Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-11-07 / 45. szám
1940 November 7 11-ik OMel Verhovayak Lapja LITTLE JULIUS SNEEZER BT BAKEB STARS ON PARADE By TONI ROSSETT P&URN HAS A HOBB'Y OF COLLECT-i ING HAT9.Í0’ FAR. SHE HAS* COLLECTED , j TWO HUNDRED, OF THEM!? v l Urnád' Stander• DRAWS A LARGER {SALARY THAN SOME OF THE STARTS HE . SUPPORTS! 4* Jeon MUNI ONE OF HOLLYWOODS LOVLIEST GIRLS WEARS THE LARGEST SHOE (N THE MOVIE COLON V! 176 MAGYAROK CSILLAGA — ő maga,... Megháborodtál, nyilván! .. Hát nem a fiáért teszi mindezt? ... — De. Azt mondom én is, éppen. Mihdent megtesz a fia fejéért, ezt is, ha az a te kezedben lesz. S ha az aszszony is kéri, mikor a te sátorodban őrzik ... őt is ... — Mi... mit gondoltál ki? — ugrott fel Koppány, megsejtve a táltos gondolatát. — Halálos játékot. Tigrisnek valót. Méltó felelet a dárdára. Az asszonynak is, aki megbolonditott... ahogy előre mondtam... De ehhez merni kell, Koppány! — Merni? ... Hadd hallom! ... Alkonyaikor kürtszó hivta a hadnagyokat a vezéri sátorba. Sötét lett, mire oszoltak. De nem pihenni. Parancsok csattantak. Róták zörrentek. Csapatok suhantak tova az éjszakában. Mikor a nap felkelt, Csanád ur Böszpörém bástyájáról látta, hogy keletről, s délről had hullámzik a láthatáron. De csak a távolban bukkant fel s feketéllett kígyózó vonala. Néha előőrsök nyargalásztak közelebb mintha csalogatnák, ingerelnék, hogy kirobbanjon rájuk. Aztán tovatűntek. De nyugatnak, az erdők felé egy másik menet hosszú csikja vonult. Csanád ur megzavarodott. Az ő feladata a hadiut védelme volt, Minthogy komoly sereg csak ott nyomulhatna elő, Esztergámnak. De a hadiuttól távol maradt minden mozdulás. Az erdőségen át tán, kerülővel? ... Vadászni, kisebb csapat, igen. De támadó lovassereg, főhad? ... Marhaság! ... Mit akanak akkor, itt az orra előtt, ezek a darazsak? ... Lekötni a figyelmét, világos... Takar valamit ez a játék. De mit? ...) Ette a méreg, hiába. Végre is csak arra jutott, hogy a hadiutat elállja s tisztán tartja. Ez a dolga, semmi egyéb. Azonban mégis futárokat indított Esztergámba, hogy mozdul az ellenség, vigyázzanak. Napokig tartó játék kezdődött a vár körül. Csanád MAGYAROK CSILLAGA . 173-----------------------------------------------------------------------------------^-----------------hozta nekem a szivedet is, a harcba, a munkába, ami kettőnkre vár! — A kép.. a kép! — suttogta Gizella. — Te aludtál a szivemben már akkor is ... Lassan derengeni kezdett a hajnal. Fölrezzentek. A kelő nap sugarai bíborba barnították a szobát. Pirosán lángoltak komoly arcukon s fölgyujtották az érintetlen fehér vánkosokat, mint titokzatos áldozati máglyát. István nagyot lélekzett, szembefordult a nappal s kitárta karjait — Neked ígértem, Boldog Anya! ... Legyen tiéd minden: életem, országom, népem, gyermekeim ... Gizella, arcán és szemeiben a nap ragyogásával, felemelt fejjel, karjait szeliden leengedve lépett hozzá: — Itt vagyok. II. Ottó császár nem adhatott volna többetmondó ajándékot Istvánnak, akit testvéréül fogadott a Civitas Deiben. Az augsburgi győztes ereklyés dárdája, melynek felemelésére egykor Véres Bulcsu kalandja s vele a régi magyar dicsőség fűlt gyalázatba, a német törzsek egységének lett szimbólumává. Frank, bajor, szász akkor fogott össze először, feledve az egymást í'ontó torzsalkodást. S akkor forrt össze az emberrel a német föld is, első ízben, örökre emlékezetes módon. Kiáradó folyók, utatzáró hegyek, lóbuktató erdők harcoltak a páncélosok szövetségében a barbár vezérek, Bulcsu és Lél ellen. Rettenetes bosszút állott Germánia, ötven esztendő folyton vacogtató rémületéért. Azóta, ha német ember meglátta ezt a szent jelvényt, tüstént feledve, milyen törzsbeli: a vér közösségének misztikus hatalma hozta lázba. Ezért tört ki az akaratlan lelkesedés István német lovagjaiból is, mikor Hermán gróf azt a dárdát felmutatta. Egyébként azt sem kéül feledni, hogy egyedül
