Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-09-12 / 37. szám
1940 Szeptember 12 13-ik OlöaJ S1JLTKRUMPLI Jött olykor Kosztolány felől olyan goromba hófergeteg, hogy négy órára besötétedett egészen. Gurult az utón, kerteken, házak tetején lefelé, akkorákat nyeritett a szél s oly csintalan, szeszélyesen cifrázta, hogy öreganya felnyögött odabent a búbos mellett. — Uram segits, mi lesz velünk? Csak fordult valahogy mindig, hát nem is felelt rá senki. Mérgelődik egyet a tél, aztán megnyájasodik, elhúzza száját a végtelen magasság és mosolyog a taivasz. Addig pedig legjobb volt odakutyorodni a melegre s aludni nagyokat. Pipázgatni, foltozgatni, kihez mi állott s négy óra tájban, mikor már lámpa kellett volna, takarékoskodni. Megétetni korán a birkákat, kihúzni belőlük a kis tejet s bekötni az ajtót. Aztán nekiülni krumplit sütni. Mosni a szép szemeket egy sajtárban, félrekotorgatni a kemence parazsát s bele gurgatni valami fadarabbal szép sorjába. Ez volt a vacsora. Kis szalonnával, sóval. Meleg étel, szegények mindennapi pecsenyéje. ültünk egyszer ilyen kora este s tárgyalgattunk. Odakint úgy hordta a havat a szél, hogy öregapa mondogatta: — No, reggelre az orrunk hegye se látszik! S öreganya egyre siránkozott. — Uram Isten, mi lesz ve lünk? Jó félszakajtó krumpli buf fogott már a búbos hasában. Kiérzett a finom illata s nagyapa nem is törődött mással. Sok sopánkodást hallott ő már! Volt úgy, hogy felelt, vigasztalt, de jórészt fel sem figyelt reá. Forgatta inkább a krumplit, hogy piruljon s belemeredt pipázgatva a tüzbe. Egyszer aztán megrázta valaki odakint az ajtót. Kölyök este volt még, de felrezzen erre a két öreg. Ugyan már kinek van baja vagy jódolga, hogy ilyenkor csavarog? Hát nagyapa csak úgy piszkálóbotosan kiszólt: — Ki az? A Krizsánka Antal menyecskéje felelt siránkozva: — Eresszen be, István bácsi... Nyílott az ajtó s ott állott a fiatal teremtés vékonyka ruhában, majd elcsattant a képe a pirosságtól. Beszélt volna szegényke, valami igen nagyot akart mondani, de nagyapáék rákérdeztek, meg akasztották. — Hát te?! — Baj van nálatok? — Aztán csak iav. ebben a cudar hidegben? Szinte fulladozott a menyecske, annyira kapkodta a meleget. — Már én nem is tudom mi lesz, Bor ka néni! Olyan csúnya világ van nálunk, hogy már igazán! ... — Mit csinál az az ember! Vele éreztek, hát kérdezgették simogató részvéttel. — Már megint? — Hát nem nyughat? — Felforgat mindent! — Hát van lelke, ilyen asszony mellett? — Semmi se jó már neki! Azt mondja, italt s italt! Meg, hogy süssek húst. Uram teremtőm, miből süssek? Pokol ez, Bor ka néni! Krumplit sütöttem Borka néni... nem kell... Belesöpörte a tüzbe ... Ilyent csinálni! Azt mondta dörmögve. — Mért nem ment urnák? Mije van, hogy ennyire legény kedik? S öreganya veregette Bá~ bika vállát. — Ne sírj no. Meggubahodik néha az ember. — De ez mindig, Borka néni! — Majd fölenged. — Sohase, Nyakas nagyon. öregapa már egészen kifordult a nyugalmából. —Akkor az útra kerül! Nem asszony mellé való az ilyen! Leült ő maga is Bábika közelébe s hallgatták a gügyögését, panaszkodását. Kitűzésedéit egészen a menyecske arca, úgy ragyogott rajta a fiatal élet, hogy öregapa csak csóválta fejét. — Hyen asszony mellett! Ilyen derék asszony mellett! S vigasztalták. Mondogatták, hogy megjön majd az esze, apja is ilyen volt, elverte volna a Dárius kincsét is, aztán mégis csak megjuhászkodott. De Bábika egyre bánatosabban szipogott. Beszélhettek már neki, kenhétték vigasztaló jósággal. Az urától várta volna azt s nem a szomszédoktól. öregapa gyengébb tűzre kotorta a krumplit, ott hajladozott a kemence előtt s mondogatta. — Hát megjárja egyszer, annyi szent! Tanakodtak, szidták Krizsánka Antalt, ott akarták fogni éccakára a menyecskét. Nagyapa is lecsillapodott a padkán s bólongatott álmosan. Hanem úgy fertály óra múlva, amikor megverte az ajtót odakint Krizsánka Antal, kinyulott a hosszú dereka s elfutotta a keménység. Ki se kérdezett, csak tárta az ajtót s rákiáltott az emberre. — Mi kéne? Krizsánka fújtatva állott Irta: ORMOS GERŐ be a konyhába. — Az asszony. Itt van? — Itt. Aztán adjon Isten! Paprikásán morogott viszsza. — Adjon Isten, hát te? öregapa szembeállott vele. — Hadd azt a szegény teremtést. — Gyere haza. Most öreganya átfogta Bábika vállát s végigmérte Krizsánkát. — Legyen eszed, te, te ... szégyeld magad ... Ilyen jóravaló' asszonnyal gonoszkodni. — Odahaza a helye! — Ne pattogj, Anti! — Nem szomszédolunk! — Gyönge asszonnyal legény kedsz? — Magunk dolga! — ülj le. Csillapodj. De nem fogadta el a kiná lást. Állott a konyha közepén szétvetett lábakkal úgy kalapált a halántéka, majd kipattant a bőre. Nagyapa megmarkolta a vállát. — Te Anti, három holdad van. Az is gyönge. Csak rozsnak való. Hát te még a sirban is nyújtogatnád a lábadat? Tudod-e, hogy a magunkfajta embernek olyan ez az élet... összehúzd magad, annyit mondok csak . . Rászólt az öregre türelmetlenül. — Jól van, István bácsi.... Szedd magad Bábi, gyerünk. Akkor már ráförmedt nagyapa, — Elhallgass! Fújja ki magát a menyecske. Megta nitlak én, ha nem tudnád. • S már el is fordult tőle, marokra fogta piszkáló pálcáját s lehajolt a kemence szájához. Onnan beszélt vissza. — Gyere ám! Aztán megint az a bolondos fejed! Nézd csak, mit eszünk mink is vacsorára! Nekünk jó a hetven esztendőnkkel? Gyerekeink is ezt ették. Idenézz e, micsoda szép ropogós! Mess egy kis szalonnát, Borka. Te meg tarsd a kötényedet, Bábika. Ne okoskodj, ha mondom. — Rongyosok vagyunk valamennyien. Én is az vagyok, az apád is az volt s te is az maradtál. Ne rúgd a port, ha belefájdul a lábad. Hoztad-e a szalonnát, Borka? Hát a só merre van? Azt már megint keresni kell? Nagyanya csoszogott már a kamra felé s csóválta a fejét. — No, no ... de fölmelegedtél ... Nagyapa nevetett már. — Ezt meg kapd el te, Anti. De ügyesen ám, mert nem adok többet. Apád még keresztet is vetett hozzá, annyira becsülte vénségire. Verhovayak Lapja NEWS FACTS ^GEORGE )i^t PARIS, FRANCE, I Professor Gruvel of Paris Museum reportsa CASE OF A CRAB WHICH SPENT 29 YEARS TRAVELING FROM PORT SAID THROUGH THE SUEZ CANAL. HORSE CAVE, Kentucky. MRS. S.K.CLARK MADE A UlGSAlW' QUILT— USING MORE THAN 14-.76B PIECES.-Az volt a, mindennapi kenyere. No, itt van-e, adok még, aztán csend legyen! Ültek már mind a négyen. Kettő a padkán, kettő apró zsámolykán a kemence előtt. S fújták a forró krumplit. Ragyogó pirosra festette képüket a kemence lángja, parazsa. Hallgattak s ettek. Aztán felállott Krizsánka Antal s utána Bábika is. Elköszöntek melegen. Nagyapa ajtót nyitott nekik s amint kiléptek a sötét udvarra összekapaszkodva, utánuk nézett hosszan csintalanul. öreganya csak csóválta a fejét mosolyogva: — De gonosz vagy, ember, Istenem, de gonosz vagy! Magyarok Dél-Afrikában CAPE-TOWN Ide, Cape-Townba, a hazai hirek csak igen ritkán jutnak le, akkor is a középeurópai értesülések főleg “csehszlovák” fonásból származnak. Pedig a capetowniak érdeklődése Európa és így a magyar kérdés iránt is egyre növekszik és messze lévén az események színterétől, az emberek minden előítélet nélkül mondhatni: jóindulattal fogadják a tényleges helyzetre vonatkozó tájékoztatásokat. E cikk Írója egy évvel ezelőtt jött ki Dél-Afrikába tanulmányútra. A tanulmányút befejezése után, akkor, amikor éppen hazakészült, kitört az európai háború s a cikk Írója itt rekedt. Idegennek Cape-Townban munkát kapni nem olyan könnyű dolog, mint ahogyan azt Európában s főleg Közép Európában elképzelik. Sok energiát és nagy küzdelmet igényel minden falat kenyér megszerzése- Mégis, mit csinál az idegenbe szakadt magyar, ha már ki tudta verekedni a maga számára a szükenvett mindennapit? Bizony — s ezt talán nem is olyan nehéz megérteni, — küzdelmét és nosztalgiáját az elhagyott haza után azzal próbálja enyhíteni és csöndesiteni, hogy előadást tart — Magyarországról. Szent Istvánról és más, nagy magyar férfiakról és témákról ír cikkeket és napi fáradságos munkája után azzal tölti el az időt, arra használja ereje megmaradt töredékeit, hogy szerkesztőségekbe lohol: hátha napvilágot lát egy-egy kis magyar tanulmány, amellyel közelebb viszi az árva hazához az idegenek szivét. E cikk írója is addig fáradozott, amig sikerült egy csereviszony létesítése a magyar és délafrikai iskolai filmek terén, az itteni iskola rádióban viszont jelenleg egy tiz előadásból álló sorozat folyik, a téma: Közép-Európa. Szerénységgel mondva, ezek nagyon értékes publicitást jelentenek egy ilyen hallatlan kiterjedésű országban, mert az előadásokat az Unió összes adói közvetítik és több felnőtt, mint amennyi gyermek hallgatja őket. Itt természetesen nem politikai propagandáról van
