Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-08-12 / 33. szám
1937 augusztus 12 \9-)k oldal ^WrhöwynkJbpjOz HARMATOS ÉRŐ GYÜMÖLCSÖK Kedves Fiuk és Lányok, Drága Gyöngyfüzők! A nyári hónapok ideje alatt, temérdek fajtájú gyümölcs van felhalmozva a természetnek terített asztalán s amerre csak rajta szertenézünk, vagy egy, vagy más gyümölcs mosolyog róla felénk. Ezek között zamatban és ízben legkedvesebbek az eperfélék, amelyeknek nagy változatosságából nehéz dolog meghatározni, hogy melyik közöttük a kívánatosabb, melyik az ínyre valóbb. Az eper (Berry) elnevezés alatt ismert gyümölcsök között mégis azoknak kell odaítélnünk a pálmát, amelyeket hasznos voltukból kifolyólag, szükségesnek tart művelni és tenyészteni az ember. Legismertebb is, meg köz-'® vetlen vonatkozásban is van több magyar testvérünknek megélhetési viszonyaival a szamóca-eper, (Strawberry) azért sietek is ráfogni, hogy eperországnak ő a koronája. El is mondok egyet-mást róla S a vele összefüggő tapasztalatokról. amelyeket közvetlen magam szereztem s amelyekről vélem, hogy Nektek sem lesz ártalmatokra, ha Strawberry kanalazás közben arra visszaemlékeztek. Mondókámhoz még hozzá sem fogtam s már vissza is fiatalodom másfél évtizedet, mert hát visszahozza az emlékezet azt az időt, amikor az volt a főgondom, hogy kenyér gyúródjék a szamócaeperből s hozamából kiteljék mindén szükségnek pótlása, amit megkövetel a napi élet. Nem volt ez könnyű feladat kedves Gyöngyfüzők, hiszen még az arra teremtett buzaszemekből sem mindjárt lesz kenyér, hát még az eperből, amelynek olyan lágy az oldalbordája, hogy még szabad szemmel nem látható ellenség is könnyedén betöri. Kiizködtem is vele eleget, helyesebben azzal a tudatlansággal, amellyel a Strawberry termelők közé telepedtem. Igaz, hogy ez a berryfarmerság is úgy történt, mint sok más dolog az életben, amelyet nem annyira magunk, mint inkább a jreliink szabadon rendelkező sors szokott elintézni. Ennek tetszett hát úgy igazítani a kocsim rudját, hogy ott álltam meg egy zuzmarás hideg téli napon, ahol legalább is busz-huszonöt magyar család ,szamóca termelő farmer Floridában. Itt kedvem kerekedett a szépen pirosló eprek munkájához s felcsaptam berryfarmernek minden hozzáértő tudás és gyakorlat nélkül. Nem vagyok biztos benne még ma sem, hogy mi hozta meg a kedvemet hozzá; a nyíl egyen ességii földsoroknak látása-e, a földmunkát végző magyarok közelsége-e avagy az a feltűnő mozgalmas és pénzzel tele élet, ami Plant City floridai városnak téli sajátossága. Tudniillik, hogy Plant City vásárhelye a meleg éghajlattal biró Floridának, ahol mindazok a zöldségnemüek, narancsok és grapefruitok teremnek, amelyeket az északi államok, közöttük Kanada is frissen kapnak télen fogyasztásra. Nincs az 'a zöldség mennyiség, amit itt eladni nem lehetne s tekintve azt, hogy Amerikának más vidékéit télen hó takarja, a floridai téli termésnek rendszerint magas az ára. Nem is művelik Floridában nyáron a földet, amikor forró melegséggel együtt a tropikus esőzések azt úgyis akadályozzák, hanem télen folyik ott a paraszti munka, amikor minden termésnek jó ára A^an. A szamócát sem junius végén szüretelik mint itt errefelénk, hanem november végével kezdik már csipkedni, amikor még négy dollárt is- fizetnek néha egy quartos kosárkáért. Később mikor már dögibe van, természetesen leesik annak nagyon is az ára, de mégis az az átlagos nézet, hogy minden hold földnek strawberry* termése, meghozza a maga ezer dollárját. Lehet, hogy ezek a holdanként kilátásba, helyezett ezer dollárok segítettek kilépni azt a nyolcvan holdat, amelynek a közepébe szúrta Józsi Bácsi a maga szamócáiul duzzadó reménységét, a jövendő nyolcvanezer dollárok árnyékába. Jó is lett volna minden Kedves Gyöngyfüzők, ha a természetnek nem volnának olyan törvényei, amelyek még az árnyékra is szigorúan kötelezők, már minthogy: fény nélkül nem lehet árnyék. Fény pedig nem igen került az én berrys termelésem kezdetén a nyolcvanezer dollárok felé vezető útra, mert hiszen a tudatlanság maga a legnagyobb sötétség ; nekem pedig ennél nem volt egyéb alkalmatosságom, amit szerszámnak használni lehetett volna. Az itteni szamóca-eper nem is tűri maga körül az egyszerű paraszti embert, olyanoknak van csak hozzá szerencséje, akik legalább is annyira valók, mint az átlagos patikáriusok. Ezek tudják csak elkövetni vele mindazt, amit a kereskedelmi kívánalmak hozzájuk fűznek; meg tudják hizlalni, megtudják keményíteni, a gyümölcsöthozó virágzást pedig vegyi anyagok felhasználásával kikényszeríteni. Nem is sok sót fogvasztottam én el a szamócatermelés mellett Floridában s ma is jobban emlékszem én azokra a szamócákra, amelyek a Bükk alján vadon termettek s olyan sajátságos jó szaguk volt, hogy illatuk után könynyen meglelte őket a gvet" mek orra. Nem is gázoltunk mi gverrekek ezek között az illato szamócák között pocsékló tehetetlenséggel, hanem cérnaszál vastagságú száraival együtt rendbe szakítottuk s csináltunk belőle szamócabokrétát nem magunknak, hanem annak, aki minden gyermeknek legkedvesebbike, —Anyánknak. Szépek voltak ezek a sza mócabokréták, különösen úgy reggelen, mikor a harmatban megfürödtek és olyan édes-kedves iziiek, mint az Anyánk csókja, amit a neki nyújtott szamócabokrét viszonzásául ajkunkra cuppantott. Tudom én azt Kedve Gyöngyfüzők, hogy van közöttetek nem egy, aki a fém tiek olvasásán jóakarattal rántana egyet kabátomon, hogy ne menjek már annyi ra vissza, hogy nehezemre essék a visszatérés s elég okos fejetek van ahoz, hogy csodálkozva kérdezzétek, miszerint nem-e tartanám időszerűbbnek Szent Lörincről beszélgetni, aki ma-holnap belemarkászik a dinnyébe, hogy a hegye-termés az emberek közé ne vihessen valami betegséget? Azért, hogy békességes megértés legyen közöttünk, Minden dollárért telje# értéket kap az amerikai hajón Indulás minden szerdán délben Franciaország és Németország felé. Kedvező kabin, turista és harmadosztályú árak. Washington, Manhattan, President Harding, President Roosevelt. Érdeklődjék utazási ügynökénél: United States Lines No. 1 Broadway, New York LEGNAGYSZERŰBB UTAZÁS A BUDAPESTI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUSRA GYÜMÖLCSÉRÉS----Nézd, anyáin, mily nagy az áldás ! Mennyi gyümölcs, alma, körte! Kerti fáink ágait a Bőség terhe majd letörte. Tele lesz a pince, padlás, Termésünket ha behordjuk . . . Taníts meg: az Urnák hálát Áldásáért hogyan mondjuk?---- Tedd össze két kezecskédet S mondjad: Isten, hála Néked, Hogy megóvtad fagytól, jégtől Kertjeinket s a vidéket. Ámde értsd meg, fiacskám, hogy Nem elég ez egymagában; ADDNI KELL A SZEGÉNYNEK IS ABBÓL, AMIT A JÓ ISTEN NÉKÜNK ADOTT IRGALMABAN. Csermely Gyula. elárulom Nektek ennek a szombat délutánnak titkát, mikor az Írógépek zakatolása nem riasztja el Józsi Bácsi mellől a képzelődésnek kedves tündéreit s mikor egy kérdés, vagy ajtócsapás, álmodozásából fel nem ébreszti. Ki van terítve szombat délután asztalomon mindannyiatoknak legutóbb hozzám irt levele s amint egyetegyet elolvasok, odaillesztem a másik mellé úgy mint illik a bokrétához, válogatva, méregetve. Ez hosszabb szárú, ez fehér, ez piros szinii, ez nagyobb levelii, emez meg csipkés. Mikor igy megkötögetem ezt a nekem drága bokrétát, akkor jövök rá, hogy ez nem is virágbokréta, nem is csak szemnek tetsző gyönyörűség az amit kezemben tartok. hanem az ifjúság harmatában megíiirdött piros sziveknek gyümölcse: illatosak. zamatosak, csókot érdemlők, mint azok a szamóca csokrocskák, amelyet gy e r nfe k kor o m ba n Anyámnak szedtem, Anyámnak adtam. Most is úgy mint régen, odakinálom ezt a harmatos szamóca illatánál is kedve sebh, drágább leheletii csokrot a Mi Anyánknak Huniának; Harmatos érő gyümölcsök, Neked szedtük, vedd tülünk szívesen! . . . A magányos, csendes szombat délutánnak vége, de hazaballagtomban is közöttetek járok gondolatban s arra kérlek Benneteket, hogy Írogassátok szorgalommal leveleiteket s küldjétek hozzám érni indult gondolataitoknak apró gyümmölcseit. Szombat délutánján legyen mit csokorba kötnöm s megajándékozni vele ami szenvedő közös Anyánkat, akiknek nevében melegen ölel Benneteket Józsi Bácsi POCAHONTAS VA. 23-ik fiók BEFORE YOU LOSE YOUR HEALTH YOU SHOULD SEE that YOU HAVE SUFFICIENT LIFE INSURANCE ID. KOVÁCS PAL, — kolóniánk köztiszteletnek és közszeretetnek örvendő ‘Pali bácsi’-ja ünnepelte e hó 4-én cO éves születés napját, aki már 30 esztendeje tagja és 25 éve az egyik legodaadóbb munkása (állandó tisztviselője) a Verhovay Segély Egyletnek. — Tagtársai és jó barátai nagy lelkesedéssel vették körül születése napján id. Kovács Pált. Az ünnepeltet Bertók Béla, ref. lelkész 'köszöntötte és iij. Dobos András szép beszéd kiséretében adott át neki a barátai és tagtársai nevében egy kedves és értékes ajándékot. A lelkeszen és egvesiijletünk igazgatóján kivid jelen voltak az ünnepélyén': Nagy Gáspár, id. Dankó Mihály, Katona Sándor, Mihalovics Ferenc, Jakab Lajos, Erdey József, Kozma Antal, Szlovák János, Ifj. Dankó Mihály, Tátrav János és Rósz Vilmos. — Tekintettel arra, hogy a jó kívánság sohasem jő későn, mi is a/t kívánjuk, hogy az Ég mindenható L ra engedje meg, hogy az uj 50 esztendő végét is — a századik év mesgyéjén — ép oly jó erőben, egészségben. jólétben é> boldogságban ünnepelhesse, mint az első ötvenet! Mc Kees Rocks, Pa. 163-ik fiók A fentnevezett fiók vezetősége ez utón nagy örömmel hozza tudomására a fiók közgyűlésének ama határozatát. mely szer.nt a fiók kötelékébe tartozó Tagtársak f. é. szeptemberi havidijait elengedi, illetve helyettök azokat befizeti és beküldi a központnak. Ez a szép kedvezmény kiterjed azon uj tagokra is, akik a fióknak 1937 szeptember 12-én tartandó gyűlésén felvételre jelentkeznek és egy havi díj helyet 2 havi díj lesz javukra •rva. JAKAB MIHÁLY, titkár 4124 Race Street
