Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-06-20 / 25. szám

3-ik Oldal 1940 Junius 20. . Verhovayak Lapja .FAY-FISHER ANDOR, "budapesti szerkesztő-NEW YORKI ~ hajózási és levélpostai hírek (árfolyamok) E HÉTEN VASÁRNAP, JUNIUS 16-IKÁN a President Harrison ame­rikai gőzös, mely junius 4-én indult el Olaszországból, Génuából, megérkezett Jersey Citybe. Magyarországi postát hozott. Vissza már nem megy. A U. S. LINES “WASHINGTON” óceánjáró, többszáz ame­rikai menekülttel útban van az Egyesült Államok fe­lé. Az újabb korlátozó intézkedések hatályba lépése miatt most már ez az utolsó amerikai hajó, amely amerikai menekülteket hoz az Egyesült Államokba. LÉGI EXPRESSZ LEVELEK e héten csak hétfőn, junius 17-én érkeztek a Dixie Clipperrel. Légi expressz leve­leket visznek Amerikából Magyarországba és az utód­államokba a következő repülőgépek: Junius 18-ikán, kedden, az Atlantic Clipper Junius 20-án, csütörtökön, a Dixie Clipper és Junius 22-ikén, szombaton, a Yankee Clipper. Több olvasónk kérdésére válaszolva értesítjük olva­sóinkat, hogy Magyarországból a rendes posta s igy az ajánlott levelek is csak alkalmi teherhajókon jön­nek át Amerikába. A PENGŐ ÁRFOLYAMA ma, junius 18-án: 100 pengő — 18 dollár és 20 cent. A Verhovayak Lapja ma­gyarországi szerkesztője e sorokat nem Budapesten a Metropole szállodában, ha­nem sok nevezetes Verhovay esemény színhelyén, Pitts­­burghban: a Fort Pitt Hotel­ben veti papírra. Igen, tag­társaim: hazajöttem. Junius 10-én érkeztem New Yorkba e z e rkilencszázadmagammal a United States Line Man­hattan hajóján, mely a tár­saságnak utolsó hajójaként indult Olaszországból, Gé­­jhuából. El kellett hagynom Ma­gyarországot, a sok gonddal, bajjal küzködő Szülőhazát, mert fogadott hazánk ma­gyarországi képviselete úgy kívánta ezt a Magyarország­ban tartózkodó amerikai pol­gároktól. A felszólítás telje­sítése elől május végén már nem lehetett kitérnem, a budapesti amerikai követség természetesen kitünően volt informálva, a legpontosab­ban megmondták, Olaszor­szág beavatkozása mikor fog bekövetkezni. Az utolsó elutazási alka­lomig nem hagytam el he­lyemet — de ma már onnan akkor sem tudnék dolgozni, ha a konzul kívánságával szembeszállva — aminek persze rámnézve súlyos kö­vetkezményei lettek volna — Ott maradok. Olaszország háborúba lé­pésével megszűnt a postajá­rat — legalább is egyelőre, mig valami módot ki nem találnak — az Egyesült Ál­lamok és Magyarország kö­zött. Clipperrel küldött leve­lek innen csak Lisszabonig Jutnak el — onnan remény­telen, hogy egyelőre azok tovább mennének. Eddig Lisszabonból Rómába vitték a clipper postáját és onnan továbbították Budapestre. Tudom, tagtársaim, — akik közül sokan évtizedek előtt jöttek el az óhazából, fle attól lélekben nem sza­kadtak el — sokat szeret­nének hallani arról a föld­ről, arról az országról, ahol születtek és amelynek sor­sáért azt mondhatnám ta­lán még jobban aggódnak, reszketnek, mint az óha zaiak. Pár napos ittlétem alatt már megállapítottam, hogy itt talán még többet foglal­koznak a háborús esemé­nyekkel, híreivel, mint az otthoniak. A rádiót okolom ezért, mely szinte szakadat­lanul bömböli a híreket, kommentálja azokat, tartja itt állandó izgalomban a népet Tagtársaim kíváncsiságát, amennyire tudom, igyekszem majd kielégíteni Írásaim­ban: képet festek az óhazá­ról, politikai, társadalmi és gazdasági helyzetéről. Május közepéig — ponto­sabban Hollandia és Belgium megrohanásáig — az élet otthon városokban és fal­vakban normálisnak volt mondható. Nagyon kevés különbség volt a múlt évi és ezidei élet között — leg­feljebb az, hogy minden drá­gult — mig a munkabérek nem emelkedtek. Erről a kérdésről azonban majd más alkalommal részletesebben beszélek. Május közepén két had­test tartalékost express le­velekben szolgálatra hívtak be. A hivatalos megokolás szerint e hadtesteket azért mozgósították, mert e had­testekbe nagyon sok olyan egyén tartozott, akik tényle­ges katonai idejüket még a cseh hadseregben szolgálták és át akarták képezni őket magyar vezényszóra. Persze: a részleges mozgó­sítás felkavarta azokat a vi dékeket, ahonnan a férfiak­nak akkor 52 éves korig fegyverbe kellett állni. Sőt nemcsak az embereknek: be­rukkoltak a lovak, kocsik, autók, motorbiciklik, bicik­lik is. Mondom: hivatalosan át­képzéssel magyarázták e két hadtest mozgósítását, de azokban az időkben Magyar­­országban más hírek kering­tek e részleges mozgósítással kapcsolatban. Az egyik verzió az volt — de ennek valódiságát pilla­natra se lehetett komolynak tartani, — hogy a németek ki akarták vonni Lengyelor­szágban lefoglalt csapataikat és az elfoglalt lengyel terüle­tek megszállását a magyar hadseregre akarták bízni. Nem lehetett e hirt komo­lyan venni, mert a német vezető körök pontosan tud­ják, milyen mély a lengyel és magyar nép között a test­­vériségi kapcsolat és alig fel­tételezhető, hogy baráti nép­pel akarták volna a lengye­leket megszállatni. Másik hir az volt, hogy Szlovákiából akarják csapa­taikat elvinni és mert terhes a németeknek amúgy is Szlovákia “védelme”, május húszadikán bevonulhatnak oda a magyarok. Azokban a napokban a po­zsonyi szlovák rádió úgy uszított a magyarok ellen, mint a benesi időkben és a régi recept szerint “tiltako­zó” gyűléseket is rendeztek a magyarok ellen. Pesten körülbelül abban az időben alakult meg Hlin­­ka egykori pártjának tagjai­ból a Magyarországhoz ke­rült szlovákok néppártja — akik hűséget fogadtak Szent István országának, mire a szlovák rádióban szürke, te­hetségtelen szlovák politiku­sok arról beszéltek, hogy ne féljenek a Magyarországhoz került szlovákok, már nem sokáig kell Horthy iga alatt görnyedniük, a dicső szlo­vák hadsereg felszabadítja őket — és Rákóczi városa új­ra Kosice lesz. Magyarország hivatalos vezetői sokszor kijelentették, hogy Magyarországnak nin­csenek egyetlen ország irá­nyában se támadó szándé­kai, a béke fenntartása érde­kében még az erdélyi kérdés megoldását is hajlandó ha­lasztani. Májusban se akart Ma­gyarország egyetlen orszá­got se megtámadni. De ami­kor kicsi szomszédjának ve­zető politikusai ilyen han­gokat ütöttek meg: nem hagyhatta a határokat vé­­detlenül. A mozgósítások rengeteg pénzt emésztenek s ma azok az államok is, melyek még nem hadviselők, hihetetlen öszegeket áldoznak erre a célra. Az idegesség, mely ma végigvonult az egész vi­lágon, milliárdokba kerül a népeknek, akik mindenütt kénytelenek életszínvonalu­kat leszállítani, hogy az adó­kat — közvetetteket és köz­vetleneket — fizetni tudják és amelyeknek legnagyobb részét most mozgósítási ki­adások emésztik. Május második felében már zökkenés állt be az élet­be: falvakban megakadt sok helyen az emberek és igás állatok bevonulása következ­tében a munka. Pedig a na­gyon hosszú tél és tavaszi áradások amúgy is késleltet­ték a munkálatokat. A kormány úgy igyekezett ezen az állapoton segíteni, hogy rendeletet hozott: köte­lességévé tette azoknak, aki­ket nem szólítottak zászló alá, segítsenek a hadbavo­­nultak családjainak a sür­gős mezei munkálatokban. Május második felének vé­ge felé, amikor nyilvánvaló lett Olaszország beavatkozá­sa, Kelet Európában az ide­gesség növekedett, Románia, Jugoszlávia mozgósítottak. Románia csak nemrégen csökkentette erdélyi hatá­rain a katonai létszámot, májusban azonban újabb tö­megeket dobott a magyar határra. Magyarország újra nem tehetett mást: ő is be­hívott újabb hadtesteket, melyeknek kötelékei most a Tiszántúl falvaiban gyakor­latoznak. Románia hol attól tart, hogy a németek megszáll­ják, hol az oroszoktól ré­müldözik és állandó félelme, hogy a németekkel a ma­gyarok is megindulnak. Be­következik-e ez és mikor: ki tudná megmondani? Alig hiszem, hogy hama­rosan. Mennél nagyobb terü­leteket fog Németország megszállva tartani, annál nagyobb gondot okoz majd saját és a megszállt terüle­teknek élelmezése. Szörnyű nagy szüksége van Magyar­­ország és Balkán államok gabonájára, más élelmisze­reire. Ezért nem gondolnám, hogy hamarosan elindulná­nak a német csapatok Ro­mánia megszállására és ugyanakkor a magyar had­sereg Erdély felszabadítá­sára. Jugoszlávia Olaszország miatt mozgósított. Ugyan­akkor persze annak is hire járt, hogy Magyarország is dobott csapatokat a jugo­szláv határra. Kétségtelen: május hó­nap második felében vége lett annak az aránylagos nyugalomnak, melyben Ma­gyarország népe addig élt. Akkor már alig volt család, melyből valakit be nem hív­tak volna katonának. * * * Tagtársaim közül sokan megbíztak ügyes-bajos dol­gaiknak elintézésével. Min­denkinek a dolgát lehetőleg rendbe tettem elutazásom előtt. Akik keresztlevelek be­szerzésére kértek, azoknak keresztleveleiket — az utol­sókat — május 14-én Buda­pesten postára adtam, hi­szem, megkapták azokat. Akiknek az ügyét elutazá­som előtt nem tudtam vég­legesen elintézni, azoknak dolgát a Magyarok Világszö­vetségének adtam át. Itteni címem: 8502 West Jefferson Ave, Detroit, Mich. Ha tagtársaim közül valaki levéllel akar felkeresni, erre a címre küldje. * * * Pittsburghból Young­­s t o w n b a utaztam: a ju­nius 23-iki Országos Verho­vay Napon én is ott leszek. Hiszem, minden tagtárssal találkozom ott, akikkel az utolsó három évben Buda­pesten az élet végéig tartó barátságot kötöttem. Rheumatic Happy; Relieves Pain Quick Thousands who suffered from the torturing pains of rheumatism, sciatica, lumbago, neu­ralgia and neuritis—are certainly happy over their discovery of NURITO. Now they have found a quick-acting formula which speedily relieves those exhausting muscular aches and pains. NURITO is trustworthy and dependable —contains no opiates. If you want to feel again the joy of relief from pain—so you can work in peace and sleep in comfort—be wise and try NURITO under this ironclad guarantee. If the very first three doses do not relieve that cruel pain to your satisfaction—your money will be refunded. Don’t suffer. Ask your druggist today for NURITO on this guarantee. (T.N.C.)

Next

/
Thumbnails
Contents