Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-06-27 / 26. szám

I4-ik Oldal 1940 Junius 27. Verhovayák Lapja MIIMDE^KOB MEGÉRI az IDŐT e rovatban levők elolvasása! Testvériség a A természet gyermekei mindnyájan testvérek. Kezdjük mingyárt a szü­letésnél : Múltkor egy nagyon ked­ves, fiatal asszony igy szólt hozzám: El se képzelheti, hogy a kisleányom milyen zavarba hozott. Tudja, hogy jó háziasszony vagyok és a tyuktenyésztés egyik szenve­délyem. Hát éppen a kotlós alatt nézem a tojásokat. A kotlóst leveszem a fészkéből. Alatta két frissen kelt csibe. Azt mondom a leánykám­nak: — Látod, kicsikém, a to­jásból most költötte ki a tyukmama ezeket a csibé­ket.-— “Mondd, anyukám, — feleli a kislány, — engem te költöt'él ki a tojásból? A tojás, mint a születés bölcsője! Ismeri mindenki a földi világ csodaszép teremtmé­nyeit, a pillangókat. Ezeket a virágos rétek fölött szál­longó pompás ékszereket. Hogyan születnek ezek? Az anya valamelyik fa kérgére rakja a petéit. Meleg ta­vaszi napon e petékből kel ki a hernyóraj. Élősködnek a pici férgek a levélzeien, mig megnőnek. Aztán bábbá alakulnak. Mennyire hason­lítanak a bepólyázott kis­dedekhez! A bábból lesz a pillangó, mely rövid életét virágillatok közt tölti. Szálljunk le a saras mo­csárba. Odarakja a béka­anya petéit. Ezeket a tojá­sokat is kikölti a nap s egy­szerié csak apró halacskák úszkálnak a pocsolyában. A nép ebihalnak nevezi. Ezek a békaporontyok, Ezek is átalakulnak később, akár­csak a hernyók. De a gyik, vagy annak óriási alakja, a krokodil us, már nagyobb to­jásokat ra,k, egyszerűen bele a homokba s ott költi ki a nap melege. Tojásból kel a kígyó is. És tojás a bölcsője minden madárnak. Ott éb­­.red életre az utód és ott nő addig, amig napvilágra nem kerül. Hát azok a pici magvak, melyekből a virág, vagy a faóriás kel ki, nem uj életet rejtő peték-e? Alakjuk ezek­nek is a tojás kerekdedsége. Sőt a magból kicsirázó uj élet is átalakuláson megy át, mig a palántából erős nö­vénnyé fejlődik. Mi ez. ha nem a terem t-Természetben menyek közt való hasonló­ság. És mivel a, világteremtő erő a földet kerekre szülte — ime, minden teremtmé­nyének élete a földanya alakjával kezdődik. Beszéljünk-e még másféle rokonságról is? Beszéljünk-e arról, hogy a belső szervek, a szív, máj. tüdő. belek állattestvéreink­nél is megvannak, csak agy­velejük nem termel olyan gondolatokat, mint az em­beré és nyelvük másképpen beszél. Az állatok vérkeringését a növények nedvkeringése pó­tolja. Az élesebb szemű megfi­gyelőknek bizonyára már feltűnt az is, hogy a fáknak épugv megvannak a kezeik és lábaik, mint az ember­nek. Ha az ember ég felé tartja karjait, keze fején szétágaznak az ujjak. Csak­hogy a fán tíz ujj helyett ezernyi van és ezek is szerte­szét ágaznak. A dryasok, a görög mitológiában a fák nimfái, a fával együtt szület­nek, benne laknak, mig a fa él s aztán vele együtt pusztulnak el. íme, a fa megszemélyesitve. Dante al­világi utján érinti azt az er­dőt, melyet bősz vihar ráz meg. minden fa egyegy jaj­­veszékelő törzs, ég felé ágazó karjaival. Beszéljünk-e arról, hogy a fának és virágnak éppúgy van lelke, mint az állatnak és embernek? Hogy a fák bus sóhajai, a virágok édes illata, azok életéhez van köt­ve, mint az ember sóhaja és ifjú testének illata. A kivá­gott fa, a kitépett virág épp­úgy élettelenül hever, mint a haláltól lesújtott ember. És az életösztön éppúgy él minden növényben, minden rovarban, minden állatban, él a teremtés óriásaiban és a szinte láthatatlan penész­gombákban. Az élet min­denütt sarjad, fejlődik, ter­mékeny ül, hogy szaporodjék és a teremtés müvének nagy­szerű összhangjából a leg­­paránvibb sejt se hiányoz­zék. Az élet szüntelenül tart. Ahogy a fa élete a téli tetszhalál után újra tavaszi virágzásba borul, nyáron új­ra termést érlel, az emberi test elhalt, elhasznált részei is újraélednek. A kihullott haj, akárcsak a lehullott fa­levél, ujrasarjad, az állatok szőrözete, a madarak tolla, a hüllők bőre újra kinő, az ásványvilág uj érceket és drágaköveket termel. Hát szerelem dolgában? Nem furcsa-e az, hogy a békák összeölelkeznek, a ga­lambok csókolódznak^.. és az imádkozó sáska szerelmes csókja olyan heves, hogy egyszerűen leharapja udvar­lója fejét, a pókhölgy (mely tízszer akkora, mint a pók­­ifju) előbb három-négy ud­varlóját megeszi, mig az ötödiket boldogítja ... Mit mond a költő? “Úgy szeret­tem, majd megettem”. Pe­dig ez az emberekre vonat­kozik. És nem különös-e az, hogy emberi életünkhöz folyton a természetben keressük a ha­sonlóságokat? A szerelmesünk miért “drága rózsám”, “édes vio­lám”, szeme miért kék ne­felejcs, ajka eperajak, a me­nyecskénél érett meggy, a szép női nyak: hattyu-nyak, termete: őz-termet. A lányka foga drága gyöngysor, köny­­nyei: gyémántcsöppek, neve­tése: galamb turbékolás, a vénasszony rikácsol, mint a kotlóstyuk, a gyermek őzte­­kintetü, a vén ravasz: vér­­cseszemü. / Miért mondjuk az ember­re. hogy birkafejü, hogy ró­­kapofáju, majomképü, hogy sasorra van, vagy pisze bull­dog-orra, ha nincs álla: var­­jupofáju, ha tulkövér: med­vefej ü, ha sima tarkóju: tökfej ü, a nagy homloku: bölényfejü, a nyomott, kis homloku: ürgefejü. Jellemünkben az egész ál­latvilág szerepel: hü, mint a kutya, szelíd, mint a galamb, hiú, mint a páva, szürke, mint a veréb, dühös, mint a tigris, gyáva, mint a nyúl, bátor, mint az oroszlán, ra­vasz, mint a róka, vad, mint a bika, szemtelen, mint a da­rázs, szorgalmas, mint a méh, fürge, mint a gyik, lomha, mint a lajhár, alat­tomos, mint a kígyó, ostoba, mint a tyuk, vérszopó, mint a pióca, lágyszívű, mint az őzike,­A jó szív: arany, a hideg, érzéketlen márvány. Az egyik jellem: sziklaszilárd, a másik: puha agyag. A hasonlatok úgy terem­nek, úgy virulnak, mint a sok gaz és virág a réten, mint az erdők rengeteg bo­zótja és fája: Életgondjaink olyanok, KIMUTATÁS A KÖTVÉNYEKRŐL % 1940 MÁJUS 31-ÉN. Uj kötvény kiadva Visszahelyezve ........ 400 66 összesen................ Kötvényét beváltotta ___________ Meghosszabbított kötvényt kapott Törölve lett ____________________ Elhalt .................................................. 24 74 143 21 466 262 Gyarapodás ________________ 204 Áthozat a múlt hóról .....__________ 29,089 összesen 29,293 Kifizetett kötvény van................................................. 40 Meghosszabbított kötvény van ................................. 816 A Felnőtt Osztály taglétszáma összesen.................. 30,149 Gyermek Osztály taglétszáma összesen.................... 12,554 összes taglétszám: . 42,703 Felnőtt 0.Gyermek O. Összesen 1940 május 31-én ............ 30,149 12,554 42,703 1940 április 30-án ............ 29,294 12,523 42,447 1940 május 31-én v gyarapodás ................ 225 31 256 Pittsburgh, Pa. 1940 május 31-én. RÉVÉSZ KÁLMÁN, kp. számvevő. mint a rovarok rajzása. Vá­gyaink jönnek és elszállnak, mint a vándorló darvak és messze huzó vadlibák. És sorsunk az, hogy min­dennap lássuk a nap ébredő keltét és búcsúzó nyugtát, a sötét, vagy csillagos éj­szakát. Azután ennek is végeszakad. Sorsunk közös: születünk, élünk, meghalunk. Bus téli éjeken, mikor mindent halálosnak látszó hideg hólepel borit, a föld kérgén már szivárog a mély­ből felszálló meleg, már ki­pattan a hóvirág kis hagy­mája, már zsendül az ibolya töve és lassan, szinte észre­vétlenül megérkezik az uj élet. A virágok nevető arcocs­kája mosolyog ránk, mint a csecsemő édes, ártatlan sze­mei. Uj születés, uj életi Ha ez sem volna, akkor mi vigasztalná küzdelmek­ben kifáradt, beteg lelkün­ket? Kézdi-Kovács László NEWS FACTS by GEORGE GERMANY. A YOUNG AUSTRALIAN SWRU.OWED BLAZING COAL, DANCED BARE-fOOt ON BROKEN GLASS AND ALLOWED A SURGEON TO SEW BUTTONS INTO HlS FLESH WITHOUT APPEAR­ING TU SUFFER PISCOMFORy CHARLESTON, w. va. A THIEF ESCAPED UNINJURED BECAUSE STONEWALL JACKSON'S ONCE TRUSTY PISTOL WOULDN'T FIRE RND HIS SABRE WAS TOO SHORT /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents