Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-08-19 / 34. szám

4-ilt oldal 1937 auguoatn* 19 (Folyt, az előző oldalról.) gfbkat” felirat üdvözöl betr niinket. A kerthelyiségben, ahol étkezünk szintén. Szombaton estére nem csi­náltunk programmot, mert fáradt a csapat. Vacsora után lassan, lassan nyugovó­ra térünk . . . * ... MÁSNAP MÁR KO­RÁN REGGEL A RIK­KANCSOK HANGOS KI­ABÁLÁSAI VÉRTEK FEL ALMUNKBÓL . .. “HAZA­JÖTTEK!” ... “PESTEN VAN AZ AMERIKAI VER­­HOVAY SEGÉLY EGY­LET HATALMAS ZA­RÁNDOKCSOPORTJA !!” ... “SÍRÓ ÖREG ÉS KI­VÁNCSI ÄMERIKÄSOK A FŐVÁROSBAN!” ... “ K Ö Z E L KÉTSZÁZAN VANNAK AMERIKAI MAGYAROK A MET­­ROPOLE SZÁLLÓBAN!” . . .“Szeretettel fogadja Bu­dapest az amerikai magyar­ság fiatalját!” . . . “A Verho­­vayak ünnepélyes fogadtatá­sa.” . . . Újságot vegyenek! . . . Magyarság! Budapesti Hírlap! Pesti Napló! Friss TJjság-! Uj Magyarság! . . . Pesti Hírlap! Nemzeti Új­ság ! . . . Az Újság! . . . \ ettünk, hogy ne vettünk volna újságot ... és monda­nunk sem kell, hogy milyen kellemes meglepetést, örö­möt és boldogságot keltettek szivünkbe a megirt, szép, fzines riportok . . . Az első hajnal, az első gyönyörű reg­gel Budapesten . . . Drága emlékként fogjuk örökre megőrizni Scrap- Book-unkban azokat az uj­­ságki vágásokat, melyek az elismerés legszebb hangján emlékeztek meg rólunk . . . -Hiszen azoknak köszönhet­tük azt, hogy másnap már az egész főváros csak egy nevet hangoztatott: -— “VERHOV A Y!” . . . Kunstadt Ernő Lapzártakor érkezett be BENCZE JÁNOS, Egyesü­letünk központi titkárának és a társasutazás vezetőjé­nek jelentése, melyet szósze­­rint leközlünk: Vasárnap, julius 31. reggel — bár csapatunk még nem pihente ki az ut fáradalmait, — megkezdtük hivatalos programunk lebonyali­­tását. — Utunk első sorban a városligeti Milleniumi emlék elé vitt, ahol a HŐSÖK EMLÉKÉNEK áldozunk néma ünnepeléssel és helyeztük arra Egyesületünk koszorúját. Onnan Washington György szobrához vitt utunk. Itt előbb én tartottan] beszédet uj hazánk megteremtőjéről, majd Körösfőy János alelnökünk hivta fel fiatal­ságunk figyelmét arra, hogy Was­hington György mindig azt hir­­, dette, azok lehetnek jó polgárai az uj hazának, akik nem tagadják meg azt a földet se, ahonnan származnak. Innen a 48-as szabadságharc alatti magyar ministerelnöknek Batthyány Lajosnak az emlékére emelt örökmécseshez Mtentünk, melyet egyesületünk nevében meg­koszorúztunk. Délben tizenkét órakor az Erek­­lyés Országzászló ünnepélyes őr­ségváltásán vettünk részt. Itt is elhelyeztük az egyesület koszo­rúját. Urmánczy Nándor, az El'eklyés Orszógzászló nagybizottság elnö­ke, nagyon meleg szavakkal üdvö­zölt bennünket. Rámutatott an­nak fontosságára, hogy az Ame­rikában született fiatalságot leg­alább lélekben tartsuk meg ma­gyaroknak. Urmánczy Nándor gyönyörű be­szédére én válaszoltam, köszön­tem meg a szeretet amiben ré­szünk van, mióta csak az ország határára értünk és Ígértem meg, hogy mindig hűségesek maradunk az óhazához és épen azért hoztuk el nagy számmal a fiatalokat is, hogy megismerjék azt az országot, ahonnan származnak. Vasárnap délutánra és estére “szabadságot” kapott a csapat. Mindenki elmehetett rokonait, is­merőseit meglátogatni és úgy tölthette az időt, ahogy akarta.— Érdekes volt: este mintha csak összebeszéltek volna, majdnem az egész társaság az “Ostende” ká­véházban kötött ki. Szanaszét a hatalmas kávéházban lehetett lát­ni Verhovay utasokat, ahogy bol­dogan hallgatták a 24 tagú rajkó zenekar gyönyörű, szivet, lelket derítő muzsikáját. Tömve is volt a kávéház: főleg amerikaikkal. Temérdek amerikai van Budapes­ten. Egyedül az Astoria szállo­dában 050 amerikai tanító és ta­nítónő lakik, akik egy hetet tölte­nek a gyönyörű magyar főváros­ban. Hétfőn délelőtt folytattuk a hi­vatalos programot. A Magyarok Világkongresszu­sához vitt utunk, ahol meg akar­tuk köszönni azt a szives szolgá­latkészséget, amiben a kongresz­­szus vezetői, tisztviselői részesíte­nek bennünket. A Verhovay Segély Egylet ne­vében megköszöntem báró Heré­nyi Zsigmond magyar kir. koro­naőrnek a Világkongresszus elnö­kének jóságát, gondosságát az in­tézmény minden munkásának sze­retetteljes munkálkodását. Báró Perényi Zsigmond vála­szolt az üdvözlésre és Ígérte meg, hogy a testület meg nem szűnő lelkesedéssel és szeretettel fogja mindig istápolni a külföldön élő magyarokat. Aztán autobusba ült a csapat és a Világkongresszus jóvoltából vezetővel —- aki angolul is jól be­szélt és igy fiataljainknak angolul is megmagyarázták azokat a ne­vezetes helyeket, amiket nekünk megmutattak. Késő délután ért véget a túra, utána újra szabadságot kapott a csapat. Egy csoport azonban még akkor este rádióban szerepelt. Budinszky Sándornak, a ma­gyar rádió kitűnő riporterének kérdéseire válaszolgattak igen nagy sikerrel. Buzogány Mihályné válaszából nagy sikere volt annak, hogy bár már ő is amerikai születésű, gyer­mekei mégis jól beszélnek magya­rul. McNeil Gyuri, aki még a ta­valyi csapatból maradt itt iskolá­ba járni valósággal megnevettet­te hallgatóságát, amikor előadta magyarországi kalandjait. Mers­­ky Sárit mint régi ismerőst mu­tatta be a speaker, mert ő már ta­valy is járt itthon valamint SzaT bó Pistát is. Sopronyi írónké is sikert aratott, de a legjobban tet­szett Kohuth Vilmos, akinek egy hölgy egy csomag könyvet küldött elismerése jeléül. Kedden reggel az Országbázat tekintettük meg vezetővel, aztán újra autobusba ültünk és vezető kíséretében megtekintettük Buda­pestnek azokat a nevezetességeit, amelyekre előző nap már nem ju­tott idő. Kedden este a “Sárgapitykés közlegény” előadására hívott meg bennünket a Magyarok Világkong­resszusa. Nagyon tetszett a gyö­nyörű magyar meséjü, zenéjü da­rab minden Verhovay tagnak. Szerdán reggel a magyar fő­város polgármesterét helyetesitó Némethy Károly kulturtanácsnok­­nál tisztelegtünk és köszöntem meg egyesületünk nevében azt a szeretetet, amiben a főváros ré­szesít bennünket. Némethy ta­nácsnok válaszában megígérte, hogy a haza-ránduló amerikai magyarokat mindig a legnagyobb szeretettel fogják fogadni. Aztán a kerepesi temetőbe men­tünk, ahol megtekintettük a ne­­veztes sírokat és koszorút helyez­tünk a Verhovay Segély Egylet neyében Kossuth Lajos sírjára. A fiataloknak persze megmagyaráz­tam, hogy kije volt Kossuth La­jos a magyar nemzetnek. Délután a Világkongresszus a budafoki állami borpincébe kala­uzolt bennünket, ahol Dömötör Pál az intézmény kitűnő igazgató­ja kalauzolt bennünket végig a hatalmas pincén és tartatott ne­künk előadást a pince nevezetes­ségeiről. Utána cigányzenés pompás u­­zsonnát kaptunk. A pompás bo­roktól persze megjött a társaság kedve és hamar táncra is perdült a fiatalság. A hölgyek nagyon kapósak voltak: mert velünk volt 4 Budapesten tanuló magyar diák is. Dr. Kállay István Cleveland­­ból, Kálay Béla Painesville, Ohio­­fcól, Thegze Károly Whitingból és Domokos Antal South Bendből. Sötét estig tartott itt a mulat­ság. Egyletünk nevében meg­köszöntem Dömötör igazgatónak a vendéglátást és mielőtt elhagy­tuk volna a helyet Körösffőy János alelnök pedig Dr. Nagy Károly í.yug. főkapitánynak köszönte meg azt a sok jót, amiben ben­nünket részesítenek. Hatalmas éljenzés fogadta az üdvözlést, a­mi azt mutatta, hogy a csapat va­lamennyi tagja szivébe zárta a Vi­lágkongresszus nagyszerű igazga­tóját. Innen a magyar főváros vidé­kének egyik legremekebb helyére, a Kutyavilla nevű halászcsárdába vitt utunk, ahol remek halpapri­kás és pompás magyar bor mel­lett folytattuk a mulatást. A fiatalokat bizony késői órákban is nehéz volt innen elvinni. Csütörtökön Budapest egyik legnagyobb áruháza a Magyar Di­vatcsarnok kitür^ő tulajdonosa Ruttka Antal bivott meg bennün­ket. bemutatták az áruházat; majd ebédre láttak vendégül bennün­ket. Igazán olyan páratlan ven­déglátásban volt részünk, hogy az egyenesen megható. Mikor el­búcsúztunk, még ajándékot is kaptunk. A hölgyek kölnivizet, kulacsokat és fokost. BENCZE JÁNOS SZÜLETÉSNAPI PARTY A HAJÓN A Yerhovay Zarándokút­­ról megirt múlt heti jelenté­sünkből — hely szűke miatt — kimaradt egy kedves kis epizód, melyről Kunstadt '■.•étkezőkét írja:' “Julius 29-én megtudtuk, hogy két utitársnönknek: Bozogány Mihálynénak, — egyik verseny-nyertesünk bá­jos fiatal nejének —- és Tóth Etelka trentoni díjnyertes •lánynak születésnapja van.— Persze: azonnal érintkezés­be léptem a hajó magyar tisztviselőjével, akit megkér­tem, tegye lehetővé nekünk azt, hogy születésnapi ünnep­séget rendezhessünk. — A North German Lloyd hajótársaság dicséretére lé­gyen mondva, nemcsak lehe­tővé tették a születésnapi party rendezését azzal, hogy külön termet bocsájtottak a Verhovay csapat rendelkezé­sére, hanem még mindkét hölgynek remek születésnapi tortákat is siittettek. Mi utitársak pedig ajándékot vettünk, hogy mindig emlé­kezzenek arra a születésnap­ba, amit a tengeren Verho­vay családdal ünnepelték. Berkes Béla akkor este új­ra nekünk muzsikált és nem az első osztályú utasoknak, a­­kilenek eredetileg jelezték. Másnap aztán mire feléb­redtünk már közel jártunk Brémához és készülődtünk a partraszállásra . . .” Könyvismertetés A közelmúltban jelent meg az óhazai könyvpiacon, RÓZSAVÖL­GYI és TÁRSA cég kiadásában, (IV. Szervita-Tér 5. Budapest, Hungary) Arányi Mária: “A bol­dogság iskolája” cimü könyve. Mivel a kulturmissiót teljesítő könyv, az amerikai-magyarság széles rétegét érdekelni fogja, rö­viden, alábbiakban ismertetjük azt. Óhazában mindenki ismeri ARÁ­NYI MÁRIÁ-t, aki a mikrofonon keresztül annyi ezer és ezer női hallgatójának' adott jótanácsokat életünk sorsdöntő pillanatában, a­­mikor egy jó szóért, egy jó gon­dolatért és egy kis életbölcsessé­gért hozzá fordultak. ARÁNYI MÁRIA szellemi kin­csesbányájának legértékesebb da­rabjai egy könyvbe összefoglalva állanak a magyar közönség ren­delkezésére. Kislányoknak, nagy­lányoknak, asszonyoknak, sőt még a nagymamának is olyan lelki ta­nácsadója ez a könyv, amely hű­séges barátként kiséri olvasóját az életben és őrt áll mellette, ami­kor tanácsra, vigasztalásra, vagy a követendő helyes ut megmuta­tására van sürgős szüksége. Napfény A GYERMEKEKNEK Ami az embert, felnőttet, gye­reket egyaránt a napfény felé hajtja, az a csalhatatlan, élet­­fentartó ösztön, mely mindig afelé nyujtatja ki kezeinket, a­­mire szervezetünknek, egészsé­günknek éppen szüksége van. A hosszú téli hónapok alatt semmit se nélkülözünk annyira, mint éppen a napfényt. Ha mi felnőttek ennyire nélkü­lözzük' ez éltető elemeket, hogyne éreznék meg hiányukat s hogyne vágynának ösztönösen utánuk a serdülő emberpalápták, a gyere­kek. Ki látott pincében esirázó krump'it? Ki látott muskátlit sö­tétben levelezni? A betegesen sárga hajtások, a természetelle­nesen bosszú száron ülő életkép­telen hitvány lelvélkék nem-e az egészségtelen lakások naptalan sötétjében felcseperedő esenevész gyerekeket juttatják eszünkbe? Mennyi gyerek nő fel egészség­telen környezetben s a naptalan, nyirkos lakás emlékeként egész életén át súlyos teherként hor­dozza angolkórban megnyomoro­­dott vagy tuberkulózisban elseny­­vedt testét. És hányán pusztulnak el már gyermekkorban. A napfénynek az egészségre, különösképpen a fejlődésben lévő gyermek szervezetére gyakorolt jótékony hatása még mindig nem elég tág körben ismert. Még min­dig sokan vannak, kik óvják gyermekeiket a naptól. Félnek tőle, ahelyett, hogy gyógyító, egyészségfentartó hatását kihasz­nálnák. A gyakorlatban azonban még ennél az áldásos gyógyitóhatás­­nál is sokkal fontosabb a napsuga­raknak az a képessége, hogy szer­vezetünk ellenállását a legkü'iön­­bözőbb betegségekkel szemben fokozni tudja. A gyerekek csaknem kivétel nélkül szeretik a napot, mintha csak éreznék, hogy a nap az ő legnagyobb jótevőjük. A Verhovaysták a Magyarok Világkongresszusa irodájában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents