Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-04-11 / 15. szám

1940 Aprilis 11. Il ik Oldal .Verhovayak Lapja SHARON, PA, 26-ik fiók TAGTÁRSAIM SZIVES TUDOMÁSÁRA HOZOM, hogy még a januára rendes havi gyűlésünkön megbe­széltük és határozatot is hoztunk arra nézve, hogy a fiók elnökének, Sveighart Ist­vánnak, aki már 26 éve el­nöke a fióknak, ünnepélyes keretek között fogjuk átadni a fiók ajándékát a jövő gyű­lésen, vagyis ÁPRILIS 14- ÉN, VASÁRNAP. Egyidejűleg a fiók tagjait is meg fogjuk vendégelni, tekintettel arra, hogy ilyen esemény nem gyakran fordul elő a fiók éle­tében. Kérem Tagtársaimat, hogy ezen a diszgyülésen le­hetőleg teljes számban meg­jelenni szíveskedjenek! Tagtársi üdvözlettel: KUTI TAMÁS, jegyző.--------------O-------------­BUCKNER, ILL. 276-ik fiók Tisztelt tagtársaim szives tudomására hozom, hogy fiókunk legutolsó gyűlésén ezt a nemes szivekre valló szép határozatot hozta, hogy minden elhalt tagtársunk ravatalára egy koszorút he­lyez, hogy ezzel a megemlé­kezéssel jelképezzük a mi sirontulra is kiterjedő test­vérszerető érzelmeinket. En­nek a szép határozatnak a végrehajtását azonban csak úgy tudjuk keresztülvinni, ha mindnyájan 25 centet adakozunk koszorualapra. Tisztelettel felkérem tehát tagtársaimat, hogy a 25 cen­teket legyenek szivesek a legközelebbi gyűlésünkre be­hozni és a havidijakkal együtt nekem átadni. Az ilyen befizetéseket kérem azonban a gyűlés előtt és nem a gyűlés után teljesí­teni, amikor már úgy a jegy­zőkönyvet, mint a pénztár­­könyvet is le szoktuk zárni. Tagtársi tisztelettel Sera János, titkár. .... 0 ■■ —--­PERRYOPOLIS, PA. 389-ik fiók Tisztelettel adom tudomá­sára a 389-ik fiókban élő tagtársaimnak, hogy gyűlé­seinket minden hónap 15-ike után következő vasárnap tartjuk meg a titkár laká­sán. Ugyanakkor arra kérem tagtársaimat, hogy tagdíjai­kat rendezzék azon a gyű­lésen, mivel a később tör­ténő befizetéseket nem fo­gadom el szívesen, mert hu­szonötödikén már be is kül­döm központunkba a hónap­nak járulékait. Alapszabályi intézkedés, igazgatósági figyelmeztetés, a központi közegek felszólí­tásai mind oda irányulnak ugyanis, hogy a tagdijak az előirt időben a központi pénztárhoz beküldendők. Én igyekszem ezeknek az utasításoknak értelmében el­járni s igy magára vessen minden egyes tagtárs, akinek a késedelmességéből kifolyó­lag hátránya, vagy baja kö­vetkezik! Tagtársi tisztelettel Domonkos József, ü. k. titkár.-----------o----------­MEGHÍVÓ A Verhovay Segély Egylet 194-ik fiókja nagy TAVASZI TÁNCMULATSÁGOT rendez április hó 13-án, szombaton este 7 órai kez­dettel Rossfordon a Polish Club helyiségében, melyre szeretettel meghívjuk Ross­­ford és környéke összma­­gyarságát. A zenét Virág János zene­kara szolgáltatja. Belépő jegy felnőtteknek 25 cent, gyermekeknek 10 cent. Tisztelettel a Rendezőbizottság. SCALP LEVEL, PA. 59-ik fiók Az 59-ik fióknak helybeli tagjait arra kérem tagtársi tisztelettel, hogy a folyó hó 21-én tartandó gyűlésünkön megjelenni valamennyien szíveskedjenek. Ennek a kérésnek megté­telére az a körülmény sar­kalt, hogy nagyon fontos és mindnyájunkat közelről ér­deklő ügyek kerülnek azon a gyűlésen tárgyalásra. Tagtársi tisztelettel Martin Leber, titkár.--------------O-------------­HELYREIGAZÍTÁS Az uj Gyermek Osztály Alapszabályokba, a 26-ik ol­dalon, sajnálatos elnézés kö­vetkeztében egy hiba csú­szott be. “A B-J Osztály, húsz éven át fizetendő, halál­esetre szóló biztosítás” cimü szakasz ötödik bekezdésének utolsó mondata igy hangzik: “Ezen osztály tagjai a meg­állapított havidijakat halá­lukig kötelesek fizetni.” — Amint azt a fejezet cime is elárulja, ez a mondat téves s a helyes szöveg a követ­kező: “EZEN OSZTÁLY TAGJAI A MEGÁLLAPÍTOTT HAVI­­DIJAKAT 20 ÉVEN ÁT KÖ­TELESEK FIZETNI.” BENWOOD, W. VA. 46-ik fiók NAGY TAVASZI TÁNC­MULATSÁGOT rendez ápri­lis 27-én, szombaton este 7 órai kezdettel a Blue Ribbon Hallban. Erre a sikeresnek ígérkező mulatságra tiszte­lettel meghívjuk a környék­beli magyarságot. Hűsítő ita­lokról gondoskodva lesz. A talp alá valót IFJ. KONYHA BÁLINT kitűnő zenészünk fogja szolgáltatni. Belépti jegy férfiaknak 40 cent, nőknek 35 cent. Legyünk ott mindnyájan. Teljes tagtársi tisztelettel: Petrás János, ügykezelő.--------------O-------------­McKEES ROCKS, PA. 163-ik fiók MEGHÍVÓ. A Verhovay Segély Egylet 163-ik fiókjá­nak Nőosztálya, McKees Rocks, Pa., 1940 április 12- én, pénteken este a Magyar Házban (Hazel St.) McKees Rocks, Pa., TÁNCMULATSÁ­GOT rendez, amelyre a kör­nyék magyarságát tisztelet­tel meghívja a rendezőség. Kezdete este 8 órakor. A ze­nét Nagy Árpád zenekara szolgáltatja. Belépőjegy 25 cent. Ételekről és hűsítő ita­lokról gondoskodva van. 56 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 53 hit pártolása miatt. De Tarkács a jelekből hamar rájött az igazi okára: ezt az egyetlen, későn jött fiút féltette a Nagyur s a Nagyasszony, őt dugták el a bevehetetlen sarokba, amig felnő. Mert... ebből a fiúból akarnak Nagyurat nevelni. Erre tették fel az életüket... Az ide­genek segítségével, csakis azzal, hiszen ez a terv telje­sen ellenkezett az ősi joggal, a legidősebb Árpádfi had­nagyságával ... Évek teltével ez a féltett fiú, Bajk, töké­letesen eltűnt az emberek szeme elől. Nem látta, nem is­merte senki a törzsek hadnagyai s a szabad urak közül. Csak kósza hírek szállongtak át a hegyeken, erdőkön arról a furcsa világról, amiben a titokzatos fiú nő Eszter­gámban. Néha úgy tetszett, csupán a mesében él. De Tarkács más jelekből nyomon követte egy ra­vaszul szőtt háló lassú fonódását a szabad törzsek körül. A kabarok s a Lél törzsét házasságok fűzték a Nagyur családjába, fejedelmi őrségek, telepek, várak kezdtek alakulni a törzseket elválasztó gyepüközök irtásain, egy­­egy ingoványt, erdőrészt, pusztaságot idegenből hozott szolganép lepett meg s vett művelés alá a lovagur szá­mára, akit a Nagyur befogadott, mint hazájából üzöttet, vagy kalandort... Itt ország készül, uraság, hatalom valaki számára, állapította meg Tarkács. És iga, zsar­nokság a szabad magyariak nyakába... Tarkács nyakába vette a világot, törzstől-törzshöz vándorolt, viharmadárként sivitotta a veszedelmet az urak fülébe... Hitték is, nem is eleinte... Amikor fel­nyitotta a szemüket, pislogtak kicsit s mintha látnának is valamit... De az egész olyan meseszerü, távoli s talá­lós volt neki, hogy végtére csak legyintettek reá... Ott ragyogtak előttük a szabad erdök-mezők, dús lako­mák s forró asszonyok öröme borított piros ködöt az agyukra... S ha volna is valami készülőben, a magukét majd megvédik!... Fő, hogy a Nagyim gyáván félre­­kotródott, nem zavarja őket s nem él örökké... Az ide­genek? ... Az uj hit?... Maguk közül emelnek pajzsra Ellenben maga jószántából bekocogott istállójából az öreg Pejkó, akin Árpád ur hadát járta valamikor a gazda s rálehelt a szegény árvára, úgy melengette kihűlt anyja helyett. Ennyi jel, amiről messze földön tudott mindenki, eléggé bizonyította, hogy kicsi Tarkácsból az öregisten nagy táltosa nő idővel. Úgy is lett. Előbb Véres Bulcsu, aztán Zerénd s Koppány urak tartományában nem ismertek hozzáfog­ható bölcset. Még a térdekalácsában is több ész volt, mint más ember koponyájában, mert előre megsúgta neki a nagyüdőt, akár zivatart, akár háborút. Orra a szélből kiszagolta a közeledő döghalált. Füle madarak szavából kihallotta a szerencsét vagy a csapást. Szeme vaksötétben látta az Izeket, beszélt velük arról, ami rég volt s ami majd lesz. Minden nyavalyát, fenét, sülyt, gutát kiűzött a csörgődobjával emberből, baromból. Ha meg sebesen pördült s habot túrva földreszédült a kobzos rögélése közben, egyszeriben ott termett a halottaknál s kivette belőlük, amit elfeledtek megmondani az örök­ségről. De volt is becsülete, nemcsak a szegénység, hanem a nagyurak előtt is. Véres Bulcsu nem indult hadba ta­nácsa nélkül s mindig az ő szájából leheltetett tüzet a vitézek szivébe, hogy jól nekivaduljanak. Csak egyetlenegyszer nem engedelmeskedett a vezér, de akkor vesztére. Negyven esztendeje annak, hogy ez történt, mikor Ottó császárra mentek Léllel. Tarkács nem javallta: — Rosszat látok a szivedben, horka! — mondta neki akkor. Bulcsu urnák pedig elveresedett a nyaka mérgében s hátat fordított neki. Ma is vannak, akik hallották, mit szólt erre Tarkács ur, noha csendesen ejtegette: — Holló csőre szaggatja ki a szivedből, horka! De ez mégis elment. Ott is hagyta ganéjnak ötven­\

Next

/
Thumbnails
Contents