Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-08-22 / 34. szám
1940 Augusztus 22. 7-ik Oldal gyermek lábát egy “alun” nevű folyadékba mártják. Ez a folyadék gondoskodik arról, hogy a csontok ne fejlődhessenek tovább. Az ilyképpen kezelt szerencsétlen gyermek persze sem járni, sem szaladni nem tud többé. De minek is? Minél gazdagabb, minél előkelőbb a kínai nő, annál megvetendőbb dolog szemében — s a világ szemében — a saját, tulajdon lábán való járás. Sem költők, sem filozófusok, sem európai tudományokon nevelt orvosok nem tudtak e barbár tradíciónak véget vetni. A nemrég lezajlott s mindent felforgató kínai forradalomnak kellett jönnie s egy benne született uj nőgenerációnak, hogy kezdjen letűnni e szörnyű hagyomány. De mi a török nő világelzártsága, mi a kínai nő elnyomottsága a HINDU NŐ szenvedéseihez képest?! Gandhi volt az első, aki megszánta őket. Ha elolvassuk tiz éve megjelent röpiratában, az “Ifjú Indiá”-ban mik ellen szállott sikra, egyszeriben teljes, megrázó egészében áll előttünk a hindu nő élete. Az övéhez képest a török nők háremélete valóságos amerikai flapper-szabadság. A “Purdah,” a hindu hárem, áthidalhatatlanul választja el a nőket a külvilágtól. Itt nem könnyen megvesztegethető eunuchok vigyáznak a nőkre, itt — akár Kínában — az öregasszonyok az őrök s ha fiaik feleségéről van szó, nemcsak kérlelhetetlen porkoláb, hanem élet-halál urai is. Indiában ugyanis még ma is gyermekházasság dívik. A hindu apa 8—10 éve között túlad a lányán. A 15 éves leány már “vénkisasszony”-nak számit s efölötti kétségbeesésében már nemcsak “magához illő” 15 —16 éves férjjelölthöz hajlandó hozzámenni. Szívesen lép házasságra az 50 éves kérővel is — ha az elég nagy összeget igér érte apjának. A gyermekasszony férje háremébe kerül s amig csak fiúgyermeket nem hoz a világra, addig ő a legutolsó személy. Minden nehéz munkát ő végez, elesége az, amit a többiek meghagynak s ezt is egy kuckóban szabad elköltenie, nem a család asztalánál. A helyzet csak akkor javul, ha a sors kegyéből fiúgyermek anyja lesz. A fő-bálvány, a férj mellé, ekkor egy második bálvány, a fiúgyermek kerül. Kettőjüké a fiatalasszony élete. Büntetlenül meg is ölhetik őt. Az angolok sokat csodálkoztak azon, hogy a felvilágosult Gandhi miért nem protestál energikusabban a hindu özvegyégetés ősi s rettentő szokása ellen. Gandhi azonban jól tudta, miért kell, miért nem szabad ezzel az ősi jogai szembeszállni. Az özvegy elégetése kegyes cselekedet. Nem tehetnek yele jobbat, minthogy megszabadítják attól a szörnyű élettől, amely a hindu vallás törvényei szerint vár rá. S nem cselekedhetnek bölcsebb dolgot sem: mert hiszen, ha az özvegységtől nem kellene még ezerszer jobban félni a hindu nőnek, mint a házasság szenvedéseitől, zsarnoki férjének halála lenne élete legszebb perce, így azonban nemcsak szolgálnia kell férjét, kinek halálával a régi hindu nő számára is megszűnt minden. Az égetési tilalom óta még a máglyahalálnál is rosszabb sors várja. Elvesznek tőle mindent, amit magáénak nevezett valaha, összetépik ruháit, levágják a haját, elűzik otthonából. Az özvegynek koldulásból kell fenntartania életét, de minthogy a hindu törvények szerint özvegynek nem ajánlatos alamizsnát adni, hamarosan éhenhal. Csoda-e ha ehelyett az élet helyett, mely azóta vár rá, mióta az angolok az özvegyégetést megtiltották, inkább önkényesen mennek a halálba a hindu özvegyek, akik petróleummal leöntve testüket, saját magukan hajtják végre az özvegyégetés ősi ceremóniáját. Mindezen szörnyűségektől csak áz menti meg a hindu nőt, ha keresztény férfihez megy feleségül. Ekkor számíthat arra, hogy övéi teljesen kiközösítik. AZ ARAB Nő nagy áthatolhatatlan rejtély és az is fog maradni még sokáig. A török nő emancipációjának Északafrikában eddig nem támadt visszhangja. A hárem ugyan már itt sem börtön, amelynek nem mindég aranyozott rácsai mögött tölti a nő egész életét. Egy idő óta az előkelő arab nő is mutatja magát az utcán és ezzel a szabadsággal él is bőven. De ettől a felette szerény vívmánytól, egész az európai nő szabadságáig még igen nagy az ut. Az arab nőknek van valami kísérteties a megjelenésükben, ha az utcákon elsuhannak. A puha gyapjú, vagy selyemanyagból készült bő, fehér “haik,” amely nek libegő ráncaiban még a fiatal karcsú nők is idomtalanok, két évezred óta dacol a divat minden változásával. Azt a sokkal Ízlésesebb, tarka selyemráncokban bokáig omló bugyogót, amelyet a török nők hoztak be, még a gazdag arab nő is csak odahaza viseli. A mai divat csak világos selyem harisnyákban és hegyessarku párizsi cippelőkben nyilvánul meg. Az ellentét nagyon furcsa és nem igen járul hozzá, hogy a vonal harmónikusabbá váljék. Turistáknak csak ritkán sikerül röpke pillantást vetni egy-egy arab női arcra. Szűk, félre eső utcákban, vagy az egyes falvakat öszszekötő országutakon megesik néha, hogy az arab nő a mostani forróságban a még sokkal terhesebb fátyolt leveti magáról. Ha aztán felbukkan a közelben egy benn szülött, akkor villámgyors mozdulattal megint bebugyolálja magát a fátyolba. Az európai ember előtt az arab nő sokkal kevésbé feszélyezi magát. Nem siet annyira, hogy elrejtse az arcát, talán kacérságból, talán mert a “rumit” (idegent) nem veszi teljes emberszámba. A fiatalok közt néha bűbájos arcokat lehet látni. Mint a Keleten mindenütt, az arab nő is korán vénül és nincs az a kozmetika, amely a rohamos hanyatlást feltartóztathatná. Huszonötödik életévükben a nők már elvirágzottak, harminc évvel pedig fáradt, hervadt vonásaik egy matróna képét nyújtják. Az arab nő háziélete hét pecséttel lezárt könyv az idegen számára. Jól beajánlott európai nők előtt megnyílik ugyan egy néhány hárem, de amit ott láthatnak, az csak staffázs. Az arab nem közlékeny, az arab nő pedig egészen szófukar. Két dologról sohasem beszél egyikük sem: háziéletéről és lelkivilágáról. így tehát a kívülállók számára megoldhatatlan talány marad, hogy vájjon az arab nő az ő elzárkózott vüágában boldogtalanabbá, vagy boldogabban érzi-e magát, mint az európai nő korlátlan szabadságával és hogy vájjon a férfitól való feltétlen függését a sors igazságtalanságának erzi-e? Egyébként az asszonyoknak a házban való pozíciója és befolyása rendszerint nem is olyan jelentéktelen, amilyennek törvénybe iktatott jogtalan állapota és az a könnyebbség, amellyel a férfi a válást kieszközölheti, sejtetné. A szokás és a nevelés a mohamedán asszonyt, kora ifjúságától kezdve, a férj engedelmes szolgájának rendelik; abban a művészetben azonban, hogy gazdáját rabszolgájává tegye, az arab nő alig marad az európai nők mögött. Vigasztalás számukra, hogy senki sem olyan boldogtalan, hogy ne akadna még boldogtalanabbra. Ilyen még boldogtalanabb Északafrikában a “berber” nő. Kifelé ugyan lényegesen nagyobb szabadságnak örvend. Verhovayak Lapja mint az arab pajtásnője. őt nem köti a hárem kényszere, sem az a kötelesség, hogy fátyollal rejtse el arcát a tolakodó férfiak szeme elől. Viszont nemcsak rabszolganője, hanem a szó legigazibb értelmében háziállata a férfinek. Egy francia törvény pár évvel ezelőtt ugyan beszüntette azt a felháborító szokást, hogy az ökörrel együtt fogták járomba, de azért minden nehéz munka ezeké a szegény nőké. Nem csoda, hogy a berber nők majdnem mind ijesztően csúnyák. A civilizációt az arab nők világába majd csak az iskoliüigy fejlődése fogja vihetni. Franciaország aránylag csak későn ébredt tudatára a bennszülöttek irányába való kulturális kötelezettségeinek. Elméletben ugyan a bennszülöttek számára is hozzáférhetők voltak azok az iskolák, melyeket gyarmatosainak gyermekei számára rendezett be. Az arabok és a berberek azonban A PITTSBURGHI VIZSGA A Verhovay Segély Egylet pittsburghi, 34-ik fiókja által rendezett nyári magyar iskolának, csütörtökön, aug. 15-én folyt le a vizsgája. A fiók ebben az esztendőben első alkalommal tartott fenn nyári magyar iskolát, a helybeli magyar református egyházzal együtt s az öt hétig tartó tanfolyamra ötvenkilenc gyermek iratkozott be. öröm volt látni a kipirult arcú apróságokat, akik mind egyike tudása legjavát adta a vizsgán. A szép számmal megjelent szülők igaz gyönyörűséggel hallgatták a kérdésekre adott feleleteket, a Verhovay ábécés könyv meséinek olvasását, elmondását^ valamint a szebbnélszebb magyar nótákat. A vizsga elején Nt. Varga Lajos ref. lelkész, aki a tanítás nehéz munkáját végezte, ismertette az iskola megalakításának részleteit, bejelentette, hogy a tantermet a református egyház teljesen ingyen bocsátotta a 34-ik fiók rendelkezésére, a hódítók iskolái iránt a legnagyobb bizalmatlansággal voltak, amelynek főforrása az az aggodalom volt, hogy Franciaország talán a gyermekeket eltérítheti apáik vallásától. A múlt század derekán felállított külön iskolákat sem igen látogatták a bennszülöttek gyermekei. Csak a század végén mutatkozott nagyobb siker, de még ma sincs több 70 ezer bennszülött gyereknél, akik a francia iskolát látogatják. Ennek megfelelően gyönge a felső tanintézetek látogatottsága is. A népiskolákba is csak nagyon kevés leány jár; alig tiz százaléka a fiuknak. Még a városokban is csak a hosszabb európai időzés révén felvilágosodott felsőbb réteg az, amely leányait iskolába járatja. A nagy tömeg még mindég azt tartja, hogy a leányokat kizárólag a háztartásnak és a házidolgoknak kell nevelni, amihez sem irás, sem olvasás nem szükséges. méltatta a Verhovay áldozatkészségét, mely ebben az esztendőben is lehetővé tette, hogy szerte Amerikában, nagyon sok helyen folyhatott a magyar tanítás Révész Kálmán kpi számvevő a Verhovay Segély Egylet elnökének, Daragó Józsefnek üdvözletét tolmácsolta s kiosztotta a négy legjobb tanulónak, — Kalas Ágota, Halász Anna, Bartek Ernő és Oláh Bertalan — az egyesület jutalmait. Kádár Miklós, a 34-ik fiók elnöke zárta be a vizsgát, felkérte a megjelenteket, hogy a vizsgán hallottakat emlékként vigyék el magukkal s találjanak módot és alkalmat arra, hogy a Verhovay kulturmunkássága a jövőben még nagyobb területen legyen folytatható. A vizsga után pompás gyermek piknik következett, minden gyermek 15 jegyet kapott, amivel szabadon, tetszése szerint vásárolhatott a sokfajta nyalánkságokból. A minden tekintetben szépen sikerült vizsga kedves emlékünk marad!-AN URGENT MESSAGE-to women who suffer FEMALE WEAKNESS Few women today are free from some sign of functional trouble. Maybe you’ve noticed YOUKSELF getting restless, moody, nervous, depressed lately—your work too much for you— Then why not take Lydia E. Pinkham’s Vegetable Compound to help quiet weary, hysterical nerves, relieve monthly pain (cramps, backache, headache) and weak dizzy fainting spelís due to functional irregularities. For over 60 years Pinkham’s Compound has helped hundreds of thousands of weak run-down, nervous “ailing” women to go smiling thru “difficult days.” Why not give this wonderful “woman’s friend” a chance to help YOU? Try itI
