Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-06-06 / 23. szám
(Ver hoy ay ~ Journal) 31■34 VOL. XXIII. ÉVFOLYAM 1940 JUNIUS 6. NO. 23. SZÁM VERHOVA1STÁK EBBEN a vadvirágos júniusi kékviharban, amit — Istennek hála, — semmiféle háború nem riaszthat el a földről, — Verhovay Pankát is elvitte a szél. Sokáig forgott szédülten a mámoritó kékben, — miként a pimpó pihéje vagy akármelyik más virágszirom, — és aztán... belehullt a Miska ölelő karjaiba. A madarak helyeslőt énekeltek, a csillagok szerelmesen pislogtak egymásra és a Hold, — mint minden más öregur teszi ilyenkor, — évődve szélt le hozzájuk: — No, gyerekek, erre az esküvőre már magam is lemegyek. Ha másnak nem, legalább lámpásnak. Zsuzsö nenénk, a Panka édesszülője, mosogatott és mézes-mázos kis átkokat szórt Pankára, aki immár, Isten tudja hányadszor, lépett el a mosogatás elől. De azért mosolygott, mert az ablakon át, messze a múltból való, kedves kis nótát fújt be a szél, — talán éppen az, amelyik Pankát elvitte, — és olyan drümmügősen dúdolta be a fülébe, mintha legény huzatná valamelyik kiskocsmában: AHOL LÁNY VAN. LEGÉNY JÁR A KERT ALATT. ADDIG JÁR, MÍG AZ ÉJSZAKA RÁSZAKAD. EGYSZER ÚGY IS CSAK KIÁLL A KAPUBA . . . S MENYASSZONY LESZ VALAKI A FALUBA. Hát hallgatta Zsuzsó, amig a mosogatás tartott, aztán amikor mindent szépen visszarakott a helyére, megtörülgette a kötőjébe mégegyszer a két dolgos kezét és beszólt a szobába, az urához: — Péter, ebbül alighanem esküvő lesz. Péter úgy kapta fel fejét a Verhovay újságról, mintha nem is értené a szót: — Mibül, lelkem? — Hát vak maga? — Én-e? Hogy vónék mán vak, amikor én mán bele is egyesültem^ Most aztán Zsuzsó nenénk kapta feljebb a fejét: — Mibe? Mibe egyesült maga bele? — Hát abba, amiből alighanem esküvő lesz. Beleegyesültem először: mert aki eladó, azt el kék adni; másodszor: mert ez a bódultfejü lány amúgy se tanálhat magának soha jobb férjet Miskánál . . . Péter most azt várta, hogy esőstől szakad rá a sok kedves kisátok, de Zsuzsó csak csendeskén leereszkedett egy székre és olyan halkat csippentett, mint egy beteg galamb: — Igaza van, Péter! Aztán hát: megjött az esküvő is és a fot°9rafus leklappantotta Pankát meg Miskát. Olyan szépek voltak a csillagsávos lobogó alatt, mint a legszebb emberi erény: A HŰSÉG. És, mintha csakugyan a legfőbb Verhovay törvényt személyesítették volna meg, amelyik igy szól: “Legyetek hűek egymáshoz, ennek a nagy országnak a lobogójához és egy szent emlékhez, amit mi, öreg Verhovaysták hordozunk a szivünkben.” Este pedig, a Verhovay Hallban, a lakzin, igy szólt Zsuzsó Péterhez: — Húzássá mán el nekem azt a nótát. Péter, hogy . . . — Melliket, lelkem? — Azt, hogy “AHUN LÁNY VAN, LEGÉNY JÁR A KERT ALATT.” TARNÓCY ÁRPÁO. Erő van az összefogásban! A kongresszus törvényhozó testületének mindkét házában ideges türelmetlenséget váltott ki Roosevelt elnöknek, az Egyesült Államok népéhez intézett kétrendbeli nagy beszéde, melyben kijelentette, hegy a nemzetvédelmet olyan erősre kell kiépíteni, amilyenre a jövő szükségletei azt meg fogják követelni s ez az ország sem nézheti ölhetett kezekkel a véres európai eseményeket. A tanultságot le kell vonni belőlük. Kandalló melletti nyugodt beszédében Roosevelt nyomatékosan felhivta a honatyák figyelmét arra, hogy ebben az országban is aktiv szerepet játszik az. úgynevezett “ötödik hadtest”, melynek célkitűzései között ott szerepelnek: a különböző népcsoportokban társadalmi, vallási, faji, vagy politikai egyenetlenségek szitása, a jóhiszemű emberek elfogultságának kihasználása s az országnak az ellenség kezére való átjátszása. Nagyon súlyos szavak voltak ezek s a gyűlölet szikrájának is ki kellett pattannia azok ellen, akik szitják azt a gonosz tüzet. Az ilyen külföldi ügynökök hálójától óvta népünket az elnök és egész jqgosan, helyesen és időszerűen. A háborús idők halálos komolysága ugyanis úgy jelentkezik az ég alján — keleten is és nyugaton is, mint egy-egy fekete viharfelhő. — Elriasztó példák állanak előttünk, ördögi munkával dolgoznak a kémek s ezek ellen felvenni a kíméletlen harcot, szükséges és életbevágó érdeke ennek az országnak ... Megértünk mi sok mindent, de azt a hisztériát nehezen tudjuk megérteni, mely az idegengyűlölet tüzét oly gyorsan fel tudta gyújtani honatyáink lelkében, akik most lázas sietséggel hoznak és hozni akarnak újabb és újabb törvényeket a bevándorlók ellen, elfeledve azt, hogy nem is olyan régen még a bevándorlókat tárt karokkal fogadta ez a nagy és boldog ország, melyet csakis a bevándorlók építettek fel s tették hatalmassá, gazdaggá és boldoggá! Mi fogadott hazánk iránt hűséges szeretetünket mindenkor nemcsak kimutattuk, hanem be is bizonyítottuk s igy semmi okunk sincs arra, hogy féljünk, vagy megijedjünk az idegengyűlölet mérges nyilaitól. A mi hűségűnk és lojalitásunk erős pajzsunk a ránklövelt nyilak ellen de nem elégséges ha ezt csak mi tudjuk, akiket a vérségi kapcsolat fűz egybe, hanem tudni illenék ezt az intégő fórumon is. Becsületes és munkaszerető honfitársaink, a nem-polgárok ellen igen szigorú törvényeket hoztak és hoznak. Ezrivel akarják őket a gyárakból és a műhelyekből kiugrasztani egyedül csak azért, mert pclgárpapirosukat még meg nem szerezték s viselik a ma már annyira megbélyegzett “alien” nevet. Érinteni fogja ez az intézkedés azokat is, akik igen nyomós okok miatt nem voltak képesek a polgárjogot eddig megszerezni, bár igyekezetük világosan kimutatható. Nem tesznek kivételt azokkal a dej-ék, de még nem polgár szülőkkel sem, akik erőteljes, hűséges honvédőket szültek és neveltek fel ennek a hazának. A törvény nem akar irgalmat és kegyelmet ismerni, tehát nekünk kell ellene felemelnünk a szavunkat, mert jussot ad ehez ennek a szabad országnak Alkotmánya és az a demokratikus, felvilágosódott szellem, mely nem ismer különbséget amerikai polgár és amerikai polgár között, mint ahogy nem is lehet különbség egyik amerikai zászlónk között sem csak azért, mert az egyik erős vitorlavászonból készült, a másik meg nehéz selyemre van hímezve ugyanazon mezőnyben, ugyanazon esillagsávokkal! Nekünk van már egy testületünk, mely ha nem is lépdes még rámás, recsegős csizmákban, de határozottan megindult a maga utján s hivatva van szót emelni ilyen esetekben azokért, akik a beborult égboltozatot ma oly félős szemekkel vizsgálgatják.
