Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-05-09 / 19. szám

1940 Május 9. ____________________Verhovayak Lapja Áldás vagy átok a civilizáció? A FOGAK és SZÁJ Eltettünk egy kitűnő cik­ket a Verhovayak Lapja ez évi 14-ik számából; eltettük, mert a drága emberiség minduntalan gond olkodik arról, hogy a cikk témája szünet nélkül aktuális ma­radjon. A cikket a Ver­hovayak Főelnöke irta s ar­ról szól, hogy áldás-e vagy borzalmas veszedelem a ci­vilizáció s minket nagyon hosszú gyakorlat jogosit fel annak kijelentésére, hogy rövidebben, tömörebben s mégis óriási perspektívát nyitó módon nem lehetett volna egy cikkbe beleszori­­tani a civilizáció hasznos és káros voltát. Mi több, a Fő­elnök irása nem annyira cikk, mint egy nagy téma egy nagy munkához. A cikk lapidáris tömörséggel jelzi, hogy a civilizáció mily iszo­nyú veszedelmet zúdíthat az emberiségre, de viszont a ci­vilizáció eszközei, a modern tudomány és annak gyakor­lati alkalmazása messze ki­ható és jótékony hatású szociális változásokat is ho­zott létre az átlagember mű­velődését és szórakozását je­lentékenyen kiszélesítette. De ha a civilizáció egyre épit és egyre rombol, akkor mik az emberiségnek kilá­tásai a jövőt illetőleg? A Főelnök szerint most még képtelenek vagyunk vála­szolni arra a kérdésre, hogy "vájjon ura lesz-e az ember az általa alkotott civilizáció­nak, vagy pedig áldozatává esik.” Erre igazán senki­­sem tud felelni, kivéve a fe­héren látó idealistákat, akik szerint a civilizáció az embe­reket megnemesiti; és a fe­ketén látó pesszimistákat, akik szerint a civilizáció el­pusztítja önmagát s az em­beriséget barbárságba sül­lyeszti. Egyik sem felelet. Ha a Boldogok Szigetén zavartalan békességben él­nénk, akkor nem lenne létért való ádáz küzdelem; de mivel nem ott élünk és mert van küzdelem, a fej­lődés jó és rossz embereket produkál, akik a civilizáció eszközeit a saját céljaiknak megfelelőleg használják. És most jön a bökkenő. A civi­lizáció sokkal több eszközt ad a gonoszoknak, mint a jók kezébe, s nem nagyon fontos szempont, ha a saját kezükre dolgozó vagy gonosz tevő bandákba tömörült gangsterekről, racketeerek­­lől, rablókról, gyilkosokról, politikusok bérenceiről be­szélünk, akik aláássák a társadalmi, gazdasági, ipari élet biztonságát, mert eze­ket ugyahogy féken tart­ják a lokális vagy állami hatóságok s ez utóbbiak is felhasználják a civilizáció legnagyobb eszközeit s a tu­dás egyre szaporodó vívmá­nyait. Akármily számosak is ezek a bünbandák, ezek nek a gonosztettei csak lo­kális hatásúak, s ezek nem akadályozhatják meg a tu­domány kutatásait, az iro­dalom és művészet virágzá­sát, jótékony és emberbará­ti intézmények létesítését, a kultúrát s azt, hogy a tech­nikai erőket még a szeré­nyebb viszonyok közt élő, néposztály is élvezhesse s a civilizált életmódhoz szük­séges eszközöket megszerez­hesse. Az emberiség eddigi tör­ténelme azt mutatja, hogy a rendszertelen és szervezetlen gonoszság a múltban nem tudta eltéríteni diadalmas útjáról sem a civilizációt, sem a kultúrát. Egyre sza­porodnak a jelek, hogy a mi fehér világunkat, a fehér emberek civilizációját egyet­len veszedelem fenyegeti: a háború. A békének nincs evolúciója, fejlődése, ha bé­ke van akkor béke van; a békét nem lehet szervezni; ha igazi becsületes béke van azt nem lehet békébbé ten­ni, de a háború egészen más s mintha 1914 óta rettene­tes fordulópontra jutott vol­na. A háború az emberi go­noszságnak óriási méretek­ben való és csakis rombo­lásra s mészárlásra irányuló kirobbanása. A háború egyre szervezettebb, egy rendszere­sebb, egyre nagyobb méretű gazsága az embernek, aki erre a célra egyre elképesz­­tcbb arányokban alkalmaz­za a tudás vívmányait. Mintha titokzatos felsőbb hatalmak a háborút az em­beriség végzetének szánták volna; mintha a tudás vív­mányait és a technikai erők felhasználásának módját ar­ra szánták volna, hogy az emberiség maga lerombol­hassa azt, amit hosszú bé­kés időben maga épített. A jövő kilátásai egyre ko­­morabbak. Az összes előző háborúk nem pusztítottak annyit mint a világháború; azért nem, mert a múltban &• civilizáció eszközei sem voltak oly fejlettek és oly borzalmasan rombolók, s a természeti erőket nem tud­ták úgy fölhasználni. A világháború nagy gonoszság volt, de gondoljuk csak meg, hogy mit várhatunk egy olyan háborútól, amelyet azzal az arcátlan bevallott szándékkal indítanak, hogy kis országokat meghódítsa­nak, kis népeket az erősebb­nek igájába hajtsanak, s ha önként nem adják meg ma­gukat, akkor a kis országot és városait irgalmatlanul elpusztítják. S hogy gyor­san és alaposan elpusztít­hassák, erre a tudás leg­újabb és legborzalmasabb találmányait fogják felhasz­nálni. Ez nem nagyitó fan­tazmagória, mert a legutób­bi rövid hat-hét esztendő alatt több kis országgal és néppel ez történt. Mit vár­hatunk egy oly háborútól, melyre husz-huszonöt év óta készülnek, s gyárak, hámorok, bányák, olajmezők jórészt csakis erre a hábo­rúra termelnek. És ime, Európában megint háború van, állítólagos há­ború, amelyről maguk a hadviselő felek azt mondják, hogy “ez még semmi”. Csak­ugyan ez még semmi, mert a tenger fenekén még csak néhány száz elsüllyesztett hajó van; még csak néhány ezer ártatlan embernek a holtteste szállt alá az óceán fenekére, borzalmas ször­nyek közé; a szárazon is még csak egy-két kis népnek a városait pusztították el, a romok alá még csak néhány ezer öreget, beteget, gyerme­ket temettek; ez még nem háború, csak előcsatározás, vagy mi. De várjunk csak. Majd ha egész Európa láng­ba borul, le egész Suezig; majd ha húsz millió ember három esztendeig mást sem fog tenni, mint mindent pusztítani ami szépet és jót emberi tudás és civilizáció húsz év óta alkotott. És ebben a háborúban soha nem sejtett gázok, vegyöle­tek, sugarak, mindenféle ha­di titkok fogják a rombolást oly szörnyűvé tenni, hogy eltörpülnek mellette az át­élt világháború borzalmai. Azután az emberiség bele­fárad, halálosan elgyöngül, mert nem marcangolhatja egymást pihenés nélkül, s valahogyan ismét béke lesz, ami azért szükséges, hogy az emberiség kipihenhesse ma­gát, hogy azalatt a civilizá­ció még fényesebb legyen mint eddig; hogy a tudo­mány még borzalmasabb pusztító eszközöket eszelhes­sen ki, mint eddig. És ha az emberiség kipihente ma­gát, úgy 30—40 év múlva, vagy mondjuk minden ötven esztendőnként újabb és újabb háborúk lesznek, mindegyik borzalmasabb az előbbinél s jaj a civilizáció­nak. De a kultúrának is. E szerint nincs remény? Azt hisszük, hogy van. Ha a tudásnak esetleg oly ször­nyű eszközei lesznek, hogy láthatatlan és zajtalan repü 1 ő g é p e k a stratoszférából küldenek le gyújtó sugara­kat, halálsugarakat, mérges gázzal telt tömböket, me­lyek óriási körzetben min­den várost, hajókat, ipar­telepeket, erdőt, mezőt el­hamvasztanak és felperzsel­nek; ha minden arzenált és munciógyárat felrobbanta­nak, ha titokzatos sugarak­kal minden gépet minden ÁPOLÁSA ODVAS FOGAK Közli: Dr. MAJOROS JÁNOS fogorvos Az elromlott lyukas fo­gakra, különösen a hátulsó őrlő molárisokra, az odvas fog nagyon találó elnevezés. Mivel a moláris fogakban az ideg sok foghalmazzal, (dentin) van beburkolva, a szuvasodásnál, romlásnál a fogbeteg nem érez fájdal­mat. Sokszor a fog koro­nájából a foghalmaz ki­­rodhat s csak a zománc marad meg. Ilyen odvas fogba egy babszemnyi étel szorul bele minden evésnél s percekig tart az étel ki­­vájása, ha ezt valaki elha­nyagolja, akkor a betolult ételmaradék r o t h adásnak, oszlásnak indul, s a legkel­lemetlenebb szájbüzt okoz­za. Ha az ilyen odvas fog megfájul, az illető már any­­nyira megszokta a nagy odút, hogy nem akar az iga­zán nagy fájdalmat okozó fogától megválni, elmegy a patikába fogcseppekért, s próbálja a fájdalmat csilla­pítani, ez párszor sikerül, de minél gyakrabban meg­fájdul a fog, annál nehezeb­ben lehet a fájdalmat le­csillapítani. Tapasztalatból tudom, hogy az ilyen elhanyagolt odvas fogat csak abban az esetben huzatnak ki, ha az illető egy vagy több éj­szakát álmatlanul töltött. Ilyenkor megvan a nagy pa­nasz, elmondja a páciens, mi mindennel próbálkozott, hogy a fájdalmat megszün­tesse, a leggyakoribb gyógy­szereknek a háznál található étel ízesítők vannak hasz­nálva, úgymint: ecet hide­gen és melegen, fekete bors, sós melegvíz, s ritkább ese­tekben a foghagyma, végül a pálinka, s mivel az utób­bit sajnálta kiköpni, tehát ez annyiben segít, hogy a szesz ereje a központi ide- * S hajót és vonatot megállíta­nak s óriási körzetben min­den élőlényt megfullaszta­­nak; ha néhány száz repülő­gép egymás után óriási te­rületeket lakatlan és élette­len sivataggá változtathat, akkor nem lesz gyenge kis nép és erős nagy nép, akkor a fehér emberiség észbe kap, fogcsikorgatva békét hagy egymásnak s meglesz az örök béke, a hörcsögbéke S nyugodtan kezdheti a ci­vilizáció újra fölépítését, mert egy nép sem fogja többé fenyegetni merni. Yartin József. 7-ik Oldal geket bénítja el, vagyis ré­szegséget idéz elő. Az elodvasodott, teljesen tönkrement fog eltávolítása a fogorvosoknak is fejfájást okoz. Az ilyen fogban a fogbél gyulladásba jön, a fogpárna megdagad, s az érintéstől is fáj, a befecs­kendezésnél a procain nem szívódik fel az idegig, mert a foghus az iritációtól telve van megbetegedett vérsejtek kel s emiatt a foghúzás na­gyon fájdalmas. Ha valakinek odvas foga van, ne várjon addig, amig az megfájul, mert ha annak idején huzatja ki, akkor nem fogja szidni a fogorvost hogy kibírhatatlan fájdal­mat okozott neki a kihú­zással. Különösen vigyázni kell a gyermekek első őrlő fogára, amely hat éves korban nő. (six year molar). Ezt a fo­gat a mamák mindig tej­fognak mondják, ezt abból következtetik, hogy az még nem esett ki, de ez az első maradandó nagy fog, amit m á skülömben kulcs-fognak is nevezünk, mert e szerint alakul az álkapocs, tudni­illik, ha ez a fog idő előtt lesz eltávolitva, a többi fog rendetlenül nő, s onnan származik a görbe álkapocs. A nagyobb városokban az iskolaszék fogorvosokat al­kalmaz az iskolákban, de például Youngstownban, de többnyire a kisebb városok­ban, hébekorba ápolónő vizs­gálja meg a gyermekek fo­gait, s mivel semmi ellenőr­zés nincsen s a gyermekek félnek a fogorvostól, az is­kolába járó gyermekek ki­lencven százalékának rossz a foga. A szülők a gyermeket csak akkor viszik a fogorvoshoz, ha már kibirhatatlan fog­­fújása van, s ilyenkor már nem lehet a fogat megmen­teni. Legalább a tehetősebb szülők vigyék el a gyerme­keiket a fogorvoshoz, két­szer egy évbe, fogvizsgálat végett, ez valósággal élet­­feltétel itt Amerikában, ahol olyan fiatalon veszítik el fogaikat az emberek. Sok leány gyermeket a mamája elvisz a beauty shopba, per­manent wave-re, ha arra te­lik, akkor a fogak megvizs­gálására sem szabad saj­nálni a pénzt, mert a szép fog valóságos kincs az em­ber szájában. -----------o----------­If we can’t trust ourselves to trust others, it’s time we close up the book. <tUHlY«S£'lT. lheumatismX£ 3 relieve torturing pain oi Rheumati*»: ^iritis, Neuralgia, or Lumbago In a few • nutea, get NURITO, the splendid formula, ed by thousands. Dependable—no opiate*, oes the work quickly. Must relieve cruel lin, to your satisfaction, in few minutes Of our money back. Don’t suffer. Ask you* mggist today for NURITO on this guarantee.

Next

/
Thumbnails
Contents