Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-11 / 2. szám
(Folytatás) tés gondolata üt tanyát. Szigetet vagy szigeteket sejtenek az ismeretlen vizek ölében s elindulnak a kedvező széllel, szemben a lenyugvó Nappal. Iránytűjük a Nap. Igaz, nem találják meg “Szent Brandanus szigetét”, ahová szentéletü püspökök a monda szerint eljutott, nem találják a “Hét város szigetét” sem, ahol papjaik hét várost emeltek s hét püspökséget alapítottak, sem Asmaides, Verde, Satanaxoi, Antilia, Tamnar földjét, mert ilyenek nincsenek s nem is voltak, de megtalálják — Amerika földjét, mert Amerika van! Később pedig már közismertek voltak az idegen partokról szóló hírek és tudósítások s a walesiek már nem az ismeretlennek vágnak neki fejedelmük fiának, Madoc-nak vezetése alatt, hanem Amerikának, ha ezt az Újvilágot másnak is hívták a régi századok, ha nem is tudták még, hogy az óceánon túl egyetlen összefüggő, hatalmas földrész terül el, ha csak több nagyobb szigetet is sejtettek és ismertek föl az újonnan felfedezett partokban. EGY SZENT ISTVÁN KORABELI MAGYAR AMERIKÁBAN Legtöbbet tudunk a normannok felfedezéseiről. Sok Írott emlék tanúskodik erről: az islandi kolostorok egykorú hiteles feljegyzésein kivül tanúskodnak az islandi mondák és krónikák, különösen a Heimskringla, eredetileg “Norvégia királyának krónikája”, a rúnákkal telerótt határkövek, amelyek Bostontól Labradorig szétszórva állanak az amerikai földön. Az első, névszerint is ismert normann hajós, aki megjárta Amerikát, Ari Marsson volt, akit 982-ben a vihar vetett nyugatra s partot is ért a mai Chesapeak Bay tájékán. Az igazi normann Odysszensz Vöröshaju Erik fia, Leif, aki 999-ben Norvégiába utazik, ott felveszi a keresztséget s még abban az évben vissza is tér Grönlandba, hogy ott az uj hitet — apja akarata ellenére is — terjessze honfitársai között. A következő évben több társával, valószínűleg fiatal hitsorsosaival, akiket már ő téritett meg s egy Tyrker nevű európaival tengerre száll s elindul délnyugat felé, hogy megkeresse Ari Marsson földjét. Hosszas hajózás után Labrador partjait pillantják meg. Elnevezik Helluland-nak, a “Kövek földjének”, mert sziklás, kopár és terméketlen. Ki sem kötnek s tovább haladnak déli irányban. Erdős partokat pillantanak meg nemsokára; itt sem kötnek ki, de elnevezik Markland-nak, az “Erdők földjének”, a mai Szent Lőrinc-folyam partvidékét. Végre hívogató partokra akadnak s Leif elrendeli a partnaszállást. Hajójukat kivonják s állandó tanyát építenek. Irta: Matolay Tibor Még megérkezésük estéjén történt, hogy az idegen származású Tyrker, — ezt a Norvég királyok krónikája “déli embernek” (Suthrmathr) nevezi, alacsony termetével tűnt fel a magas termetű normannok között és megírták róla, hogy igen csúnya, ám mindenféle hasznos dologban jártas és szerfelett ügyes, hasznavehető ember volt, otthagyta társait s elkalandozott a környéken. Egy idő múlva magánkívül rohant vissza társaihoz s amikor Leif megkérdezte tőle, hogy mi baja van, sokáig csak “török” anyanyelvén (“a thyrsku”) hebegett, amit közülök senki sem értett meg, majd lecsillapodva, normann nyelven szólalt meg s elmondotta, hogy az épülő tanyától nem meszszire érett szőlőre akadt. Másnap reggel .mindannyian megcsodálták a mdontermő tőkét s Leif el is rendelte, hogy szedjenek sokat az izes gyümölcsből. Tavaszig fákat döntöttek s amikor beállt újra a jó idő, megrakodva tértek vissza övéikhez Grönlandba. Az uj földet Vinland-nak, a “Szőlő földjének” nevezték el. Vinland a mai Boston tájéka. Ez az idegen származású Tyrker valószínűleg magyar volt. A vélemények persze megoszlanak. Sokan németnek tartják aki résztvett a “török” elleni harcokban s igy ragadt rá a Tyrker név, de származására nézve rajnai német lett volna. Ez a magyarázat erőszakolt. A normann krónika következetesen szászoknak (saxneskr) nevezi a németeket. Leif, aki járt Norvégiában, bizonyára találkozott ott németekkel is s a rokon hangzású német nyelv sem lehetett előtte ismeretlen. A németül beszélő Tyrkerről tehát nem azt irta a krónika, hogy törökül beszélt. Tyrker maga jól beszélt normann nyelven, a krónika szerint keresztapja is volt Leifnek, valószínű tehát, hogy társait származásáról is felvilágosította. A normannok gyakori vendégek voltak Bizáncban, ahol a magyarokat törököknek hívták, de meg az akkori normann világkép szerint is a kievi fejedelemségtől délre “Törökország” terült el, a “déli ember” tehát törökországbeli. Ez a “Törökország” azonban nem is lehet más, mint Géza fejedelmünk és Szent István királyunk Magyarországa, ahol a szőlőt már a rómaiak kora óta művelték, amig az a gyümölcs a normannok előtt ismeretlen volt. Hogyan került Norvégiába a feltehetően magyar származású Tyrker, akinek korántsem családneve volt “Tőreik”, hanem megkülönböztető neve: “a török”? Sok magyar szóródott szét Európában a nyugati kalandozások idején. Történeti tény az is, hogy a normann származású kievi fejedelem 986 körül háborúba keveredett a bizánci császárral. A kievi fejedelem seregében sok magyar zsoldos teljesített hadiszolgálatot. A megalázó békekötés után a hazatérő sereget besenyők támadták meg. A menekülők sorában magyarok is voltak s igy könnyen megeshetett, hogy a mi Tyrkerünk is ezekkel jutott el Kievbe, majd onnan Norvégiába s végül mint Leif keresztapja Grönlandba és Amerikába, > Érdekes és emlitésreméltó, hogy már a normannok is ismerték azt a csodálatos, a délibábhoz hasonló fénytani tüneményt, amely a mai Nauset Beach dünái közt is látható, hogy tudniillik a szemlélő úgy látja, mintha a környék legmélyebben fekvő pontján állana s köröskörül minden irányban emelkedőnek tetszik a sik föld. A normannok Furdustrandir-nak, amz “Csodapartnak” nevezték el ezt a partrészletet. A FEHÉR EMBER FÖLDJE A Vinlandot járó normann hajósok több ízben is hallottak az amerikai bennszülöttektől egy távoli földről, mely Vinlandtól messze dél felé esett, de sajnos, sohasem keresték fel. Az indiánok elbeszélései szerint ezen a távoli földön szintén “sápadt arcuak laknak, akik fehér ruhában járnak, egymást hangos szóval szólítják s kezükben zászlócskákkal díszített lándzsákat lóbálnak”. Az islandi mondák meg jegyzik, hogy a normannok rögtön tudták, hogy ott csak ir keresztények lakhatnak s el is nevezték az írek földjét Hvitramannalandnak, azaz a “Fehér ember földjének”, de hívták It-Miklá-nak is, azaz “Nagy írországinak. Ami az egykorú normann mondák szerint köztudomású volt a normannok előtt, arról alig tud valamit is a történelem, piert nem tudjuk, hogy hol is volt hát ez a Hvitramannaland, azt sem, hogy mikor telepedtek le ott az ir keresztények, csak annyit tudunk, hogy korábban járhattak Amerika földjén, mint a normannok s előbb fedezték fel Islandot is, mert amikor a normannok Island szigetét birtokukba vették, ott — legnagyobb meglepetésükre — irnyelvü imakönyveket és kultikus célokra szolgáló egyházi eszközöket találtak. Az írek valószínűleg akkor jutottak el Islandra, amikor egy kisebb csoportjuk Amerikából hazatért, hogy újabb telepeseket vigyen ki magával Amerikába. Az islandi mondák is úgy tudják, hogy az első islandi telepesek nyugat felől érkeztek, tehát — mivel Grönland akkor még ismeretlen volt — csak Amerikából jöhettek. Európai krónikák arról is tudnak, hogy az amerikai ir gyarmatokra vetődött normannoknak nem engedték meg többé a hazatérést, nehogy idegen nép is megtudja a gyarmat helyét s az odavezető utat. Érthető igyekezet ez, hiszen kereskedelmüket féltették az idegenektől. Az amerikai ir gyarmatokról későbben is tudtak még az indiánok. A múlt század elején még néhány törzsben halványan élt annak emlékezete, hogy valaha Florida félszigetén fehérek éltek és vasszerszámokkal dolgoztak, mert akkor még ezek a most Ohio környékére vándorolt törzsek is ott laktak Floridában és a fehérek szomszédai voltak. Persze mindez sokkal régebben történt, mint az 1500 utáni fehér invázió. (Folytatása következik.)
