Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-08-12 / 33. szám

1937 augusztus 12 \9-)k oldal ^WrhöwynkJbpjOz HARMATOS ÉRŐ GYÜMÖLCSÖK Kedves Fiuk és Lányok, Drága Gyöngyfüzők! A nyári hónapok ideje alatt, temérdek fajtájú gyü­mölcs van felhalmozva a természetnek terített asztalán s amerre csak rajta szertenézünk, vagy egy, vagy más gyü­mölcs mosolyog róla felénk. Ezek között zamatban és ízben legkedvesebbek az eperfélék, amelyeknek nagy változatosságából nehéz dolog meghatározni, hogy melyik közöttük a kívánatosabb, me­­lyik az ínyre valóbb. Az eper (Berry) elnevezés alatt is­mert gyümölcsök között mégis azoknak kell odaítélnünk a pálmát, amelyeket hasznos voltukból kifolyólag, szüksé­gesnek tart művelni és tenyészteni az ember. Legismertebb is, meg köz-'® vetlen vonatkozásban is van több magyar testvérünknek megélhetési viszonyaival a szamóca-eper, (Strawberry) azért sietek is ráfogni, hogy eperországnak ő a koronája. El is mondok egyet-mást róla S a vele összefüggő ta­pasztalatokról. amelyeket közvetlen magam szerez­tem s amelyekről vélem, hogy Nektek sem lesz ártal­matokra, ha Strawberry ka­­nalazás közben arra vissza­emlékeztek. Mondókámhoz még hoz­zá sem fogtam s már vissza is fiatalodom másfél évtize­det, mert hát visszahozza az emlékezet azt az időt, ami­kor az volt a főgondom, hogy kenyér gyúródjék a szamó­caeperből s hozamából ki­teljék mindén szükségnek pótlása, amit megkövetel a napi élet. Nem volt ez könnyű fela­dat kedves Gyöngyfüzők, hi­szen még az arra teremtett buzaszemekből sem mind­járt lesz kenyér, hát még az eperből, amelynek olyan lágy az oldalbordája, hogy még szabad szemmel nem látható ellenség is könnye­dén betöri. Kiizködtem is vele eleget, helyesebben azzal a tudat­lansággal, amellyel a Straw­berry termelők közé teleped­tem. Igaz, hogy ez a berry­­farmerság is úgy történt, mint sok más dolog az élet­ben, amelyet nem annyira magunk, mint inkább a jre­­liink szabadon rendelkező sors szokott elintézni. En­nek tetszett hát úgy igazíta­ni a kocsim rudját, hogy ott álltam meg egy zuzmarás hi­deg téli napon, ahol legalább is busz-huszonöt magyar csa­lád ,szamóca termelő farmer Floridában. Itt kedvem kerekedett a szépen pirosló eprek mun­kájához s felcsaptam berry­­farmernek minden hozzáér­tő tudás és gyakorlat nélkül. Nem vagyok biztos benne még ma sem, hogy mi hozta meg a kedvemet hozzá; a nyíl egyen ességii földsorok­nak látása-e, a földmunkát végző magyarok közelsége-e avagy az a feltűnő mozgal­mas és pénzzel tele élet, ami Plant City floridai városnak téli sajátossága. Tudniillik, hogy Plant City vásárhelye a meleg ég­hajlattal biró Floridának, a­­hol mindazok a zöldségne­­müek, narancsok és grape­­fruitok teremnek, amelyeket az északi államok, közöttük Kanada is frissen kapnak té­len fogyasztásra. Nincs az 'a zöldség mennyiség, amit itt eladni nem lehetne s te­kintve azt, hogy Ameriká­nak más vidékéit télen hó takarja, a floridai téli ter­mésnek rendszerint magas az ára. Nem is művelik Floridá­ban nyáron a földet, amikor forró melegséggel együtt a tropikus esőzések azt úgyis akadályozzák, hanem télen folyik ott a paraszti munka, amikor minden termésnek jó ára A^an. A szamócát sem junius végén szüretelik mint itt errefelénk, hanem novem­ber végével kezdik már csip­kedni, amikor még négy dol­lárt is- fizetnek néha egy quartos kosárkáért. Később mikor már dögibe van, ter­mészetesen leesik annak na­gyon is az ára, de mégis az az átlagos nézet, hogy min­den hold földnek strawberry* termése, meghozza a maga ezer dollárját. Lehet, hogy ezek a holdan­ként kilátásba, helyezett e­­zer dollárok segítettek kilép­ni azt a nyolcvan holdat, a­­melynek a közepébe szúrta Józsi Bácsi a maga szamócá­iul duzzadó reménységét, a jövendő nyolcvanezer dollá­rok árnyékába. Jó is lett volna minden Kedves Gyöngyfüzők, ha a természetnek nem volnának olyan törvényei, amelyek még az árnyékra is szigo­rúan kötelezők, már mint­hogy: fény nélkül nem lehet árnyék. Fény pedig nem igen került az én berrys ter­melésem kezdetén a nyolc­vanezer dollárok felé vezető útra, mert hiszen a tudatlan­ság maga a legnagyobb sö­tétség ; nekem pedig ennél nem volt egyéb alkalmatos­ságom, amit szerszámnak használni lehetett volna. Az itteni szamóca-eper nem is tűri maga körül az egyszerű paraszti embert, olyanoknak van csak hozzá szerencséje, akik legalább is annyira valók, mint az átla­gos patikáriusok. Ezek tud­ják csak elkövetni vele mind­­azt, amit a kereskedelmi kí­vánalmak hozzájuk fűznek; meg tudják hizlalni, meg­tudják keményíteni, a gyü­­mölcsöthozó virágzást pedig vegyi anyagok felhasználá­sával kikényszeríteni. Nem is sok sót fogvasztot­­tam én el a szamócatermelés mellett Floridában s ma is jobban emlékszem én azok­ra a szamócákra, amelyek a Bükk alján vadon termettek s olyan sajátságos jó szaguk volt, hogy illatuk után köny­­nyen meglelte őket a gvet" mek orra. Nem is gázoltunk mi gver­­rekek ezek között az illato szamócák között pocsékló tehetetlenséggel, hanem cér­naszál vastagságú száraival együtt rendbe szakítottuk s csináltunk belőle szamóca­bokrétát nem magunknak, hanem annak, aki minden gyermeknek legkedvesebbi­­ke, —Anyánknak. Szépek voltak ezek a sza mócabokréták, különösen úgy reggelen, mikor a har­matban megfürödtek és o­­lyan édes-kedves iziiek, mint az Anyánk csókja, amit a ne­ki nyújtott szamócabokrét viszonzásául ajkunkra cup­­pantott. Tudom én azt Kedve Gyöngyfüzők, hogy van kö­zöttetek nem egy, aki a fém tiek olvasásán jóakarattal rántana egyet kabátomon, hogy ne menjek már annyi ra vissza, hogy nehezemre essék a visszatérés s elég o­­kos fejetek van ahoz, hogy csodálkozva kérdezzétek, miszerint nem-e tartanám időszerűbbnek Szent Lörinc­­ről beszélgetni, aki ma-hol­nap belemarkászik a dinnyé­be, hogy a hegye-termés az emberek közé ne vihessen valami betegséget? Azért, hogy békességes megértés legyen közöttünk, Minden dollárért telje# értéket kap az amerikai hajón Indulás minden szerdán délben Franciaország és Németország felé. Kedvező kabin, turista és harmadosztályú árak. Washington, Manhattan, President Harding, President Roosevelt. Érdeklődjék utazási ügynökénél: United States Lines No. 1 Broadway, New York LEGNAGYSZERŰBB UTA­ZÁS A BUDAPESTI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUSRA GYÜMÖLCSÉRÉS----Nézd, anyáin, mily nagy az áldás ! Mennyi gyümölcs, alma, körte! Kerti fáink ágait a Bőség terhe majd letörte. Tele lesz a pince, padlás, Termésünket ha behordjuk . . . Taníts meg: az Urnák hálát Áldásáért hogyan mondjuk?---- Tedd össze két kezecskédet S mondjad: Isten, hála Néked, Hogy megóvtad fagytól, jégtől Kertjeinket s a vidéket. Ámde értsd meg, fiacskám, hogy Nem elég ez egymagában; ADDNI KELL A SZEGÉNYNEK IS ABBÓL, AMIT A JÓ ISTEN NÉKÜNK ADOTT IRGALMA­­BAN. Csermely Gyula. elárulom Nektek ennek a szombat délutánnak titkát, mikor az Írógépek zakatolá­sa nem riasztja el Józsi Bácsi mellől a képzelődésnek ked­ves tündéreit s mikor egy kérdés, vagy ajtócsapás, ál­modozásából fel nem ébresz­ti. Ki van terítve szombat délután asztalomon mind­annyiatoknak legutóbb hoz­zám irt levele s amint egyet­­egyet elolvasok, odaillesz­tem a másik mellé úgy mint illik a bokrétához, válogat­va, méregetve. Ez hosszabb szárú, ez fehér, ez piros szi­­nii, ez nagyobb levelii, emez meg csipkés. Mikor igy megkötögetem ezt a nekem drága bokrétát, akkor jövök rá, hogy ez nem is virágbokréta, nem is csak szemnek tetsző gyönyörű­ség az amit kezemben tar­tok. hanem az ifjúság har­matában megíiirdött piros sziveknek gyümölcse: illato­sak. zamatosak, csókot ér­demlők, mint azok a szamó­ca csokrocskák, amelyet gy e r nfe k kor o m ba n Anyám­nak szedtem, Anyámnak ad­tam. Most is úgy mint régen, odakinálom ezt a harmatos szamóca illatánál is kedve sebh, drágább leheletii csok­rot a Mi Anyánknak Huniá­nak; Harmatos érő gyümöl­csök, Neked szedtük, vedd tülünk szívesen! . . . A magányos, csendes szombat délutánnak vége, de hazaballagtomban is közöt­tetek járok gondolatban s ar­ra kérlek Benneteket, hogy Írogassátok szorgalommal leveleiteket s küldjétek hoz­zám érni indult gondolatai­toknak apró gyümmölcseit. Szombat délutánján le­gyen mit csokorba kötnöm s megajándékozni vele ami szenvedő közös Anyánkat, akiknek nevében melegen ölel Benneteket Józsi Bácsi POCAHONTAS VA. 23-ik fiók BEFORE YOU LOSE YOUR HEALTH YOU SHOULD SEE that YOU HAVE SUFFICIENT LIFE INSURANCE ID. KOVÁCS PAL, — kolóniánk köztiszteletnek és közszeretetnek örvendő ‘Pali bácsi’-ja ünnepelte e hó 4-én cO éves születés napját, aki már 30 esztendeje tagja és 25 éve az egyik legodaadóbb munkása (állandó tisztvise­lője) a Verhovay Segély Egyletnek. — Tagtársai és jó barátai nagy lelkesedéssel vették körül születése nap­ján id. Kovács Pált. Az ün­nepeltet Bertók Béla, ref. lelkész 'köszöntötte és iij. Dobos András szép beszéd kiséretében adott át neki a barátai és tagtársai nevében egy kedves és értékes aján­dékot. A lelkeszen és egvesii­­jletünk igazgatóján kivid je­len voltak az ünnepélyén': Nagy Gáspár, id. Dankó Mi­hály, Katona Sándor, Miha­­lovics Ferenc, Jakab Lajos, Erdey József, Kozma Antal, Szlovák János, Ifj. Dankó Mihály, Tátrav János és Rósz Vilmos. — Tekintettel arra, hogy a jó kívánság so­hasem jő későn, mi is a/t kí­vánjuk, hogy az Ég minden­ható L ra engedje meg, hogy az uj 50 esztendő végét is — a századik év mesgyéjén — ép oly jó erőben, egész­ségben. jólétben é> boldog­ságban ünnepelhesse, mint az első ötvenet! Mc Kees Rocks, Pa. 163-ik fiók A fentnevezett fiók veze­tősége ez utón nagy öröm­mel hozza tudomására a fiók közgyűlésének ama határo­zatát. mely szer.nt a fiók kö­telékébe tartozó Tagtársak f. é. szeptemberi havidijait elengedi, illetve helyettök azokat befizeti és beküldi a központnak. Ez a szép ked­vezmény kiterjed azon uj tagokra is, akik a fióknak 1937 szeptember 12-én tar­tandó gyűlésén felvételre je­lentkeznek és egy havi díj helyet 2 havi díj lesz javukra •rva. JAKAB MIHÁLY, titkár 4124 Race Street

Next

/
Thumbnails
Contents