Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-08-29 / 35. szám
TWO SECTIONS (Verhovay Journal) VOL. XXIII. ÉVFOLYAM 1940 AUGUSZTUS 29 NO. 35. SZÁM L A IK Ö K DAY SZERETNÉM ezt az ünnepnapot “lefordítani” magyarra, mert a munkához kevés ember ért annyira, mint a magyar, de sehogysem sikerül. A “Munka napja” nem jó, a “Munka ünnepe” sem jó. Mind a kettő mást jelent a magyarnyelvű felfogás szerint. Hát fordítsa le, aki jobban tudja. Munka. És a névnapja: LABOR DAY. Aki ezt “kitalálta” és beírta a naptárba, az tudja, hogy mi a munka. Mert értsük meg jól: a munka nem csupán munkálkodás és nem is a munka eredménye, hanem az ész, a kéz, a láb, az egész lélek és test dolgos tevékenysége. Az alkotás folyamata. A szerszám, az mindegy. Lehet toll, lehet kalapács, csákány, kapa, kasza, akármi. A lényeg: a munka. Ezt ünnepeljük szeptember másodikán, minden szeptember első hétfőjén. De hagyjuk abba a boncolgató elmélkedést. Szebb lesz talán, ha csak szemlélődünk, gyönyörködünk az emberi munkában. NEW YORK. Széditő csoda. A lehetetlenségeket érintő emberi alkotások erdeje. Van egy versem róla. Az első két versszak igy szól: ZUG NEW YORK, MINT SZÁLAS ERDŐK ZUGNAK ÉJJEIN A TÖPRENGŐ NAGYURNAK. ÉS IJESZT A REJTELMES, TERJENGŐ ÓRIÁS. MINT GYERMEKET AZ ERDŐ. Ma sem tudnám másként “elmondani” New Yorkot. Hát ime, leirtam. Az algonkin indián. aki itt cipelte át csolnakját a Hudsonhoz, aligha sejtette, hogy a “sápadtképü” ilyen széditő tornyokat épít a tűzhelyén. Egész a csillagokig. Az ám, negyvennyolc csillagig. Aki a felhők közül nézi New Yorkot, azt mondja, hogy maguk a felhőkarcolók is elszédülnek az ember csodálatos lelki és testi erején és úgy támolyognak, mint a részeg. Egyetlen gombnyomással jólmegterhelt elevátorokat lök a magasba ez az erő, vonatokat küld száguldó útra, felrobbantja a hegyeket és lámpát gyújt a földgömb másik oldalán. És mindezek mögött ott zeng a munka. Az ész, a kéz, a toll, a kalapács teremtő ereje. WHEELING. Itt nyitottak utat a szénhez, az évmilliárdos múlthoz, az élet halott fűtőanyagához. Másutt a gázhoz. AKRON. Millió és millió gummikerék gurul ki belőle a detroiti gépkocsik alá. PITTSBURGH. Itt olvasztják meg a hegyet és csinálnak belőle hidakat vagy beretvapengét. HOLLYWOOD. Vásznakra viszik az ember, az “alkotó” mozgását. És mind mögött: a munka. De mit beszélünk ilyen csodákról, mikor még nagyobb csodák is vannak. A rádió éppen most hozta be hozzánk Budapestet. A magyarnép gyönyörű dalát. Ide,, helybe, a maesti vacsoránkhoz. És két perc múlva tudom, hogy Londont bombázta a német vagy Berlint az angol. És hallom nyafogni az északsarki eszkimó porontyot. De mi ez mind? Hiszen vannak még nagyobb csodák. A nyekegésből nevelt beszéd, a betű, a szám, az ecset, a hegedű, a rajz, a zene, az írás. A' könyv, a térkép. Az Egyesült Államok. És ime, a Verhovay Egylet is, a vándorbotos magyarok országlő alkotása. És mind mögött: a munka, amit most ünnepiünk. Bizony, bizony: ISTEN JÁRHATOTT NÁLUNK ÉS SZÁLLT VALA AGYUNKRA, MERT ISTENÉ A MUNKÁS ÉS ISTENI A MUNKA. ▼ARNÓCY ÁRPÁD Ä Munkás Kéz, — Alkotó Kéz A munka megbecsülésének és felmag as ztalásának pirosbetüs, szép ünnepnapja a Labor Day, itt lesz az idén is szeptember első hétfőjén. 1882-ben New Yorkban született meg a szépséges gondom, mely testet öltött s immár 58 év óta ünnepel ezen a napon az Egyesült Államok népe. ünnepet szentel a munkának. A szervezett munkásság szokatlan nagy pompával és lelkesedéssel akarja az idén megünnepelni az 1940-i Labor Day-t. Ennék meg is van az oka. A munkások százezrei részére nem volt eddig megengedve az, hogy ebben a szabad országban szabadon szervezkedhessenek. A kompánia uniók járma alól az elmúlt Labor Day óta szabadult fel VÉGLEG a munkásság, mely ma szabadon dönthet sorsa felett és saját unióiba tömörülve, folytathatja, vagy veheti fel harcát a tőke ellen. Újabb vívmány ez s nagy jelentőségű, föképen az acélmunkások körében, hol a szemezett munkásság hosszú évekig tartott ádáz tusája után a kompánia uniók végre megszűntek.* * * A munka ünnepnapján én nem a zenés parádék csillogó fényére, zajára és a nagy hévvel elmondott beszédekre, hanem a dolgozó munkáskezekre gondolok. Egyik tagtársunk — akit már harminc esztendő óta ismerek, — a napokban egy szép levelet irt nehézkes, szögletes betűkkel. Szinte láttam lelki szemeimmel, hogy sercegett a toll kezében, amint jó erősen megfogta a tollszárát. Még talán a papiros is érezte, hogy munkáskéz sorakoztatta és állította csatasorba a betűket, a gondolatokat. És ez a kérges kéz sok ezer és millió munkáskéz nevében sok mindent elbeszélt nekem a munka ünnepére. Dolgozó kéz! Ez volna a Labor Day igazi szimbóluma: gondolatok megtestesítője, vágyak megvalósítója! Ha ez a dolgozó kéz valamit tesz, az a valóságot jelenti, melyből enni, lakni és ruházkodni lehet. Gépek indulnak, ha egy fogantyút meghúz. Épületek, felhőkarcolók emelkednek, mig a munkáskézen erősödnek az izmok, kérgesedik a tenyér, kemény fogásuvá lesz a marok. Elgondolom most azt is, ha a munkáskezek itt ebben a hatalmas országban csak egy-hétig ölben maradnának, ha tétlenségre adnák magukat, mindez átok lenne. Megállna az élet! A kazánok kihűlnének, a villany kialudna, a vonatok és minden megállana. Igen, mert nélkülözhetetlen a dolgos munkáskéz. Munkáskéz!... Ha valamit megszorít, az roppan. Ha valahová lecsap, az összezuzódik, — de ha valamit véd, azt saját erejével védi. A Labor Day ünnepi szónokéi minden bizonnyal sokat fognak az idén beszélni országunk honvédelméről, mert hiszen a világ ma már minden idegszálával érzi a háború keservét. S ma ez a kérdés: életben marqd-e, vagy felrobban-e a civilizáció a legszörnyübb tűzvészben? Mit ckar hát a világ? Élni, vagy meghalni? Én ezekre a kérdésekre csak ezekben válaszolok: Erős munkáskéz építette fel ezt az országot, de ez a kéz erősen tudja tartani és gyorsan bírja forgatni — ha kell — a fegyvert is! Amit épített, amit alkotott ez a hatalmas nemzet, azt lerombolni nem hagyja. Ne felejtsük el, hogy a munkáskéz, alkotó kéz s elő tudja teremteni a béke szükségét, a háborúnak követeléseit. Körülöttünk minden forr, mint a kitörni készülő tűzhányók. Mi mégis nyugodtan állunk a züi-zavar közepén, mert erős munkáskezek, erős alkotókezek őrködnek országunk felett. Nekünk Verhovayaiknak át kell éreznünk a munka ünnepének nagy jelentőségét, mert a mi egyesületünket is a munkások ezrei tették naggyá és gazdaggá, nekünk is együtt kell tehát éreznünk, együtt kell ünnepelnünk az amerikai munkások millióival! DARAGÓ JÓZSEF
