressed lately—your work too much for you— Then why not take Lydia E. Pinkham’s Vegetable Compound to help quiet weary, hysterical nerves, relieve monthly pain (cramps, backache, headache) and weak dizzy fainting spells due to functional ir­regularities. For over 60 years Pinkham’s Compound has helped hundreds of thousands of weak run-down, nervous “ailing" women to go smiling thru “difficult days.” Why not give this wonderful “woman’s friend” s chance to help YOU? Try it I-AN URGENT MESSAGE--, to women who suffer FEMALE WEAKNESS

Next

/
Thumbnails
Contents