Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-09-05 / 36. szám
1940 Szeptember 5. 1940 szeptember 8-tól 14-ig Északamerika télé irányított adás a HAT 4 hivcjeles adón, 32.88 méteren, 9.125 kilocikluson Amer'kai Eastern Standard időszámítás szerint este 7:30-tól 9 óráig VASÁRNAP: Erkel: Ünnepi nyitány (Operaházi Zkr.) — Hírek magyarul, t— Magyar nóták. — Hírek Angolul. — Lehár: Frasquita •— egyveleg (rádiózkr.) — A rádió postája. — Magyar szerzők tánczenéje (Szabó Kálmán hármasa). — Hitek szlovákul és ruszinul. — Himnusz. Rákóczi induló. HÉTFŐ: Katonadalok. — Hírek magyarul. — Liszt: Szerelmi álmok (zongoraszóló). — Hírek angolul. — Magyarnóták. — “A magyar lobogó története,” Váczy Péter dr. előadása. — Katonainduló. — Hírek esperanto nyelven. — Nászkeringő Dohnánji “Pierrette fátyo)a”-ból. — Hirek szlovákul és ruszinul. — Himnusz. Rákóczi induló. KEDD: Budapesti Polgári Dalkör. — Hirek magyarul. Műsor ismertetés. — Kodály: Marosszéki táncok (Operaházi zenekar). — Hirek angolul. — Magyar nótáik. — Idegen forgalmi közlemények. — Dalok iKacsóh Pongrác, Huszka Jenő, Fráter Dóránd .dalaiból énekel Fodor János). — Hirek szlovákul és ruszinul. — Himnusz. Rákóczi induló. SZERDA: Operaházi zkr. vezényel: Dohnányi Ernő (Beethoven: II. Leonora kapitány). — Hirek magyarul és angolul. — Ráez Elek cimbalmozik. — Miről beszélnek Magyarországon? (Hírösszefoglaló magyarul és angolul.) — Magyar nóták. — Hirek szlovákul és ruszinul. — Himnusz. Rákóczi induló. CSÜTÖRTÖK: Romantikus nyitány (Kéler Béla) Melles zenekar. — Hirek magyarul. — Popper: Magyar rapszódia. Gordonkán: Szabó Pál. — Hirek angolul. — Magyar nóták. — A Magyarok Világszövetsége közleményei. — Magyar parasztdalok (Bartók szerzeménye, Operaházi zkr.) — Hírek szlovákul és ruszinul. — Himnusz. Rákóczi induló. PÉNTEK: Katonainduló. — Hirek magyarul. — Kodály: Lengyel László — ballada. — Hirek angolul. — Magyar nóták. — Sala Domokos csevegése- "Feredö a gémeskutban.” — Zenei apróságok. — Hirek esperanto nyelven. — Katonanóták. — Hirek szlovákul és ruszinul. — Himnusz. Rákóczi induló. SZOMBAT: Strauss: Szerelmi dalok (Budapesti Hangv. Zkr) — Hirek magyarul és angolul. — Magyar nóták. — Miről beszélnek Magyarországon? (magyarul és angolul.) — Magyar szerzők tánc zenéje (Heinemann tánczenekar). — Hirek szlovák és ruszin nyelven. — Himnusz. Rákóczi induló. VERHOVAY NAP DAYTON, OHIOBAN A Verhovay Egylet IX. kerületébe tartozó Verhovay fiókok tagsága, különösen a Dayton és közeli fiókok tisztviselői és azokhoz tartozó tagtestvérek lázasan készülnek a NAGY VERHOVAY NAPRA, AMELY VASÁRNAP, SZEPTEMBER 8-IKAN A LEXINGTON PARKBAN, DAYTON, OHIOBAN LESZ MEGTARTVA. A daytoni Verhovay tagtársak az itteni fiókok tisztviselőivel karöltve dolgoznak, hogy ez a nap emlékezetes maradjon mindazoknak, akik azon megjelennek. Tárt karokkal és Verhovay szeretettel fogadják mindazokat, akik West Virginia, Virginia, Kentucky, Indiana és messze Ohio államokból fognak jönni, hogy legalább egy napot örömben tölthessenek együtt el. Rég nem látott rokonok, testvérek és jóbarátok fognak itt ezen a napon találkozni Daytonban. Nem csak a daytoni Verhovay tagság, hanem az itteni magyarság is nagy örömmel vesz részt a nagy VERHOVAY NAPON, hisz kevés, nagyon kevés család van Daytonban, akik nem tagjai Amerika legnagyobb egyletének, a VERHOVAYNAK s ők is várják a messze távolból az ő rokonaikat és ismerőseiket. A rendező bizottság arról is gondoskodott, hogy akik messze távolból fognak jönni s már szombaton megérkeznek, ha jövetelüket előre bejelentik, INGYEN elszállásolásukról gondoskodni fog. A daytoni magyarságnak az idegennel szemben óhazai szive van és szeretettel fogadja a vendéget. Kérjük tehát ismételten a IX. kerülethez tartozó öszszes tagtársainkat és a magyarságot igaz magyar szeretettel, hogy megjelenésükkel tegyék fényessé a mi VERHOVAY NAPUNKAT. Végül mi ezen Verhovay Napot nem a szegények részére fogjuk tartani, hanem egy NEMES CÉLRA, amelyről a rendező bizottság annak idején határozni fog s a Verhovay hivatalos lapban közé fogja tenni. Kérünk tehát minden egyes magyar testvérünket, hogy a szeptember hó 8-iki nagy Verhovay Napon jelenjenek meg. A bizottság nevében DR. JOSEPH H. PRINCE LOUIS ALBERTY Verhovayak Lapja_________________—----------Szövetkezeteink fejlesztése Régen volt. Majdnem 55 esztendeje, mikor mint kis diák Budapestre kerültem s a Kálvin téren ült vala nyergének várfokán paripájával együtt szoborba-meredten egy lovas rendőr, aki kivont karddal őrizte a szökőkutat vagy mit. A ló csak akkor mozdult, ha lábat váltott, vagy farkával leintette a szemtelen legyet. De a rendőr hosszú kipedrett bajuszának azzal a végével végezte el ezt a műtétet is, amelyik közelebb esett a légyhez. Olyan mozdulatlan egységben azelőtt sohase láttam élő lovast és lovat. Nem csoda ha a rövidlátó idegen szobrott faragott belőlük. Egyszerre csak ijedt rikoltozás: “Fogjátok meg, fogjátok meg!” Kit, vagy mit? Kis vártatva átvág az egyik keresztutcán egy határral két megvadult ló. A rendőrparipa, mintha csak ezt vicsorgottá volna: “Várjatok csak bitangok!” felszippantotta felső szájaszélét és usgyé, neki! A rendőr paripája vágtában hüvelyébe dugta a kardot, mert hiszen a ló értékes állat és nem acéllal, hanem vasmarokkal keli móresre tanítani. Csak akkor józanodtam ki a lovas rendőr bámulatából, mikor nem-tudom-énmár-hogy-is hívják generális nagyon feldicsérte Hentzi tábornokot. Nekünk diákoknak iskola múlásán éppen szerencsés órában egy kis parázs-tüntetésre kivonult az egyetemi ifjúság. Természetesen mi is velük. Nőttön-nőtt a tömeg és igen gavalléros tüntetést rendeztünk, mert susztertallérokkal vertük be a tábornok ur ablakait. Mi gyerekek is, hiszen a célt-tévesztett és visszaesett kétgarasokat felszedvén, mint megfelelő muníciót az ostrom megduplázására fordítottuk valamennyit. Mikor, hogy hazafias megbotránkozásunk Iángtüzével a Hentzi szobrot felolvasszuk, a Dunapart felé elindultunk, “Jön a rendőrség” rikoltása riasztott szét bennünket. És jött a rendőrség, mégpedig a lovas. Fiatalságról és magyarokról lévén szó, nem a ló, hanem a lovas vicsorította ránk a .fogát. A parádés alkalmak kiméletességére betanított lovak nekünk faroltak, nyomtak, toltak bennünket, de egy’, egyetlenegy se emelte ránk a lábát. A rendőrök? “üsd, vágd, nem apád!” Mert, hogy felnőttnek, gyereknek egyformán Bécsbejáró eszének köllött légyen lönni. Azóta bejártam két világrészt, de bárhol kerül a szemem elé, rámosolygok minden rendőrlóra! Vagy negyvenesztendővel ezelőtt láttam Amerikában legelőször magyar parádét. A szónoki tisztség mellett megtiszteltek egy talmi-ékességgel kiteremtettézett egyleti sapkával is. Állítottak pedig az elnök jobbjára. Felsorakoztunk. Az elnök olyan hatalmas magyar nemzetiszinü vállszalaggal, amilvennel Budapesten öz. Saxlehner Andrásné, szül. Pelikán Róza szokta valaha a Veteránok parancsnokait kitüntetni, a többi tisztviselő méreteiben szerényebb, de hasonlóan pompás átvetővei, a tagok pedig szintén nemzetiszinü olyan díszjelvénnyel, ami másik oldalára fordítva, temetések alkalmával fekete gyászt öltött. “Vigyázz!” Az elnök kabátja alól “kivonta” az amerikai és magyar színekbe öltöztetett kalapácsot. Az “Indulj”-ra tisztelgett vele, azután pedig derékszögbe feszült jobbjában az egész utón olyan mereven tartotta, mint azt a bizonyos mesztelen kardot az a bizonyos gyerekkorombeli rendőr. Akkurátus volt a parádé. Mosolyogtak a szemek: “ide süss Amerika, ilyen a magyar!” Szándékában szép volt, igaz volt, őszinte és hasznos is volt az ilyesféle ünnepély, mert a gyáripar taposó malmába taszított magyarra rávezette a törzsökös amerikai közvélemény figyelmét. Naivabb, kíváncsibb volt még akkor az élet s a “kivont” elnöki kalapács olyan érdekes jelvény lett, amilyet meg szokott szerepén kivül, nyilt utcán azelőtt sohase látott Amerika. * * * A Verhovay Lapban nemrégiben közölt egyik cikkemet Fáy Fisher Andor kollégám figyelemre méltatta és mig a haladásban örömét találta, a taglétszám kimutatása annyira elszomorította és olyan kínosan lepte meg, hogy egy cikksorozat megírására “kivont” pennáját azonmód beleakasztotta a Fraternal Compend Digest statisztikai forrás-munkába, ahonnan a Hungarian Big Four taglétszámát én is kölcsön vettem. Mi tagadás benne, az ilyesféle cikkekkel az a célom, hogy szervezkedésünk most már igazán elodázhatlan kötelességének hirdetésére az amerikai magyar sajtót felhangoljam és a legmesszebbmenő propagandára buzdítsam szervezettségünk alapkövének, szövetkezeti életünknek lehető legteljesebb kifejlesztése végett. Szép és értékes az a belső építkezés, amit például szövetkezeti lapjaink végeznek, de a minden elfogultságon Irta: DR. PÓLYA LÁSZLÓ és érdekkörön kivül eső amerikai magyar sajtónak kell az általános, egyöntetű fejlesztés kötelességét vállalni! Mikor ezt a kötelességet mérlegeljük, nem szabad elfelejtenünk, hogy a Verhovay már régebben, a Bridgeporti Szövetség pedig, legyj-AKDi j~r------•—n az arne. rikai -magyar sajtót élettársának fogadta, ami pedig a testvériségnél is többet, családi közösséget jelent! örülök rajta, hogy Fáy Fisher személyében legalább egy újságíró oda látott, ahová én szivszorongva nézek! Azért hagytam abba azt a bizonyos cikksorozatot, mert meg akartam várni, hogy ebben a rendkívül fontos kérdésben Fáy Fisher kollégámnak mi a mondanivalója? A Magyar Bányászlapban eddig megjelent cikkeit alapos figyelemre méltattam és mint olyantól, aki saját szavai szerint cikksorozatának megírására a pennát elővétette vele, nemcsak megkívánhatja, de meg is követelheti, hogy Írásáról őszinte véleményt, sőt mi több, bírálatot mondjak. íme, itt következik! Úgy áll a dolog, hogy nekem már jóideje két főfoglalkozásom van. Köhögök és olvasok. Hál’ Istennek nem azért mert köhögök, hanem azért, mert olvasni tudok akkor is, mikor a betűvetés fizikai szenvedéssel jár. De mert az égi madarakról van, rólam pedig nincs aki gondoskodjék, a magyar írással összeesküdtünk, hogy csak azért se hagyjuk magunkat. Valahogy a sors is a pártomra állott. Mintha ezt mondta volna: “Amit ma nem mondhatsz el, holnap talán falrahányt borsóvá válhatik, most már nem csak életed tengetéséért, hanem minden poklokon át vállalt hivatásod betöltése végett is szabad, lehet dolgoznod!” Ezek után: Abcug a régi Budapest lovasrendőrének, aki a “hévatalos tekintéU” íitogtatása végett kivont kardot hüvelyébe dugta, ha lóról volt szó, de villámgyors kaszabolásra aljasitotta akkor, ha a magyar Bécs gusztusa ellen cselekedett. De: Éljen a kivont elnöki kalapács, mert a magyarság felől az amerikai közönség előtt akkor mondott legtöbbet, amikor nem kopogott. Éljen a kivont penna, ha bár a megelőzés gyors igyekezete, vagy a halaszthatatlan kötelességérzet csak a hegyét márthatta is a tények kalamárisába. Mindezek után pedig (Ne konyits te, istentelen Jóska, hisz nem lesz perselyezés)
