Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-06-27 / 26. szám

1940 Junius 27. Verhovayak Lapja FAY-FISHER ANDOR budapesti szerkesztő Magyarország belpolitikai helyzete — május végén, amikor eljöttem Magyaror­szágból — kedvezőnek volt mondható. A tömegek nagy megértéssel kísérték a Teleki kormány emberfeletti küz­delmét Magyarország füg­getlenségéért, az ország nyu­galmáért. Amikor múlt év őszén ki­tört a lengyel-német-francia­­angol háború. Magyarország politikai helyzete nem volt egészen megnyugtató. A kü­lönböző nyüaskeresztes pár­tok — melyek csak egyben értettek egyet: a tömegeket állandóan izgalomban tarta­ni és a hatalmat magukhoz kaparintani — bár koránt­sem rendelkeztek olyan tö­megekkel, mint egy év előtt, minden alkalmat megragad­tak, hogy a kormánynak kellemetlenkedjenek, annak tekintélyét a nép előtt lejá­rassák. Diktatórikus céljaik elérése szempontjából nem voltak válogatósak az eszkö­zökben. A háború kitörésekor a Te­leki kormánnyal szemben ál­ló polgári pártok a kormány tudomására hozták, hogy bár belpolitikában természetesen nem érthetnek mindenben egyet a kormány intézkedé­seivel: támogatni fogják a kormányt. Az ország hangu­lata napról napra jobban ja­vult a kormány javára. A belügyi kormányzat erős kézzel vigyázott arra, hogy az ország helyzetének meg­felelően nyugalom legyen az országban. Különösen arra ügyeltek nagyon, hogy a nyi­las tevékenyséigknek gátat szabjanak. Az ország belső békéjét, nyugalmát csakis erről az oldalról fenyegette veszedelem. A politikai rendőrség soha se mulasztotta el az intéz­kedést, ha valamilyen kárté­kony mozgalomnak nyomára jutott és Budapesten politi­kai és sajtó körökben köz­tudomású volt, hogy egy Íz­ben egy Habsburg főherce­get is figyelmeztettek, hogy ha nem szünteti meg kárté­kony nyilas tevékenységét — rajta keersztül kaptak pénzt Németországból — az eljá­rást ellene is éppen úgy fo­lyamatba teszik, mint mások ellen, akik hasonló kárté­kony tevékenységet fejtenek ki. Kétségtelen, hogy a nyilas mozgalmakat az ország ha­tárain túlról hathatósan tá­mogatták és mindig meg le­hetett állapítani. mikor vol­tak pénzügyileg bőségben és mikor szűkében a nyilas mozgalmak. Meg kell jegyeznem, hogy a tömegeket a nyilasok a múlt évben azért vesztették el, mert azt látták, hogy pl. a földreform parlamenti tár­gyalása elől a nyilas képvi­selők kivonultak a parla­mentből és haragszomrádot játszottak, mert ezt saját szempontjaikból kényelme­sebbnek tartották. És a nyilas képviselők par lamenti szereplése se emelte a tömegek előtt a párt veze­tőinek tekintélyét. Ennek az évnek tavaszán a kormány pártjának egy kis része — Imrédy Béla volt miniszterelnök látható veze­tése mellett — kapcsolatot keresett és talált a nyilasok­kal. Ez a csoport hatalomra tört. Imrédy úgy vélte, hogy a nyilasok segítségével vissza szerezheti a miniszterelnöki széket, melyet olyan szégyen­nel kellett elhagynia és kap­csolatot teremtett a nyila­sokkal. Nem tudták pontosan meg mondani, mi nem tetszik ne­kik a Teleki kormány intéz­kedéseiben, a pártból sem léptek ki: de igyekeztek han­gulatot teremteni abban az irányban, hogy kormányvál­ságot teremtsenek. Teleki azonban nem hagy­ta magát. A párt nyílt ülésén számolt le ezzel az igyeke­zettel, amikor nyilt színen megmondta, tudja, hogy Im­­rédyt emlegetik mint utódát, de hát neki esze ágában sin­csen elmenni helyéről addig, mig a kormányzó bizalmát bírja. És hogy ez a bizalom meg van, annak dokumentá­lására zsebéből elhúzta a Kormányzó levelét, melyben felhatalmazza őt arra, hogy ha szükségét látja a kézirat felhasználásával oszlattassa fel a parlamentet is. Nagy megrökönyödés ki­sérte ezt a bejelentést, mert hiszen sok képviselőnek exis­­tenciális kérdés a mandátum. Erre a bejelentésre le is csillapodtak a kormánypárt­ban a kedélyek, egy időre meg is szűnt némely kor­mánypárti képviselők külön utakon járása. Ahogy azonban a német harctéri sikerek emelkedtek, olyan arányban kezdték újra a nyilasok és a velük szö­vetkezett csoportok a Teleki kormány elleni aknamunká­jukat — nyilván nem vélet­lenül. Igyekeztek a kormánynak kellemetlenkedni, ha parla­menti ülés volt, botrányokat idéztek elő. Lapjaikban olyan követeléseket állítottak, me­lyekről tudták, hogy a kor­mány nem teljesíthet, mert hiszen az állampénztárak­nak minden pénzét hadicé­lokra — melyek mindennél sürgősebbek és fontosabbak — kell folyósítani. Ha az ember a nyilasok lapjait figyelte, meg kellett állapítani, hogy azok kísér­tetiesen emlékeztettek azok­ra a lapokra, melyekkel Kun Béla szomorú emlékű ural­mát előkészítette. Azokban is lehetetlen követeléseket állí­tottak fel, hogy az akkori kor­mány ellen a tömegek elke­seredését növeljék. Mióta eljöttem, mint tag­­társaim bizonyára olvasták a napilapokból, Hubay Kál­mán a nyilasok pártjának egyik vezetője azt a követe­lést állította fel a magyar parlamentben, hogy a nem­zetiségeknek — németeknek — adjanak külön önkor­mányzatot. Ez a követelés azt hiszem legékesebben bi­zonyítja, mit akarnak a nyi­lasok. Érthető, hogy a magyar parlament felháborodással utasította el ezt a javaslatot. Fájdalom, meg kell azonban mondanom: kérdés, meddig lesz módjában a magyar par­­lementnek ilyen kísérletekkel szemben ellentállást tanúsí­tani. Meddig lesz egyáltalán magyar parlament? Olyan, amelyet a nép választott... Ma még tartja magát a Te­leki kormány, de ki tudja, mikor kell majd Magyaror­szágon is olyan kormányt ki­nevezni, mely kedvesebb a németeknek? Egy dolgot ezzel kapcso­latban meg kell mondanom. Magyarország kormányzó­ja eddig olyan kemény em­bernek bizonyult, aki sok sok követelésnek elíentállt, me­lyekről azt hitte, hogy ve­szélyeztetik az ország füg­getlenségét. Szerény nézetem az. hogy Magyarország kormányzója, amíg csak lehet, ezután is ellen fog állni. Csak fájda­lom, attól kell tartani, a nyo­más egyre erősebb lesz. Ne­héz idők jönnek Magyaror­szágra abban az uj helyzet­ben, melyet a német diadal teremtett Európában. Magyarország szövetséget tart a németekkel és az ola­szokkal. Trianonban a közös 3-ik Oldal SOHA MÉG ILYEN alkalma nem volt — mint most! Tagszerzési versenyünk nagyban folyik. Minden tagtár­sunk számára egyenlő lehetőségek kínálkoz­nak arra, hogy a verseny első diját EGY EZER DOLLÁRT becsületes és szorgalmas munkával megke­resse. Biztosításra mindenkinek szüksége van — kicsinynek-nagynak egyaránt. Ezer­féle biztosítást árulnak — de a Verhovaynál jobbat sehol sem kaphat. AJÁNDÉKBA természetesen nem adhatunk egyezer dol­lárt. De kész örömmel fizetjük ki önnek, ha versenyünkben munkájával, elért ered­ményeivel kiérdemli az első jutalmat. Még ma jelentse be, hogy versenyünkben részt vesz, — hiszen csak 1940 december 31-én záródik s igy minden lehetősége meg­van, hogy nyertes legyen. NEW YORKI hajózási és levélpostai hírek " (árfolyamok) E HÉTEN a személyszállító hajók már csak kellően in­dokolt és igazolt szükség esetén visznek át amerikai polgárokat, mint utasokat Európába, de a levél és csomagpostai forgalom nem szünetel, sőt a posta­­ügyi minisztériumnak értesítése szerint, a viszonyok­hoz képest kielégítő. A TEHERHAJÓK most már sűrűbben hozzák és viszik át a leveleket és a többi postai küldeményeket. Ter­mészetesen egyrészt a forgalmi akadályok, másrészt a cenzúra miatt nagy a késés, de azért most már 3—4 hét alatt átjön, illetve átmegy a levél vagy a levelezőlap rendeltetési helyére. HA JÓVAL DRÁGÁBB IS, de sokkal gyorsabb és ideáli­­sabb a transatlantic légiexpressz szolgálat, mert most már a Pan American Airway-en háromszor visz he­tenként postát a légivállalat. E HÉTEN a new yorki La Guardia repülőtérre a követ­kező Clipper érkezett: JUNIUS 25-ÉN, kedden a Dixie Clipper. (A töb­biek beérkezésének pontos idejét nem tud­ják, de még két clipper érkezik be.) Átmennek, illetve átmegy: JUNIUS 25-ÉN, kedden a Dixie Clipper. (A töb-JUNIUS 27-ÉN, csütörtökön, a Dixie Clipper és JUNIUS 29-IKÉN. szombaton a Yankee Clipper. A PENGŐ ÁRFOLYAMA (junius 26-án) 100 pengő $18.10. sors összekovácsolta a ma gyár nemzetet a németekkel s a rövidlátó francia és angol külpolitika — aminek az árát most alaposan megfize­tik úgy a franciák, mint az angolok — mely nem volt belátással a magyarokkal szemben 20 év alatt, nem hogy lazította volna a kap­csolatot, de erősítette azt. A Dunamenti népek sorsa MOST a győző németek ke­zében van és olyan életet kell majd ott a népeknek .élni, amilyent Hitler megszab azoknak. És ha az ember a Mein Kampf cimü könyvet elol­vasta, fél az általa megjelölt jövőtől.

Next

/
Thumbnails
Contents