Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-10-31 / 44. szám

1940 Oktober 3i _____________________Verfiovayak Lapja Szakad Amerika Érzó és Meghatott ITfságolvastVi 7-ik Oldal HIHETETLEN, LEHETETLEN mondják majd sokan a kishitüek 1940 de­cember 31-én, amikor a versenyünk véget ér és látni fogják, hogy 49 szorgalmas tag­társunk mii., en pompás ellenértéket kap szorgalmas tagszerzési munkája fejében. SZINTE ELKÉPZELHETETLEN ez azok számára, akik mindig csak azt vár­ják, hogy a sült galamb a szájukba repül­jön, de a tagszerzés végén még kisujjukat sem mozgatják meg. PÁR HÉT MÚLVA VÉGZŐDIK A VERSENY, MÉG MINDIG NEM KÉSŐ, ÖN IS A NYERTESEK KÖZÖTT LEHET. A TENGERENTÚL JÁRT VERHOVAY IFJÚ TAGTÁRSAINK ELSŐ TÁNCMULATSÁGA JÓL SIKERÜLT Mi öregek bizonyságot te­hetünk arról, hogy mint minden, úgy az újságolvasás is nagy változáson ment ke­resztül. Valamikor régen (úgy 60—70 évvel ezelőtt) az újságokat csak a na­gyobb városok trafikjaiban szokták venni, a falusiak és kisvárosiak pedig mint elő­fizetők postán kapták a ma­guk újságját s ha megérke­zett, ugyancsak kiélvezték; az ambituson, vagy a kert­ben, vagy ebéd és vacsora után elejétől végig elolvas­ták, vagy baráti körben ala­posan megbeszélték. De lassankint mindez meg­változott, most megváltozott az élet tempója, a közleke­dés gyorsasága, a hirszolgá­­lat ádáz versenye, mely egy­re több eseménnyel igyeke­zett tele tömni a lapot. A foglalkozás annyiféle lett, hogy az embereket elsősor­ban a saját maguk viszonyai, foglalkozása s érdekeik ér­dekelték. A bankárnak a pénzpiacról, az ipar és keres­kedelem helyzetéről, a real estate embernek a telkekről és házhelyekről, a mester­embereknek a saját mester­ségükről, a gazdáknak a terméskilátásokról szóló cik­kek voltak a legfontosabbak. Mindezekről a régi újságok igen gyér hireket adtak, nem úgy, mint a mai lapok, ame­lyek a nemzetközi és belpo­litikáról, az egész világ gaz­dasági, ipari és kereskedel­mi viszonyairól a legmegbíz­hatóbb és leggyorsabb tudó­sításokkal szolgálnak nem posta, hanem táviró, hosszú távolságú telefon, vagy rá­dió utján. Ami fontos ese­mény a föld egyik oldalán történik, azt a másik olda­lán már pár óra múlva tud­ják. A mi saját külön viszo­nyaink, vagy életpályánkat közvetlen közelről érdeklő cikkeket kivéve a többit csak úgy kutyafuttában olvassuk át, mert másképpen nem is győznénk és valljuk be, hogy ez a tempó nemcsak, felüle­tessé, de közönyössé és ér­­zéktelenné tesz minket. Most már ott tartunk, hogy érzé­seink, a behatásokat közve­títő idegszálaink annyira el­tompultak és elernyedtek, hogy még a legnagyobb szen­zációk sem hatnak ránk kü­lönösebben. A régi újságok szenzációja után csak napok múlva érkeztek meg a rész­letek s a mi első benyomá­sunk az óriási meglepetés, megrökönyödés vagy egyéb érzelemhullám volt. Most ezt fölváltva a felfokozott ér­deklődés és kíváncsiság, azt várván, hogy már másnap reggel megtudjuk a további részleteket, vagy esetleg a nagy szenzációk után egy másik, sőt harmadik szen­záció hírét fogja hozni a táviró vagy rádió. Vagy azt, hogy az első szenzáció nem volt-e álhir. Hogy mily fásultan, közö­nyösen s mondhatni fleg­matikusán olvassuk most az újságot, annak a mostani angol-német háború a leg­meggyőzőbb bizonyítéka. Bombázzák Londont, elolvas­suk nagy léhán, nagyot szip­pantva a szivarunkból s gon­doljuk magunkban, hogy nem kell félteni az angolt, mert legközelebb ő fogja ugyanezt tenni Berlinnel; London erősen tartja magát s rokonszenvesen azt gon­doljuk magunkban, hogy London sokkal keményebb dió, mint a németek gondol­ták. Ez hü tükre annak, hogy mint olvassuk most az újságot s ez nem is lehet másként, mert az esemé­nyek rendkívül gyorsan kö­vetik egymást s a mostani háborúban 2—3 nap alatt több szenzáció történik, mint azelőtt hónapok alatt és az európai helyzet 2—3 nap alatt teljesen megváltozhatik. Érdeklődésünk oly nagy az események rendkívül gyors váltakozása miatt s kíváncsiságunk már a leg­közelebbi napokat illetőleg annyira föl van csigázva, hogy nemesebb emberi érzé­sekre sem időnk, sem fogé­konyságunk. Bombázzák Londont. Ezt állapítjuk meg éktelen nyu­galommal, • mert ezt már vagy húszszor olvastuk s leg­feljebb azt mondjuk moso­lyogva, hogy “no, nem sze­retnénk most Londonban lenni.” A borzalmas részle­tek nyugodtan leledzenek a lelkünk fenekén. Pillanatig sem jut eszünkbe, hogy Lon­donban be van zárva minden üzlet, iskolák, templomok, intézetek és a nép rettegve keres menedéket a földalatti sötét helyiségekben, rettegve és koplalva, mert élelmiszert hozó vonatok nem járnak Hogy az üzletek, műhelyek, gyárak szünetelnek, tehát nincs kereset. Hogy csak s napokban egy kórházban 10c beteget ölt meg a német bomba s több százat többé kevésbé megsebzett. Hogy London éjszakánként telje­sen sötét s színházak és mu­latóhelyek bezárása követ­keztében munka tehát ke­reset nélkül van. Ez is több százezer embernek koplalá­sát, ruhátlanságát, betegsé­gét, legteljesebb emberi nyo­morát jelenti. Az angol cenzúra semmit sem enged kiszivárogni a rettenetes emberi sirámból, jajongásból és elképzelhetet­len katasztrófából. Újságol­vasás közben eszünkbe jut-e eltűnődni azon, hogy ha már hetek óta csapnak le a né­met bombák s elgondolkodni azon, hogy ha egyetlen egy bomba több házat képes ha­lomra dönteni, akkor mennyi emberélet pusztulhatott ott el. A bombák talán több száz embert, nőt és gyermeket téptek cafatokra. Hány olva­sónak vonul az agyán ke­resztül e rettenetes mészár­lásnak a véres látománya? Hány olvasó tűnődik el azon, hogy kik temetik el ezeket a véres áldozatokat, hogyan és hová? De hagyjuk el ezt a komor részletezést, mely a valóság­ban bizonyára sokkal borzal­masabb. mint a papíron. Az olvasót nem bántják, mert eszébe sem jutnak s legke­vésbé bántja az amerikai, olvasókat. Ezeknek az érdek­lődése és kíváncsisága sokkal nagyobb és zavartalanabb, mint a szánalomra méltó európai olvasóké; mert mi itteniek Amerikában, a világ legbiztosabb földjén lakunk. Európában azonban nincs ország és nép, mely biztos lehetne még a legközelebbi jövőjéről is. Ez a hónap a hálaadás hónapja; ezen a földön nagyon sokféleképpen sikerült az életünk, de kivé­tel nélkül mindnyájan há­lásak vagyunk azért, hogy Amerika védő szárnyai alól nézhetjük a megbolondult Európa kavargó eseményeit. Ami odaát történik, nem a mi bőrünkre megy; az euró­pai viharnak a szele sem fog érinteni minket s talán a teljes biztonságnak érzése is hozzájárul ahhoz, hogy mi bizony fölületes, érdeklődő kiváncsi, de nem nagyon érző és meghatott újságol­vasók vagyunk. YARTIN JÓZSEF.--------------------O--------------------Chemical instead of abras­­ve action is used by a new iquid to clean and polish metal surfaces by being mushed on and wiped off vith a wet cloth, the metal hen being dried. Az elmúlt szombaton, ok­tóber 26-án este Homestead, Pa.-ban ce ottani gör. kát. magyar iskola nagytermében, a St. John’s Hallban jól si­került táncmulatságot tar­tott Verhovay ifjúságunknak ezen figyelemreméltó, szép és lelkes szervezete, mely még ez év márciusában ala­kult meg. Neve: “Verhovay Overseas Club” és kétféle ta­gokból áll a testület: rendes tagokból, akik magyarorszá­gi körút, tanulmányút vagy főiskolai továbbképzés céljá­ból jártak Magycrországon és olyan pártoló tagokból, akik hazai körútra készülnek a tengerentúlra. A testület elnöke: Goydán Sándor (McKeesport. Pa.), alcinöke: Borovits István, titkára Kurják Ede, pénztá­rosa pedig ifj. Érdeky Kál­mán. Csupa lelkes amerikai ma­gyar fiatalember és nagy­leány, összesen 72 tagja a “tengerentúli magyar ifjú­sági körnek,” amely minden hónap 3-ik sz.xrdáján este gyülésezik a Pittsburghi Ma­gyar Társaskör otthonában. A kör alapszabályaiból megemlitendők a célok, ame­lyek a következők: erős szer­vezetbe tömöríteni mindazo­kat a magyar származású if­jakat, kik Amerikából haza­látogattak Magyarországba és mindazokat, akik szeretik a magyar őshazát és ősöket; továbbá művelődési és társa­dalmi kapcsolatokat létesíte­ni az amerikai magyar szer­vezetekkel; folytonos haszná­lattal életben tartani a ma­gyar nyelvet, különösen a gyűlések alkalmával, előse­gíteni a barátságot azokkal az amerikai magyarokkal, cicik odahaza jártak és ter­jeszteni a Magyarországra vonatkozó ismereteket; fönn­tartani a magyarországi uta­zások közös szép emlékeit és elősegíteni a magyar műve­lődést. Amint látható, oly szépek a célok, amelyeket az ame­rikai magyarok e második nemzedékhez tartozó ifjak maguk elé tűztek, hogy min­denképen megérdemlik az amerikai magyarok érdek­lődő, sőt hálás figyelmét és testvéri segítését, pártfogá­sát.--------------------O--------------------Automobiles built at an Italian plant are tested on a race track constructed on the roof of two factory build­ings.-AN URGENT MESSAGE-to women who suffer FEMALE WEAKNESS Few women today are free from some sign of functional trouble. Maybe you’ve noticed YOURSELF getting restless, moody, ner­vous, depressed lately—your work too much for you— Then why not take Lydia E. Pinkham’s Vegetable Compound to help quiet weary, hysterical nerves, relieve monthly pain (cramps, backache, headache) and weak dizzy fainting spells due to functional ir­regularities. For over 60 years Pinkham’s Compound has helped hundreds of thousands of weak run-down, nervous “ailing” women to go smiling thru “difficult days.” Why not give this wonderful “woman’s friend” a chance to help YOU? Try itl Negyvennyolc Jutalom Vár a Nyertesekre

Next

/
Thumbnails
Contents