Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-08-15 / 33. szám
B-ik Oldal Verhovayak Lapja HA A HAZA ÚGY KiVANJA.----------------------------------Irta: DR. PÓLYA LÁSZLÓ---------------------------n A mi vidékünkön Julius Negyedikére szépült ki a nyár. A kalendárium szerint jóval előbb eljött az ideje, de a világtörténelem egyik legtartalmasabb napján ismert igazán magára. Mintha csak megfogadta volna John Adams szavait, aki a Függetlenségi Nyilatkozat aláirása alkalmával kijelentette, hogy: ’’Ezt a napot pompával, parádéval, társasjátékokkal, harangszóval és örömtüzekkel kell megünnepelni.” Junius még április bolondját járta és esős, szeles borulatba szomorította a nyarat. A tengeri zsenge levele nekisáppadt és a szélborzolta vetés is megsokallotta a záport. Hogy Júniusnak szomorú volt az arca? Lucskos, sápadt ábrázatán több volt a sajnálni való, mint a napsugaras Ígéret, de a sok drága, kedves régi emlék indulóján nekivágtam a vidéknek, persze, csak úgy gyalogosan, nemcsak azért, mert nincs se lábas, se gázos jászágom, hanem igazándiból azért, mert “Per pedes Apostolorum” láthat legtöbbet és legmesszebbre a lélek! Péter-Pál errefelé még nem akasztja bele a vetésbe a kaszát, no de mi, akik messze gyerekkorunkban a nagyvakáció szabadságából és az árpáskörte ajándékából szerettük meg Júniust, ha rámutat a naptár, itt sem férünk a házba. Boltban felejtett esőköpönyegem nem fogta fel a felhők könnyeit, csárdás kis kalapomat többször lefújta a szél, de ballagtam ritkás erdők kietlenségében, örökbozóttá törpült irtásokban, lehókkadt vetések között. Apró vad iramodó nesze, madár se szólitott meg. Hát bizony erre mifelénk szegény, szomorú volt Junius, de szabad föld felett és szabad ég alatt! Hogy pedig ez mit jelent? Huszonöt esztendő óta igazán csak mi, amerikaiak tudjuk. A szülőföldön nincs a pihenésnek csendje és a csendnek nincs pihenése. Trianon óta Erdélyben Nemerévé viharosodott az enyhe szellő is. Nemzeteket, országokat tört derékba a zsarnokság viharja, de mint az utszéli feszület az égi hitre, Magyarország a körülte hömpölygő veszedelmek mostani orkánjában is a földi igazságra mutat. A fegyverroncsolta óvilág vérzivatarban támolygott Péter-Pál felé. Az éhínség borzalmába mered Európa veszedelme. Sok, nagyon sok függ attól, hogy mit, menynyit ad a termés?! Az Újvilág pedig azért öltözik páncélba, hogy megmenthesse és ráparancsolhassa a békét az emberiségre! Mennél jobban fizet a termés, annál többet juttathat az életfentartás eszközeiből az európai veszedelem felelőtlen áldozatainak is. Tengerentúl az erőszak kárhozatában pusztító fegyver, tengeren innen pedig a szerszám kormányozza az életet még akkor is, amikor fegyvert kovácsol! Megváltásnak tekintené Európa\ ha csak annyi öröme lehetne, mint amennyi szomorúsága, bánata az amerikai életnek van! * * * Amit Junius eltikkasztott, az,t Julius pokoli hőséggel igyekezett felperzselni. így gyenge a termés, de az “avas” búzából, tengeriből, miből nemcsak nekünk, de sok millió — esdeklő kart felénk nyújtogató — más világrészbeli szerencsétlennek is hosszú ideig futja. ... Az egyik hegytetőről, füstnek, szikrának kavarodásából és sistergéséből nem csak látom, de érzem is az amerikai nagyipar alkotó hatalmát! Az a nemzeti erő, amely k hadviselő országokban a napi rombolás kielégítésére fordítja az ipari civilizáció minden tehetségét is, a pusztulás és pusztítás gyehennájában füstté, hamuvá válik és mikor a totálista zsarnoki szövetség más országok megsemmisítésére tör, nem akarja észrevenni, hogy rendelkezési jogtól megfosztott népeivel együtt, önmaga is a megsemmisülés felé rohan. A zsarnokság határtalan erőszakában önmagának is hazudik! A ma pusztító sikerében vérbeborithatja a fél világot, de a rendelkezés pokoli alkalmán kívül: holnap, holnapután sincs egyéb erőforrása! A legnagyobb demokrácia pedig a maga természetes alkotó hivatása szerint: az általános emberi élet javainak megmentése végett öltözik fegyverbe. Törik, vagy szakad, minden áron megvédi a békével együtt haladó, fejlődő kultúrát! Civilizációjának kimeríthetetlen erejét számon veszi, összeírja azért, hogy nemzeti védelem címén a két diktátort “axis” borzalmából kiszabadíthassa a földgömböt! Folyik a nemzetvédelmi felkészültség amerikai módra — nagyban. De ne felejtsük el, hogy pénzben alig kerül többe, mint amennyit az első világháború adósai Washingtonnak elfelejtettek megfizetni. A fegyveres erő hallatlanul hatalmas kifejlesztésével azonban Amerika nem háborúra, hanem a béke hatalmának állandósítására törekszik. A nemzeti öntudat igy mondja és ezek szerint akar és tud is cselekedni. Ennek a felfogásnak nemes közösségéből csak azok esnek ki, akik nem amerikai, hanem idegen elvek és érdekek zavarosában halásznak. De itt a hazaárulás bűne nem alkothat “ötödik hadtestet”, hanem legfeljebb csak olyan elvetemült bandákat, akikre a demokrácia közösségében kinyílt szivü, de egyben kinyílt szemű közvélemény az utcán is rá tud mutatni. Természetesen az áruló szándékot minden áron tehetetlenné kell tenni. Ez a kötelesség az idegenek regisztrálásának kényszerében a legnemesebb, legigazabb amerikai becsület sérelmére válhatik, de azok a legtöbbnyire idős emberek, akik nem a polgárosodás okmányával, hanem a munkás, szorgalmas élet alkotásával, a törvény becsületes követésével bizonyíthatják, hogy nemcsak a külsőségek átvételével, hanem lélek szerint is kifogástalan amerikaiak, úgy gondolkoznak, hogy: “ha a haza úgy kívánja, ezt is panasz nélkül megtesszük!” Ez a nagy ország minden idekerült igazi értéket nemzet vagyonná forrasztott össze. Azért olyan kimerithetetlenül gazdag, mert az értéket befogadja és azért olyan megronthatatlan közösség, mert az áruló szándékra, nemcsak a közvélemény, hanem még a rendőrőrszemet helyettesitő forgalmi jelzőlámpa is rá tud mutatni! * * *_ Augusztusban a civilizáció legnagyszerűbb, modern alkotását, a repülőgépet szörnyű pusztításra fogta be a háború. Amerikában pedig országot, világot járó repülőgép-csodák forgalmában dicséri az eget a föld, hogy szárnyra bocsájtotta az emberi szabadságot! Döbbenettel olvassuk a háborús híreket. De a szörnyű bizonytalanságban az az egy már bizonyos, hogy Amerika teljes erővel készülődik a maga szerepének történelmi betöltésére. Ha Bábel tornyának felépítését megakadályozta a nyelv, itt Amerikában minden nyelv a szív amerikai diktandóján beszél! Ékes és gazdag bizonyítéka ennek ez a rövid levél: “Tessék vasárnap eljönni hozzánk ebédre. Lángost is sütök, azt pedig tudom, hogy szereti. Azután meg szeret1940 Augusztus 15, M I M BETŰ, m im szó fl UERHOQRV SEGÉLY EGVIET KIRDRSRBRR r^ERKES^JT fl/KEPEKET /TERUECTE jMájOR/vU /fUJCcsri A magyar nyelv tanítására és ismertetésére szánt könyvnek élethü képe — lekicsinyítve —a fenti ábra. A könyvnek egész tartalmát kell alaposan megismernie annak, aki teljes fogalmat óhajt alkotni magának arról, hogy mi is az a szolgálat, amelyet a könyvnek bevezető szavában igy határoz meg a Verhovay Segély Egylet: “Nagy darab JÓAKARATOT tart kezében az, aki a MAGYAR BETŰ — MAGYAR SZÓ könyvünket forgatja.” “Tudást terjeszteni, évezredes történésekben részes nemzetnek nyelvét ismertetni, — vágya és akarata ebben a könyvben a VERHOVAY SEGÉLY EGYLETNEK.” “Kívánsága is van: még pedig az, hogy abból a nagy jóakaratból Amerika magyarságának haszna származzék.” A könyv ára erős vászonkötésben 55 cent. Megrendelhető a Verhovay Segély Egylet központi irodájában, 345 Fourth Ave, Pittsburgh, Pa. nénk megbeszélni annak a bizonyos regisztrálásnak min den csinját-binját.” Kati néniék portája a hegytető virágos, díszes koronája. Ami gyümölcsöt, virágot, koránérő zöldséget szivéhez nőtt kertjében “a jó Isten ád,” a szomszédok között- osztja szét. 'Hat fiút, három leányt nevelt fel, kilenc unokája is magyar szóval simogatja a szivét. Az ájris szomszéd beteges, hervadozó leányát megtanította több magyar nótára. És mikor az ájris leány magya-' nil dalol, kipirul az arca mind a kettőnek! Mert “a haza úgy kívánja.” Kati néninek regisztrálni kell! De azért úgy otthon érzi itt magát, akárcsak a “Függetlenségi Nyüatkozat!”--------------o-------------EGY-KÉT-HÁROM havi hátralékosok osztalékot nem kaphatnak — fizesse be hátralékos havidiiait még ma! A NEW YORK ÉS KÖR NYÉKBELI TAG TÁRSAK SZIVES FIGYELMÉBE! Igazgatóságunk bölcs intézkedése és áldozatkészség« folytán a Verhovay Segélj Egylet kiadásában megjeleni egy “AMERIKAI MAGYAR ÚTMUTATÓ” könyvecske. Ezen könyv nagy segítségére van a polgárosodni szándékozó hon fitársainknak, valamint teljes felvilágosítással szolgál a MUNKÁS NYUGDÍJ körüli .fontos tudni valókról. A Polgárosodási és Munkás Nyugdíj Útmutató könyvecskét bárki teljesen ingyen megkaphatja tekintei nélkül, hogy az illető tagja-e Egyesületünknek vagy sem. Tessék jelentkezni érte a kerületi irodában: 1453 Firsl Ave., a 75 és 76-ik utcái? között New York City. Tagtársi tisztelettel: Molnár Lajos kér. szervező.
