Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-02-08 / 6. szám

1940 Február 8. . V erhovayak Lapja 3-i£ Oldal A columbusi nagy UMWA bányászkonvenció Sokan, azt mondják, hogy sokkal hasznosabbat, sok­kal értékesebbet és sokkal szebbet végezhettek volna Ohio fővárosában a nagy bányászkonvenció delegátusai, ha nem politizáltak volna olyan sokat. Akik ezt állítják, azok nem tudják, hogy már fél század óta a bányász­unió a politikához úgy hozzá van nőve, mint az ikertest­vérek egymáshoz s nincsen olyan sebész, mely bonckésével szét tudná őket operálni. A politizálás már a megnyitás első pillanataiban el­kezdődött. JOHN L. LEWIS, a United Mine Workers of America konvenciójának elnöke alig hogy elkezdte üd­vözlő beszédét, a háta mögött levő szinpadon egy nagy vörös szovjetlobogót bontottak ki, mely a delegátusok sorában nagy vihart támasztott. Sokan felugrottak s kiáltozni kezdtek, hogy azonnal vegyék le a szónok háta mögött lengő vörös zászlót. Lewis hideg vérére jellem­ző, hogy bár izgatott csoportok tódultak fel mellette és mögötte a színpadra, ő nyugodtan befejezte megnyitó be­szédét s mikor megtudta a lárma okát, felkérte a dele­gátusokat, hogy foglalják el ismét helyeiket és a követ­kezőket mondotta: “Úgy látszik valaki nagyon gyáva és gyalázatos tréfát akart e teremben elkövetni. Senki sem sajnálhatja jobban a megtörténteket, mint a United Mine Workers of America szervezet, melynek alkotmánya ha­tározottan tiltja, hogy kommunisták tagjai legyenek.” Majd félkérte a rendőrséget, hogy azonnal indítsa meg a nyomozást, kutassa ki a tettest és alkalmazzák vele szemben a törvény szigorát. Hogy a rendőri nyomozás mit derített ki, arra nem vagyunk kiváncsiak, ellenben úgy tudjuk, hogy szívesen látták volna a bányászok ezrei, ha a politizálás ezzel be is fejeződött volni T-zt azonban Lewistől nem lehetett elvárni, mert neki a kenyere a politizálás. A munkás­vezér “dicstelen bukás”-t jósolt President Rooseveltnek, ha a harmadik terminust keresné, mert egyáltalán nem tudta megoldani a munkanélküliség problémáját, a nem­zeti jövedelem csökkenése és az eladósodás ellen nem ta Iáit orvosságod a fokozott adózással sem ment sokra és nem oldotta meg a külföldi piacokon a külkereskedel-. műnk térfoglalásának problémáját sem... Nem a de­mokrata pártot ítéli el emiatt, hanem Rooseveltef teszi felelőssé, aki két terminusa alatt sem tudta valóra vál tani az adminisztrációjához fűzött reményeket. De a republikánusokat sem dicséri egy szóval sem Lewis, sőt félszegségeit épp úgy ostorozza, mint Roosevelt politikáját s igy General Hugh S. Johnson talán nem ok nélkül irta róla, midőn állásfoglalását a napilapokban is­mertette, hogy Lewis a munkásságnak igazi független vezére, aki nem köti le a munkásságot egy irányba sem és függetleníti a szervezett munkásságot minden politikai befolyástól. Nem csinál belőlük “stupid sucker”-eket, mint a múltban sok munkásvezér azt megpróbálta — mon dotta Johnson generális Lewis után PHILIP MURRAY, a bányászunió alel nöke beszélt. Kemény szavakkal állapította meg, hogy ebben a hatalmas és gazdag országban a munkanélkü­liek száma hét esztendő leforgása alatt alig csökkent. Pennsylvaniában például — mondotta Murray — még mindég egy millió munkanélküli van, akik közül 340,000 közsegélyben (relief) részesül s csak igy tudnak meg­élni a legszükösebben, mig a többi 660,000 ember munka nélkül van s családjukkal együtt éheznek és nélkülöz­nek. — Érthetetlen, hogy a munkanélküliség problémá­ját senki sem tudja megoldani. Lewis a vita során nem kis gúnnyal jegyezte meg “Van nekünk fent Wáshingtonban egy nagyon kedves és nagyon jó asszonyunk s az a Munkaügyi Miniszter. (Perkins, Secretary of Labor.) Kitűnő háziasszony ő, de az ország gazdasági problémáihoz annyit ért, mint egy hottentota az erkölcsi törvényekhez”. President Rooseveltről szólva pedig megjegyezte, hogy a munkanélküliség problémáját egy igen érdekes memorandummal akarta megoldani, melyre ő is visszaküldött egy memorandumot s a mai napig ezen memorandumok kicserélésén kívül más nem is történt. “Az elnök, — mondotta Lewis — átvirraszt sok-sok nyugtalan éjszakát, aggódva Európa és Ázsia problémái fölött, de ezzel a tépelődésével ennek az or szágnak szénbányáiban a mi bányászaink közül egyet sem juttat munkához.” A bányászkonvenció elnöke a leghevesebb támadást azonban John N, Garner, az Egyesült Államok alelnöke ellen intézte, akinek ténykedéseit főként azért kritizálta oly keserűen, mert Garner sohasem mutatott jóindula­tot a szövetségi kormány munkatörvénye: a ’’Wagner Law”- iránt, sőt nyílt ellenszenvet tapasztalt Lewis Garner részéről a munkássággal szemben, miért is ezekkel a nem éppen hízelgő jelzőkkel illette az alelnököt: “labor­­baiting, whisky-drinking, poker-playing, evil old man!” A nagy bányászkonvención Lewis minden igyekezete oda irányult, hogy a delegátusokat meggyőzze arról, hogy a sok elnökjelölt közül, ki érdemli meg a munkásság bi­zalmát és támogatását. Midőn tudomására jutott, hogy a helyi szervezetek közül sokan Indiana állam volt kormányzóját, Paul V. McNuttot szeretnék a következő négy évben az elnöki székben látni, Lewis erősen kritizálta a volt kormányzó személyét és közéleti tevékenységét. McNutt volt az, aki sztrájktörőkkel Indianában meghiúsította, a bányászok nagy sztrájkját és kimutatta, hogy a munkásoknak egye­nesen rosszakarója, aki velük szemben mindenre képes. Lewis nagy ékesszólással tudta leírni, hogy McNutt — szerinte — az a politikai kalandor, aki katonák védelme alatt mennyi sztrájktörőt küldött az indianai szénbá­nyákba és ezeket a jött-menÄket vette fegyveres védelem alá akkor, amikor a bányászok gyermekei éheztek és fele­ségeik nyomorogtak. A bányászok szenvedései megrázó hatást gyakoroltak a konvención résztvett bányászdele­gátusokra. A mérges munkásvezér azonban nemcsak azt mondta meg a bányászoknak, hogy kik nem kellenek neki ecnöknek, de azt is jelezte félre nem érthető módon, hogy ki kell neki. Az ő jelöltje az elnöki székre Burton K. Wheeler montanai szenátor, akit munkásbarátnak és erősen haladó szellemű közéleti embernek ismernek és akit Lewis diszszónoknak meg is hivott a konvencióra. (General Johnson mikor beszédét tartotta a konvención, ezt még nem tudta, különben másképpen nyilatkozott volna Lewisról. — Szerk.) A sok politizálás után végre rátértek a bányászok társadalmi problémáira is. A konvenció kimondta, hogy a bányász unió keményen fog harcolni azért, hogy min­den nemdolgozó ipari munkás heti 15 dollár segélyt kap­jon mindaddig, amíg ismét munkához jut. Ez az indít­vány, melyet el is fogadtak, a munkanélküliség ellen való biztosítást akarja a mai megszabott számú hetek helyett sokkal hosszabb időre kitolni akként, hogy az államok kezéből vegyék ki az egész biztosítást és a heti segélye­ket a szövetségi kormány utalja és adja ki a jövőben. Döntöttek afelett is, hogy a Social Security járulékokat töröljék el és a szükséges tartalék alapot a tőke újabb megadóztatásából szerezzék be, egyúttal pedig lényegesen emeljék fel az örökösödési és ajándékozási adókat. Az aggkori nyugdijak minimumát havi 40 dollárra emeljék fel s a nyugdijat 65 év helyett ezentúl 60 éves korban adják meg és adják meg a mezőgazdasági, háztartási és időszaki munkásoknak is. Követelik azt is, hogy a Wagner-féle munkatörvény módositassék és ezentúl börtönbüntetéssel sújtsák annak megsértőit s az ilyen bűnösöket zárják ki minden köz­­szállitásból. A konvenció meleghangú táviratot küldött Culbert L. Olson-nak, California kormányzójának és a munkásság nevében megköszönte, hogy börtönéből kiszabadította Tom Mooneyt, a hosszú éveken át ártatlanul oly sokat szenvedett munkásvezért. Végre határozatba ment azon javaslat is, hogy az Egyesült Államok kormánya köves­sen el minden lehetőt, hogy Amerika az európai hábo­rúba bele ne avatkozzék. A konvenció delegátusai teljes szolidaritással viseltet­tek Lewis elnökkel, aki helytelenítette President Roose­veltnek harmadszori jelölését s határozatilag kimondot­ták, hogy a bányászunió a leghatározottabban ellenzi azt, miszerint az uj négyéves terminusban ismét Roosevelt legyen az Egyesült Államok elnöke. Végre JOHN L. LEWIST újra egyhangúlag megvá­lasztották a bányászunió elnökévé és évi fizetését 25 ezer dollárban állapították meg. HOZASSA KI ROKONAIT AMERIKÁBA A NÉPSZERŰ AMERIKAI ZÁSZLÓS HAJÓKON intézkedhet az előre kifizetett hajójegyek iránt. Rendszeres hajóindulások minden két hét­ben New Yorkból a «emleges olaszországi Nápoly és Genua kikötőiből. s.s. WASHINGTON New Yorkból Február 10. (Olaszországból Feb. 26) s. s. MANHATTAN New Yorkból Február 24 (Olaszországból Mar. 11) (és ezután kéthetenként) Teljes felvilágosításért fordul­jon hajójegyügynökéhez vagy U. S. Lines 527 Union Trust Building PITTSBURGH, PA. ÁLLANDÓ IPARMŰVÉ­SZETI KIÁLLÍTÁS A MAGYAR KÖNYV­TÁRBAN Ismeretes, hogy a Magyar Ipar­művészeti Társulat a new yorki Világkiállítás Magyar Pavilonjá­ban hatalmas és reprezentatív anyaggal szerepelt. Ennek az anyag nak olyan közönség sikere volt, hogy a Társulat kötelezve érezte magát arra, hogy kiállítását vala­milyen formában, a Világkiállítá­son kivül is, a nagyközönség szá­mára hozzáférhetővé tegye. Önként adódott az a megoldás, hogy s Társulat a new yorki Hungarian Reference Library előadótermében létesítsen állandó jellegű mintaki­­állítást, hiszen a Könyvtár heti hangversenyeit, előadásait és ki állításait több száz érdeklődő Iá togatja. Hosszú hónapok előkészületei után a Magyar Iparművészeti Tár sulat kiállítása február hetedikén este fél kilenc órai kezdettel nyilik meg ünnepi hangverseny kereté­ben a new yorki Hungarian Re­ference Library nagy előadóter­mében (19 West 44th St.) A meg nyitás napjától kezdődően — ál landóan változó anyaggal — min­den időben nyitva lesz ez a kiáll! tás, mely a magyar iparművészet legjava termését képviseli. Olvasóink tájékoztatására el­áruljuk, hogy zsolnai porcellánok, hódmezövásáhelyi és Gorka ke rámiák, Szerelemhegyi babák, ma­gyar szőnyegek, kézzel szőtt bútor huzatok és kézzel nyomott szöve­tek kerülnek kiállításra, sok más iparművészeti remek mellett. Tér­­mészetesen nem lehet mindazt fel­sorolni, ami a kiállítás anyagát alkotni fogja. Különösen az ilyes­mit látni kell, mert leirni nem lehet. A kiállítás megnyitó előadását “Magyarország és iparmüvészete" cimmel Kuehn Ottilia tanárnő fog­ja tartani. A kísérő hangverseny keretében pedig Bokor Margit operaénekesnő és Alvári Lőrinc operaénekes fog szerepelni, kik mind a ketten kedvencei az ame­rikai közönségnek. A zongora kí­séretet dr. Hertz Otto fogja szol­gáltatni. The First Presbyterian Church at Fayetteville, N.C. built in 1800, was designed by Christopher Wren, great English architect BaHBHBKS Jr*'- •

Next

/
Thumbnails
Contents