Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-02-22 / 8. szám
1940 Február 22. Verhovayak Lapja. 15-ik Oldal LITTLE JULIUS SNEEZER BT BAKER ÍAHMTDEAR yOUN6 HAVE VOU A CHARLES OlCXENS IN VOURMOU9E STARS ON PARADE By TONI ROSSETT au/h£jv£-WHILE SINGING IN AN OPERA, WAS SUPPOSED TO STAS ANOTHER. SINGER. THE DAGGER SUPPED AND THE MAN DIED. AT FIRST IT WAS BELIEVED THAT HE DIED FROM THE INFLICTED WOUND; BUT IT WAS DISCOVERED LATERTHATl ’HE DIED OF A HEART , ATTACK. MUCHTÚMR,' TIBBETTS RELIEF! Cldude+tc Colbert HAS BEEN ACKNCWLEGED AS HAVING THE PRETTIEST LEGS IN HOLLVWOOD.YET DUE TO A CLAUSE IN HER CONTRACT, WHICH WAS DRAWN WHEN SHE FIRST BEGAN HER SCREEN CAftECB. SHE HAS NEVER APPEARED IN * A SCENE WHERE SHE HAD TO DISPLAT HER. LIMBS! DURING THE FILMING OF THE uAR.DE N OF ALIA# SMOKED FIVE PACKAGES OF CIGARETTES A DAV! 28 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 25 szamár ez, mennybéli Úristen! ... Szökött cselédet minden várnagy kiad! S neki pedig most az a kötelessége, hogy tüstént jelentse Győr urnák. Éppen annak ... Hü, aki teremtette, mi lesz ebből? S mi lesz Bogárkával? Ezek is ugyan hallgatnak itt, ezek a halászok... Igaz, máskor se mondják ki, amit gondolnak... De ma még komorabbak ... Dühösek Dölire, hogy ellógott... így is mindig keveslik az urak a fogást s Dőli legtöbbet szerzett rendesen ... No, nagy baj kerekedik ebből mindőjükre! ... Már csak beszél avval a kölyökkel, nem állhatja tovább!... Kiszedi belőle a dolgot, bottal is! ... Felkászolódott, kunyhójához cammogott, nyugodtan látszólag. Bogárka benn kuporgott a dohos szegeletben, tétlenül s magábameredve. — Nincs dógod? — hörkent rá Bones apó. A leány felmelte égő szemeit, a szája megremegett s dadogott valamit. — Idehallgass! — mordult az öreg, elébeállva. — Tudom, Dölié vagy ... Ne vakkanj, minek? ... Akartam is ... Neked kuporgattam meg neki... Hogy a fene belétek: nem tudtatok várni egy kicsit?... Na, de az a marha! ... Orrára esett, ugye, hogy az a tiszt hozzádkapott? ___ Bogárka hüppögve bólintott. — S hova lett? ... mit akar? ... Nagy zokogások közt kiadott Bogárka mindent. Bones apó lángolt a haragtól. — ördög hallott ilyet! ... Meg vagytok ti gárgyulva, hallod-é? ... Nem tudta az az ur, lehet-e veled? ... S különben se tört el a derekad... Az a Dőli, az magát ette meg... Ha a tiszt jő, fel kell hogy adjam, tudod? Bogárka sikoltott, térdre vetette magát, nyöszörögve esengett: — El ne árulja ked, bapókám lelkem! ... Istenre kérem, el ne árulja!... * Ostobaság! ... — vetette fel magát fektéből. — Nem olyan göröngye ez a földnek, amit lábbal elrúg az ember s továbbmegy. Gyönyörű, gyönyörű vizitündér, arra termett, hogy megbolonditsa a férfit. S ha amolyan senki jószága is, földi sorsa szerint bizonyosan tudja a szépsége hatalmát. Asszony, hát hogyne akarna hódítani? S lesz esze meg hiúsága, hogy ha katona ur kívánta meg, hátat fordítson érette valami gatyás baromnak! De ha nem?... De ha nem? — tépte magát kerengve. Megrázkódott, felvetette a fejét: — Ha addig élek is, enyém lesz az a nádiboszorkány! ... Letépem, elragadom magamnak! Ebben állapodott meg Győr ur saját hánykódó szivével. ' Mikor aztán Beő megérkezvén, elmondta, amit tudott, uj reményre gyulva kezdett tervet szőni a pillangóvadászatra. Először is azt a legényt kell félretenni az útból, végképpen. De úgy, hogy a leány szemében még se ő legyen az oka. Viszont a hatalmát mégis meg kell mutatnia ebben, mert megfélemlités, Ígérgetés jó keritők lehetnek. Elkészítői a vigasztalásnak, megbékitésnek. Az ostoba halászlegényen csak kacagott. Még jó, hogy maga dugta fejét a csapdába. Tőle ugyan futhatna maszlagos álma után. De a leányért végezni kell vele. Halott szeretőt lehét csak szépen elsiratni a más vigasztaló karjában. — Megteszek érted s a fiaidért mindent, amit tudok — mondta Beőnek. — De a szökött cselédet nem tűrhetem. Te jól ismered az erdőket. Mit gondolsz, merre futott? — Ahogy kivettem, Esztergámba akar jutni, egyenesen ... Ez már ilyen veszett bolond, uram... De több ész van ebben, mint hinnéd... Más barom csak Böszpörémbe futna, ha a Nagyurhoz akar állani. Vélem, ez meggondolta: szökött cselédet tüstént kiad a várnagy
