Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-10-03 / 40. szám
JIMmjWpW» m ■ 1940 Október 3 Verhovayák Lapja. 9-ik Oda! i A REGI SZÜRET EMLEKE SZÜRETI MULATSÁGOKAT tartanak mostanság M a g y a r-Amerikában mindenfelé. Szép látványos öszszejövetelek ezek. Néhány helyen még mozgó fényképeket is készitenek a “bőiért szüret”-ről, melyen csak meg a ____________bem is az a fontos, hanem — az emlék, melyet az ilyen végtelen kedves mulatságok felidéznek a szivünkben.... A régi-régi boldog szüretek vigságos hangulata eszünkbe jut ilyenkor s elsimulnak homlokunkról a gondok barázdái ... Mi is szüretelünk Magyar-Amerikában ... Mi, a betű napszámosai pedig olyan szivesen el-elmélázunk néha öreg könyvek, néha régi, sárgult levelek fölé hajolva, — s keressük, kutatjuk apáink, nagyapáink, szépapáink világába elmerült szép régi szüreteket most, mikor már ökörnyálak úsznak odaát a magyar földön az őszi ég alatt, a nap tüze is bágyadt s nemsokára dér fogja aszalni a fák leveleit... A bor jósága, átkossága ott olvasható már a Bibliában is. A bor egyidős talán az emberiséggel és a régi múlttá vált magyarok kezében, mindég ott a borral telt biliikon. Sírva vigadt a magyar, borral űzte el bánatát és örömében szivesen nyúlt a boroskancsó felé és borról énekelt a dalaiban is. A bor jóságát zengte és hogy kedve szerint ihassa, mézzel, fűszerrel, mazsolával izesitette, — és itták a nap minden szakában. Reggelire a XVII. század végéig, leginkább bort ittak még az asszonyok is. A kávé, tea, csokoládé élvezése Magyarországon csak a XVII. század végén jött divatba és addig forralt bort ittak, még a gyerekek is. Pedig akkor a négy folyó közén csak elvétve ültettek szőlőt. Csak a nagybirtokosok bajlódtak a szőlőültetvényekkel. A köznép idegenkedett a szőlőtől és az örökös háborúskodások sem hagytak időt a szőlők megművelésére. Ezért az első nagyobb szőlőtelepitések, csak a tatárjárás szomorú évei után kezdődtek. IV. Béla rendeletére a Kárpátok déli lejtőit, majd a Hegyalját ültették be szőlővel. És nem véletlen az sem, hogy éppen a Hegy alján szüretelik a legkiválóbb magyar bort. A hegyaljai dombos vidék sziklás, kevés földü lejtőivel adja a legnagyobb cukortartalmú magyar bort és az évszázadok során, a szőlő megművelése és a bor kezelése olyan magas fokra jutott, hogy a tokai borok már világhírűek. Tokajhegyalja lakossága már régesrégtől egyedül csak szőlőműveléssel foglalkozik. Náluk a szüret az év legemlékezetesebb ünnepe és igy maradtak legendás hirüek a tokaji szüretek. Ilyentájt késő ősszel, még a legkisebb szőlőbirtokos viskójában is szólt a duda, szüretelő lányok énekét visszhangozták a hegyek és nem némult el egy pillanatra sem a nótás, dalos ajk. Kora hajnaltól késő estig folyt a munka. Este, öregeste ölnyi magas tüzek mellett melegedtek a szüretelők, a venyige lángja kedvet érlelő, a tűz körül szivesen eleredt a mesélő kedve, vagy játszottak elfáradásig. Az igazi szüreti hangulat azonban, csak a bőhozamu szüret végén jutott delelőre. Ekkor ünnepségek, ünnepségek után következtek. Dús szőlőgerezdekből és mezei virágokból koszorút kötöttek, két fehér ruhás lányka vállán szépült a koszorú, faragott és élénk színekkel díszített a koszorút tartórúd és a szüretelők hosszú menetben, vig énekszóval indultak a faluba. Útközben meg-megálltak a borosgazdák házainál, egy-két pohár bor mindenkinek kijutott, vigabb már a hangulat is és mire elértek a munkáltató szól őbirtokos kúriájáig, nótáskedvük már ugyancsak k i v irágosodott. Mert hosszú ut vezetett idáig. Hiszen útközben majdnem m i ndegyik ház előtt pihentettek. A birtokos gazda már várta szüreteiéit, ékes rigmusok kíséretében adták át a koszorút és már le is ültek a terített asztalokhoz. A tavalyi bort vedrekben hozták fel a pincék mélyéből, előkerült a cigány is, a nótát tánc váltotta fel és táncoltak, mulatoztak, kivilágos virradatig. De az ország más szőlőtermő vidékein is ilyen emlékezetesek maradtak a szüretek. A Veszprém megyei Somló hegyén, szüret idején ott tanyázott a közeli falu apraja és nagyja. Muzsika mellett folyt a szüret, a legöregebb szüretelő legény puskájának csöve sohasem hült ki, az októberi kék eget lyukasztgatta, visongtak a szüretelő lányok, de ha kissé megszűnt a puska ropogása, már is rágyújtottak a szedők vig dalára. Szedjük azt a csóka dinkát Azt a borbő kék kadarkát, hadd teljék puttonyom, — aki első végzi rendjét és felönti telt edényét, azt megcsókolom. A gazda vendégei pedig szétszéledtek a hegyen, elbarangoltak a várromok _ felé, kőbe vésték a nevüket, de elvegyültek a szüretelők között is. Hiszen mindenre jutott idő. A mézédes must kóstolgatásától hamar betelik az ember, jól esik valamivel foglalatoskodni is és a vendégek azért segítettek az ürmösfőzőknek, “mert jobb lesz az ürmös, ha a házigazda vendége táplálja a tüzet” — mondták és a vendégkisasszonyok kezében ott serénykedett a nagykanál. Az ürmös habját folyton szedni kellett. A vendég rendezte a tűzijátékokat is, görög-tüzek égtek a fekete estében, de már kész a juhhusos vacsora is, az óborok mellett máris lobog a kedv és aztán tánc, tánc.. A szatmári szőlőhegyeken termett a góhér, a zamatos bakator, a rózsás bora száz közül is kiválik, az egyik gazda kadarkát szüretel, a másik muskotályt és királyédest. A szőlőhegyen mindenütt apró kunyhók és a borospincék mélysége szerint változott, kinek mekkora a szőlője ... Egerben utcák-utcák után állanak borházakból. Szüretek idején a pincék előcsarnokaiba, az úgynevezett “sajtolószinekbe” hordták a mustot, a gazda ott állt a musttal teli hordók mellett és itt az előcsarnokban tálaltak a szüreti vendégeknek is. Ilyenkor a hordók tetejére terítették a sülteket, kéznél a boroskupa, ha nagysokaságu a vendégsereg, deszkákat tettek a hordók tetejére és úgy lakmároztak. Érdekes, hogy Egerben az esküvőket rendszerint szüretek idején tartották. íme, egy egri esküvői borköszöntő: Szivünk vidámitására Isten a bort adta, amint zsoltárokban Szent Dávid mondotta, No de azért jó gazdák hordáját kifúrta, Tele köcsög borát ide behozatta. Adj Isten, hogy sült lúd járjon az utcába Kovászos uborkát tartson a szájába. Az ökör is sülve járjon, Az oldalán kulacs álljon, Az is hozzánk közel járjon. Jaj be nagyon jól gondolta, Ki a szőlőfát plántálta, S Egert vele körül rakta. Néha prózában köszöntöttek, de ez is rímelt: “Adjon Isten erőt, egészséget, országunkban csendes békességet, hogy oly legyen mint az icce, mint a pince, rpint a bolt, mint azelőtt régen volt: hogy minden ember megbecsülje egymást, mind a magyar, mind a pólyák, mint a tót, mint azelőtt régen volt. Bor ez, bor, ennek a neve, fekete a szeme, zöld ennek a levele, vaskapesával m e gkopogtatott tőkécskék, késsel megs z o m o rgatott vesszőcskék, mogyorófával k ö rülveretett tonnácskák, abban vannak emberbolonditó italocskák. Néha vidámitó, néha szomoritó, erszénypusztitó, ruharongyositó, most hát iszom az elment gólyákért, otthonmaradott verebekért, a vőlegény életéért, a menyasszony megmaradásáért, kelmetek kedvéért s mindnyájunk egészségéért.” HOGYAN TAKARÉKOSKODJUNK A SZAPPANNAL? A háborús gazdasági életben azokat a zsiradékokat, amelyekből a szappant készítik, sok más célra is fel kell használni. Emellett e nyersanyagok egy része külföldi eredetű, ezek beszerzése és behozatala a mai körülmények között néha akadályokba ütközik. Az ország szappan ellátásában ezért időnként kisebb zökkenések állhatnak elő. Esetleg egyikmásik háziasszony éppen nagymosáskor nem tud szappant kapni megszokott üzletéből, a szomszéd kereskedő pedig nem ad, mert csak annyi áruja van, a mennyi saját rendes vevői számára kell. Az ilyen bajokat el lehet kerülni, ha a közönség összefog és együttesen országosan takarékos gazdálkodásba kezd a szappannal. Mert ne higyjük azt, hogy a mosásnál általában kihasználjuk a szappan egész mosóképességét. A szappan tekintélyes részét csatornába vagy árokba öntjük és igy elvész az ország számára, mi pedig a reáforditott pénzt hiába adtuk ki. Hogyan kell a szappannal takarékosan mosni? A mosáshoz használt vízvezetéki vagy kutvizek kevés kivétellel úgynevezett keményvizek. Aki ilyen vizzel mos, az több szappant hasinál el, mint az, aki lágy, eső- vagy folyóvízzel mos, mert a szappan egy részét arra kell fordítani mosás közben, hogy a vizet lágyítsa és mosásra alkalmassá tegye. Ha nincsen esővizünk, vagy természetes lágy folyóvizünk, akkor előre lágyítsuk meg a vizet például szódával vagy más e célra kapható ajánlott szerrel. A ruhát már a mosás előtti napon áztassuk be az előre elkészített lágy vízben. Ha darabos szappannal mosunk, akkor a szappant ne használjuk kefének, vagyis ne dörzsöljük vele a ruhát, tehát ne a szappan dörzshatásával tisztítsuk a ruhát, hanem mossuk a szappan habjával. A szappant ne.áztassuk a vízben, nehogy felduzzadjon és elázzon. Használat után öblítsük' le a szappanról a habot és helyezzük olyan helyre, ahol megszáradhat, hogy ezáltal uj használatnál ismét száraz, kemény állapotban álljon rendelkezésünkre. A szappan kisebb darabkáit is használjuk fel gazdaságoson, például a ruha beáztatásához: Ne használjunk szappant padlómosáshoz és olyan célokra, ahol a szappant szódával, kőporral vagy más tisztítószerrel helyettesíthetjük. Ha a közönség ezeket a t a k a r é kossági előírásokat megtartja, remélhető, hogy a fogyasztás nem haladja majd meg azt a szappanmennyiséget, amelyet az ipar a mai rendkívüli viszonyok között elő tud állítani. Végül vegyük tudomásul, hogy komoly becslések szerint Magyarországban évente másfél-kétmillió pengő forgalmi értékű szappan megy veszendőbe azért, mert sokan nem tudnak takarékosan mosni. M i n denki könnyen kiszámíthatja, hegy saját háztartási költségeiben milyen lényeges megtakarítást érhet el, ha a szappant helyesen használja fel. A szappanra földi tott összeget igy hat, nyolc vagy esetleg tiz százalékkal is csökkenteni lehet.
