Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-08-29 / 35. szám

9-lk Oldal 1940 Augusztus 29____________________________________Verhovayak Lapja Magyar Falvak Beszariában • - .............Irta: Gunda Béla •7ftC U^9íL q_C L V&t/u>oaA j/>o ‘ Amikor a szovjet-orosz csa­patok elindultak Besszará­­bia elfoglalására, az összes hírszolgálati ü g y n ö kségek megemlékeztek a Prut és Dnyeszter közötti terület rendkívül vegyes népi össze­tételéről. Nagyoroszokat, uk­ránokat, lengyeleket, romá­nokat, törököket, tatárokat, cigányokat, zsidókat emle­gettek. Csak éppen a régi magyar lakosságról feled­keztek el. Pedig a XVIII—XIX. szá­zadi magyar utazók és misz­­sziós lelkészek jelentékeny számú magyar faluról hoz­nak hirt, amelyek lakói ké­sőbb beolvadtak a környező nagyobb népes oportokba. Ma már legfeljebb csak a római katolikus vallásu oláhság jelzi, hogy Besszará­­biában az elmúlt századok­ban római katolikus ma­gyarok is résztvettek a terü­let néprajzi képének kiala­kulásában. A legújabb hirt a besszarábiai magyarokról a 'moldvai magyarság ku­tatója: Domokos Péter Pál hozta, akinek az értesülései szerint a Dnyeszter melletti Csöbörcsök faluban magyar iskolát tart fenn a szovjet. Csöbörcsök magyar lakos­ságát többször említik. Ban­­öinus moldvai római katoli­kus püspök 1647-ben azt je­lenti, hogy Csöbörcsökben, a Dnyeszter partján 200 magyar él. A faluban ha­rangozni csak a magyarok­nak szabad. II. Rákóczi Fe­rencnek a krimi tatár kán­hoz küldött követei 1706- ban betértek Csöbörcsökbe, ahol a magyarok elpanaszol­ják nékik, hogy nincs pap­juk. Noha oláh pap lakik falujukban, a gyerekeket in­kább kereszteletlenül teme­tik el, mintsem az oláh pap­pal kereszteltessék meg. Papot kérnek a fejedelem­től, aki küldött is nékik ma­gyar lelkipásztort. 1781-ben Zöld Péter csikdelnei lelkész ir jelentést Erdély püs­pökének, gróf Batthányi Ig­­nácnak a moldvai magya­rokról s megemlíti, hogy huszita hitük miatt sokan vándoroltak ki Mátyás alatt a Dnyeszter partjára is és ott megalapították Csöbör­csök, Szentantal, Szentjános és Szentpéter nevű falvakat. A három utóbbi falu ma­gyar lakosainak a száma kö­rülbelül 10.000. Zöld Péter többek között igy számol be útjáról: “Felszerelve a moldvai fe­jedelem útlevelével, a kocsis szerepét majdnem min­denütt én, mint ifjabb vit­tem és végre négynapi ut után szombaton este meg­érkeztünk a gyakran em­lített Csöbörcsök városba, ahol ugyan a legnagyobb örömmel, de a magyarok bőséges könnyei között a misszionárius páter részére közköltségen épült és fenn­tartott házban vendégül lát­tatván, az éjszakát eltöltöt­­tük és ottmaradtunk egész 14 napon át. Másnap, va­sárnap reggel a szabálysze­­rinti imákat elvégezvén, sok öregnek szentségi gyónását hallgattuk ki és 11 óra tájt délelőtt elvégezvén a szent­mise áldozatot és szent ál­dozásban részesítvén azokat, kik gyóntak, én magyar nyelven, a városból és a már leirt három községből össze­­sereglett nagy néptömegnek a keresztény törvény szerint élendő életről buzdító beszé­det mondottam___ “ ... 12 bábát megtanítottunk a ke­­resztség helyes és érvényes kiszolgáltatására és nehány embert kioktattunk arra, ho­gyan álljanak a haldoklók mellett és hogy segítsék őket___” A Dnyeszter két oldalán terül el Mohilev vagy Mu­­gylió városa. Itt és a kör­nyékén négy faluban szin­tén laktak magyarok. Egy fiatal missziós pátert említ itt Zöld Péter, aki a kör­nyező oláh falvakban szét­szóródott magyarok lelki gondozását is ellátja. Ezek a magyarok szerinte majd­nem mindannyian kovakő­vágással és elszállítással fog­lalkoznak. Hogy az ottani magyarokat mikor olvasz­totta magába Besszarábia nagy népkohója, nem tud­juk. 1845-ben Jerney Já­nos már nem talált ott magyarokat, de találkozott egy Cserkesz Sándor nevű oroszországi keres kedővel, aki elmondotta neki, hogy a Dnyeszternél, Mohüev vá­rosa mellett van egy Unguri nevű falu, lakói orosz val­­lásuak, de nyelvük, de ere­detükre nézve valóságos ma­gyarok, amit hagyományaik, az oroszoktól eltérő terme­tük stb. igazol. Magyarokat említ enek még Hotin városa mellett, Orhei-ben (magyar őrhely), Akkermanban, amelynek a régi magyar neve Dnyesz­­terfehérvár. Egy fiatal ma­gyar etnográfus: Lükő Gá­bor kutatásai alapján való­színű, hogy magyar erede­­tüeknek kell tartani azokat a besszarábiai románokat, akik most római katolikusok és elsősorban Tighina, Bal­­maz, Balci, Soroca helysé­gekben laknak. Sajnos, a fenti besszará­biai magyar falvak eredetét, az ottani magyarok letele­pedési körülményeit ponto­sabban nem ismerjük. (Magyar Nemzet) A CANTONI VIZSGA A Canton, O.-i Verhovay iskola is véget ért s hála Istennek, várakozásán felüli sikerrel. A vizsgaünnepély augusztus 17-én zajlott le, mely alkalomra zsúfolásig megtelt a Winfield utcai magyar baptista templom az itteni magyar családok tisz­teletreméltó tagjaival. Az is­kolának 64 regisztrált tanu­lója volt, kiknek névsorát és megjelenésük számát Molnár Károly lelkész, az iskola ta­nítója felolvasta a megjelen­tek előtt. A helyi Verhovay fiókokat Novák Elemér, a 64- ik fiók elnöke, Miksztay Ist­ván, a 64-ik gyermekosztály titkára és Szász János, a 47-ik fiók titkára képvisel­ték. Rév. Molnár szívélyesen üdvözölte a megjelent szü­lőket és érdeklődőket s tö­mör, hangulatos előadásban ismertette az iskola érdekes lefolyását és eseményeit. Az iskola sikeréért háláját fe­jezte ki a Verhovay Segély Egyesület, a helyi fiókok ve­zető férfiai, valamint a szü­lők és a jó gyermekek iránt, ügy a tanító, mint igen sok gyermek szemében könnyek jelentek meg az elválásra célzó kijelentések alatt s a gyermekek és szülők nagy sokasága felkiáltásokkal je­lezte, hogy ha Isten éltet ben­nünket, jövő évben újra együtt leszünk a Verhovay iskola padjaiban. Azután megkezdődött az igazi vizsga. Adott jelre a gyermekek felálltak s gyönyörű magyar­sággal, tökéletes csengéssel elmondták a tanítójuk által szerkesztett iskolai imát, el­mondták magyar nyelven a Mi Atyánk-ot, majd pedig zongorához lépett Wulkán Margitka, az iskola titkár­nője s vezetése mellett az iskola növendékei remekül elénekelték az amerikai és a magyar Hymnuszt. Azután sorra léptek elő a gyermekek és bemutatták magyar tu­dásukat a közönség előtt, ami mindenkit meglepett és nagy elismerést váltott ki az iskola iránt. Különösen élvezte a közönség a szava­­lókat s minden egyest taps­orkánnal honorált. Szaval­tak a következő leányok és fiuk: Wulkán Margit, Dávid Mihály, Geier Sárika, Boda Károly, Miksztay Imre és János, Wulkán Florenz, Jó­zsef Etelka. Vészi Margitka, Bulát Magitka, Boda Ferenc, Miksztay Rözsika, Magyary Irénke, Király Ernő, Osváth Ilonka, József Ilonka, Miksz­tay József, Osváth Erzsiké és Miksztay Irénke. Az iskola kórusban elsza­valta Petőfi Sándor “Füstbe ment terv” cimü költemé­nyét és a Verhovay ABC nehány versét. Felkérésre Rév. Lovass László akroni lelkész a Ver­hovay Segély Egyletről, an­nak bámulatos emberbaráti munkájáról tartott szép elő­adást a gyermekeknek és felnőtteknek. Beszédében történelmi visszapillantást is tartott és mindenkit csat­lakozásra kért fel. Novák elnök emelkedett szólásra ezután. Először mél­tatta a Verhovay Segély Egy­let eme hatalmas kultur­­munkáját és nagy áldozatát, amit hoz országszerte a nyá­ri magyar iskolák felállítá­sával. Majd ismertette a cantoni iskola megindításá­nak érdekes körülményeit, melyben mint minden kez­detnél bőségesen jelentkeztek a nehézségek. De — mint mondá — Isten segítségével és a szülők megértő leikével minden akadályt sikerült el­hárítani s az iskola megnyílt, csodálatos eredménnyel zá­rult itt mindannyiunk sze­­meláttára. Köszönetét mond Molnár Károly tanítónak és társainak a hűséges mun­káért és a szép sikerért úgy az egyesület, mint az általa képviselt fiók nevében. Utána Miksztay titkár üd­vözölte az iskolát s lendüle­tes beszédben ismertette a Verhovay Egyesületnek azon páratlan nemes cselekmé­nyét, hogy a szokott köteles­ségeken felül kulturális munkát is végez, gondot fordít az ifjúságra és gyer­mekeinkre, ápolja a magyar nyelvet s elősegíti gyerme­keinket ezen remek és édes nyelv, valamint az általános művelődés fejlesztésében. Az­után felolvasta Daragó Jó­zsef főelnök levelét az is­kola jeles tanulóihoz, amit a növendékek felállva és na­gyon megilletődve hallgat­tak végig, mert a szép levél­ből az atyai meleg szív jósá­gát érezték ki s a kicsiny kezek hatalmas tapsokra lendültek. Szász János titkár volt az utolsó felszólaló, aki nagy örömének adott kifejezést afelett, hogy nemcsak mint Verhovay fiók, de mint egy­ház is segítségére lehettünk ennek a nemes mozgalom­nak azzal, hogy felajánlhat­tuk az iskola céljaira temp­lomunkat és annak mellék­­helyiségeit, adhattuk a ta­nítókat, Molnár lelkész, Ja­kab Irma és Kövérné asszo­nyok személyében, sőt az is­kola három titkárából — Wulkán Margitka, Antal Izabella és Dávid Mihály — is kettőt egyházunk adott. Isten áldását kéri az elvég­zett munkára és a jövő idők­re is, mint az egyház diakó­nusa felajánlja a templomot és az egyház munkásait. Azután az ajándékok ki­osztása következett a jeles tanulók között. A központ szép ajándékai mellett a he­lyi fiókok is kitüntettek és megjutalmaztak 10 gyerme­ket. így tizennyolc gyer­mek kapott kitüntetést. Zárószavak után levonult a közönség és a gyermek­sereg a templom alsótermé­be, ahol a helyi Verhovay fiókok jóvoltából gazdag megvendégelésben részesült mindenki. Fagylalt, süte­mény, gyümölcsszóda, cu­korka egész halmaza várta itt az embert és kellemes hangulatban lett minden el­fogyasztva. Aztán meleg kézszoritások, kösz önetek, itt-ott könnycseppek s lezá­rult egy áldott hónap, a lel­kekben felhalmozódd ZZy emlékek soki fíAgí^al abban a reményben, aogy ha élünk újra megcsináljuk ezt a dol­got a jövőben is. Mikstay István, a V. S. E. 64-ik számú ifj. oszt. ügykezelője.--------------o-------------­ÉRTESÍTÉS a második kerülethez tar­tozó fiókok nagygyülési képviselőihez! Tekintettel arra, hogy OROSZ ANTAL tagtársunk egy másik nagy egyletnél az igazgatóság tagjául megvá­lasztatott, tehát ott rendes, felelős állást tölt be, ennél­fogva kerületünk jegyzői tisztségéről lemondott. Kerületi képviselőinknek és a fiókok tagságának szi­ves tudomására hozom en­nélfogva, hogy a következő gyűlésig alapszabályaink in­tézkedésének megfelelően én végzem a jegyzői teendőket. Bármilyen konvenciós, vagy más egyleti ügyben kérem tagtársaimat, ford uljanak hozzám. Tagtársi tisztelettel: MAGULESZ JÁNOS, a 2-ik kér. elnöke és jegyzője--------------o--------------• KÁR VOLNA az osztalékutalásból ki­maradni! Rendezze hát­ralékát mielőbb s akkor októberben osztalékra számíthat.

Next

/
Thumbnails
Contents