Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-09-12 / 37. szám
10-ik Oldal 1940 Szeptember 12 Verhovayak Lapja MINDENKOR MEGÉRI az IDŐT e rovatban levők elolvasása! _! KIKOPIK- -Gúny ja a sorsnak, hogy amikor az a szent meggyőződés érlelődik meg bennem, amely szerint minden színes elevenség előbb-utóbb fáradtan letompul, ugyanakkor megélénkül előttem a múltnak egy tipikus alakja, — Kikopik. Nem a közelmúltban volt pedig Wheeling, W. Va. a puhaszén bányák középpontja s régen elhangzottak a Connory magyar bányászok recsegős nótái, amelyeket Wheelingben a pacsirta dallamát utánozva, kisértek a füstösképü muzsikusok, vagy a cimbalmon futamozó “szép asszony .. Jó volt a kereset, jó volt a megelégedést kifejező kedv, keserű és keserves is volt a világháborútól itt szorított szalmaözvegy bányászoknak állapota s mikor nótába kezdett ez a két ellentétes lelki hangulat, szüreteltek a wheeling! csárdák, nyüttek a hegedű-vonók és forró csókoktól olvadozott a könnyüvérü lányok ajakán a pirosító. Szinte csodálatos, hogy abban az általánosnak mond ható fiatalos életben létezhetett egy “Kikopik,” akit nem tudott magával rántani az érzelmeknek kitörő forgataga; aki pedig nagyon is belekapaszkodott annak a kocsinak soroglyájába, amelyik a bánya szájától Wheelingig hordta a bubánat felej tőket, a soha meghalni nem akarókat. Benne volt ugyanis Kikopik a Wheeling környéki bányászok életében, mondhatnám, hogy sokkalta nagyobb jussal, mint Pilátus a Credóban. Kikopik “petlér” volt, kartunokkal, gyolcsokkal, férfi és női gunyáknakvalókkal kereskedő mozgóüzlettulajdonos, aki hátán hordta azokat a portékákat, amelyekre sóvárgó szemmel néztek a burdos asszonyok. Kikopik görög ember volt és aligha tévedek, mikor azt következtetem róla, hogy valamelyik bölcsnek egyenes leszármazottja, mivel nagy volt az ő bölcsessége. Mindenkinek a nyelvén tudott, ha csak annyit is, amivel filozófiáját kifejezhette. A magyar asszonyok rendszerint azzal kifogásolták a szoknyáknak, kötőknek valókat, hogy azok kikopnak. Nem tiltakozott azok minőségének gyanúsítása ellen, hanem még igy toldotta a lekicsinylést: “Fene egyen meg Miszis, hiszen minden kikopik.” Wheeling tájékán ezért nevezték ezt a bölcs görögöt Kikopiknak s az általa hangoztatott igazságok hozták most emlékezetembe a házaláshoz görbült filozófust; mert úgy látszik, hogy minden kikopik. Színes, virágos dolgokról akartam pedig írni, tele szépségekkel, a megpihent emberek módján, — döcögő jó kedvvel. Baj, hogy előmbt állott Kikopik s árnyékot vetett azokra a gondolatokra, amelyekben pedig található lett volna valami ragyogós. A vakációnak szabadságos levegőjéből szándékoztam holmi ózonos maradékot össaegyüjteni s Kikopikon múlt, hogy az nem sikerült. Más vette a gazolint, olajat, gépet s csak annyi volt rámnézve a teherviselés, amennyit ez a parancs foglalt magában: “Most aztán legyen nyugodt és semmivel ne törődjék!” Nem sok mértföldet fogyasztott el azonban az autó, mire a szófogadatlan embernek gyanújába estem s egészen beleszórniasztott a magyározkodás, mire megértődött, hogy az elmélázó góndolkodás nem egy a törődésnek nevezett agyműködéssel. Minden lelkivádtól menten bontogathattam hát a világszerte felburjánzott vakációknak magrejtőit s a hogy szaporodási szerveiket nézegettem, feltűnt azokban, hogy nem tartoznak egy kategóriába. Az egyiknek magja nem is szökik csirába abban a talajban amelyikből a másik felfakadt, pedig hát látszatra egy anyaföld volna a táplálójuk. Különben is az egyik, évelő, telet, , nyarat megálló gyökerekkel, mig a másik mindig újra ültetődik s egy nyári rövid virulás után megsemmisülten fonnyad össze. Más tehát annak az embernek vakációja, akinek a kertjében megtövesülve dúsan hajt s más azé, akinek csak úgy nyílik mint a hajnalka s csak ideig-óráig gyönyörködtető. Munkák végzése, idők hosszúságán át történt teljesítések után dukálna a vakáció valójában; elösmerésnek, hálának kifejezésért volna tehát szánva az az egy pár szabadságos nap, ame lyet a robotosok olyan ne hezen és epekedve várnak, mint a mézeskalácsos búcsút a falusi gyermekek. A hála kikopott azonban már a földszinéről s százat lehetne tenni egy ellen: a vakációk útját a legtöbb esetben a haszonlesés igazítja és az a kívánság kiséri, hogy a rajtajáró minél több erőt gyűjtsön a jövendőnek igavonásához. Rokont, régi ismerőst látni is módja került a vakációban, de ettől a rég várt alkalomtól sem csillogott meg a gyönyörűségnek pillanata. T e s tben megrogyott, a nagyból is kicsit halló már a fiatalkori cimbora, széllapitott a másik, rövidetlátó a harmadik. Olyan viseletes a formájuk, mint a meggörbült kapanyelek, amibe éketverni is kár, annyira repedezett. Kikoptak, elkoptak mint a virágos surcnak valók— Elzarándokoltam a fekete hajú életnek kegy hely éhez is, végig simogattam szemmel Lake Kenoshiát, a danburyi kalapgyurók reménységének legnagyobb temetőjét. Hányszor megáztam rajta, hányszor megfáztam, sőt egy zuzmarás novemberi reggelen oda is fagytam a csónak deres üléséhez. Miért? Egy törvényes hosszúságot elért keszegért, két vagy három olyan csukáért, amelyek még csak tejfogakkal haraphattak bele, a horgon kínálkozó korai früstökbe. Visszavonhatatlanul félkegyelmű c s e lekedetnek tartanám most a nátha szerzésnek azt a módját, amit halászszenvedélynek tituláltunk az elmosódó múltban. De még ma is tiszteletet érdemlő előttem az ősi foglalkozásnak az a felfokozott állapota s megvallom, hogy talán újra kezdeném, ha le nem tompult volna, ki nem kopott volna belőlem az a vágyakozás, ami elődeink halász foglalkozása után olyan vehemens erővel hajtott. Három államon keresztül haladtam az egészség felfrissítésére alkalmasnak tartott Saratoga Springs felé s mégha nem is figyelem, akkor is szembeötlött volna a földmüve lésnek nagy, íagy változása. Csak igazat mondok, mikor azt állítom, hogy elkopott, kikopott már a paaszti munka; nem suhan a kasza, ekeszarvat nem tart, magot barázdába nem szór a szántó-vető kéz, gép-ember, géperő a földnek legfőbb munkálója. A gépeknek terjedő hatalmáról, a tudásnak isteni erejéről gondolkozva értem el Saratógát, amelynek ásvány vizeit és azoknak összetételeit maga New York állam ismerteti s felsorolja gyógyító erejüket. Nincs szó azonban azokról a közvetlenül jelentkező hatásokról, amelyeket én az Írásnak elejére tennék. Úgy van ugyanis, hogy az a sok minden, ami saratógai ásványvizekben lelhetők, nagyon lazán tartanak össze még akkor is, ha már be is kebelezte valaki, az előírásos meszelyes poharaknak tartalmát. Pillanatok müve csak, hogy ezek közül az egyik villám gyorsan ugrik a kutat körülvevő fenyves bokrok mögé s visszatértében csak akkor simul ki megrémült arca, mikor már tudatára jön, hogy kevesen vehették észre illemtelen könynyebbülését; a másik pedig nem ösmerné meg futtában még édes mamáját sem s nincs az az ismerős, akinek “szervuszt” kiáltana. Sok jóravaló ember fel is hagy az ásványvíznek szivakodásával s gyönyörködtetőbb soványitó kúrának veti alá magát. Sara tógában ilyen is van. Még pedig a legbiztosabb hatású. Nemcsak a köszvényesek, a csuzosok Eldorádója csupán Saratoga, hanem azoknak a telivér lovaknak is paradicsoma, a melyeknek anyakönyvi kivonatán aranypecsét igazolja, hogy nemes fajta. Van is köztük több olyan érdemes, hogy rájuk lehet bízni a szerencsét s nem is élnek a bizalommal vissza. Nekem csak az a bajom történt, hogy belém szeretett a négyes szám, ami után nem hoz nyereséget a szerencse. Ilyen módon meg elkezdett olvadni az Első Nemzeti Bank, aminek a kulcsa a feleségemnél van s még mielőtt a soványitó kúrába beleuntam volna, már elkezdődött a “Kendezés”. Hazafelé ballagtunkban is szállt rám visszakézből az áldás s a vakációnak farkán még le sem szálltam az autóról, mikorra én is elkeseredve emlegettem Kikopiknak az istenfáját. Nem tudom élő-e, vagy halott-e már Kikopik, de ha itt is hagyta ezt a semmi jóra sem alkalmas földet, akkor is megadresszálom hozzá a következő levelet: Mr. KIKOPIK, Túlvilág Mennyország. Földön jártában, “petléres” korában álbölcselettel vezette félre Kigyelmed vásárlóit is, a szavára hallgatókat is! Mert nem kopik ki minden ebadta görög olvasója, olyan is van ami épségben megmarad. Bizonyára nem volt kedves élettársa, édes felesége, mert ha lett volna ilyen viszontagságban, úgy azt is tudta volna Kigyelmed, hogy sem el, sem ki nem kopik az asszonyok szájában meghúzódó fegyver, hanem minél nagyobb használatban tartják, annál élesebbre köszörülődik. A vakációnak ezzel a végső tapasztalataival nehezülve zárom levelem s biztosra veszem, hogy csalafinta okoskodásának b ü n t e téseként a mennyországból minél előbb kikopik Kend! A legSíűntelenebb emlékezéssel D. J. Rheumatic Happy; Relieves Pain Quick Thousands who suffered from the torturing pains of rheumatism, sciatica, lumbago, neuralgia and neuritis—are certainly happy over their discovery of NURITO. Now they have found a quick-acting formula which speedily relieves those exhausting muscular aches and pains. NURITO is trustworthy and dependable —contains no opiates. If you want to feel again the joy of relief from pain—so you can work in peace and sleep in comfort—be wise and try NURITO under this ironclad guarantee. If the very first three doses do not relieve that cruel pain to your satisfaction—your money will be refunded. Don’t suffer. Ask your druggist today for NURITO on this guarantee. (T.N.C.) SICK, NERVOUS-, CRANKY........ “EVERY MONTH” 9 Then Read WHY Lydia E. Pinkham’s Vegetable Compound Is Real “Woman’s Friend”! Some women suffer severe monthly pain (cramps, backache, headache) due to female functional disorders while other’s nerves tend to become upset and they get cross, restless and moody. So why not take Lydia E. Pinkham’s Vegetable Compound made especially to help tired, run-down, nervous women to go smiling thru “difficult days/* Pinkham’s Compound contains no opiates or habit-forming ingredients. It is made from nature’s own beneficial roots and herbs — each with its owa special purpose to HELP WOMEN. Famous for over 60 years—Pinkham’s Compound is the best known and ona of the most effective “woman’s” tonics obtainable. Try itt
