Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-18 / 3. szám
1940 Január 18. 3-ik Oldal oooooooooooooooooooooooo OOOOOOO írja: Kemény György OOOOOOO HAJTÓVADÁSZAT EMBEREK ELLEN Az ipari élet “negyvenéves háborúja” alatt sok-sok ezer kisebb-nagyobb összeütközés volt a tőke és munka között. Kevés kivétellel mindig voltak kisebb-nagyobb zavargások, sebesülések, sőt egykét emberhalál is előfordult ezeknél a harcoknál. Amint igy békés halászgatás közben végigbámulok a felettem kéklő égbolton, hangtalanul is azt* kérdezgetem a nagy kékségtől, hogy miért voltak éppen azok a háborúk a legvéresebbek, a legkegyetlenebbek és legaljasabbak, amikben a nyomorult bérért és egészségtelen, életveszélyes helyeken görnyedő bevándorolt munkások merészkedtek megszólalni emberségesebb bánásmódért s valamivel jobb fizetésért. Hiszen voltak itt óriási sztrájkok, emberélet is gyakran áldozatul esett a harcokban, de még a legnagyobb sztrájkoknál se vadásztak emberekre olyan vad kéjjel, olyan semmibevevéssel, mint azoknál a sztrájkoknál, amik nek boldogtalan szereplői elsősorban, vagy nagyobb számban bevándoroltak voltak, akikre olyan kíméletlenül vadásztak, mint hajtóvadászatokon a hitvány nyulakra. Nem a legnagyobb, de a leggyalázatosabb embervadá szátok egyike volt az, amelynél a Jerry F. O’Brien pribékjei szerepeltek 1915 januárjában a New Jersey állambeli Carteret mellett, ahol a Williams & Clark műtrágyagyár nyomorultan fizetett és korai halált halt, mérges gázakban kínlódó munkásai megunták végül a gyalázatos állapotokat és annyira vakmerőek voltak, hogy besztrájkoltak. Abban az időben még Rooseveltnek hívták azt a városrészt, ahol a gyártelep ontotta bűzös füstjét. Leginkább bevándorolt munkások dolgoztak, illetőleg szenvedtek a telepen, amit a magyarok közönségesen “büdösgyárnak” neveztek. És a telep méltán rászolgált erre a névre. Mindössze is csekély negyven dollár volt a munkások havi keresete, de néha ennél is kevesebb. Ezért a nyomorult bérért gyilkos gázban dolgoztak állandóan és egy év leforgása alatt legtöbbjük a temetőbe került. A bevándorolt munkások közül számranézve legtöbb volt a magyar. Még mindig látom lelki szemeimmel azokat a betegképü magyarokat, akiket korai sírjukba döntött a “büdösgyár” s még most is kellemetlen, gyilkos bűzt érzek, amikor rágondolok arra a roosevelti, emberirtó telepre. A sztrájk kimondása után a gyár vezetősége megengedte a munkásoknak azt, hogy a vasúti állomásra érkező vonatokat megvizsgálhassák abból a célból, hogy nem érkeznek-e azokon sztrájktörők. Közben azonban a társulat egy csomó, puskás “gangstere” rejtőzött a gyártelepen és várta az alkalmat, hogy rácsaphasson a bevándorolt sztrájkotokra. Middlesex megye derék vezetősége “deputy sheriff” címmel és joggal ruházta fel a fogadott betyárokat, akik igy hivatalosan “szerepelhettek.” Január 19-én egy New Yorkból érkező vonat átkutatása után nagy örömmel állapították meg a sztrájkolok, hogy nincsenek sztrájktörők a vonaton. De az öröm nem tartott sokáig, mert a “büdösgyárból” hirtelenül előrohant negyven puskás gyilkos és lőni kezdte a megrémült embereket, akik közül sokan megsebesültek, a többiek pedig jajgatva rohantak a telep körül elterülő, nádas mocsarakba. Az embervadászok irgalmatlanul lövöldözték a menekülőket és amikor beszüntették a tüzelést, nyugodtan visszatértek a telepre és még csak arra se gondoltak, hogy valami módon segítsék a rémesen jajgató sebesülteket. Két halott és tizenhat súlyosan sebesült szerencsétlen maradt véresen a “büdösgyár” közelében. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy mindnyájukat menekülés közben, hátulról lőtték le az embertelen bitangok. A gyilkolás után itt is megindult a hivatalos eljárás. A cartereti rendőrség megállapítása szerint a sztráj kólóknál egyáltalán nem találtak lőfegyvert, de azért a gyilkosok azzal védekeztek, hogy a sztrájkolok kezdték a lövöldözést. Aj grand jury huszonhat gangstert törvény elé állított, azok közül nyolcat két évtől tiz évig terjedhető börtönre ítélt a törvényszék, de egyikük se került börtönbe, mert a fellebbviteli bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és egyetlen gyilkos se került börtönbe, bár a szövetségi bizottság hivatalos vizsgálatának adatai és jelentése szerint: “Azok a büntetett előéletű alakok minden kihívás nélkül gyalázatos módon öltek meg két embert és súlyosan megsebesítettek tizenhetet azok közül, akik az American Agricultural Chemical Company ellen sztrájkoltak és a lövöldözőket a társulat fizette és látta el fegyverrel.” Ezt mondta a szövetségi hivatalos vizsgálat, de a bevett szokás mást mutatott és büntetlenül. maradt a roosevelti “büdösgyár”-nál rendezett embervadászat, mert fabatkát sem ért a hitvány napszámos glete különösen is akkor, ha csak közönséges bevándorolt volt a meggyilkolt napszámos. Verhovayak Lapja FIGYELJE lapunk következő számát, melyben 1940 február 1-én kezdődő országos versenyünk részleteit jelentjük be. A jutalmak egész sora vár azokra, akik a versenyben résztvesznek és nyertesek lesznek. Ehhez hasonló verseny még nem volt Magyar-Amerikában. Az embervadászatra, különösen is az idegenszármazásu bányászok' ellen való vadászatra, szomorú példát adott Michigan állam északi részében, Calumet környékén, a rézbánjyászok sztrájkja 1913-ban és 1914-ben. A rézbányászok valósággal baromi munkát végeztek, biztonságukkal nem törődött senki és keresetük a legjobb körülmények között se volt több havi nyolcvan dollárnál. A bányász-unió nyugati osztálya hosszas igyekezet után végül mégis csak bevitt a szervezetbe 15 ezer rézbányászt. A szervezet bányászok 1913 julius végén azt kérték a társulattól, hogy a napi tiz és félórai munkaidőt változtassa meg, a fizetést javítsa és barmokként ne zavarja a bányászokat, akiktől azt követelték, hogy lépést tartsanak a modern bányagépekkel. A társulat természetesen nem volt hajlandó a követelés elintézésére és kiütött a sztrájk. A bányatársulatok első lépése az volt, hogy állami katonaságot kértek Ferris kormányzótól, aki természetesen teljesítette a nagy vagyonú és igy hatalmas politikai befolyású “rézbárók” kérését. Kivonult Michigan állam egész katonasága, de 15 ezer sztrájkoló bányász ellen kevésnek tartottak kétezerhatszáz fegyveres katonát s igy azonkívül még közel kétezer deputy sheriffet szedett össze Houghton megye sheriff je, mindezek tetejébe a társulat a Waddell- Mahon ügynökséget bízta meg, hogy egy csomó “szakértő” 'bitangot vigyen a sztrájkoló vidékre és pedig az eljárást nem ismerő deputy sheriffek “kitanitására.” Az állam törvényei szerint akkor már nem lett volna szabad más államból deputy sheriffeket hozni Michiganbe és az unió vezetői a bírósághoz fordultak panaszukkal. O’Brien kerületi törvényszéki biró erre döntésében kimondotta, hogy a Wadell bitangjai csak mint a deputy sheriffek “tanítói” szerepelnek és igy nem tilthatók ki az államból. De azért kegyes jóindulattal hozzátette ehez a kiváló döntéshez abbeli kívánságát, hogy “több kereszténységre lenne szükségünk ilyen eseteknél.” Az ügynökség dezentorai izgatták a sztrájkotokat különféle módon, majd amikor ezerszámra jöttek már a félrevezetett sztrájktörők, akik legtöbbnyire külföldiek voltak, a bitangok “Spötterei” a bányászok barátaiként szerepelve: napról-napra tüzelték a sztrájktörők ellen a bányászokat csak azért, hogy erőszakosságok forduljanak elő, több ”fink”re és “scab”-re legyen szükség és minél többet keressenek a főbitangok. A saerencsétlen, félrevezetett sztrájktörők már az első napokon meg akartak szökni, de az emberhajcsárok börtönre vetették és irtózatosan megverték őket, vagy pedig lövöldözéssel riasztgatták a többnyire “zöld” sztrájktörőket és ez még jobban elkeserítette a sztrájkolókat, mert azok között is nagyon sok volt a külföldi származású és mert látták azt, hogy azok a boldogtalan emberek nem jókedvükből mentek oda a sztrájk letörésére. Közben a régi példa szerint a haramiák mindent elkövettek az erőszakosság előidézésére, hogy igazán hasznosnak mutatkozzanak a társulat szemében. Az állami katonák és a fogadott bitangok kocsmákban dőzsöltek és azután részeg fővel elkezdtek lövöldözni, a békés sztráj kólókat és azok családtagjait bántalmazni. Ez a durvaság egyre jobban felingerelte a kedélyeket és mindezt betetőzte augusztus 15-én az a vadállati támadás, amit egy John Kollan nevű bányász háza ellen követtek el a betörők. Azon a napon egy sztrájkoló bányász ment végig egy gyaloguton, amin azelőtt naponta állandóan jártak az emberek a bánya felé. A gyalogút a bányatulajdonosok birtokán vezetett keresztül. Ezért a “rémes” vakmerőségért el akarták fogni a Wadell-haramiák a bányászt, aki a Kollan házába menekült, ahol a bányászok éppen kugliztak a ház végében. A betörők oda is behatoltak és később azt állították, hogy az egyik bányász kugli-babával fejbevágta az egyik betolakodót. A fegyveres banditák erre körülfogták a házat és ajtókon, ablakokon át lövöldözni kezdtek a bentlevőkre. És addig lövöldöztek, mig teljesen ki nem fogyott a muníció. A nagy lövöldözésnek öt áldozata lett. Két ember meghalt, három megsebesült. Egyik bányász éppen vacsoránál ült, amikor lelőtték. Egy kisgyerek az anyja karjai között sebesült meg. A nagy vitézség után a haramiák a tanuk állítása szerint köveket és üres üvegeket dobáltak a ház köré, hogy ezzel bizonyítsák, miszerint a bányászok támadták meg őket. Egyébként azzal is védekeztek, hogy a házból lőttek rájuk először. Ebben az egy esetben mégis megtörtént az, hogy végre valahára törvény elé állították és el is ítélték a gyilkosok egy részét, ami Houghton megye derék ügyészének, Anthony Lucas-nak volt érdeme. Négy haramia került börtönbe ezekért a gyilkosságokért, de nehány év múlva Ferris kormányzó kegyelmet adott nekik csupa “emberszeretetből.” A sztrájk további folyamán több zavargás és vérengzés volt, sokan megsérültek és még két emberéletbe került a “rézbárók” drága hasznának dicső védelmezése. Az összetűzések alkalmával az egyik fegyveres haramiát is megölték a küzdelemben és ezért 260 bányász került fogságba. Kilenc sztrájkolót el is Ítéltek, de senkinek se történt baja a meggyilkolt bányász miatt. ^Scratchiníiíií Por quick relief from itching of eczema, pimples® athlete’s foot, scabies, rashes and other externally caused skin troubles, use world-famous® cooling, antiseptic, liquid D.D.D. Prescription«, Greaseless, stainless. Soothes irritation and quickly stops intense itching. 35c trial bottle proves it, or your money back. Ask your Jruggist today for O. D. D. Prescriptions
