Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-04-25 / 17. szám
1940 Aprilis 25. 17-ik Oldal ■CWWW.W.V.V.'.V.W.V.V.V.V.V.V.V.V.SW.VASV.'.V i- CHICAGÓI HÍREK -I W.V.W.W.V.WW.V.W.V.V.V/.VAV.W.W.W.V.V.1^ Verhovayák Lapja Beszámoló Méltányolt Lachman Antal tiszteletére adott ünnepélyről Ünnepet ült április 14-én, vasárnap a west és northsidei magyarság azon alkalommal, hogy az igazgatóság Lachman Antalnak, a 342- ik fiók alapitó tagjának és már 12 éve elnökének a MÉLTÁNYOLT kitüntetést és az ezzel járó diszoklevelet adományozta. Este 6 óra felé nyitotta meg Kovács István főrendező és toastmester az ünnepélyt kérve a megjelenteket az amerikai nemzeti dal eléneklésére. Majd Nagytiszteletü Vajda Zoltán református lelkész asztali imája után a 342-ik fiók hölgy tagjai felszolgálták a kitűnő vacsorát, mely idő alatt a westsidei Református Egyház énekkara Pavella Márton karmester vezénylete alatt szerenádét adott a megjelentek megelégedésére. Nt. Vajda Zoltán volt az ünnepi szónok, aki Lachman Antalban a jó családi embert, a hü egyházi és egyleti tagot látja és aki hosszú itt eltöltött évei alatt megmaradt jó magyarnak. Mezey Irma most egy kis magyar, ez alkalomra irt versel köszöntötte fel Lachman bácsit a westsidei második generáció nevében. Győrffy Lóránt kerületi szervező lendületes szavakkal ismertette Lachman Antal érdemeit és átadta neki a diszoklevelet és központi érmet. A legkisebb Lachman gyerek úgyis mint gyermek és mint Verhovay gyermek osztály tagja köszöntötte az ünnepeltet, kit azután Sebestyén József, a westsidei Református Egyház főgondnoka követett egy szép beszéddel. Kovács István toastmester most átadta Lachman elnöknek a 342-ik fiók megemlékezését, egy értékes gyémánt nyakkendő tüt. Virág József művész volt ezek után a soron, aki 3 énekszámmal szerzett nagy sikert és emelte a hangulatot. Iroczky József, a szomszédos 164-ik fiók elnöke volt a következő szónok, aki tartalmas beszéd után Lachman Antal mellére tűzte a 164-ik fiók ez alkalomra készült arany jelvényét úgy az ő, mint az össztagság elismerése jeléül. Beszélt még Izsák Ignác, az írás lap szerkesztője, a 164-ik fiók régi tagja, Lichtenberger György, a chicagói Rákóczi Magyar Betegsegélyző elnöke, aki vagy 60 taggal jött el Lachman Antalt ünnepelni. Majd “Elismert” Kunstadt Ernő, a 164-ik fiók titkára, Mihók György, a 37- ik fiók elnöke és egyszersmint a 27 kerület elnöke, Szabó Ferenc, a 96-ik fiók alelnöke, aki a beteg Szalánczy János igazgatót is képviselte, Molnár Kálmán, a Társalgó Egylet alapitó tagja, Igyártó Józsefné, a westsidei Református Nőegylet alelnöknője, Ribár Mihály, a 342-ik fiók titkára, Feifár Vilmos konvenció delegátus és a 164-ik fiók pénztárnoka üdvözölték a legújabb “Méltányolt” tagtársat. Előkerült most Kardos Pista cigány zenekara és elkezdődött a fiatalok szórakozása, mely a késő éjjeli órákig tartott. A megjelent chicagói magyar egyleti vezetők közül ot láttuk Ehasz Istvánt, a Woodmen Camp 317 éveken át volt elnökét, Balogi Györgyöt, a Független Amerikai Magyarok Egyesülete alelnökét, Kőműves Jenőt, a chicagói Rákóczi titkárát, Sütő Istvánt, a Bridge porti Rákóczi northsidei fiókjának elnökét, Rohály Józsefet, a 37-ik fiók titkárát és konvenciós delegátust, Tinich Ferenc és Szabó Lajos 96-ik fiók tisztviselőit Smith Viktort, a chicagói Rákóczi vigalmi elnökét, Barna Lajos és Fodor Lajos, valamint Koncsos János 164 fiók tisztviselőit, Kovács Ferenc, a chicagói magyar rádió óra igazgatóját, Frank Imrét, a Szabadság napilap chicagói iroda vezetőjét, Rimán Istvánt, az írás képviselőjét és a westsidei magyar élet számos vezető tagját. Itt említjük meg, hogy az előkészítő munkákat Kovács István, Sebestyén József és Ribár titkár végezték, mig a konyhán Mrs. Margie, Mrs. Hari Károly, Mrs. Kovács István, Mrs. Szépi József és id. Kovács Gusztávné szereztek újra jó nevet a westsidei magyar konyha művészetnek. * * * Verhovay Nap Chicagóban Junius 9-én, vasárnap a 6839 Milwaukee avenue alatti SILVER LEAF picnic groveban lesz az első chicagói VERHOVAY NAP megrendezve a north és westsidei magyar nyelvű fiókok rendezésében. Úttörő munka lesz ez Chicagóban, melyre a chicagói kerületbe tartozó fiókok mind meg lesznek hiva rendezőknek, mig az anyagi felelősség csak a 164 és 432 fiókokat fogja érinteni. Siker esetén, mert hiszen a sikernek elmaradni nem lehet, remélhető, hogy jövő évre a város más helyein székelő fiókok is megpróbálkoznak egy VERHOVAY NAP ily formában való lerendezésére. Iroczky József és Lachman Antal elnökök mint a nap A PESTI HÍRLAPBAN olvassuk az alábbi humoros sorokat: JÓ VICC Ilyesmi tulajdonképpen nincs is. Mármint a fogalom abszolút értelmében véve. Ugyanis ez a fogalom, hogy “jó vicc” — két részből áll. A jóból és a viccből. Hogy mi a vicc, azt mindenki tudja, hogy mi a jó, azt viszont talán Platon határozta meg a legtökéletesebben, mondván: abszolút értelemben vett jó pedig csak az lehet, ami mindenkor, minden körülmények között és mindenkinek jó. Na már most: hogy ilyen platoni, abszolút értelemben vett jó vicc, amely mindenkor, minden körülmények között és mindenkinek jó is lenne, vicc is lenne — hogy ilyesmi ^fezen a kerek világon sola nem volt és nem is lesz soha — azt a következő három kis esettel leszek bátor bizonyítani. I. HARMADIK OLASZORSZÁGI UTAM Róma, ezerkilencszázhuszonhat. Akkoriban nagyon sok pénzem volt. Ez ma már úgy hangzik, mintha valami rossz vicc lenne. De akkor, tizennégy évvel ezelőtt, még egyáltalán nem is volt vicc. Hanem igaz volt. És nem is volt rossz. Hanem jó volt. A szó abszolút értelmében. Mindenkinek. Nekem is, aki nábobi elégültséggel szórhattam a pénzt, a feleségemnek is, aki ifjonti naivitásában elhitte nekem, hogy egy külföldi utazás szépségeit csak úgy élvezheti az ember igazán, ha lehetőleg mindenhová kocsin jár és hogy mind ez együttvéve az olasz kocsiknak is jó volt, az talán nem is szorul különösebb főrendezői, nagy programot dolgoznak ki és ebben már most is segítségükre van a 164 fiók részéről Feifár Vilmos, Barna Lajos és Balogi György, mig a 342 fiók részéről Ribar Mihály, Kovács István. Természetesen ez a bizottság ki fog bővülni a két fiók tagságával és azon fiókokkal, kiket nem az egyéni szereplés, de a Verhovay név érdekel mindenek előtt. K. E.--------------O-------------SCRANTON, PA. 174-ik fiók MAJUS 5-ÉN, vasárnap tartja rendes havi gyűlését a Szent István Hallban a Clearview streeten. Tisztelettel kérem a tagtársak szives megjelenését, mert igen fontos ügyeket kell intéznünk. Tagtársi tisztelettel Rács Antal, titkár. bizonyitgatásra. Na elég az hozzá, hogy egy szép napon a főpostára mentünk. Kocsin. Mert egy levelet akartunk feladni. Kocsin. És ott bandukoltunk Róma verőfényes utcáin, a feleségem halványkék ruhában, én hófehérben, fekete pápaszemmel a nap ellen, nullás géppel kopaszra nyírt fejjel, kocsin. És körülöttünk az olaszok, hosszú, fekete hajjal és sötét ruhákban, gyalog. És mögöttünk egy ijedős amerikai vénkisasszony jött. Kocsin. De ezt akkor én még nem tudtam. Csak megállítottam a kocsinkat a főposla előtt, leszálltam és bedobtam az előbb említett levelet a postaládába. Aztán meg fordultam és visszaültem a kocsiba. De nem a mienkbe, mert az már közben egy kicsit feljebb kocogott, hanem a mögöttünk haladó vénkisaszonyéba, akit — bevallom: kissé szórakozott gépiességgel — azonnal át is karoltam. Nahát ezt például mindenki remek viccnek találta. A feleségem is, a kocsisunk is, a vénkisasszony kocsisa is, én is. Csak a vénkisaszszony nem találta jó viccnek, hanem vérfagyasztó sikoltással hanyatlott hátra az ülésen és azt hiszem, hogy ha valaha meg fogja imi az emlékiratait, akkor Rórr* ról úgy fog megemlékezni bennük, hogy ebben a városban fehérruhás, fekete pápaszemes, kopasz őrültek szaladgálnak, akik beszállnak a gyanútlan idegenek kocsijába, megölelik, aztán hirtelen röhögni kezdenek és újra kiszállnak. Vagyis, hogy rövid legyek: ez vicc is volt, jó is volt, de nem mindenkinek. II. MÁSODIK OLASZORSZÁGI UTAM Mürzzuschlag, ezerkilencszázhusz. Sokkal kevesebb pénzem volt, mint az előbbi esetben, mert hazafelé jöttem Olaszországból. És nem a feleségemmel utaztam, lévén abban az időben még nőtlen. Hanem egy unokabátyámmal ültem a gyorsvonat harmadik osztályán. Meleg lévén, pizsamában. És Mürzzuschlagban, a Semmering egyik legfestőibb pontján, ahol a vonat tiz percig állott, leszálltam mosdani. Pizsamában, egy szál törülközővel és fogkefével. És lemaradtam a vonatról. Na már most mit csináljak? — töprengtem ijedten és bementem az állomásfőnökhöz. Aki röhögött. És beültetett engem, irgalomból, egy későbbi, Bécs felé induló személyvonatra, amely tele volt kirándulókkal. Akik röhögtek. És Bécsben, az állomáson — közben telefonon értesülve a történtekről — ott várt engem az unokabátyám, az az elvetemedett csirkefogó, egy óriási fehér rózsacsokorral, mint ' egy menyasszonyt. És röhögött. És mindenki röhögött. Mert ez mindenkinek jó is volt, vicc is volt. Csak nekem, aki a történet szenvedő hőse voltam, Mürzzuschlagtól Bécsig, egy szál pizsamában, törülközővel és fogkefével — csak nekem volt mindez igazán minden, csak jó nem volt és vicc nem volt. III. ELSŐ OLASZORSZÁGI UTAM Budapest, ezerkilencszáztizenkettö. Elsőéves műegyetemi hallgató voltam és egy fillérem se volt. Ennélfogva azzal csaptam agyon az egyik kilátástalan estémet, hogy Olaszországba utaztam. Elméletüeg. Elővettem egy menetrendet és egy Művészettörténetet. Hol a vonatok indulását és érkezését nézegettem, hol a Művészettörténet illusztrációit. És közben teát ittam. Mármint nem igazi teát, mert arra nem volt pénzem. Hanem valami gyanús kotyvalékot, amely egy kis maradék teapor és igen sok szárított almahéj forrázatából készült. És ez akkoriban egy jó vicc volt. Ma egy jó tea. ZÁGON ISTVÁN.--------------O-------------EGY KIS MOZAIK Az egyik kormányhivatal előtt most folyik a legnagyobb amerikai társaságok vizsgálata. Ennek a vizsgálatnak az a célja, hogy a kongresszus és a kormány alaposabb betekintést találjon eszeknek az óriási vállalatoknak pénzügyi műveleteibe. Széditően nagy ugyanis az az összeg, amit a nagy biztosítók évente átvesznek az amerikai néptől és amit úgy fektetnek be, amint nekik tetszik. Most például az az érdekes adat került nyilvánosságra, amit eddig még senki sem tudott, hogy a METROPOLITAN LIFE INSURANCE CO. nevű óriási biztositó társaságnak nem kevesebb, mint 7000 amerikai farm van a birtokában, amelyeknek az értéke kevés híján, 80 millió dollár. Érdekes körülmény volt, hogy a biztositó társaságnak ebben az ügyben beidézett hivatalnoka olyan ellenséges hangon adta elő a mondanivalóit, hogy az elnöklő szenátornak rendre kellett őt utasítania. A nagy biztosítók, épp úgy, mint minden nagy vállalat, csöppet sem szeretik, ha a kormány, vagy bárki más betekinteni óhajt féltve őrzött üzleti titkaikba
