Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-03-14 / 11. szám

1940 Március 14. 4-ik Oldal Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n OFFICE OF PUBLICATION 8502 West Jefferson Ave Detroit, Michigan PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOSEPH DARAGO, Főszerkesztő Editors: BENGZE JÁNOS és RÉVÉSZ KÁLMÁN. Szerkesztők Editor’s Office — Szerkesztőség: 345 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH, PA. All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 315 FOURTH AVE., PITTSBURGH. PA. MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CIMVÁLTO ZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 345 FOURTH AVE.. PITTSBURGH. PA. KÜLDENDŐ SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada $1.00 a year Foreign Countries $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan, under the Act of March 3. 1879. INNEN IS... ANNAN IS... IGAZGATÓSÁGUNK hétfőn kezdte el félévi rendes gyűlését itt Pittsburghban, egyesületünk központjában levő tanácstermében. Az idő kissé hűvös volt, bár a nap ragyogó sugarait pazarul szórta a Standard Life Buildingre, melynek ablakain át mintha láthattuk volna már a még távoli tavasz biztató mosolyát . . . Mire lapunk eme száma olvasóink kezébe jut, itt lesz Március Idusa is s eszünkbe jut most központi elnökünknek, Daragó József­nek egy rég elhangzott elnöki megnyitó beszéde, melyet a régi igaz­gatóság első tavaszi gyűlésén mondott, midőn éppen úgy, mint most, az asztalfőn helyet foglalt, baritonját bársonypuhává tompította és oly lelkesen mondotta igazgatóinknak: “A márciusi forradalmak szentháromságos jelszavaiból csak a fáklyásmenetek görögtüzére emlékeztető lobogás maradt meg a szabadságból, az egyenlőségből s CSUPÁN A TESTVÉRISÉG DA­RABOKRA SZAGGATOTT MARADVÁNYAI AZOK, AMELYEKET GYAKORLATI ÉRVÉNYESÜLÉSÉBEN MAI NAPIG FENNTAR TOTT AZ EGYMÁS BUJÁT-BAJÁT MEGÉRTŐ ÉS ÉRZŐ AMERI­KAI MAGYAR LELKE! . . . Igen, Igazgató Uraim, mert mi, Ameri­kába szakadt vándorai nemzetségünknek —• szivünkbe zárva hoztuk el magunkkal az 1848 március 15-ikén elvetett emberi jogok csiráit s odaadó szorgalommal növesztünk belőlük a Verhovay Portának ugarán, AMELYNEK MŰVELÉSÉRE ELÉG ERŐVEL RENDELKE­ZÜNK IS . . .” így mondotta szóról-szóra s négy esztendő múltán olyan jól esik szivünknek leszögezni ezen örökbecsű szavakat főként most az uj igazgatósági ciklus kapujában . . . Hiszen megint csak arról volt szó, az volt dokumentálva, hogy nagy Egyesületünk igenis rendelke­zik még nagyobb erővel, mellyel sikeresen fogja megművelni a Ver­hovay Porta ugarát ... . .. * * * , # AZ IGAZGATÓSÁGI GYŰLÉS lefolyásáról és fontos hatá­rozatairól, úgy mint eddig is, a következő számunk­ban fogunk beszámolni. E helyen csak a megnyitásról írunk rövid jelentést. Összes igazgatóink és központi tisztviselőink jelen­létében DARAGÓ JÓZSEF, kpi elnökünk a gyűlést meg­nyitotta és üdvözölte a Verhovay Segély Egylet uj igaz­gatóságát s megkérte, hogy minden időt használjanak fel, mert a tárgysorozat igen sok elintézni való ügyet karol fel és több igazgató egy hétnél hosszabb időt nem tölt­het távol foglalkozási körétől. Ezután nyomban felolvasta jelentését, melyben ismertette a legutolsó igazgatósági gyűlés óta hozott határozatokat, külön kiemelve az egye­sületnek ama ügy buzgó és lelkes tagjait, akiket szép és eredményes munkáik elismeréséül kitüntetésben része­­• sitettek még a régi igazgatóság. Ezek voltak: Blizman Béla, Bauman Györgyné, Gaál Imréné, Goydán Sándor, Dénes József és Lachman Antal, akik a “Méltányolt” ki­tüntetést kapták meg az éremmel és a Verhovay díszok­levéllel. Az elnöki jelentés kiterjedt az egyesületi szerve­zők, fiók tisztviselők és a központi alkalmazottak műkö­désére, melyről elismerőleg szól, kiemelve azt, hogy a szervezésnek uj alapokra fektetett rendszerének hasz­nosságát és szükségességét máris felismerték az egyesü­let vezetői éppen úgy, mint annak tagjai. A megindult nagy országos tagszerzési versenyről örömmel jelentette a központi elnök, hogy az a legszebb eredményekkel kecsegtetve indult el a maga utján és igen szép számmal jelentkeznek a versenyzők (a mai napig 176 a jelentke­zők száma). Körültekintő figyelemmel emlékezett meg jelentésében a központi elnök az egylet fontos belügyi­ről is, valamint az egyesület hivatalos lapjáról is, mely­nek 1940 január elseje óta ő a főszerkesztője s melyről ítéleteiket megalkothatják igazgatóink most, miközben bizonyára rájönnek arra, hogy tartalom és előállítás te­kintetében ragaszkodott lapunk szerkesztősége a Kon­venció által kifejtett elgondolásokhoz. Az Ellenőrző Bi­zottság kötelező viszgálatát is megtartotta január 29-ével kezdődőleg és semmiféle rendellenes dolgot nem talált. Elnök jelentését az Igazgatóság a további tárgyalás alap­iául általánosságban elfogadta. Bencze János, a központi titkár az elmúlt 1939 esz­tendőről számolt be. Jelentéséből kiemelte, hogy az el­hal tagok száma 1939-ben kisebb volt, mint 1938-ban. A betegsegélyezést modern, humánus alapra fektette a Konvenció, amennyiben kimondotta, hogy 1940 január elsejétől kezdve azon tagok, akik betegsége balesetből származik, az első naptól jogosak a betegsegélyre. Jelen­tésében kiterjeszkedett az aggmenházban elhelyezett ta­gok helyzetére is, majd az egyetemi tanulmányi segély­ben részesülő tagokra is. Ilyen segélyben részesültek a következő törekvő és szorgalmas Verhovay egyetemi ifjak: Szabó Gábor, Grega István, Dobos Dániel, Eszterhay An­tal, Balogh Dániel, Demkó József, Mészáros János, Szabó Arthur és Tegzes György. Jelentést tett az irodahelyiség kibővítéséről is. A központi titkár jelentését is az Igaz­gatóság a további tárgyalás alapjául általánosságban elfogadta. Révész Kálmán központi számvevő az egyesületnek az 1939 év folyamán elért eredményeiről tett részletes jelentést, örömmel hangoztatta, hogy 1939 január 1-én $4,054,248.72-t tett ki a Verhovay Segély Egylet vagyona, az év végén pedig $4,315,609.46-t; a vagyonszaporodásunk tehát $261,360.74-t, tehát több mint negyedmülió dollárt tett ki. Feltárta azután a Haláleseti, a Betegsegély, a Letéti Alap, valamint az Ifjúsági Osztály, az ügykezelési Alap, a Felnőtt osztály és a többi alapok eredményeit is, melyek számokban tüntetik elő azt a hatalmas test­­vérsegitő igyekezetét, melyet a Verhovay Segély Egylet immár 54 esztendő óta kifejt s melynek fényes eredmé­nyeit a központi számvevő oly tökéletes precizitással tárt fel. A taglétszám tükre a következő: 1939 év végén a. tagok és a kivett életbiztosítások összege: Felnőtt és gyermektagok: Verhovayak Lapja________________ 1938december 31-én: 38,299— $25,533,949.00 bizt. össz.-gel 1939december 31-én: 41,329— $27,138,371.00 bizt. össz.-gel AZ EMELKEDÉS TEHÁT: 3,030 — $ 1,604,422.00 bizt. össz.-gel Az osztalékok kifizetéséről és az általános könyve­lésről is külön behatóan beszámolt a központi szám­vevő, akinek jelentését az Igazgatóság a további tárgya­lás alapjául éppen úgy elfogadta, mint Varga J. Mihály központi pénztáros jelentését is, aki a számok tükré­ben a legrészletesebb pontossággal mutatta be az egye­sület ingó és ingatlan vagyonát készpénzben és érték­papírokban, valamint fekvőségekben és követelésekben. A jelentések elhangzása után azonnal hozzákezdett az Igazgatóság program szerinti munkájához: A KÖZ­PONTI IRODA VIZSGÁLATÁHOZ és az egész Verhovay adminisztráció ellenőrzéséhez és felülvizsgálatához. ifi NAGYMAGYARORSZÁG — a Magyarok Világszövetségének hiva­talos lapja, — túlságos szépen nyilatkozik Magyar Amerika költőiről s Máté-Törék Gyula olyan dicshimnuszt vág ki róluk, hogy költőink többé már le sem fognak ereszkedni hozzánk, szegény új­ságírókhoz . . . “Az amerikai magyar költők édes magyar nyelvünk fenntartói, táltos papjai, legfőbb művészei a messze idegenben,” — állapítja meg az öreg nyugdíjazott testörezredes, — “a világ legna­gyobb nyelve, az angol, tajtékzó hullámverése közepette! Magyar­ságunk világitó tornyai! Szellemi vezetői!” Négy magyar költőnkről itt Amerikában el is ismerjük, hogy a róluk írtakban nagyjában igaza van a cikk Írójának, de ha tudná, hogy mennyi itt a fűzfapoéta s milyen versszörnyetegek láttak már itt nyomdafestéket, akkor talán nem általánosítana s nagyon meg­gondolná, hogy mit is ir azokról, akik szeretnének felkapaszkodni a Pegazusra, 0t az sehogy sem akarja felvenni a hátára . . . (Folytatás a 6-ik oldalon) o • v . ESEMÉNYEK Y NAPTÁRA MÁRCIUS 17, VASÁRNAP délután 1:30 órakor ünnepély a CLEVE­LANDI Kossuth szobor előtt az Egyesült Magyar Egyletek ren­dezésében. — Ugyanakkor este nagy Verhovay szabadság ünne­pély a Verhovay Otthonban, 8637 Buckeye Road. MÁRCIUS 24, HUSVÉT VASÁR­NAP. — Crescent, Ohio. — A 288. és 432. fiók közös táncmu­latsága. A zenét Tóth János ze­nekara szolgáltatja. MÁRCIUS 30, SZOMBAT. — Man­­ville, N. J. — A 292-ik fiók évi bálja a Polish Hallban. MÁRCIUS 30, SZOMBAT. — Gary W. Va. — A 32, 208 és 293-ik fiókok közös táncmulatsága : No. 4-en a magyar rádió éra ja vára. ÁPRILIS 5, PÉNTEK. — Chicago, III. — A 164-ik fiók emlékgyü­­lése. ÁPRILIS 6, SZOMBAT. — Cora opolis, Pa. — A 352-ik fiók tánc­­mulatsága a Magyar Otthonban ÁPRILIS 7, VASÁRNAP. — Mc­Keesport, Pa. — A 395-ik fiók jubileumi táncmulatsága az Ar­lington Lodge-ban. ÁPRILIS 12, PÉNTEK. — McKees Rocks, Pa. — A 163-ik fiók tánc­mulatsága este 8 órakor a Ma­gyar Házban. ÁPRILIS 12, Péntek. — McKees Rocks, Pa. — A 163-ik fiók női osztályának fényes táncmulatsá­ga a Verhovay Otthonban. ÁPRILIS 14, VASÁRNAP. — Chi cage, III. — A 342-ik fiók disz­­gyülése a McEnery Hallban. ÁPRILIS 17, SZERDA. — Pitts­burgh, Pa. — Bartók Béla világ­hírű magyar zeneszerző és Ará­nyi Ferenc hegedűművész hang­versenye a Schenley Hotelben. MÁJUS 26, VASÁRNAP. — Chi cago, III. — A 37-ik fiók zászló­szentelése a Burnside-i Magyar Házban. MÁJUS 30, CSÜTÖRTÖK. — Trenton, N. J. — A 13-ik fiók harmincötév^s jubileuma.--------O----— MITŐL AKAR MEG­SZABADULNI? Kohnné azt mondja ba­rátnőjének, Grünnének: — Igaz, hogy a Blauné az idén Karlsbadba megy? — Igen. — És milyen bajtól akar­na megszabadulni? — A három lányától.-----:-----:o:------------Fear disappears with the light of understanding, like the night with the rising sun.

Next

/
Thumbnails
Contents