Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-08-15 / 33. szám
1940 Augusztus 15. Verhovayak Lapja. 17-ik. Oldal MAGYAR-DÉLSZLÁV KULTURÁLIS KAPCSOLATOK Ezer esztendőn keresztül szoros politikai és .kulturális kapcsolataink csak ott keletkeztek szomszédainkkal, ahol a Kárpátok hegykoszorú jának természetadta határa ez elé akadályt nem görditett. Két helyen volt ez lehetséges: nyugaton, ahol kezdettől fogva a hatalmas németség néz a magyar nemzetre és délen, ahol a délszlávokkal érintkeztünk. Mindkét helyen sokáig még a politikai határok is bizonytalanok voltak. Mig azonban nyugaton csak egyes falvak, járások idevagy odatartozása körül mutatkozott ingadozás, addig délen egész tartományok tartoztak Szent István koronájához, mig csak külső erőszak hosszabbrövidebb időre vagy végleg el nem szakította a hosszú századokig tartó kapcsolatot. Érdemes azonban kihangsúlyoznunk, hogy a délszlávokkal való kapcsolat 800 esztendőn keresztül békés volt s csak az utolsó évszázadban támadt velük két ízben fegyveres összeütközésünk olyan kérdésekben, melyeknek jószomszédi lezárása éppen napjaink legaktuálisabb kérdése. Mióta Szent László király Horvátországot és Könyves Kálmán Dalmáciát a Szent Koronához csatolta, mióta Vak Béla király szerb her cegnőt vett feleségül ; helyezett először magas magyar méltóságba délszláv embereket, békében testvériség, harcban fegyverbarátság uralkodott a két népfaj között. Miután a Szent Koronát a nemesség alkotta, nemzetiségi kérdés pedig még nem volt, a magyarság és a délszlávok jó része egy nemzetté forrt össze. Ilyen mélyreható politikai kapcsolat mellett természetesen erős kulturális szálak szövődtek. írók, művészek, diplomaták A középkornak és az uj kor elejének latinnyelvü kultúrája jóidéig áthidalta a nyelvi különbözőséget, Amig az európai műveltség csak az egyházi rendben volt otthonos, a katolikus egyház révén a magyar és a délszláv katolikusok egy azon kultúra gyermekei vol lak. Az egyházi rend vé kony elitjéből a nép törne geibe szétáramló kultúra eredményeit pedig nemcsak a katolikus délszlávok, de a népi nyelv közössége folytán a keleti egyház hívei is tudomásul vették. A kaís tolikus kultúrának ez a térfoglalása magyar kulturhatás, mert a délszlávok körében a katolicizmust a magyar katolikus egyházszervezet szilárdította meg, sőt részben ez terjesztette el. Ugyanakkor a délszláv papság számára a szorosan vett magyar földön is tág tere nyílt az érvényesülésnek. így dalmáciai származású volt és később spalatói ér sekké emelkedett Roger mester, aki 1241-ben, mint nagyváradi kanonok, oly szépen megírta a tatárok szomorú emlékű dulását Magyarországon. Ugyanakkor IV. Béla király családostul Dalmáciában talált menedéket, ahol tartózkodásukat mü emléki maradványok hirdetik. A következő, a 14. század elején történelmünkben fon tos szerepet játszik, a dalmát származású főpap, boldog Gcízotti Ágost, ő szervezte meg a délvidéki nemesek pártját, kiknek túlsúlya juttatta trónra I. Károlyt. A rákosi királyválasztó országgyűlésen Ágost érseknek Károly megválasztása érdekében mondott nagy beszéde az első országgyűlési beszé dünk, mely az utókorra fennmaradt. Majd a renaissance kora következett. Hazájából, Itáliából az u; kulturáramlat-a déli országrészeken át szüremlett ma gyár földre. Ezzel a ma gyar-d é 1 s z 1 á v kulturális kapcsolatoknak uj, fontos fejezete kezdődik. Délvidéki nagyrészt délszláv, vagy nyelvhatár menti főuraink voltak első humanistáink hiszen őhozzájuk jutott először az uj műveltség Vitéz János, Thuz János Janus Pannonius, Ernuszt Zsigmond. Magyarországgal egyidejűleg a humanizmus természetesen a tengerparti Dalmáciában is elterjedt A két nép fiait most már nemcsak a közös nemesség a közös latin nyelv, hanem a közös forrásból eredt és átütő erejű humanista mű veltség is összekapcsolja. És még egy: a humanizmus által hirdetett és tudatossá tett “haza” fogalma is. Dalmata szobrász készítette Mátyás király és Beatrix királyné hires domborművű képmását s a művelt dalmatáik buzgón igyekszenek Buda-felé még Mátyás halála után is, mikor pedig ez az udvar már elvesztette politikai és kulturális jelentőségét. A ragusai (dubrovniki) Corvinus — kit Rómában koszoruztak költővé — szülővárosában mond nagy hivatalos gyászbeszédet Mátyás király halála alkalmával; Mátyást az ország fejedelmeként magasztalja és ünnepli, noha Ragusai Köztársaságnak csak hübérura volt a magyar király. Azután ugyancsak ő ostromolja levelekkel és versekkel II. Ulászló királyt, hogy nevezze ki Bonfini örökébe magyar királyi lörténetiróvá. Corvinus sajnos nem került Budára, mint ahogyan otthon, Ragusában maradt jeles kor;ársa, Tubero Lajos is, kit a magyar és délszláv irodalom történet egyaránt nyilvántart. Tubero magyar történelmi müvet irt, de a Magyar Birodalom sorsát a délvidékről nézi; szeme előtt zajlik le a Balkán és a Föld,-tenger mellékének története is s az itteni hatalmasságokat, mozgató erőket is beépítve müvébe, magyar históriája valóságos vüág történelemmé szélesedik. Tubero kéziratban fennmaradt müvét Ragusában jártában később Forgács Ferenc váradi püspök, történetiró fedezi fel és gondoskodik kiadásáról. A 16. században a dalmát humanisták ugyanazon virtuális Magyarország polgárai, mint akár a dunántúli magyarok, vagy az erdélyi szászok. Magyarország és a magyar nemzet akkor valóban a Kárpátoktól az Adriáig terjedt. Dalmata volt Verancsics Antal, a diplomata, az esztergomi érsek, ki magyar és latin nyelven hagyott fenn történelmi müveket. Ugyancsak dalmát szárma zásu volt a kóbor humanista Andronicus Tranquillus, aki János és Ferdinánd királyok közt tengve-lengve kereste mecénásait. Horvát volt a kitűnő diplomata, Bradarics István szerémi püspök, a mohácsi vész történetirója. És horvát volt a legmagyarabb államférfiak egyike: Fráter György is. Az előrenyomuló török elől az ország belsejébe menekül a délvidéki lakos ság s összekeveredik a többi néppel. A délvidéki délszláv urak az ország legtávolabbi pontjain szereznek birtokot és gyökeresednek meg. így felvidéki birtokos és szepességi iskolák ala pitója, költők mecénása lett báró Graded Stánsith Horváth György. Szerémségi volt Huszti György, ki tízesztendős török fogságát, ázsiai világjárását jegyezte fel. A kard és a toll hősei Balassa Bálint horvát dallamra költ verset, noha sose járt a Délvidéken. A török időben a magyar föld és a Délvidék kapcsolata meglazul, megszakad. De a magyarság és legalább a délszlávoknck dalmata része a humanizmus közös jegyében folytatja műveltségét. A testvéri és fegyver- Daráti érzés is fennmarad a viharos századokban. A délszlávok énekelnek Hunyadi Jánosról, Mátyás királyról, Szilágyi Mihályról. Szinte szimbolikus jelentőségű a m a g y a r-horvát a t y a f i s á gból származott Zrínyi-család. Magyaroknak, horvátoknak egyaránt nemzeti hősük a szigetvári Zrínyi Miklós. Ifjabb Zrínyi Miklós gróf, a költő, magyar hőskölteményben énekmeg öregapja dicsőségét, mig öccse, a szomorú véget ért Péter ugyanezt a költeményt délszláv nyelvre dolgozza át. De megénekelte Zrínyit a következő századokban a délszláv Karnarutic és Vitézovic is. A 18. század elején Magyarország felszabadul a török nyomás alól s fokozatosan lerázzák az igát a délszlávok is. Ekkor újból kezdődik a magyar—délszláv kulturális kapcsolat. A töxökülte délszlávok műveltségi élete, iskoláztatása úgyszólván teljesen megszűnt. Művelődésük u j j á é 1 e dése magyar kulturális hatás. Magyarország nem volt soviniszta állam. Szent István koronája egyaránt ra gyogott minden alattvalójára és a Szűz Máriás lobogó valamennyit betakarta anyanyelvre való tekintet nélkül. A magyar iskolahálózatnak a 18. században történt kifejlesztése áldásos volt a délszlávokra is. Magyar iskolákban képzett tanerők, magyar központ hatóságok irányítása mellett felállított iskolákban terjesztették a műveltséget a dél szlávok körében. Az itt képzett délszláv ifjúság ma gyár főiskolákat látogatott nemcsak Nagyszombaton és Budán, de Pozsonyban, Kas sán, Egerben és más ma gyár helyeken is. A délvidéki iskolák lettek a művelődés forrásai a török tartomá nyokból átszivárgó, később az önálló szerbiai tanulni vágyó fiatalság számára is A magyar állandó hadse reg tisztjeként került nyu gatra a hétéves háború ide jén Reljkovic Matija kapi tány, aki világjárása következtében a délszláv irodalom egyik megujitója lett. Ma gyarországból indult nevelő útjára Obradovic Dositej, szerbiai iskolázás megalapítója. A 19. század kiváló Írói nak tekintélyes része ma gyarországi származású, itt tanultak s akik nem marac tak mindvégig határaink között, csak érett fővel telepedtek át Szerbiába: igy Radicevic Branko, Jovanovic János, Kátyánszki Vladiszláv, Jaksic György, Grcic Milenko, Jaksic Mileta, Mazsuranie Iván. Érdekes, hogy Popovic Dömötör éppenséggel magyar versekkel kezdte pályáját, csak azután tért át a szerb költészetre. Még a szerbiai Sapcsanin Popovity Milorádot is átküldik a határon szülei, hogy itt járjon iskolákat. Jaksity György költészetére Petőfi volt kitűnő hatással. Jovzanovic Zmáj Jánosra is, ki a magyar klasz■zikusok legnagyobb alkotásainak számos délszláv műfordításával szerzett mindkét népnél emlékezetes és dicséretes nevet. (A Kisfaludy Társaság tagja volt!) A budai és pesti egyetem és műegyetem még akkor sem veszítette el vonzóere; ét a délszláv ifjúságra, mikor már Zágrábban és 3elgrádban is nyíltak egyetemek. Sőt jelentős hatása van a délszláv irodalom fejlődésére a budapesti délszláv egyetemi hallgatók irodalmi egyesületének, a Maticá-nak, az első délszláv irodalmi egyesületnek, honnan a magyar műveltségen felnevelkedett délszláv irók pályája indult. De a magyarság is mindenkor érdeklődött a délszlávok szellemi alkotásai iránt. Vük Karadzic — ki tanulmányait szintén részien magyar földön végezte a múlt század elején adta ki az első szerb népdalgyűjteményeket, melyek hatása még a finn Runeberg költészetén is megérződik. Hogyne keltett volna figyelmet a magyar költők között. Kölcsey Ferenc, Bajza József, Toldy Ferenc az elsők, akik szerb népdalokat magyarra fordítanak. Vitkovics Mihály a magyar és a szerb irodalomban egyaránt kedves emléket hagyott. ískolakönyveinkben is helyet foglal a bácskai szekeresekről szóló balladája, melyet szerb forrásból merített. Még Arany Jánosnak is van szerb mintára írott balladája. A legterjedelmesebb szerb népköltési gyűjteményt Székács József adta magyarul; diákkorában a Délvidéken nevelősködött s ott tanult szerbül egy görög paptól, akit ő viszont latin nyelvre tanított. Müköltőket több jeles poétánk fordított magyarra. Köztük Vajda János is. Egész antológiákat adtak Szászy István a 19. században, Debreczeni-Szenteleki a 20. század délszláv költőiből. Közel egy évezred történelmi és földrajzi adottságai kapcsolták össze a magyar és a délszláv népeket, kiket a kultúra szálai is egybefontak. Vajha ez a kapcsolat egész Közép-Európa érdekében ismét kimélyülne és folytatódnék! (Magyar Nemzet) w*
